KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (6669)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt.sz.: D.326/12/2002.
Tárgy: a Sodexho Kft. jogorvoslati kérelme Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata közbeszerzési eljárása ellen.
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A Döntőbizottság a Sodexho Magyarország Kft. (1115 Budapest, Etele út 68., képviseli: dr. Ferenczi Gábor ügyvéd, 1026 Budapest, Kelemen L. u. 2/3. fszt. 5., a továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmét, amelyet Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata (8900 Zalaegerszeg, Kossuth L. u. 17-19., a továbbiakban: ajánlatkérő) "Zalaegerszeg Megyei Jogú Város közigazgatási területén a dokumentációban megfogalmazottak szerint oktatási-nevelési intézményekben diákétkeztetés és szociális étkeztetés biztosítása" tárgyú közbeszerzési eljárása ellen terjesztett elő elutasítja.
A jogorvoslati eljárás során felmerült költségeiket a felek maguk viselik.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézbesítésétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a Döntőbizottság határozatának végrehajtására nincs halasztó hatálya.
INDOKOLÁS
A Döntőbizottság a közbeszerzési eljárásban keletkezett iratok és a felek nyilatkozatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:
Ajánlatkérő a Közbeszerzési Értesítő 2002. április 3-i 14. számában (2227) tette közzé ajánlati felhívását nyílt eljárás megindítására a rendelkező részben meghatározott tárgyban.
Ajánlatkérő felhívása 11. a) pontjában határozta meg az ajánlattevők pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmassága igazolására kért adatokat és tényeket, köztük kérte: "a feladat végrehajtásáért felelős szakemberek megnevezését, szakképzettség, gyakorlat bemutatását". A 11. b) pont utolsó francia bekezdésében alkalmatlanná minősítési szempontként határozta meg a konyhák vezetésével megbízni kívánt személyek szakirányú végzettségének hiányát. Ajánlatkérő felhívásában rendelkezett arról, hogy az ajánlatokat az összességében legelőnyösebb ajánlat bírálati szempont alapján értékeli és meghatározta a részszempontokat, súlyszámokat és az értékelési ponthatárokat. Ajánlatkérő dokumentációt is összeállított, ez tartalmazta az ajánlatok benyújtásának tartalmi és formai követelményeit, továbbá részletes tájékoztatást a teljesítés feltételeiről. A dokumentáció 9. oldalának utolsó és 10. oldalának 1. bekezdésében ajánlatkérő az alábbiakat közölte: "Szükségesnek tartjuk a továbbiakban azt is bemutatni, mivel az önkormányzat szakképzett és gyakorlattal rendelkező munkaerőt nem tud átadni, az ajánlattevő ezt milyen formában tudja biztosítani. A megfelelő szintű ellátás elengedhetetlen feltétele a szakképzett munkaerő foglalkoztatása. Konyhavezetők esetében a felelős szakemberek megnevezését, szakképzettség és gyakorlat bemutatását kérjük."
A kérelmező a dokumentáció fenti rendelkezéseivel kapcsolatban kérdést intézett az ajánlatkérőhöz, aki azt a tájékoztatást adta, hogy legalább a 10 konyhavezető szakképzettségének a bemutatását kérik. Felhívta arra is a figyelmét, hogy nem elegendő az arra vonatkozó kötelezettségvállalás, hogy a szolgáltatás megkezdéséig rendelkezni fognak a szükséges végzettségű szakemberekkel.
Az ajánlattételi határidőig, 2002. május 13-ig ajánlatot nyújtott be: az ELEMEN Rt., a ZALAGAST Kft. és a kérelmező.
A kérelmező ajánlatának 16. oldalán két változatban terjesztette elő vállalását a szükséges szakképzettségű emberek biztosítására. Az elsőben a jelenlegi üzemeltető alkalmazottainak átvételét vállalta és amennyiben ők nem rendelkeznek megfelelő végzettséggel, beiskolázza, továbbképzi őket. A másodikban pedig azt vállalta, hogy a saját megfelelő képzettségű szakembereit rendeli ki Zalaegerszegre mindaddig, amíg helyben megfelelő végzettségű munkavállaló nem áll rendelkezésére. E körben megjelölte 10 alkalmazottját és feltüntette iskolai végzettségüket, munkaviszonyuk kezdetét és az adagnagyságot. A kérelmező ajánlatában a konyhavezetőnek jelölt személyek vonatkozásában azt közölte, hogy hárman rendelkeznek gimnáziumi érettségivel, hárman szakközépiskolai végzettséggel (ebből 1 élelmiszeripari szakközépiskola, a többi vendéglátó-ipari), ketten egészségügyi főiskolával és szintén ketten szakmunkásképző iskolával.
