FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (4857)
12.K.35.540/2000/10.
A bíróság a Mezei és Vancsura Ügyvédi Iroda által (ü.i.: dr. Vancsura Anita ügyvéd, 1054 Budapest, Alkotmány u. 4. I/2.) képviselt Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzat (8200 Veszprém, Óváros tér 9.) felperesnek a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 7500 Ft (azaz hétezerötszáz forint) perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül a Legfelsőbb Bírósághoz lehet fellebbezni. A fellebbezést 5 pld.-ban a Fővárosi Bíróságon lehet előterjeszteni.
INDOKOLÁS
Felperes, mint ajánlatkérő, hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárást indított a Veszprém Sportcsarnok bővítése és átalakítása tárgyában.
A közbeszerzési eljárás választott módját a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 70. § (1) bekezdés b) pontjára alapozta, és felhívta ajánlattételre az Alba Regia Rt.-t, mint a Fejér Megyei ÁÉV jogutódját, amely kizárólagos joggal rendelkezik az ALBA CLASP építészeti rendszerrel épült épületek építésére, szerkezet megbontásával együtt járó felújítására, átépítésére.
Egyidejűleg tájékoztatta az alperes elnökét a tárgyalásos eljárás megkezdéséről.
Az ajánlattételi határidőig a felkért Alba Regia Rt. (a továbbiakban: ajánlattevő) benyújtotta ajánlatát.
Felperes később műszaki tartalom csökkentésével együtt járó árcsökkentést igényelt, melynek következtében az ajánlattevő módosította ajánlatát, amely alapján a felperes és az ajánlattevő megkötötte a beszerzés tárgyát képező szerződést.
Időközben az alperes elnöke jogorvoslati eljárást kezdeményezett a felperes közbeszerzési eljárása ellen azzal az indokkal, hogy megalapozottan feltételezhető a közbeszerzési eljárás szabályainak megsértése. Az eljárás eredményeként az alperes 2000. szeptember 8-án meghozta a D.351/12/2000. számú határozatát. Ennek rendelkező részében megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 70. § (1) bekezdés b) pontját, tekintettel a Kbt. preambulumára, a Kbt. 26. § (1) bekezdésére, és a 65. §-ára, ezért vele szemben 1 000 000 Ft (azaz egymillió forint) bírságot szabott ki.
Az indokolásában az alperes kiemelte, hogy az ajánlattevő kétségkívül rendszergazdaként járt el korábban az ALBA CLAPS építési módszerrel épülő épületek megvalósításában. Ez azt jelenti, hogy - hivatkozott a rendszerkatalógusban foglaltakra - a CLAPS-H1 rendszer alkalmazása nem történhet a rendszergazda közreműködése nélkül, a rendszergazda "Rendszergazdai Szállítási Szerződésben" (RSZSZ) állapodhat meg a szállítandó termékek választékát, mennyiségét, szállítási feltételeit illetően. A rendszerfelügyelet magában foglalja a kiviteli tervek felülvizsgálatát, a kivitelező előzetes kiválasztását, felkészítését és a beruházás folyamatos ellenőrzését is.
A rendszer alkalmazásához tehát az ajánlattevővel előzetesen rendszergazdai szerződést kell kötni, majd a kivitelezőt a kivitelezési technológia alkalmazására fel kell készíteni. Az alperes tényként vette figyelembe, hogy azok az építőipari szakemberek, akik megszerezték a CLAPS-H1 rendszer alkalmazásához szükséges felkészítést, annak ellenére, hogy megszűntek az őket korábban alkalmazó állami építőipari nagyvállalatok, ma is az építőiparban, különböző cégeknél dolgoznak.
Az alperes megállapítása szerint a kivitelezésre az ajánlattevőnek, illetve annak jogelődjének nincs és soha nem is volt kizárólagos jogosítványa, így nem a kizárólagos jogok, hanem a beszerzés tárgyát képező feladatokhoz kapcsolódó műszaki-technikai sajátosságok azok, amelyek miatt a szerződést csak korlátozott számú szervezet, köztük az ajánlattevő is, képes teljesíteni. Arról azonban, hogy az ajánlattevőn kívül valóban van-e még más olyan építőipari cég, amely képes a teljesítésre, csak egy nyilvánosan meghirdetett eljárásban lehetett volna meggyőződni.
Felperes keresettel élt az alperes határozata ellen.
Álláspontja szerint a közbeszerzési eljárás lefolytatása során mindenben a jogszabályoknak megfelelően járt el, ezért kérte az alperes határozatát a felperest marasztaló részében megváltoztatni, és a kiszabott bírságot mellőzni.
Arra hivatkozott, hogy az ajánlattevő az RSZSZ-ek keretében kifejezetten egy meghatározott objektum vagy objektumok tekintetében hatalmazta meg az adott kivitelezőt a jogszerű felhasználásra, és ennek keretében képezte ki annak szakembereit. Ebből következőn, hiába rendelkezik akár több személy is szakismerettel, ezt a rendszergazda kifejezett engedélye nélkül nem használhatja fel, a rendszergazda ajánlattevő pedig a perbeli beszerzés tárgyát képező kivitelezés esetében nem adott másnak ilyen hozzájárulást.
