FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (6825)
13.K.32.653/2001/5.
A Fővárosi Bíróság a dr. Kovács Kázmér ügyvéd (1095 Budapest, Mester u. 29 31.) által képviselt Junior Vendéglátó Rt. (1095 Budapest, Mester u. 29 31.) felperesnek a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85., hiv. szám: D.496/8/2001.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében - amely perben az alperes pernyertessége érdekében a Sándor Zsolt (1082 Budapest, Horváth M. tér 8.) által képviselt Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium (1082 Budapest, Horváth M. tér 8.) beavatkozott - meghozta a következő
ÍTÉLET-et:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 4000 (négyezer) Ft perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell írásban, 4 példányban, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve benyújtani.
INDOKOLÁS
A Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium mint ajánlatkérő a 2001. június 6-án megjelent Közbeszerzési Értesítőben 3645/2001 számon közzétett ajánlati felhívásával nyílt közbeszerzési eljárást indított tanulói és felnőttétkeztetés tárgyában.
Az ajánlati felhívás 13. pontja szerint az ajánlatkérő az ajánlatokat az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján bírálja el 0 100-ig terjedő pontszámozással, az alábbi részszempontok és súlyszámok figyelembevételével:
részszempontok súlyszámok
- legalacsonyabb árajánlat azonos nyersanyagnorma-érték mellett 90
- a tálalókonyha működtetéséhez való hozzájárulás mértéke 5
- étlap-összeállítás az iskola igényeinek figyelembevételével 5
A 2001. július 17-ig tartó ajánlattételi határidőben a felperes, a P.Dussmann Kft., a Sodexho Mo. Kft., a Diák és Munkahelyi Vendéglátó Kft., a Pensió 17 Kft. és a Herdlicska Közétkeztetési és Szolgáltató Egyéni Cég nyújtott be ajánlatot.
Az ajánlattevők közül a legalacsonyabb bruttó értékesítési díjra a felperes tett ajánlatot, az általános iskolai ebédnél 182 Ft/adag, gimnáziumi ebéd; felnőttek ellátása 207 Ft/adag összeget jelölt meg. A Pensió 17 Kft. az általános iskolai ebédnél 189 Ft/adag, a gimnáziumi ebédnél 214 Ft/adag bruttó értékesítési díjat közölt.
A felperes az ajánlatának IV/7. pontjában vállalta, hogy a vevőszolgálati osztályvezető és az üzemvezetők az intézményi megrendelőkkel a hosszú távú zavartalan kapcsolat érdekében rendszeresen kötetlen formájú étlap-megbeszélést tartanak, erről feljegyzést készítenek, amit a későbbi étlap-összeállításoknál, vagy ellátásikörzet-kijelöléseknél figyelembe vesznek. Az ajánlatának 41. oldalán nyilatkozott arról, hogy az étlapok összeállítását az ajánlatkérővel történő egyeztetés alapján készítik el.
A Pensió 17 Kft. az ajánlata B/1. pontjában közölte, hogy fiatal menedzsercsapatot alakítottak ki tevékenységük rendszeres újraértékelése céljából, negyedévenként kérdőívvel és személyes megkereséssel összevont értékelést végeznek. Intézményeikkel fenntartott rendszeres napi kapcsolatra alapozva az esetenként felmerülő igényeknek is a lehető legrövidebb időn belül meg tudnak felelni. Az ajánlatának D/2. pontjában az "étlap-összeállítás az iskola igényeinek megfelelően" címszó alatt részletesen kifejtette az intézményekkel való kapcsolattartás módját, rögzítve a kapcsolattartás kettő heti rendszerességét. Ezenkívül vállalta, hogy havonta előre kiadják az étlapot, azt véleményeztetik az adott intézménnyel, és erről rendszeres személyes beszélgetéseket is kezdeményeznek. A tálalást rendszeresen és szúrópróbaszerűen ellenőrzik, az iskolákban, óvodákban étlapversenyt szerveznek, az intézményvezetőkkel minden egyénileg kezdeményezett kapcsolattartást elfogadnak.