Ajánlatkérő a 2002. május 27-én kelt levelében hiánypótlásra hívta fel a kérelmezőt, melyben - többek között - jelezte: "Benyújtott ajánlatuk nem tartalmazza a megnevezett 10 fő főzőkonyha vezetőjének szakképzettségét igazoló dokumentumait (bizonyítványok másolatait) a 80/1999. (XII. 28.) GM-EüM-FVM együttes rendelet 26. §-a szerint."
A hiánypótlási határidőre, 2002. május 29-ére a kérelmező benyújtotta ajánlatkérőnek az általa megjelölt 10 fő bizonyítványainak a másolatát.
Ajánlatkérő 2002. június 3-án hirdette ki az eljárást lezáró döntését. A kérelmezőt alkalmatlannak nyilvánították amiatt, hogy az ajánlati felhívás 11. b) pont utolsó francia bekezdése előírása ellenére a konyhák vezetésével megbízni kívánt személyek nem rendelkeznek szakirányú végzettséggel. Az előírt 10 főből 2 fő szakképzettsége nem felel meg a 80/1999. (XII. 28.) GM-EüM-FVM együttes rendelet 26. § (2) bekezdésében előírt szakmai követelményeknek.
Ajánlatkérő írásbeli összegzését is elkészítette, ebben további indokként hivatkozott arra is, hogy két fő bizonyítványa pedig csak 2002. december 31-ig felel meg a jogszabályi előírásoknak.
Az eljárás nyertese a ZALAGAST Kft. lett.
A kérelmező 2002. június 4-én nyújtotta be jogorvoslati kérelmét, melyben kérte ajánlatkérő eljárást lezáró döntésének a megsemmisítését és ideiglenes intézkedésként a szerződéskötés megtiltását. Kérelmét azzal indokolta, hogy az ajánlatkérő által hivatkozott 80/1999. (XII. 28.) GM-EüM-FVM együttes rendelet (továbbiakban Rendelet) 26. § (2) bekezdésében előírt szakmai követelményeket a jogszabály rendelkezése értelmében csak 2003. január 1-jétől kell alkalmazni. Így ajánlatkérő jogsértően vette azokat figyelembe és alap nélkül nyilvánította alkalmatlannak a kérelmezőt.
Magának a hiánypótlásnak az elrendelését, illetve azt, hogy abban a Rendelet is feltüntetésre került hivatkozási alapként, nem kifogásolta.
Tárgyaláson tett nyilatkozatában felhívta arra is a figyelmet, hogy az ajánlati felhívásban foglaltak alapján kell dönteni az alkalmatlanság kérdésében. Ebben ajánlatkérő szakirányú végzettséget írt elő a konyhavezetőkre. A szakirányú végzettség pedig különbözik a jogszabályokban előírt szakképzettségtől. A szakirányú végzettség követelménye alapján csak a szakiránynak kell megfelelni és nem szükséges sem élelmezésvezetői szakképesítés, sem meghatározott iskolatípus elvégzése, elegendő a szakmunkásképző iskola is. Álláspontja szerint az általa megjelölt 10 fő rendelkezik szakirányú végzettséggel, az üzletvezetői tanfolyam, illetve a kereskedelmi szakközépiskola is elfogadható ilyennek.
A Döntőbizottság a D.326/3/2002. számú 2002. június 5-én kelt határozatában ideiglenes intézkedésként az eljárást lezáró szerződés megkötését megtiltotta.
Ajánlatkérő kérte a kérelmező jogorvoslati kérelmének az elutasítását.
Előadta, hogy felhívásában annak érdekében határozta meg a vitatott alkalmatlansági szempontot, hogy a konyhavezetők feleljenek meg a velük szemben jogszabályokban támasztott szakmai, végzettségi követelményeknek.