Előadta még azt, hogy a rendszerfelügyelettel érintett személy felhatalmazása csak és kizárólag a konkrét beruházásra használható fel, az eltérő felhasználás sérti a szellemi alkotások védelmére hivatott jogszabályokat.
Meglátása szerint az alperes nem értékelte megfelelően fontos tényként azt, hogy a rendszer bizonyos sablonjai csak a rendszergazda ajánlattevőnél vannak meg, és ezeket minden beruházáshoz az ajánlattevő maga szállította.
Egyébként pedig az ajánlattevő a rendszerkatalógusban meghatározott, de más szállító által, az átadott technológiával előállított elemeket is minden esetben felülvizsgálta. Mindez - véleménye szerint - a kizárólagosságot, az ajánlattevő rendszergazda megkerülhetetlenségét bizonyítja. Ezt támasztja alá szerinte az ügyben készült igazságügyi szakértői vélemény is, a rendszergazda felelősségével kapcsolatos megállapításaival.
Az alperes ellenkérelmében elsősorban a támadott határozatban foglalt indokolásra hivatkozott.
Kiemelte, hogy az ajánlattevőnek mint rendszergazdának a kivitelezésre soha nem volt kizárólagos jogosítványa, és e tény nem áll ellentétben azzal, hogy az ajánlatkérő mint rendszergazda bevonása minden kivitelezésnél elkerülhetetlen.
A kizárólagos teljesítőképességről azonban csak egy nyilvánosan meghirdetett eljárás eredményéből lehetne meggyőződni. Ezt kívánta alátámasztani azzal is, hogy a per során becsatolta a Zalai Általános Építési Vállalkozó Rt. tájékoztatását, amely szerint az Rt. jogelődje 1970-1975 között dolgozott "KLASZT" rendszerű építési technológiával, amely technológia hasonló a jelenlegi könnyűszerkezetes fémcsarnok építésével. Jelenleg is dolgoznak azok a szakemberek, akik a fenti időpontban ezt a technológiát szerelték.
Rámutatott továbbá arra is, hogy a felperes mindvégig egyként kezeli a rendszergazdai és a konkrét építőipari kivitelezési feladatokat, holott a perbeli beszerzés tárgya kizárólag az építési-szerelési tevékenységgel kapcsolatos.
Kérte a kereset elutasítását, a felperes perköltségben való marasztalását.
A bíróság megkeresésére az ajánlattevő előadta, hogy az ALBA CLAPS építési rendszer speciális elemeinek kb. 60%-át a rendszergazda gyártotta saját ipari üzemeiben, a további kb. 40%-ot pedig azon ipari termékeket gyártó vállalatok készítették, akikkel a rendszergazda szerződést kötött.
A CLAPS rendszert kivitelező vállalkozóknak magasépítési tevékenységi jogosultsággal kellett rendelkezniük, az ilyen építési technológiával készült épületek bontására is az jogosult és alkalmas, aki az építésre. Az építmények szakszerű bontásához, szétszereléséhez is szükséges a teljes építési rendszer ismerete, ez a feladat mindenképpen rendszergazdai felügyeletet igényel.
Egy adott CLAPS rendszerű létesítményt építő-szerelő kivitelezőnek mindenképpen meg kellett, illetve meg kell keresnie az ajánlattevőt, illetve annak jogutódját a márkavédelem és a szakszerű műszaki kivitelezés biztosításának és ennek ellenőrzése érdekében.
A felperes keresete nem alapos.
A bíróság az alperes határozatát az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. §-a és a polgári perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. törvény (Pp. ) 324. § (1) bekezdése alapján vizsgálta felül, a tényállást a felek nyilatkozatai, a közigazgatási iratok és a per során keletkezett és a becsatolt iratok alapján állapította meg.
A bíróságnak azt kellett megítélnie, hogy a felperes jogszerűen választotta-e meg a perbeli közbeszerzési eljárás módját, és erre tekintettel jogsértő-e az alperes határozata.
A bíróság megállapította, hogy a felperes hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárást folytatott le, amelynek alapjául a Kbt. 70. § (1) bekezdés b) pontját határozta meg.
A Kbt. 70. § (1) bekezdés b) pontja szerint az ajánlatkérő tárgyalásos eljárást akkor alkalmazhat, ha a szerződést műszaki-technikai sajátosságok, művészeti szempontok vagy kizárólagos jogok védelme miatt kizárólag egy meghatározott személy képes teljesíteni.
A Kbt. - a fentiek szerint - egyértelmű rendelkezést tartalmaz a vonatkozásban, hogy a tárgyalásos közbeszerzési eljárás akkor alkalmazható, ha a szerződést az idézett jogszabályhelyben szereplő három vagylagos körülmény valamelyikének fennállása esetén kizárólag egy meghatározott személy képes teljesíteni.