A Kft. az ajánlatának 143. oldalán adott nyilatkozatában vállalta, hogy nyertességük esetén minden esetben az étlapok összeállítása az ajánlatkérővel történő egyeztetés alapján készül el. Az ajánlat szerződéstervezetének 7. pontjában külön is foglalkozott az étlap-összeállítás módjával, vállalva, hogy az étlapot egy hónapra előre kiküldi a megrendelő részére, és az étlap-összeállításnál az intézmény igényeit minden esetben figyelembe veszik, étlap-összeállítást egyeztetnek.
Az ajánlatkérő a július 27-én tartott eredményhirdetésen nyertesnek 7480 ponttal a Pensió 17 Kft.-t, a második legkedvezőbb ajánlatot tevőnek 7340 ponttal a felperest hirdette ki.
Az ajánlatok értékelése során az első részszempontra a felperes 76 (súlyszámmal megszorozva 6840) pontot, a Pensió 17 Kft. 72 (súlyszámmal megszorozva 6480) pontot kapott. A második részszempontot az ajánlatkérő a felperesnél 60 (súlyszámmal megszorozva 300) ponttal, a Pensió 17 Kft.-nél 100 (súlyszámmal megszorozva 500) ponttal értékelte. A harmadik részszempontnál a felperes 40 (súlyszámmal megszorozva 200) pontban, a Pensió 17 Kft. 100 (súlyszámmal megszorozva 500) pontban részesült.
Az eljárás eredményéről készült összegzés tartalmazta az ajánlatkérő által kapott pontszámok indokolását. A 3. bírálati részszempontra adott pontszámokat az ajánlatkérő azzal indokolta, hogy az ajánlatokat a bírálóbizottság öt osztályba sorolta, ennek során érvényesítette a szubjektív elemeket. Az értékelésnél figyelembe vették a referencialevelekben szereplő kérdéshez kapcsolódó megállapításokat és a bizottsági tagok tapasztalatait.
A felperes (kérelmező) 2001. július 31-én jogorvoslati kérelmet terjesztett elő az alpereshez, pontosított kérelmében az első és a harmadik bírálati részszempont tekintetében vitatta az ajánlatkérő értékelését. Hivatkozott arra, hogy ő adta a legalacsonyabb árat, ennek ellenére az első részszempontra nem kapta meg a maximális pontszámot. A harmadik részszempontból viszont álláspontja szerint ajánlata azonos értékű volt a nyertesével, mert vállalta, hogy az ajánlattevővel rendszeres megbeszélést fog tartani az étlap-összeállítása tárgyában, azaz e téren figyelembe fogja venni az ajánlatkérő igényeit. Kérte a jogsértés megállapítását és ajánlatkérő eljárást lezáró döntésének megsemmisítését.
Az ajánlatkérő észrevételében a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte. Előadta, hogy álláspontja szerint a Kbt. alapján nem kötelező. Az adott részszempont alapján legelőnyösebb ajánlatra a legmagasabb pontszámot adni. Ezért jogszerűnek tartja az általa alkalmazott értékelési módot, miszerint egy matematikai függvény segítségével a rezsikulcs százalékos értékéhez rendelte a 100-ra kiegészítő értéket, és ezáltal a legkisebb rezsikulcsot tartalmazó ajánlat kapta a legmagasabb pontszámot. A legalacsonyabb árra azért nem adott maximális pontszámot, mert lehetségesnek tartotta annál kedvezőbb árajánlat tételét is. A harmadik részszemponttal kapcsolatos kifogásra közölte, hogy a kérelmező nem ismertette ajánlatában, hogy hogyan kívánja az étlap összeállításánál figyelembe venni az ajánlatkérői igényeket, az erre vonatkozó nyilatkozatmintát nem is töltötte ki, ezzel szemben a nyertes részletesen leírta az e téren való együttműködésre vonatkozó vállalásait.
A tárgyaláson ajánlatkérő közölte, hogy a nyertessel a szerződést megkötötte.
Az alperes a 2001. augusztus 31-én kelt D.496/8/2001. számú határozatával a felperes jogorvoslati kérelmének részben helyet adott, és megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 55. § (6) bekezdését. Ezt meghaladóan a jogorvoslati kérelmet elutasította.
Döntésének indokolásában az alperes megállapította, hogy az ajánlatkérő az első részszempontnál a legelőnyösebb ajánlatra nem adta meg a maximum pontszámot, a második és harmadik részszempontnál viszont a legelőnyösebb ajánlat a maximum pontszámot kapta, amely értékeléssel az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 55. § (6) bekezdését.
