LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (5379)
Kf.VI.37.804/2001/8.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Baráti Béla ügyvéd (3980 Sátoraljaújhely, Mártírok u. 17.) által képviselt Tokaj Város Önkormányzata (3910 Tokaj, Rákóczi u. 54.) felperesnek a dr. Sárkány Izolda jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben - amelybe a felperes pernyertessége érdekében a Simon Gábor ügyvezető igazgató által képviselt ÉP-KONTROLL Kft. (3530 Miskolc, Corvin u. 7. I/4.), míg az alperes pernyertessége érdekében a dr. Lovász Éva ügyvéd (6721 Szeged, Szilágyi u. 2.) által képviselt KÉSZ Kft. (6721 Szeged, Szilágyi u. 2.) beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2001. április 27-én kelt 13.K.30.462/2001/4. számú ítélete ellen az alperes részéről 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés elbírálása folytán az alulírott napon megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek és az alperesi beavatkozónak, 15 nap alatt, személyenként 10 000-10 000 (tízezer-tízezer) forint együttes első és másodfokú eljárási perköltséget.
A le nem rótt kereseti és fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A felperes - mint ajánlatkérő - 2000. augusztus 2-án közzétett nyílt előminősítéses eljárásra szóló részvételi felhívásában a Tokaji Kereskedelmi Szakmunkásképző és Szakközépiskola rekonstrukciójának és bővítésének generálkivitelezésére vonatkozó vállalkozási szerződésre kért részvételi jelentkezést.
Az ajánlatkérő a jelentkezőknek 2000. szeptember 7-én megküldte ajánlati felhívását, valamint a részletes ajánlati feltételeket tartalmazó dokumentációt.
Az ajánlati felhívás 13. a) pontjában meghatározott értékelési részszempontok és súlyszámaik a következők voltak:
- ajánlati ár 50-es;
- a jogszabályokban előírt szavatossági (kötelező alkalmasssági) időszakoknál hosszabb határidő vállalása 20-as;
- az 509-es statisztikai körzetből helyi munkaerő foglalkoztatási aránya 20-as;
- az iskola folyamatos működése szempontjából kedvező műszaki és szervezési intézkedések vállalása 10-es;
- a dokumentációban előírt mértéken felül vállalt jólteljesítési garancia 10-es;
- a dokumentációban előírt mértéken felül vállalt késedelmi kötbér 10-es.
Az egyes részszempontok 1-től 10-ig terjedő ponthatár kőzött kerültek értékelésre.
A 2000. december 8-án tartott eredményhirdetésen a felperes az ISOBAU Rt.-t hirdette ki a közbeszerzési eljárás nyertesének, 1060 ponttal, második helyezett az 1000 pontot elért KÉSZ Kft. alperesi beavatkozó lett.
Az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelmet terjesztett elő, amelyben a közbeszerzési eljárást lezáró döntés megsemmisítését és a szerződéskötés megtiltását kérte.
Az alperes határozatával a jogorvoslati kérelemnek helyt adott, és megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 55. § (6) bekezdésére tekintettel az 59. § (1) bekezdését és az ajánlatkérőt 5 000 000 Ft bírsággal sújtotta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, a bírság és az igazgatási szolgáltatási díj törlését kérte.
Előadta, hogy mind az ajánlati ár, mind a jólteljesítési garancia körében helyesen járt el, és sérelmezte, hogy a kiszabott bírság mértékének meghatározásakor az alperes hátrányára értékelte a szerződés megkötését, illetve eljárási szabályt sértett, amikor határozatának meghozatalát kővetően beszerzett nyilatkozatot tett a határozati tényállás részévé. Utalt továbbá arra, hogy a kérelmező pályázati anyagához csatolt szerződéstervezete hátrányos feltételeket tartalmaz.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta, és az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelmét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a felperes helyesen járt el, amikor a nyertes ajánlattevő és az alperesi beavatkozó pályázatát az ajánlati ár vonatkozásában egyenértékűnek tekintette. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alperesi beavatkozó ajánlata az 5. részszempont vonatkozásában nem tett különbséget a szavatosságra, illetve a jólteljesítési garanciára vonatkozó vállalás között, így ajánlatának e része nem tekinthető egyértelműnek.
Utalt arra, hogy a további 4 évre vonatkozó teljes körű garanciavállalás a 2. részszempontnál értékelésre került, így jólteljesítési garanciaként csak az 1 évre adott 5%-os mértékű garanciavállalása fogadható el.