Amint arra a Legfelsőbb Bíróság is rámutatott, a Kbt. 70. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásánál az időtényezőnek vagy földrajzi távolságnak, tehát egyéb körülménynek nem lehet jelentősége (LB.I.27.313/98.).
Jelen ügy elbírálásánál ezért a bíróságnak is azt kellett megítélnie, hogy fennállnak-e a tárgyalásos eljárás feltételei, ezen belül is elsősorban azt, hogy a beszerzés tárgyát képező kivitelezést kizárólag egy meghatározott személy, mégpedig az ajánlattevő képes-e teljesíteni.
A felek által nem vitatott tényként állapította meg a bíróság, hogy az ajánlattevő jogutódjaként látja el a perbeli kivitelezéssel kapcsolatos rendszergazdai feladatokat, illetőleg azt, hogy azok a cégek, akik korábban az ALBA CLAPS technológiával végeztek kivitelezést, jogutód nélkül megszűntek. Az sem vitás, hogy a rendszergazdánál az ilyen technológia oktatásával foglalkozó szakembergárda, mint szervezeti egység már megszűnt.
A bíróság megítélése szerint, osztva az alperesi érvelést, a rendszergazdai és a konkrét építőipari kivitelezési feladatok elválnak. Az a tény, hogy az ajánlattevő rendszergazda, kétségkívül azt eredményezi, hogy valamennyi ALBA CLAPS technológiával készült épülettel kapcsolatos építési, szerelési, bontási stb. kivitelezési tevékenység során megkerülhetetlen. Az ilyen technológiával végzett építési munkákat csak a rendszergazdával kötött szerződés alapján, annak felügyelete alatt lehet végezni. Mindebből az következik, hogy a rendszergazda és a tényleges kivitelező elválik vagy legalábbis ennek lehetősége feltétlenül fennáll. Ellenkező esetben tehát, ha a rendszergazda kizárólagos kivitelezője is lenne a perbeli technológiával végzett építési tevékenységnek, értelmetlen a szerződés és a rendszerfelügyelet kikötése. A bíróság tehát elfogadta az alperes megállapítását, mely szerint az ajánlattevőnek, illetve jogelődjének nincs és soha nem is volt a kivitelezés tekintetében kizárólagos jogosítványa.
Ezt egyébként a felperes sem állította, hiszen csak azt mondta, hogy másnak nem adott az ajánlattevő a kivitelezéshez hozzájárulást.
Ezek után azt kellett a bíróságnak megítélnie, hogy annak ellenére, hogy elvileg az ajánlattevőn kívül más személy is alkalmas lehet perbeli eljárást illetően ajánlattételre, megállapítható-e az, hogy a kivitelezést mégis kizárólag az ajánlattevő képes teljesíteni.
A Kbt. 70. § (1) bekezdés b) pontjának alkalmazását a felperes arra a feltételezésre alapozta, hogy az ajánlattevőn kívül más a teljesítésre nem képes. Ezzel szemben a bíróság megítélése szerint a kizárólagos teljesítési képességet feltételezésre, a felperes szubjektív meggyőződésére alapozni nem lehet. Nem vitás, hogy az ajánlattevő képes a teljesítésre, ám az előzőekből következően, legalább az elvi lehetőség megvan arra, hogy rajta kívül más is alkalmas legyen a teljesítésre. A felperes kísérletet sem tett arra, hogy felkutassa, potenciálisan van-e más is olyan helyzetben, hogy a beszerzés tárgyát képező kivitelezésre érvényes ajánlatot tehessen.
A bíróság a felperessel ellentétben nem találta bizonyítottnak az általa becsatolt tájékoztatás alapján azt, hogy a Zalai Általános Építési Vállalkozó Rt. rendelkezik mindazzal a feltétellel, amely képessé teszi a beszerzés tárgyát képező kivitelezésre, ám kizárni ennek valós lehetőségét semmiképpen nem lehet.
Tekintettel arra, hogy nem lehetett kizárni annak elvi lehetőségét, hogy más is képes az ajánlattételre, nem áll fenn az ajánlattevő vonatkozásában kétséget kizáróan a Kbt. 70. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt kizárólagos teljesítési képesség. Ennek hiányában pedig jogszerűen tárgyalásos eljárást lefolytatni nem lehet.
Az alperes tehát helyesen állapította meg, hogy a felperes a közbeszerzési eljárás módjának megválasztásánál jogsértést követett el, erre tekintettel a jogsértés súlyával arányos mértékű bírságot szabott ki.
Az alperes határozata a felperes által hivatkozott részében a fentiekben kifejtettek szerint nem jogsértő, ezért a bíróság a keresetet, mint alaptalant, elutasította.
A bíróság a perköltségről a Pp. 78. § (1) bekezdése, a 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. § (2) bekezdése, és a 12/1991. (IX. 29.) IM r. 1. § d) pontja alapján rendelkezett.
Budapest, 2002. március 21.
Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s. k.,
bíró