Az alperes megvizsgálta, hogy a Kbt. 55. § (6) bekezdésének megsértése együttjárt-e a Kbt. 59. § (1) bekezdésének megsértésével.
A legelőnyösebb ajánlat megállapítása érdekében az egyes részszempontok pontozását illetően az alperes korrekciót alkalmazott oly módon, hogy a két legkedvezőbb ajánlatra nézve a második és harmadik részszempontból való értékelési móddal azonosan végezte el az első részszempontból is az értékelést. A kérelmező 182 Ft-os, a nyertes 189 Ft-os árajánlatot tett, arányosítás alapján a kérelmező részére a maximális 100 pontot, súlyozva 9000 pontot, a nyertesnek 96 pontot (182:198 = 0,96), súlyozva 8640 pontot tartott megállapíthatónak.
A harmadik részszempontnál az alperes elfogadta ajánlatkérő értékelését. E tekintetben megállapította, hogy a nyertes ajánlata 148. oldalán a szerződésajánlata 7. pontjában egyértelműen rögzítette, hogy milyen módon oldja meg az étlapok összeállítását illetően az ajánlatkérő igényeinek figyelembevételét. A nyertes rögzítette, hogy a "szolgáltató vállalja, hogy az étlapokat egy hónapra előre kiküldi a megrendelő részére, és az étlap összeállításánál az intézmény igényeit minden esetben figyelembe veszi, étlap-összeállítást egyeztetnek a norma keretein belül, a felhasználható nyersanyagnorma összeg határáig. Ajánlata 143. oldalán a nyertes nyilatkozott arról, hogy nyertességük esetén minden esetben vállalják, hogy az étlapok összeállítása az ajánlatkérővel történő egyeztetés alapján készül el. A kérelmező ajánlata viszont mindössze azt tartalmazta, hogy rendszeresen kötetlen formájú étlap-megbeszélést tartanak.
Az alperes megállapította, hogy ajánlatkérőnek az eljárás nyertesére vonatkozó döntése helytálló volt, ezért eltekintett a bírság kiszabásától.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt. Előadta, hogy az ajánlati felhívásban közzétett harmadik, az "étlap-összeállítás az iskola igényeinek figyelembevételével" részszempont körében az alperes tévesen fogadta el az ajánlatkérő értékelését, téves jogértelmezés során utasította el jogorvoslati kérelmük ezen részét. Hivatkozott arra, hogy az eljárásról készített összegzés szerint az ajánlatokat elbíráló bizottság a 3. elbírálási részszempont körében szubjektív elemeket érvényesített, és a referencialevelekben szereplő kérdésekhez kapcsolódó megállapításokat, valamint a bizottsági tagok tapasztalatait is figyelembe véve állapított meg részünkre 200, míg a nyertes Pensió 17 Kft. részére 500 pontot. Az ajánlatkérő ezen értékelési módja sérti a Kbt. 35. § (1) bekezdését és az 55. § (6) bekezdését. Az értékelés körében szubjektív elemek csak akkor juttathatók érvényre (előnyben részesítés elve, amennyiben az előnyben részesített ajánlat a felhívásban meghatározott módon elősegíti az elmaradott térség fejlesztését, a környezet védelmét stb. E § alkalmazása esetén is a szubjektív elemeknek azonban csak a részszempontok és a súlyszámok meghatározása, illetőleg egyenértékű ajánlatok közüli választás esetén van mód. Jelen közbeszerzési eljárásban a fenti feltételek egyike sem valósult meg, és megállapítható, hogy az ajánlatkérő az ajánlatokat nem a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálta el. Az ajánlatkérő elbírálási részszempontja úgy szólt, hogy étlap-összeállítás az iskola igényeinek figyelembevételével. A részszempontnak megfelelően azt nyilatkozták ajánlatuk 40. (helyesen 41.) oldalán, hogy az étlapok összeállítását az ajánlatkérővel történő egyeztetés alapján készítik el. Ezek alapján az is megállapítható, hogy iratellenes az alperesi határozat azon állítása; hogy ajánlatuk csak azt tartalmazta, hogy rendszeresen kötetlen formájú étlap-megbeszélést tartanak.
