LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (5061)
Kf.III.37.695/2001/4.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Csúzdiné dr. Deák Ildikó által képviselt Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata (Szeged, Széchenyi tér 10.) felperesnek - akinek pernyertessége előmozdítása végett a dr. Honti György ügyvezető által képviselt CSOMIBER Kft. (Szeged, Arany J. u. 7.) beavatkozott - a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2001. május 10. napján meghozott 3.K.35.611/2000/4. számú ítélete ellen az alperes részéről 5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
A fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az ajánlatkérő felperes - akinek a megbízásából járt el a beavatkozó - a Közbeszerzési Értesítő 2000. június 21-i számában nyílt közbeszerzési eljárás megindítására szóló ajánlati felhívást tett közzé a Gábor Dénes Szakközépiskola "B" épületének teljes körű felújítása tárgyában. Az eljárás nyertese a STRABAG Rt. lett, a második helyezett a Délépítő Rt. volt.
Az alperes a D.385/6/2000. számú határozatával a Délépítő Rt. jogorvoslati kérelmének helyt adott és megállapította, hogy az ajánlatkérő felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 55. § (1) bekezdésére tekintettel az 59. § (1) bekezdését, valamint a 61. § (1) bekezdését, ezért az ajánlatkérőt 3 millió forint pénzbírsággal sújtotta. Megállapította az alperes, hogy az ajánlatkérő felperes az ajánlatokat nem azok tényleges tartalmi elemeit objektívan tükröző módon értékelte - az ajánlati ár kivételével -, mert a megadott elbírálási szempontokon belül - teljesítési határidő, fizetési feltételek, garanciális feltételek - szubjektíven határozta meg az ajánlatok eltérésén alapuló pontszám különbségeket, ez a módszer a végeredményt is eltorzította, és így nem az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő került nyertesként kihirdetésre. Az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 61. §-ának (1) bekezdését, mert nem állította össze teljeskörűen a Kbt. 5. számú mellékletének megfelelően az összegzést, hiányzott a 2. a) pontból az ajánlatok részszempont szerinti tartalmi elemeinek megjelölése.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, másodlagosan a bírság összegének mérséklését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát részben megváltozatta, és az alperesnek a Kbt. 55. § (6) bekezdés és 59. § (1) bekezdés sérelmét kimondó és a 3 millió forint bírságot kiszabó rendelkezését mellőzte. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet. Megállapította, hogy nincs arra Kbt. rendelkezés, hogy egy részszemponton belül a teljes pontskála kiosztása megtörténjen. Az alperes azt vizsgálhatja, hogy a pont- és súlyszámok megadása jogszerű volt-e, s megadott részszempontok nem sértik-e a Kbt. valamelyik rendelkezését, az értékelés a kiírásnak megfelelően történt-e. Ebből következően az ajánlatkérő az egyes részszempontok esetén eltérő számítási módok alkalmazásával a Kbt. 55. § (6) bekezdését nem sérti meg. Mindezekre figyelemmel a bíróság megállapította, hogy a felperes az ajánlatok értékelésekor jogszabályt nem sértett.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak részbeni megváltoztatásával a felperes keresetének teljes elutasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves jogkövetkeztetésre jutott, hiszen a Kbt. értékelésre vonatkozó módosított szabályozása következtében nem elegendő azt megítélni, hogy a vizsgált bírálati szempontból melyik ajánlati elem a kedvezőbb, hanem ezt számszerűen kifejezett pontértékkel kell meghatározni és ezen - az ajánlatok tartalmi elemeinek különbségét tükröző - pontértékeket a megadott súlyszámokkal megszorozva kell figyelembe venni. A Kbt. 55. § (6) bekezdéséből következik, hogy az ajánlatkérőnek azt az ajánlatot kell az értékelés során nyertesként kiválasztania, amelyik az ajánlati felhívásban megadott bírálat részszempontok szerinti értékelésben a legmagasabb pontszámot éri el a súlyozás és az összesítés után. A legmagasabb pontszám úgy érhető el, ha az ajánlatkérő felperes a vizsgált részszempontból az abban a körben tett legkedvezőbb ajánlatra az adható maximális értékelési pontszámot adja. Az ajánlatok objektív értékelésénél ezen elvek alkalmazása a Kbt.-ből következik. A pontozás akkor objektív, ha a pontszámok különbségének aránya tükrözi a vizsgált ajánlatok tartalmi elemei különbözőségének arányát. A felperes értékelése a teljesítési határidő és a fizetési feltételek tekintetében azért volt jogszabálysértő, mert a fenti elvektől eltérően azt a módszert alkalmazta, hogy a legkedvezőbb ajánlatot követő, már kevésbé jó ajánlatok pontszámát azonosan meghatározott egység szerint csökkentette azonos mértékben, illetve a garanciális feltételek szempontnál pedig a minimális elvárását határozta meg egy adott pontértékkel, és az ehhez képest jobb ajánlatok pontszámát növelte azonos mértékben egy arányosan meghatározott egység szerint. Végül előadta, hogy a Kbt. 19. §-ában rögzítettekre figyelemmel az ajánlatkérő döntésének felülvizsgálatát végezte el, ezen vizsgálat során nem vette át az ajánlatkérő döntési hatáskörét, hanem annak jogszerűségét vizsgálta. E k
örben figyelemmel volt az ajánlatkérő felhívásában és a dokumentációban megadott elbírálási szempontokra, azok súlyszámára.
