LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (5048)
Kf.III.37.917/2001/6.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Bűrös László ügyvéd (1135 Budapest, Tahi út 53-55.) által képviselt Generál Electric M.S. S.A. felperesnek a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen a Fővárosi Bíróságon 3.K.30.351/2000. számon megindított perében - amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a
dr. Dobozi Ferenc ügyvéd (1775 Budapest, Pf. 26.) által képviselt Országos Onkológiai Intézet (1122 Budapest, Ráth Gy. u. 7-9.) beavatkozott - ugyanezen bíróság 2001. július 5. napján kelt 3.K.30.351/2000/18. számú ítélete ellen az alperesi beavatkozó 9. sorszámon benyújtott fellebbezése folytán a 2002. év április hó 2. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az alperesi beavatkozót, hogy fizessen meg az felperesnek 15 napon belül 5000 (ötezer) Ft másodfokú eljárási perköltséget.
A fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A beavatkozó a Közbeszerzési Értesítő 1999. szeptember 15-ei 37. számában ajánlati felhívást tett közzé nyílt eljárás megindítására a besugárzás tervezés fejlesztése a sugárterápiában tárgyában. 1999. október 1-jén tartott az ajánlatkérő konzultációt a pályázati felhívásokkal kapcsolatban, amelynek során a felperes kérdést tett fel arra vonatkozóan, mit jelent pontosan az ajánlati felhívásban megjelölt szakmai program és mit jelent pontosan a meglévő eszközökhöz való alkalmazkodás. A pályázati felhívásra 3 ajánlattevő nyújtott be ajánlatot, a nyertes a Siemens Rt. lett az ajánlatkérő választása szerint.
A felperes jogorvoslati kérelmet nyújtott be az alpereshez, amelyet az alperes 1999. december 10. napján kelt D.274/17/1999. számú határozattal elutasított. Határozatának indoklásában megállapította az alperes, hogy nem történt jogsértés a közbeszerzési eljárás során.
A felperes keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz az alperes határozatának felülvizsgálata és megváltoztatása iránt. A Fővárosi Bíróság a felperes keresetét túlnyomórészt alaposnak találta, megállapította, hogy az alperesi beavatkozó megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 55. § (6) bekezdését és az 59. § (1) bekezdését. Az elsőfokú bíróság döntését arra alapozta, hogy a Kbt. 59. § (1) bekezdése szerint az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban és a dokumentációban meghatározott feltételek alapján az általa meghatározott elbírálási szempontok szerint a legkedvezőbb ajánlatott tette.
Az elsőfokú bíróság elfogadta a kirendelt igazságügyi szakértő véleményét, amely szerint megállapítható, hogy az 1. és 2. részszempont értékelése körében eltérően a felhívásban, illetőleg a dokumentációban szereplő szempontoktól, valamint az írásos és szóbeli kérdésre adott válaszoktól a beavatkozó más szempontrendszer alapján értékelt.
A beavatkozó fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság s Kbt. garanciális jellegű szabályainak kiterjesztő értelmezésével hozta meg döntését, olyan szakértői megállapításokra támaszkodva, amely az alperesi és a beavatkozói álláspontot figyelmen kívül hagyta.
A beavatkozó összességében legelőnyösebb ajánlatot választotta ki, az előzőekben megadott szempontok alapján, a szakma legkiválóbb képviselői vettek részt a bírálóbizottság munkájában. A beavatkozó konzultációt tartott, erről azonban jegyzőkönyv nem készült, csupán emlékeztető, a konzultáción részt vevők közül csak a felperes kérte az emlékeztető megküldését, ezért nem került sor valamennyi pályázó részére megküldésre a konzultációról készült emlékeztető. Az ajánlatkérő szándéka, amelyet a közbeszerzési eljárással meg kívánt valósítani, a fellebbezésben kifejtettek szerint az volt, hogy a különféle eszközök beszerzésével az állam által rábízott feladatainak és szakmai programjának magas színvonalon tehessen eleget. Az ajánlatkérő szakmai programját a Népjóléti Közlönyben megjelentette, így az közismertnek tekinthető.
A felperes ellenkérelmet nyújtott be, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a beavatkozó által hivatkozott szakmai programot a korábbi eljárások során már különböző változatban a felperes megismerhette. Változásai miatt a bírálás lényeges tartalmát illetően semmilyen támpontot nem nyújtott az ajánlattevő számára. Az ajánlatkérő lehetetlen helyzetbe került, a szakmai program alapján a megajánlott berendezések szakmai feladatrendszer szerinti összehasonlítását nem végezhette el. A beérkezett pályázatokat, ajánlatokat, nem a tájékoztatás szerinti tartalom alapján bírálta el a beavatkozó. A felperes álláspontja szerint az ajánlati felhívásban és dokumentációban meghatározott, a feltett kérdésekre adott válaszokkal kiegészített pályázati felhívás ténylegesen alkalmas annak megállapítására, hogy melyik benyújtott ajánlat minősíthető a legjobb ajánlatnak.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel a tényállást, megfelelően értékelte a tanúvallomásokat, a kirendelt igazságügyi szakértő véleményét és a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott.
