LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (5778)
Kf.III.37.159/2001/5.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Szabady Attila ügyvéd (1042 Budapest, Munkásotthon u. 18.) által képviselt Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum (4012 Debrecen, Nagyerdei krt. 98.) I. r., EUROMEDIC Trading Kft. (1051 Budapest, Vörösmarty tér 1.) II. r., valamint a dr. Csillény Gabriella ügyvéd (20272 Zsámbék, Akadémia u. 1.) által képviselt Endoscop Hungária Kft. (1124 Budapest, Meredek u. 13.) III. r. felpereseknek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 13.K.33.241/2000. számon megindított perében ugyanezen bíróság 2000. október hó 31. napján kelt 13.K.33.240/2000/2. számú ítélete ellen az
I. és II. r. felperes által 3. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán a 2002. év március hó 26. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bírósága az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az I. és II. r. felperest, hogy egyetemlegesen fizessenek meg 15 napon belül az alperesnek 5000 (ötezer) Ft másodfokú eljárási perköltséget.
Kötelezi a II. r. felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak - az illetékhivatal külön felhívására 13 500 Ft (tizenháromezer-ötszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az I. r. felperes a Közbeszerzési Értesítő 1999. december 22-én megjelent 51. számában ajánlati felhívást tett közzé nyílt eljárás megindítására 1 db vesekőzúzó berendezés beszerzésére. A felhívásra 5 ajánlat érkezett, amelyek közül a felperes a HUNG-MED Kft. ajánlatát értékelte a legmegfelelőbbnek és fogadta el.
A III. r. felperes jogorvoslati kérelmet nyújtott be az alpereshez, a döntés megsemmisítésére, illetőleg ideiglenes intézkedésként a szállítási szerződés megkötésének megtiltására.
Az alperes 2000. április 11-én kelt D.59/10/2000. számú határozatával a III. r. felperes jogorvoslati kérelmének III. r. felperes jogorvoslati kérelmének megfelelően megállapította, hogy az ajánlatkérő I. r. felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 60. § (1) bekezdés b) pontjára tekintettel az 52. § (1) bekezdését, ezért az I. r. felperest 1 000 000 Ft megfizetésére kötelezte. A megbízottként eljáró II. r. felperessel szemben szintén 1 000 000 Ft bírságot szabott ki azzal az indokolással, hogy az ajánlatkérő minden beérkezett ajánlatot érvényesnek minősített és alkalmasnak talált annak ellenére, hogy az ajánlati felhívás 16. pontjában előírt érvényes forgalombahozatali ORKI-engedélyt egyetlen ajánlattevő sem nyújtott be. Alperes megállapította határozatában azt is, hogy a III. r. felperes és a nyertes ajánlata egyéb okból is érvénytelen.
Az alperes határozata ellen mindhárom felperes keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz.
A Fővárosi Bíróság a felperesek keresetét nem találta megalapozottnak, ezért azt ítéletével elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a közzétett ajánlati felhívás 16. pontja egyértelműen rögzítette azt a feltételt, hogy érvényes forgalombahozatali engedéllyel kell az ajánlattevőnek rendelkeznie az eljárás tárgyát képező berendezésre vonatkozóan. Megállapította a bíróság, hogy egyik ajánlattevő sem rendelkezett ezzel a feltétellel. A Kbt. 60. § (1) bekezdés b) pontja szerint az eljárás eredménytelenségét kellett volna megállapítania az I. r. felperesnek. Az elsőfokú bíróság a II. és III. r. felperessel kapcsolatosan egyéb érvénytelenségi szempontokat is megállapított. A III. r. felperes az ajánlati felhívással szemben angol nyelven terjesztette elő az ajánlati dokumentációját, amellyel megsértette az ajánlati felhívás 10. pontját.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Kbt. 88. §-a alapján az alperes megfelelő szankciót állapított meg az I., II. r. felperessel szemben.
Az I. és II. r. felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, amelyben annak megváltoztatását és a keresetüknek megfelelő ítélet meghozatalát kérték a Legfelsőbb Bíróságtól. A fellebbezésben kifejtették: a részletes szerződési feltételeket tartalmazó dokumentáció kétségtelenné teszi, hogy a szükséges engedélyt legkésőbb a szállítás megkezdéséig kell biztosítani. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor úgy találta, hogy az ORKI-engedélyre nem vonatkozik a szerződési előírás, mivel azt már az ajánlati felhívás szerint az ajánlat benyújtásakor be kell mutatni. Ez ellentmond az okszerű gazdálkodás követelményeinek, tekintettel arra, hogy az ajánlattevő világhírű cég, elismert és világszerte bevált, a gyógyítómunkában eredményesen alkalmazott készülékekkel vett részt az eljárásban, amelyek a legszigorúbb minőségtanúsító intézmények teljes körű minősítésével rendelkeztek. Időközben megszerezte az engedélyt, tehát az ajánlatnak megfelelően járt el. Hivatkoztak a felperesek a Kbt. 56. § (2) bekezdésére, amely szerint az ajánlatok összehasonlítása során korrekcióként figyelembe kell venni az ajánlatkérőt terhelő, a közbeszerzésekhez kapcsolódó valamennyi ráfordítást.