A konyhavezetők alkalmassága kérdésében egy külső szakértő szakmai véleménye alapján döntött. A jogorvoslati kérelem benyújtása után áttekintette a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket és megállapította, hogy valóban az általa megjelölt Rendelet 26. § (2) bekezdése - amelyet a 41/2001. (XII. 22.) GM-EüM-FVM rendelet állapított meg -, csak 2003. január
1-jétől lép hatályba. Azonban megítélése szerint eddig az időpontig a korábbi 26. § előírásait kell alkalmazni, mely egyértelműen kimondja, hogy a közétkeztetést irányító élelmezésvezetőnek szakirányú végzettséggel kell rendelkeznie. Maga a jogszabály úgy folytatja, hogy az élelmezésvezetői szakképesítés megszerzésének költségei a munkaadót terhelik. Így érdemi különbség a kérelmező által hivatkozott szakirányú végzettség és a szakképzettség között nincs. Felhívásában az előírások szerinti szakképzettség igazolását kérte. Ebből következően az ajánlattevőknek a 7/1993. (XII. 30.) MüM rendelet Országos Képzési Jegyzékében foglaltaknak kell megfelelni. Ezen jogszabály pedig kifejezetten megjelöli az élelmezésvezetői szakképesítést. A kérelmező által megjelölt 10 konyhavezető között csak négy személy rendelkezik élelmezésvezetői szakképesítéssel, két főnek van egészségügyi főiskolai végzettsége és dietetikus szakképzettsége, kettőnek pedig középfokú iskolai végzettsége, azonban egyik megjelölt személy csak üzletvezetői szakképesítéssel rendelkezik. Utalt arra is, hogy van a megjelölt személyek között olyan, aki csak szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezik, illetve boltvezetői képesítése van. Így álláspontja szerint helyesen döntött az alkalmatlanság kérdésében, a kérelmező a vonatkozó jogszabályi előírások alapján alkalmatlan. Az irányadó, a jelenleg hatályos jogszabályok még szigorúbb előírásokat tartalmaznak, amelyek alapján hat fő nem rendelkezik az előírt élelmezésvezetői szakképesítéssel.
A ZALAGAST Kft. észrevételében arra az álláspontra helyezkedett, hogy amennyiben a kérelmező által konyhai vezetőként megjelölt személyek mindegyike nem rendelkezik vendéglátó-ipari szakközépiskolai érettségi bizonyítvánnyal, vagy ezzel egyenértékű, illetőleg magasabb szakirányú végzettséggel, akkor ajánlatkérő helyesen és jogszerűen minősítette alkalmatlannak őt. Utalt arra is, hogy a teljesítés hosszú időszakára tekintettel ajánlatkérő vizsgálhatta azt is, hogy a megjelölt személyek 2003. január 1-jétől rendelkeznek-e az előírt élelmezésvezetői szakképesítéssel, mivel e szakképesítés megszerzése legalább 10 hónapot vesz igénybe.
A Döntőbizottság megállapította, hogy a kérelmező jogorvoslati kérelme nem megalapozott.
A Döntőbizottságnak a kérelem elbírálása során abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a kérelmező által a konyhák vezetésére kijelölt 10 fő megfelel-e az ajánlatkérő által támasztott alkalmassági követelményeknek.
A Döntőbizottság megállapította, hogy valóban ajánlatkérő az alkalmatlanná nyilvánító döntésében tévesen hivatkozott a 80/1999. (XII. 28.) GM-EüM-FVM rendelet 26. § (2) bekezdésére, mert ezt a bekezdést 2003. január 1-jétől kell alkalmazni. Ugyanis a 41/2001. (XII. 22.) GM-EüM-FVM együttes rendeletének 4. §-a kimondja, hogy 2003. január 1-jétől kell alkalmazni a 3. §-sal megállapított 26. § szövegét. Így 2003. január 1-ig a rendelet 26. §-ának eredeti szövegváltozata a hatályos és kötelező előírás.
A Döntőbizottság álláspontja szerint is az ajánlatkérő által meghatározott alkalmatlansági szempontok alapján kell dönteni az alkalmasság kérdésében. Maga az ajánlatkérő azonban tételesen nem határozta meg a követelményeit, hanem "szakirányú" végzettséget írt elő. Ez a megfogalmazás és szóhasználat azonban a Döntőbizottság megítélése szerint nem értelmezhető a kérelmező által megadott - fentiekben ismertetett - módon. A kérelmező kiragadva, szigorúan nyelvtanilag értelmezte a kifejezést, amelynek elfogadása esetén a konyhavezetők még a vonatkozó jogszabályi előírásoknak sem felelnének meg. A Döntőbizottság álláspontja szerint ajánlatkérő előírásának valós tartalmát a felhívás és a dokumentáció együttes figyelembevétele mellett lehet megállapítani, amelyet jelen esetben segít az is, hogy maga a kérelmező intézett e tárgyban kérdést ajánlatkérőhöz, továbbá hiánypótlásra is sor került.
