FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (6383)
13.K.30.086/2002/2.
A Fővárosi Bíróság a dr. Kovács László ügyvéd (9700 Szombathely, Hollán E. u. 17.) által képviselt Bük Nagyközség Önkormányzata (9737 Bük, Széchenyi u. 44.) felperesnek a dr. Sárkány Izolda jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85., hiv. sz.: D.756/11/2001.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság az alperes D.756/11/2000. számú határozatát megváltoztatja, és a Hoffmann Építőipari Rt. jogorvoslati kérelmét elutasítja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 5000 (ötezer) Ft perköltséget.
A kereseti illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell írásban, 3 példányban, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve benyújtani.
INDOKOLÁS
A felperes mint ajánlatkérő a 2001. október 3-án megjelent Közbeszerzési Értesítő 43. számában közzétett ajánlati felhívásával a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 32. § (1) bekezdése alapján nyílt közbeszerzési eljárást indított útépítés tárgyában.
Az ajánlati felhívás 11. a) pontja az ajánlattevők pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságának igazolására kért adatokat és tényeket, a b) pont a szerződés teljesítésére alkalmatlanná minősítés szempontjait határozta meg.
Az ajánlati felhívás 13. a) b) pontjában a felperes rögzítette, hogy az ajánlatokat az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján bírálja el, és meghatározta az elbírálási részszempontokat és azok súlyszámait, valamint az értékelés során adható pontszámok alsó és felső határát.
A felperes ajánlati dokumentációt és részletes ajánlati felhívást is az ajánlattevők rendelkezésére bocsátott. A dokumentációban közölte a beszerzés pontos műszaki tartalmát, mellékelte a kiviteli terveket.
A részletes ajánlati felhívás 2. pontjának utolsó bekezdése szerint az útépítés műszaki tervei nem tartalmazzák az aszfalttal burkolt kocsifelhajtók kiemelt szegélyét, melynek összes hossza 550 fm, és az ajánlatokba ezek építési költségét be kell építeni. A 7. pont utolsó bekezdése szerint az ajánlattevők ajánlatai közül azok értékelhetők, amelyek ajánlati ára egyösszegű átalányár, amelyet alátámaszt a vállalkozó által beárazott méret és mennyiségszámítás (költségvetés). A 9. pont 5. bekezdése rögzítette, hogy az ajánlatnak tartalmaznia kell a tervdokumentáció alapján elkészített és kiadott méret- és mennyiségszámítást beárazva (költségvetés).
A 2001. november 13-ig tartó ajánlattételi határidőben a Hoffmann Építőipari Rt., a Swietelsky Kft., a Vasi Víz-Kör Kft., a Strabag Kft., a Mélyépítő Kft. és az Ino-Va Kft. nyújtott be ajánlatot.
A felperes megállapította, hogy a Hoffmann Építőipari Rt., a Mélyépítő Kft. és az Ino-Va Kft. ajánlata nem tartalmazta a részletes ajánlati felhívás 2. pont utolsó bekezdésében előírt kocsifelhajtók összesen 550 fm kiemelt segélyének építési költségeit, ezért ajánlatuk érvénytelen és az eljárás további szakaszában nem vehetnek részt. Az eljárás nyertesének a Strabag Építő Kft.-t hirdette ki.
A felperes a 2001. november 27-én kelt levelében értesítette a Hoffmann Építőipari Rt.-t arról, hogy az ajánlatát érvénytelenné nyilvánította. Az érvénytelenné nyilvánítást azzal indokolta, hogy az ajánlat nem tartalmazta a részletes ajánlati felhívás 2. pontjának utolsó bekezdésében előírt 550 fm hosszúságú aszfalttal burkolt kocsifelhajtók kiemelt útszegélyének költségeit, ezért az ajánlatot a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja alapján érvénytelenné kellett nyilvánítania.
A Hoffmann Építőipari Rt. (kérelmező) 2001. november 29-én jogorvoslati kérelmet nyújtott be az alpereshez. Sérelmezte ajánlatának érvénytelenné nyilvánítását és hivatkozott arra, hogy ajánlata a dokumentációnak megfelelően tartalmazta a kért munkák elvégzésének költségét is. Kérte ezért az ajánlatának érvénytelenségére vonatkozó ajánlatkérői döntés megsemmisítését, valamint az ajánlatkérő kötelezését arra, hogy érdemben az ajánlatát vizsgálja. Emellett az ajánlatkérő költségek viselésére való kötelezését és ideiglenes intézkedésként a szerződés megkötésének megtiltását is indítványozta.
A felperes a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte azzal az indokkal, hogy a kérelmező ajánlatát a tervekben nem szerepeltetett 550 fm útszegély építési költségeinek ajánlatba történő beépítésének hiánya miatt jogszerűen minősítette érvénytelennek.
A felperes a nyertes ajánlattevővel 2001. december 3-án a vállalkozási szerződést megkötötte.
Az alperes a 2001. december 20-án kelt D.756/11/2001. számú határozatával a jogorvoslati kérelemnek helyt adva megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel a Kbt. 53. § (2) bekezdését, ezért az ajánlatkérőt 4 000 000 Ft pénzbírsággal sújtotta.
