LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (5957)
Kf.III.38.079/2001/4.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Berta Hubert ügyvéd (1054 Budapest, Alkotmány u. 10.) által képviselt Physio-Control Hungária Kereskedelmi Kft. (1013 Budapest, Döbrentei tér 1.) felperesnek a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 13.K.31.157/2001. számon megindított perében ugyanezen bíróság 2001. szeptember hó 21. napján kelt 13.K.31.157/2001/6. számú ítélete ellen az alperes részéről 7. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán a 2002. év április hó 16. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 5000 (ötezer) Ft másodfokú eljárási perköltséget.
A fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Ajka Város Önkormányzata nyílt eljárásra ajánlati felhívást tett közzé a Közbeszerzési Értesítő 2000. szeptember 20-ai számában. A közbeszerzési eljárásban 18 ajánlat érkezett, az ajánlatkérő az ajánlattevőket hiánypótlásra hívta fel.
A felperes jogorvoslati kérelemmel fordult az alpereshez, amelynek megfelelően az alperes 2000. december 19-én kelt D.598/15/2000. számú határozatával megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 43. § (4) bekezdését, ezért döntését a hiánypótlási lehetőség biztosításáig visszamenőleges hatállyal megsemmisítette.
Az ajánlatkérő 2001. január 15-én eredményt hirdetett és megállapította, hogy a közbeszerzési eljárás eredménytelen volt, majd ismételt ajánlati felhívást tett közzé a Közbeszerzési Értesítő 2001. január 31-ei számában.
Az alperes kérelemre D.598/15/2000. számú határozatát a D.598/19/2000. számú határozatával kiegészítette és megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 43. § (4) bekezdését, mivel három ajánlattevő esetében a hiánypótlási lehetőség biztosítására törvényes lehetőség volt.
A felperes kérelmére az alperes 2001. február 8-án kelt D.56/5/2001. számú határozatával az ajánlatkérő által kezdeményezett ismételt közbeszerzési eljárást felfüggesztette, majd 2001. február 16-án kelt D.56/9/2001. számú határozatával a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította. Álláspontja szerint az ajánlatkérőnek lehetősége volt a hiánypótlást követően a három ajánlat érvényességének vizsgálatára, illetőleg az érvényes ajánlatokat elbírálva kihirdetheti az eljárás nyertesét, vagy úgy dönthet, hogy nem biztosít lehetőséget a hiánypótlásra, és ezáltal valamennyi ajánlat érvénytelenségét kimondja.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, az alperes D.56/9/2001. számú határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Kbt. 55. § (4) bekezdése alapján az ajánlatkérő köteles az ajánlatokat elbírálni, kivéve, ha előre nem látható ok következtében lényeges körülmények változása miatt a szerződés megkötésére, illetőleg szerződés megkötése esetén a teljesítésre nem lenne képes. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a hiánypótlás biztosítását követően az ajánlatkérő már nincs abban a helyzetben, hogy a döntésétől utóbb elálljon, a jogszerű hiánypótlás folytán rendelkezésre álló három ajánlatot a Kbt. fent idézett rendelkezése alapján el kellett volna bírálnia.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, az ítélet megalapozatlanságára hivatkozással. Az alperes álláspontja szerint a Kbt. 43. § (5) bekezdésének megfelelően az ajánlatkérő részére fennáll a jogosultság, hogy az általa, a Kbt. 44. és 46. § szerinti körben hiányosnak ítélt ajánlatokra hiánypótlási lehetőséget biztosítson, vagy ne biztosítson. Az elbírálásban csak érvényes ajánlatok vehetnek részt. Az ajánlatkérő az ajánlatok érvényessé válása érdekében teszi lehetővé a hiánypótlást. Amíg az érvényesség kérdése nem tisztázott, addig nem áll fenn az ajánlatkérőnek az ajánlatok elbírálására vonatkozó kötelezettsége.
A felperes a fellebbezésre előterjesztett ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Az alperes D.598/19/2000. számú kiegészítő határozatában egyértelműen megállapította, hogy három elbírálható ajánlat érkezett, tekintettel arra, hogy a hiánypótlásra vonatkozó jogszerű döntést a Döntőbizottság nem semmisítette meg. Ezzel az állásponttal és az alperes gyakorlatával is ellentétes a sérelmezett alperesi határozatban kifejtett döntés.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen feltárt tényállásból mindenben megfelelő jogi következtetést vont le.
A Kbt. 43. § (4) bekezdése szerint az ajánlatkérő egy ízben az összes ajánlattevő számára azonos feltételekkel, legfeljebb 10 napos határidőt biztosíthat a 44. és 46. § szerinti igazolás, vagy nyilatkozat utólagos csatolására, formai hiányosságainak pótlására.
Az alperes 2000. december 19-én kelt D.598/15/2000. számú, valamint a D.598/19/2000. számú kiegészítő határozata szerint az alperes álláspontja az volt, hogy három ajánlattevő kivételével a hiánypótlás elrendelése jogszabálysértő volt. Mindebből egyenesen következik, hogy három ajánlattevő a hiánypótlás után formailag érvényes ajánlatot tett, amely megfelel az alperes pályázati felhívásának.
Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott a Kbt. 55. § (4) bekezdésére amely szerint az ajánlatkérő köteles az ajánlatokat elbírálni, a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve. Jelen ügyben kivételek a nem vitatott tényállás szerint nem állnak fenn, ezért az ajánlatkérő három érvényes ajánlat elbírálását köteles elvégezni.
A Legfelsőbb Bíróság osztja az elsőfokú bíróságnak azon álláspontját is, amely szerint a hiánypótlási felhívás kibocsátása után az ajánlatkérő már nincs is abban a helyzetben, hogy a felhívására beérkezett hiánypótlástól eltekintsen, és a hiánypótlási felhívás következtében kiegészített ajánlat elbírálását elutasítsa.
Ezt az álláspontot támasztja alá a Kbt. 43. §-ának (6) bekezdésében foglalt rendelkezés is, amely szerint az ajánlatkérő köteles meggyőződni arról, hogy a hiánypótlást követően benyújtott ajánlati példányok tartalma megegyezik-e az eredeti ajánlatok tartalmával. Az eredeti ajánlati példányt csak akkor lehet figyelembe venni, ha eltérés állapítható meg, vagy ha a hiánypótlást nem teljesítették. Hiánypótlás lehetővé tétele esetén már csak a Kbt. 43. §-ának (6) bekezdésében meghatározott esetekben lehet az eredeti ajánlat alapján elbírálni az érvénytelenséget.
A fent kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A felperes fellebbezési eljárási perköltségének viselésére kötelezte a Legfelsőbb Bíróság az alperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján.
Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §-a értelmében teljes személyes illetékmentességben részesül, ezért a fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
Budapest, 2002. április 16.
Dr. Kozma György s. k., Dr. Madarász Gabriella s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Kárpáti Zoltán s. k.,
bíró