Végül rámutatott arra, hogy a nyertes ajánlattevő és az alperesi beavatkozó közötti sorrendet az első bírálati szempont értékelése eldöntötte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az ajánlati ár - mint részszempont - vonatkozásában nincs helye a Kbt. 59. § (3) bekezdés alkalmazásának, amikor a drágább árajánlatot tartalmazó ajánlatban nincs olyan kedvezőbb mértékű megajánlás, amelyre tekintettel az előny nyújtása indokolt volna.
Vitatta továbbá az elsőfokú bíróság 5. részszempontot illetően tett megállapítását, és hangsúlyozta, hogy az alperesi beavatkozó a szavatosság és jólteljesítési garancia tekintetében egyértelmű ajánlatot tett.
A felperesi beavatkozó ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Az alperesi fellebbezésre észrevételként előadta, hogy az alperes a szerződés megkötését nem tiltotta meg, az alperesi beavatkozó állításával ellentétben előminősítési eljárás lefolytatásra került.
Kiemelte, hogy az ajánlatkérő mind az ajánlati ár, mind a jóteljesítési garancia értékelésénél a Kbt. előírásai szerint járt el.
Végül hangsúlyozta, hogy a felperesi beavatkozó a közbeszerzési eljárás bonyolítása során jóhiszeműen és szakszerűen járt el, ily módon nincs alap bírság kiszabására sem.
A felperes ellenkérelmében szintén az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, állítva, hogy helyesen állapította meg az ajánlatok értékelése során az ajánlati árak egyenértékűségét, és kifogásolta, hogy az alperes határozata meghozatalakor súlyos eljárási szabályt sértett, amikor a határozat meghozatalát követően bizonyítási cselekményt foganatosított, mert a felperest az ügy érdemével kapcsolatban nyilatkozat tételére hívta fel, majd a szerződéskötés tényét a bírság ősszegének megállapításakor is figyelembe vette.
Hangsúlyozta, hogy a szerződés megkötését nem lehet a felperes terhére értékelni.
Sérelmezte továbbá, hogy a mérlegelési jogkörben kiszabott bírság ősszegének meghatározására irányuló alperesi szempontok bizonyítékait a határozat nem tartalmazza.
Az alperesi beavatkozó észrevételében - az alperesi fellebbezéssel egyezően - az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte.
Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság jogsértő módon állapította meg az ajánlati árak egyenértékűségét, és vitatta azt az ítéleti megállapítást, miszerint az alperesi beavatkozó ajánlatában a szavatosságra és a jólteljesítési garanciára vonatkozó vállalás nem tekinthető egyértelműnek. A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság előrebocsátja, hogy az építési beruházásokra alkalmazandó Kbt. 59. § (3) bekezdése az egyenértékűség feltételeként a belföldön foglalkoztatottak által előállított érték meghatározott magasabb arányát, illetve a belföldi székhelyű (lakóhelyű) alvállalkozók igénybevételének százalékos mértékét szabja meg.
E tekintetben az ajánlattevők ajánlata - túl azon, hogy belföldi vállalkozók - semmilyen értékelhető nyilatkozatot nem tartalmaz.
Az ajánlattevők kizárólag az előminősítési eljárásban tettek olyan azonos tartalmú nyilatkozatot (Részvételi jelentkezés 4. számú melléklete), amely szerint árajánlatukban a belföldön foglalkoztatottak által előállított érték a beszerzés tárgya értékének 80%-át meghaladja, az építési beruházás részét képező árubeszerzés értékének 50%-át meghaladja a belföldön foglalkoztatottak által előállított érték, illetve az alvállalkozói szerződések értékének 100%-os mértékében kerül sor belföldi székhelyű alvállalkozók foglalkoztatására; továbbá a minőségbiztosítási rendszer tanúsítása a mellékelt megbízási szerződés szerint történik.
A Kbt. 42. § (1) bekezdése értelmében azonban az előminősítési eljárás célja az ajánlattevők pénzügyi, gazdasági és műszaki szempontból történő alkalmassági vizsgálata; nem tárgya tehát a Kbt. 59. § (3) bekezdésében meghatározott körülmények tisztázása, illetve nyilatkozati vállalása.
A kérelmező ajánlati ára 399 228 124 Ft volt, míg a nyertes 433 712 176 Ft-os ajánlatot tett. A két ajánlat közötti különbség 10%-nál kisebb.
A felperes az ajánlati árakat egyenértékűnek tekintette, és azonos - 10 × 50 = 500 - ponttal értékelte.
