LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (6471)
Kf.III.37.009/2002/4.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Tolnay Gyula ügyvéd (Budapest, Szőlő u. 23.) által képviselt HO-DA Irodaszer Kereskedelmi Rt. (Budapest, Angyalföldi u. 15.) I. r. és a PAPÍR-ÁSZ Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (Budapest, Szőlőskert u. 15.) II. r. felpereseknek a Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében - amely perbe a dr. Cziffra Csaba jogtanácsos által képviselt Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatóság (Budapest, Kossuth L. tér 2 4.) az alperes pernyertességének előmozdítása végett beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2001. szeptember 11. napján meghozott 3.K.35.339/2000/3. számú ítélete ellen a beavatkozó részéről 5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperesek keresetét teljes egészében elutasítja.
Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg 15 napon belül az alperesi beavatkozónak 10 000 (tízezer) Ft együttes első és másodfokú eljárási perköltséget.
Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a magyar államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az alperes a D.353/9/2000. számú határozatával a felperesek jogorvoslati kérelmét - amelyet a beavatkozó papír és papíráruk beszerzése tárgyú közbeszerzési eljárása ellen nyújtottak be - elutasította. Határozatában megállapította - miután a felperesek nem tettek az ajánlati felhívásuknak megfelelő ajánlatot, a beavatkozó az eljárást eredménytelennek nyilvánította, hogy az ajánlatkérő csak tényleges versenyhelyzetben tudja kiválasztani az összességében legelőnyösebb ajánlatot.
A felperesek keresetükben kérték az alperes határozatának felülvizsgálatát és megváltoztatását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát részben megváltoztatta és megállapította, hogy az alperesi beavatkozó a Kbt. 88. § (6) bekezdésére figyelemmel megsértette a Kbt. 50. § (2) bekezdését. Osztva a felperes jogi álláspontját, a bíróság megállapította, hogy az alperes korábbi, beavatkozói döntést megsemmisítő határozata az ajánlati kötöttség szempontjából az eredetileg meghatározott, vagy elhalasztott időpontot semmissé teszi. E döntéstől kezdődően az ajánlati kötöttség az alperesi határozat végrehajthatóságához igazodik, amelyet alátámaszt, hogy a Kbt. 88. § (6) bekezdése azonosan az 50. § (2) bekezdésével 30, illetve 60 napon belül biztosítja az ajánlatkérő számára az új döntés meghozatalát. Abban az esetben, ha az ajánlatkérő az új döntés meghozatalát választja, a bíróság álláspontja szerint szükségtelen az ajánlattevők újbóli megnyilatkoztatása az ajánlati kötöttséget illetően. Jogszerű volt a beavatkozó eljárása, amikor az eredménytelenségről határozott, ugyanakkor jogszerűtlenül vette figyelembe az eredménytelenséget kimondó döntése érveként az ajánlati kötöttség hiányát, erre figyelemmel megsértette a Kbt. fenti rendelkezéseit.
A beavatkozó az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását és a felperesek keresetének elutasítását. Álláspontja szerint nem sértette meg a Kbt. 50. § (2) bekezdését, mivel a 60. § (1) bekezdésének d) pontja alapján jogosult volt olyan döntést hozni, hogy a felperesek ajánlata számára nem megfelelő, ezért nem kívánt szerződést kötni, e jog gyakorlása önmagában az ajánlati kötöttség lejártát eredményezte. Fogalmilag kizárt a Kbt. 60. § (1) bekezdés d) pontja esetén az 50. § (2) bekezdés megsértése. Az elsőfokú bíróság korábbi döntése - melyben a felperesek hamis adatközlését állapította meg azonos tényállás alapján - a felek jogvitájára mindenképpen kihat, így a Kbt. 53. § (1) bekezdés c) pontja alapján jogosan kizárhatta volna a felpereseket. Eljárási szabálysértés volt az, hogy a bíróság ennek a kérdéskörnek a vizsgálatától eltekintett.
A fellebbezés alapos.
A Kbt. 50. §-ának (2) bekezdése értelmében az ajánlattevő az ajánlati felhívásban meghatározott eredményhirdetési időpontot követően legalább harminc - építési beruházás esetén hatvan - napig kötve van ajánlatához, kivéve, ha az ajánlatkérő úgy nyilatkozott, hogy egyik ajánlattevővel sem kívánt szerződést kötni.
A rendelkezésre álló periratok alapján megállapítható, hogy az alperesi beavatkozó a Kbt. 88. §-ának (6) bekezdése szerint járt el, új döntést hozott, és számára megfelelő ajánlat hiánya miatt eredménytelennek nyilvánította az eljárást a Kbt. 60. § (1) bekezdésének d) pontja alapján. Eredménytelennek nyilvánított eljárásban pedig az ajánlati kötöttség megszűnik, így a beavatkozó nem sértette meg a Kbt. fentebb idézett rendelkezését.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor megállapította ítéletében, hogy a beavatkozó megsértette a Kbt. ajánlati kötöttségre vonatkozó rendelkezését. Önellentmondást hordoz az ítélet, ugyanis abban az esetben, ha az ajánlatkérő eredménytelennek nyilvánítja az eljárást, értelemszerűen megszűnik az ajánlati kötöttség; nem a törvényben meghatározott határidő lejárta miatt, hanem az eredménytelenség következtében. Nincs ezért jogi jelentősége annak, hogy a beavatkozó hogyan indokolta az ajánlati kötöttség megszűnését, téves jogértelmezése jelen ügyben nem eredményezett törvénysértést.
Végül a Legfelsőbb Bíróság a beavatkozó által fellebbezésében a Kbt. 53. §-ával összefüggésben előadottakra megjegyzi, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt nem sértett; a kereseti kérelemnek megfelelően hozott döntést, illetőleg a beavatkozó beadványát a Pp. 57. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint bírálta el.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperesek keresetét teljes egészében elutasította.
A pervesztes felpereseket a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperesi beavatkozó együttes első és másodfokú perköltségének a megfizetésére.
Az alperesnek az eljárásban költsége nem merült fel, ezért arról a Pp. 78. §-ának (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróságnak nem kellett határoznia.
A felperesek illetékfizetési kötelezettsége az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 46. §-ának (1) bekezdésén alapszik.
Budapest, 2002. május 14.
Dr. Kozma György s. k., Dr. Kárpáti Zoltán s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Madarász Gabriella s. k.,
bíró