Az alperes a határozat indokolásában rámutatott arra, hogy az ajánlat érvénytelenségének megállapítására a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjának alkalmazásakor akkor van mód, ha az ajánlat nem felel meg a felhívás, illetve a dokumentáció feltételeinek. Az ajánlatkérő a dokumentációban előírta, hogy a tervekben és a költségvetésben nem szereplő 550 fm útszegély megépítését mint a beszerzés tárgya körébe tartozót el kell végezni, és annak költségeit be kell építeni az ajánlatba, de ennek formáját nem határozta meg. A beérkezett ajánlatok között voltak olyan ajánlattevők, akik külön költségvetési tételként szerepeltették a kért munkák építési költségét, azonban voltak olyanok is - mint a kérelmező -, aki a megadott költségvetésben szerepeltette azt, többlettétel feltüntetése nélkül. A kérelmező az ajánlatának 1. sz. mellékletében nyilatkozott arról, hogy az építési kivitelezési munkák elvégzését - a felhívás és a dokumentáció áttanulmányozását követően - teljeskörűen vállalja a megadott ajánlati áron.
Az alperes álláspontja szerint a dokumentációban előírt építési költségek ajánlatba történő beépítésére vonatkozó feltételnek a kérelmező nemcsak a költségek külön költségvetési tételként való feltüntetésével tud eleget tenni érvényesen. Amennyiben ezt várta volna el az ajánlatkérő, úgy az útszegélyek építési költségeinek külön költségvetési tételben való szerepeltetését egyértelműen elő kellett volna írnia. Az ajánlatkérő jogsértő módon járt el, amikor a dokumentációban konkrétan meg nem fogalmazott feltétel - az építési költségek külön költségvetési tételként való feltüntetésének - hiánya miatt az ajánlatot a dokumentációban foglalt feltételeknek meg nem felelőnek értékelte, és ezért annak érvénytelenségét állapította meg.
Az alperes a Kbt. 76. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva a Kbt. 88. § (1) bekezdés d) és f) pontja szerinti jogkövetkezményeket alkalmazta. A bírság összegének megállapításánál figyelembe vette, hogy olyan ajánlat került kizárásra az eljárás további szakaszából és így az értékelésből is, amely formailag és tartalmilag is megfelelt a felhívás és dokumentáció feltételének, így érvénytelenné nyilvánításának jogszerűen a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja alapján nem volt helye, továbbá értékelte azt a körülményt is, hogy a szerződés megkötése megtörtént.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt. Előadta, hogy a részletes ajánlati felhívás 2. pontjának utolsó bekezdésében megjelölt útszegély megépítését a megadott költségvetésében szerepeltette, de többlettétel feltüntetése nélkül. Ha többlettétel hiányzott, akkor éppen az az 550 fm hiányzott, amit tartalmaznia kellett volna az ajánlatnak, ez ugyanis a többlettétel. Hivatkozott az ajánlati felhívás 7. pontjának utolsó bekezdésére, amely szerint azok az ajánlatok értékelhetők, amelyekben az ajánlati ár egyösszegű átalányár, és azt alátámasztja a vállalkozó által beárazott méret- és mennyiségszámítás (költségvetés). A költségvetésben való feltüntetés (mennyiség szerint is) tehát elengedhetetlen feltétel, ezt támasztja alá az ajánlati felhívás 9. pontja is; amely szerint az ajánlatnak tartalmaznia kell a tervdokumentáció alapján elkészített és kiadott méret- és mennyiségszámítást beárazva (költségvetés).
A felperes hivatkozott arra, hogy ha a tételes költségvetésben nem szerepel az ajánlati felhívás 2. pontjának utolsó bekezdésében megjelölt 550 fm többlet útszegély építési költsége, akkor nem lehet ennek teljesítését sem számon kérni a kivitelezőn. A költségvetés hiányában nem ellenőrizhető, hogy szerepel-e az egyösszegű ajánlatban a többlet útszegély. Utalt arra is, hogy a kérelmező nemcsak abban tért el az ajánlati felhívástól, hogy a többlet útszegély építési költségét nem építette be az ajánlatába, hanem az ajánlat szerinti két építési ütem helyett csak egy építési ütemet jelölt meg.
A felperes álláspontja szerint az ajánlattal kapcsolatos tartalmi és formai elvárásait egyértelműen fogalmazta meg, az ajánlati felhívás tartalma megfelelt a Kbt. 33. § (1) bekezdésében foglalt előírásnak, amelyet igazol az a tény, hogy a kérelmező nem élt az ajánlati felhívás 8. pontjában biztosított kérdezés, érdeklődés lehetőségével.
A felperes a bírság összegét túlzottnak találta, és kifogásolta, hogy az alperes súlyosbító körülményként értékelte a szerződés megkötését. Előadta, hogy a szerződés megkötésére a Kbt. előírásainak megfelelően az eredmény kihirdetését követő 8 nap elteltével került sor, az alperesnek lett volna módja a szerződéskötést megtiltani.