A felperes és a beavatkozó ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az 2-4. részszempontok értékelésénél nem sértette meg a felperes a Kbt. rendelkezéseit.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és az abból levont jogi következtetése is helytálló, azt osztotta a Legfelsőbb Bíróság.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján megállapította, hogy a felperes az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempontok alapján bírálta el, eljárása megfelelt a Kbt. 55. §-ának (6) bekezdésében írt értékelési folyamatnak, ezért nem sértette meg a Kbt. 59. §-ának (1) bekezdését sem. A vitatott részszempontok értékelése - az ajánlatkérő döntési jogkörébe tartozóan - objektív módszerrel történt, az ajánlatok közötti mérhető különbség a pontozásban tükröződik, melynek alapján a felperes a legkedvezőbb ajánlatot minősítette nyertesnek.
Mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság is helyesen állapította meg ítélete indokolásában, az ajánlatkérő által megadott elbírálási szempont értékelése számszerű összemérhetősége esetén is hordozhat olyan, kizárólag az ajánlatkérői megítélésen múló elemeket, melyek az értékelést befolyásolhatják, illetőleg szemben az alperes álláspontjával nem sért Kbt. rendelkezést az az értékelés, amelynél az ajánlatkérő még a legkedvezőbb ajánlatra sem adja meg az általa meghatározott legmagasabb pontszámot.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezésben előadottakra utalással rámutat arra, hogy az alperes által hangsúlyozott objektív értékelés követelményét a Kbt. 55. §-ának (6) bekezdése abban határozza meg, hogy az egyes tartalmi elemekre adott értékelési pontszámot meg kell szorozni a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként össze kell adni. A ponthatárok közötti értékelés azonban kívül esik azon az objektív mércén, amelyet a helyesen és kötelezően elvégzendő számtani műveletek jelentenek. A döntőbizottság jogorvoslati hatásköre elsősorban arra terjed ki, hogy a pont- és a súlyszámok megadása, illetőleg kiszámítása a Kbt. rendelkezéseinek megfelelően történt-e, és az ajánlatkérő értékelését az ajánlati felhívásban foglalt szempontok szerint végezte-e el.
A Legfelsőbb Bíróság végül megjegyzi, a hogy felperes döntésének értékelése során nincs jogi jelentősége annak, hogy a korábban hatályos jogszabályhoz képest milyen változások történtek, a jelen felülvizsgálattal érintett ügyben az 1999. szeptember 1. után hatályos Kbt. rendelkezéseit kellett alkalmazni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A pernyertes felperesnek és a beavatkozónak a másodfokú eljárásban költsége nem merült fel, ezért arról a Legfelsőbb Bíróságnak a Pp. 78. §-ának (2) bekezdése értelmében nem kellett határoznia.
A fellebbezési eljárás illetékét az alperes teljes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a].
Budapest, 2002. április 30.
Dr. Kozma György s. k., Dr. Kárpáti Zoltán s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Madarász Gabriella s. k.,
bíró