A Kbt. 59. § (3) és (4) bekezdéséhez fűzött törvényi indokolás szerint az egyenértékűségi, illetve előnyben részesítési szabály célja a hazai ipar erősítése, a hazai foglalkoztatáspolitikai célkitűzések érvényesítése, amelynek érdekében a preferencia alapját a közbeszerzés tárgyát képező termék származása, illetve a közbeszerzés teljesítéséhez igénybe vett belföldi munkaerő - építési beruházás esetén -, a hazai alvállalkozók foglalkoztatása képezi. Ennek értelmében a hazai termékek, illetőleg a hazai munkaerő számára a versenyben árpreferenciát kell biztosítani.
A törvényi indokolásból kitűnik, hogy a hivatkozott szempontokat teljesítő vállalkozót a nem hazai termékekkel, illetve a nem hazai munkaerő alkalmazásával szemben illeti meg előny.
Összességében tehát megállapítható, hogy a perbeli esetben sem a nyertes, sem a kérelmező a Kbt. 59. § (3), (4) bekezdése alkalmazása alapjául szolgáló nyilatkozatot nem tett, a rendelkezésre álló adatok szerint tehát a belföldön foglalkoztatottak által előállított érték, illetve a belföldi székhelyű alvállalkozók igénybevétele vonatkozásában ajánlatuk azonos. Ily módon egymással szemben preferencia egyik pályázót sem illetheti.
Az elsőfokú bíróság tehát téves jogi álláspontot foglalt el, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperes az ajánlatok értékelésekor jogszerűen alkalmazta az ajánlati árak vonatkozásában az egyenértékűség szabályát. Ezzel szemben az alperes határozatában jogszerűen módosította e körben a felperes értékelését, és helyesen állapította meg, hogy az ajánlati ár vonatkozásában a kérelmező 500, a nyertes ajánlattevő 450 pontot kaphat.
Az elsőfokú bíróság nem járt el kellő körültekintéssel az ajánlatok 5. részszempont szerinti értékelése körében sem. A kérelmező ajánlatának 7. pontja ugyanis egyértelműen tartalmazza, hogy a műszaki átadás-átvételtől számított 1 éves időtartamra a teljes vállalási árra vetített 5%-os mértékű jólteljesítési garancia visszatartását teszi lehetővé, valamint további 4 év teljes körű garanciát vállal, amelynek biztosítására a vállalási ár 5%-áig terjedő bankgaranciát ad.
A kérelmezői ajánlat nyilvánvalóan kedvezőbb a nyertes ajánlatnál, amely 1 éves időtartamra ugyancsak 5%-os mértékű jóteljesítésí garancia visszatartását garantálja, az ezt követő 3 évre azonban csak 2%-os mértékű bankgaranciát biztosít.
Az alperes tehát az 5. részszempont vonatkozásában is helyesen értékelte a kérelmező ajánlatát kedvezőbbnek, míg az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontot foglalt el, amikor a felperesi értékelést ítélte jogszerűnek.
Mindezekből megállapítható, hogy az alperes határozatában a jogorvoslati kérelemnek jogszerűen adott helyt, mert a felperes valóban megsértette - a Kbt. 55. § (6) bekezdésére figyelemmel - az 59. § (1) bekezdésében foglaltakat.
A felperes keresetében a bírság megállapítását és annak összegszerűségét is sérelmezte.
A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy az alperes eljárási szabályt sértett, amikor határozathozatalát követően bizonyítási cselekményt foganatosított, és annak eredményét a határozati tényállásban rögzítette, illetve a bírságösszeg kiszabásánál mérlegelési szempontként figyelembe vette.
A hivatkozott eljárási szabálysértés azonban nem hatott ki az ügy érdemére, hiszen a szerződés valóban a határozathozatalt megelőzően megkötésre került, a ténymegállapítás nem valótlan.
Az alperesi határozat indokolása utolsó bekezdése szerint a bírság összegszerűségének megállapítását a beszerzés értéke és a jogsértés súlya is indokolta.
A 400 000 000 Ft-ot meghaladó beszerzési érték és az egyenértékűség szabályának téves felperesi alkalmazása alapján a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) és h) pontjában, illetve 88. § (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az 5 000 000 Ft-os bírság összege nem tekinthető aránytalannak, illetve jogszerűtlennek.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében megváltoztatta, és az alaptalan felperesi keresetet elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes és az alperesi beavatkozó első és másodfokú perköltségének megfizetésére, illetve a felperest - az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint - megillető személyes illetékmentesség folytán úgy rendelkezett, hogy a le nem rótt kereseti és fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
Budapest, 2002. május 9.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Darák Péter s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Fekete Ildikó s. k.,
bíró