Az alperes - fenntartva a határozatában foglaltakat - a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes a kiadott dokumentációban nem írta elő konkrétan a vitatott 550 fm aszfalttal burkolt kocsifelhajtók kiemelt szegélyének külön költségvetési tételben történő megajánlását, hanem azt írta elő, hogy a szegélyek költsége az ajánlati árban szerepeljen. Ezt a kérelmező a nyilatkozata szerint tudomásul vette, és az ajánlati árat oly módon alakította ki, hogy abba a szegélyek költségét is beépítette. A felperes olyan hiányosságra hivatkozva állapította meg a kérelmező ajánlatának érvénytelenségét, melyet sem a felhívásban, sem a dokumentációban nem írt elő. A felperes tudatában volt annak, hogy az ajánlattevők fele a dokumentációban meghatározottakat másképp értelmezte, mégsem élt a Kbt. 57. § (1) bekezdésében foglalt lehetőségével és nem tisztázta az ajánlattevőkkel, hogy az 550 fm útszegély költségét beépítették-e az ajánlatukba.
A felperes keresete alapos.
A bíróság az alperes határozatát a módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. §-a és a Pp. 324. § (2) bekezdés c) pontja alapján vizsgálta felül, a tényállást a felek nyilatkozatai és a közigazgatási iratok alapján állapította meg.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a Hoffmann Építőipari Rt. ajánlata a költségvetés tekintetében megfelelt-e az ajánlati felhívásban és dokumentációban foglaltaknak, és ettől függően a felperes megsértette-e az alperes határozatában megjelölt jogszabályi rendelkezéseket.
A Kbt. 43. § (1) bekezdése előírja, hogy az ajánlattevőnek az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell ajánlatát elkészítenie. Az ajánlatnak tartalmaznia kell az ajánlattevő kifejezett nyilatkozatát a felhívás feltételeire, a szerződés teljesítésére és a kért ellenszolgáltatás összegére.
A Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja értelmében érvénytelen az ajánlat, ha az nem felel meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek.
A Kbt. 53. § (2) bekezdése alapján az eljárás további szakaszában nem vehet részt az, aki érvénytelen ajánlatot tett.
A bíróság megállapította, hogy a felperes a részletes ajánlati felhívás 2. pontjának utolsó bekezdésében egyértelműen előírta, hogy az útépítés műszaki terveiből hiányzó 550 fm kocsifelhajtó-szegély építési költségét az ajánlatba be kell építeni.
A bíróság rámutat arra, hogy az ajánlatba való költség-beépítés nem szűkíthető le az ajánlati árba való beépítésre, értelemszerűen az elvégzendő munka tényleges mennyiségének a költségvetésből is ki kell tűnnie. A részletes ajánlati felhívás 7. pont utolsó bekezdésében a felperes egyértelműen meghatározta, hogy azok az ajánlatok kerülnek értékelésre, amelyekben az egyösszegű átalányárat a vállalkozó által beárazott méret- és mennyiségszámítás (költségvetés) alátámaszt. A 9. pont 5. bekezdése pedig - a 7. pont utolsó bekezdésével összhangban - leszögezte, hogy az ajánlatnak tartalmaznia kell a tervdokumentáció alapján elkészített és kiadott méret- és mennyiségszámítást beárazva ( költségvetés ).
A bíróság megállapította, hogy a Hoffmann Építőipari Rt. ajánlata nem jelölte meg elvégzendő munkamennyiségként az 550 fm kocsifelhajtó-szegély megépítését, így az ajánlata szerint átalányárat az ajánlatban kimutatott méret- és mennyiségszámítást tartalmazó költségvetése nem támasztotta alá.
A bíróság osztotta a felperes azon álláspontját, hogy ha a tételes költségvetésben az ajánlati felhívás 2. pontjának utolsó bekezdésében megjelölt 550 fm többlet útszegély építési költsége nem szerepel, akkor ennek teljesítése nem kérhető számon a kivitelezőn.
Megjegyzi a bíróság, hogy a felperes keresetlevelében előadott egyéb érvénytelenségi ok - a két építési ütem helyett egy építési ütem megjelölése - a perben nem volt értékelhető, mert arra a felperes az ajánlat elbírálásakor nem hivatkozott, így annak vizsgálatára a döntőbizottsági eljárás sem terjedt ki.
A kifejtettek alapján a bíróság megállapította, hogy a Hoffmann Építőipai Rt. ajánlatát (másik két ajánlattevő ajánlatával együtt) a felperes a Kbt. 52. § d) pontja értelmében jogszerűen nyilvánította érvénytelennek, az ezzel ellentétes álláspontra helyezkedő alperesi határozat megalapozatlan. Ezért a bíróság az alperes határozatát megváltoztatva a Hoffmann Építőipari Rt. jogorvoslati kérelmét elutasította.
Az alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles a felperes költségeit megfizetni. A kereseti illeték viselése a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-án alapul.
Budapest, 2002. április 19.
Nagyné dr. Fürjes Erzsébet s. k.,
bíró