Az alperes a fellebbezésre előterjesztett ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint egyértelmű, hogy az I. és II. r. felperes az ajánlati felhívásban meghatározta, hogy az ajánlatnak tartalmaznia kell érvényes forgalomba hozatali engedélyt. Az ajánlatkérő az ajánlati felhívás feltételeihez kötve van. A kiszabott bírságot az alperes a jogszabályok alapján állapította meg, az nem volt túlzó, tekintettel arra, hogy a pályázat tárgyának beszerzési értéke igen jelentős, valamint a felperesek súlyos jogsértést követtek el.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a pontosan megállapított tényállásból mindenben megfelelő jogi következtetést vont le.
A Kbt. megalkotásával a jogalkotó célja az volt, hogy a közpénzek felhasználásának átláthatóságát és széles körű nyilvános ellenőrizhetőségének feltételeit megteremtse. Ennek érdekében meghatározta az ajánlatkérő és az ajánlattevő kötelezettségeit is, valamint azt az eljárást, amelynek során a közbeszerzési eljárás nyertese megállapítható. A közbeszerzési eljárás alapelvei között a törvény szabályozza, hogy a közbeszerzési eljárásban az ajánlatok értékelése során hozott döntés és a szerződés megkötése tekintetében az ajánlatkérő köteles biztosítani, az ajánlattevő pedig tiszteletben tartani a verseny tisztaságát és nyilvánosságát. Az ajánlatkérőnek biztosítania kell továbbá az esélyegyenlőséget az ajánlattevők számára. A Kbt. 33. § (1) bekezdése szerint az ajánlati felhívás tartalmát a jogszabályban meghatározott minta szerint úgy kell meghatározni, hogy annak alapján az ajánlattevők egyenlő eséllyel vegyenek részt a versenyben, és megfelelő ajánlatot tehessenek. A 34. § (2) bekezdése szerint az ajánlatkérő a felhívásban köteles meghatározni és az elbírálás során figyelembe venni az általa meghatározott elbírálási szempontokat.
A nem vitatott tényállásból megállapítható, hogy az I. r. felperes a közbeszerzési eljárásban közzétett ajánlatban meghatározta azt a követelményt, hogy az ajánlatnak tartalmaznia kell érvényes forgalomba hozatali engedélyt. Az ajánlati felhívásnak a rendelkezéséhez az ajánlatkérő és az ajánlattevők is kötve vannak mindaddig, ameddig a Kbt.-ben biztosított módosítási lehetőséggel élve az ott meghatározott szempontok szerint, az ajánlatkérő az ajánlati felhívást módosítja.
Tekintettel arra, hogy az I. r. felperes a közbeszerzési eljárás során az ajánlati felhívás 16. pontjában meghatározott feltételt nem módosította, annak teljesítését az ajánlatok elbírálása során értékelnie kellett. A Kbt. 43. § (1) bekezdése az ajánlattevő kötelességévé teszi, hogy az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell az ajánlatot elkészítenie. Az ajánlatkérőnek pedig a Kbt. 55. § (6) bekezdése szerint az ajánlatokat az ajánlati felhívásban meghatározott értékelési szempontok alapján kell elbírálnia.
A nem vitatott tényállásból megállapítható, hogy az I. és II. r. felperesek figyelmen kívül hagyták az ajánlati felhívás 16. pontjában előírt feltétel teljesítését a beérkezett ajánlatok elbírálása során. Ezzel megsértették a Kbt. 52. § (1) bekezdése rendelkezéseit, így az alperes helyesen járt el, amikor a jogsértést megállapította.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során megállapította, hogy az elkövetett jogsértés súlya - miután a közbeszerzési eljárás fontos alapelveit érintette - arányban van a kiszabott bírsággal, a bírság megállapítása során az állampolgár a jogszabályoknak megfelelően járt el.
A fent kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az érdemben helyes elsőfokú bírósági ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján helybenhagyta.
A fellebbező felperesek pervesztesek lettek, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdése, illetőleg a 82. § (1) bekezdése szerint az alperes perköltségének egyetemleges megfizetését írta elő a Legfelsőbb Bíróság.
Az I. r. felperes az 1990. évi XCIII. törvény 5. §-a alapján mint költségvetési szerv teljes személyes illetékmentességben részesült, ezért csak a II. r. felperes illetékfizetési kötelezettségét állapította meg a Legfelsőbb Bíróság a fent idézett illetéktörvény 46. § (1) bekezdése szerint.
Budapest, 2002. március 26.
Dr. Kozma György s. k., Dr. Madarász Gabriella s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Kárpáti Zoltán s. k.,
bíró