A dokumentáció fentiekben idézett részében ajánlatkérő a konyhavezetőknek, mint felelős szakembereknek a megnevezését és szakképzettségük bemutatását kérte. Maguknak a kifejezéseknek a használatából is levonható a következtetés, hogy ajánlatkérő nem tett különbséget a szakképzettség és a szakirányú végzettség között. Számára az volt a releváns (ezt közölte is a dokumentációban), hogy mivel nem rendelkezik megfelelő, szakképzett személyi állománnyal, a konyhavezetők megfelelő szakképzettségű szakemberek legyenek. A kérelmező kérdésére ajánlatkérő "szakképzettség" bemutatását kérte, annak érdekében, hogy megállapítható legyen rendelkeznek-e "a szükséges végzettségű szakemberekkel".
Ezt tükrözi a hiánypótlási felhívása is, amelyben a Rendelet 26. §-át jelöli meg (bekezdés hivatkozás nélkül) a "10 fő főzőkonyha vezetőjének (élelmezésvezetőnek) szakképzettséget igazoló okiratai kérésének jogalapjaként.
A szakképzettség pedig csak a jogszabályokban az egyes munkakörökre előírt szakképzettség lehet. E követelményeknek kell megfelelni az ajánlattevők által kijelölt konyhavezetőknek. A fentiek tükrében nem valószínűsíthető, hogy ajánlatkérő ennél kisebb követelményt támasztott volna, annyit kért, hogy a bizonyítványok másolatainak csatolásával igazolják ennek meglétét.
A Rendelet 25. § és 26. §-ának a jogviszony elbírálására irányadó rendelkezései az alábbiakat mondják ki:
"25. § A vendéglátásban és az élelmiszer-kereskedelemben dolgozók szakképesítéséről külön jogszabály rendelkezik.
26. § A közétkeztetést irányító élelmezésvezetőnek szakirányú végzettséggel kell rendelkeznie. Az élelmezésvezetői szakképesítés megszerzésének költségei a munkaadót terhelik."
A Döntőbizottság áttekintette az Országos Képzési Jegyzékről szóló 7/1993. (XII. 30.) MüM rendeletben foglaltakat. E rendelet külön megjelöli az élelmezésvezetőt és arra 52. alszámmal középiskola utolsó évfolyamának elvégzéséhez vagy érettségi vizsgához kötött szakképesítést ír elő, kéri az érettségi bizonyítvány és szakmai alkalmassági követelményeknek való megfelelést.
A Döntőbizottság megvizsgálta a kérelmező által benyújtott bizonyítványok másolatait. Ezek alapján megállapította, hogy két fő nem rendelkezik a szakképesítés előfeltételét képező végzettséggel. Négy fő rendelkezik csak élelmezésvezetői szakképesítéssel, a többiek más középfokú, illetőleg felsőfokú végzettséggel rendelkeznek.
A Döntőbizottság a fentiek alapján megállapította, hogy a kérelmező által meg megjelölt tíz konyhavezető nem mindegyike felel meg az alkalmassági követelményként támasztott szakmai előírásoknak, így ajánlatkérő megalapozottan nyilvánította alkalmatlannak őt.
Felhívja a Döntőbizottság a kérelmező figyelmét arra is, hogy saját értelmezésének elfogadása mellett sem felelne az alkalmassági előírásoknak. Két kijelölt munkavállalója ugyanis még az általa adott "szakirányú" értelmezési követelményt sem elégíti ki az élelmiszer-eladó, az önkiszolgáló pénztáros, a boltvezető, a gépíró, szövegszerkesztő, az üzletvezető tanfolyam, továbbá a cukrász ilyennek nem fogadható el.
A Döntőbizottság a Kbt. 76. §-ában meghatározott jogkörében eljárva a fenti indokokra tekintettel a Kbt. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján utasította el a kérelmező jogorvoslati kérelmét.
A Döntőbizottság a Kbt. 88. § (5) bekezdés h) pontja alapján rendelkezett az eljárási költségekről.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89-90. §-a biztosítja.
Budapest, 2002. július 4.
Dr. Nagy Gizella s. k., Székelyné Bihari Mária s. k.,
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Hámori András s. k.,
közbeszerzési biztos