Egyetért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a jogszabállyal alátámasztott állásfoglalásával, amely szerint az ajánlati dokumentációban felajánlott konzultáció során elhangzott kérdésekre adott válasz, valamint az írásban feltett kérdésre adott válasz a Kbt. 26. § (2) bekezdése szerinti ajánlati kötöttséget nem befolyásolja. A konzultáció célja és feladata, hogy az ajánlatkérő követelményeit az ajánlati felhívást és dokumentációt kiegészítve az ajánlattevők minél pontosabban megismerjék.
A konzultáció, illetőleg az írásbeli kérdésekre adott válasz során az ajánlatkérő részletesen bemutathatja igényeit és elképzeléseit a közbeszerzési pályázat eredményét illetően, ezért az elbírálás előtt pontosított követelményeihez az elbírálás során kötve van, mivel csak ezzel a rendszerrel biztosítható, hogy az ajánlattevők egyenlő eséllyel, az ajánlatkérő szakmai követelményeinek pontosabb ismerete alapján azonos feltételek között tehessék meg ajánlatukat.
Abban az esetben, ha az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban, az azt követő konzultáció során és írásbeli válaszokban sem jelöli meg pontosan a pályázati feltételeket és azokat a szakmai szempontokat, amelyeknek az ajánlattevőknek meg kell felelniük, nem kerülhet arra sor, hogy az ajánlatok elbírálása az előzetesen bizonytalanul megjelölt szempontok szerint a legkedvezőbb ajánlat kiválasztásához vezethessen. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az ajánlatkérő hivatkozása a Népjóléti Közlönyben közzétett szakmai programra nem alapozza meg azt a tényt, hogy a pályázati felhívásban mindenki számára egyértelműen meghatározott műszaki paraméterek pontosan meghatározott kielégítését eredményezte a közbeszerzési eljárás.
A nem vitatott tényállás szerint a szakmai program több ízben változott, így az ajánlattevők kétséget kizáróan nem állapíthatták meg a szakmai program követelményrendszerét, ugyanakkor ehhez hasonlóan a meglévő berendezésekhez való csatlakozás körében is számtalan bizonytalanság található.
A közbeszerzési eljárás célja az államháztartás kiadásainak ésszerűsítése, a közpénzek felhasználása átláthatóságának és széles körű nyilvános ellenőrizhetőségének megteremtése, továbbá a közbeszerzések során a verseny tisztaságának elősegítése. Ennek érdekében a Kbt. 33. § (1) bekezdése előírja, hogy az ajánlati felhívás tartalmát úgy kell meghatározni, hogy annak alapján az ajánlattevők egyenlő eséllyel vehessenek részt az eljárásban. Ennek megfelelően a Kbt. 34. § (3) bekezdése szerint ha az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, az ajánlati felhívásban köteles meghatározni az összességében legelőnyösebb ajánlat megítéléshez szolgáló részszempontokat.
Az alperes és az elsőfokú bíróság által részletes vizsgálat tárgyává tett perbeli közbeszerzési eljárás során az ajánlati felhívás a kérdések és konzultáció, az arra adott válaszok ellenére olyan bizonytalan tényezőket tartalmazott, amelyek nem biztosították a közbeszerzési eljárásban az esélyegyenlőséget, az ajánlatban részt vevők számára az egyenlő feltételeket.
Az értékelés során az ajánlatkérő az ajánlatokat megfelelően értékelte az általa előzetesen megadott szempontok alapján, de azok nem voltak alkalmasak az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztására. Ezért a Legfelsőbb Bíróság osztja az elsőfokú bíróságnak azon megállapítását, amely szerint a beavatkozónak a Kbt. 55. § (6) bekezdésében előírtak következetes megvalósítására lehetősége nem volt, ezért nem tudta végrehajtani a Kbt. 59. §-ában előírt, az ajánlatkérőre megállapított kötelezettséget sem.
Fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság az érdemben helyes elsőfokú bírósági ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
Az alperesi beavatkozót pervesztessége folytán a Pp. 83. § (1) bekezdése alapján a felperes perköltségének megfizetésére kötelezte a Legfelsőbb Bíróság.
Az alperesi beavatkozó az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §-a alapján teljes személyes illetékmentességgel rendelkezik, ezért a fellebbezési eljárás illetéke az állam terhén marad.
Budapest, 2002. április 2.
Dr. Kozma György s. k., Dr. Madarász Gabriella s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Kárpáti Zoltán s. k.,
bíró