A felperes hivatkozott arra, hogy a Pensió 17 Kft. az étlapokat egy hónapra előre vállalta kiküldeni a megrendelő részére, és vállalta az étlap összeállításánál az ajánlatkérő minden esetben történő figyelembevételét, az étlap-összeállítás egyeztetését. Ez a vállalás nem jelentett tartalmilag többet a felperesi nyilatkozatnál, amely rendszeres kötetlen formájú étlap-megbeszélés tartására és arra vonatkozott, hogy az étlapok összeállítását az ajánlatkérővel történő egyeztetés alapján készítik el. A nyilatkozatuk és kötelezettségvállalásuk tehát teljes mértékben megfelelt a 3. elbírálási részszempontnak, így ajánlatukat az ajánlatkérőnek, majd az alperesnek a maximális pontszámmal kellett volna elbírálnia. Ebben az esetben az ajánlatuk korrigált összpontszáma 9800 pont lett volna, amellyel jogszerűen, az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálási módon figyelembe véve az eljárás nyertese lett volna.
Az alperes és a pernyertessége érdekében beavatkozó Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium a kereset elutasítását kérték.
Az alperes fenntartotta a határozatában foglaltakat. Hivatkozott arra, hogy a jogorvoslati eljárásban objektív alapokból kiindulva végezte el az ajánlatok összehasonlítását, és azt vizsgálta, hogy az étlap szerinti kínálat nyújtása terén az adott ajánlattevő milyen módon kívánja biztosítani az ajánlatkérő igényeinek figyelembevételét.
A beavatkozó előadta, hogy a 3. részszempontra vonatkozó vállalás az ajánlat három területéből - a szolgáltatási ajánlatból, a szerződéstervezetből és a referenciákból - volt megállapítható, a nyertes ajánlata részletes volt, szemben a felperes által közölt félmondattal, a nyertes által benyújtott referencialevelek tartalma a felperesétől sokkal meggyőzőbb és hitelesebb volt, a felperes sablonszerű referenciákat adott be. Az ajánlatok szubjektív értékelése nem elfogultságot, hanem olyan értékelést jelentett, hogy a bírálóbizottság egyes tagjai külön-külön adtak pontokat.
A felperes keresete alaptalan.
A bíróság az alperes határozatát a módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. §-a és a Pp. 324. § (2) bekezdés c) pontja alapján vizsgálta felül, a tényállást a felek nyilatkozatai és a közigazgatási iratok alapján állapította meg.
A bíróságnak a perben azt a kérdést kellett eldöntenie, hogy a felperes jogorvoslati kérelmét részben elutasító alperesi határozat a harmadik elbírálási részszempont értékelése folytán jogszabálysértőnek minősül-e.
A Kbt. 55. § (6) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálja el. Ha az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja választani, akkor az ajánlatoknak az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemeit a felhívásban meghatározott ponthatárok között értékeli, majd az így az egyes tartalmi elemekre adott értékelési pontszámot megszorozza a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként összeadja. Az értékelési folyamatban az 59. § (2) (3) bekezdéseiben foglaltakat is érvényesíteni kell. Az az ajánlat az összességében legelőnyösebb, amelynek az összpontszáma a legnagyobb.
A bíróság rámutatott arra, hogy az ajánlatkérő a 3. bírálati részszempontnál azt kívánta vizsgálni, hogy az étlap összeállításakor milyen módon kerül sor az iskola igényeinek figyelembevételére. Az iskola igényeinek megfelelő étlap-összeállítás vállalása önmagában az ajánlat érvényességéhez szükséges vállalást jelent, de bírálati részszempontként való meghatározása értelemszerűen a téma kidolgozását, e körben az ajánlattevői magatartás kifejtését igényelte.
A bíróság megállapította, hogy a felperes a 3. bírálati részszempontra vonatkozóan rendszeres kötetlen formájú étlap-megbeszélés tartását vállalta és ajánlatának 41. oldalán nyilatkozott arról, hogy az étlapok összeállítását az ajánlatkérővel történő egyeztetés alapján készítik el. Arra vonatkozóan azonban, hogy az intézmények igényeinek figyelembevétele milyen módon történik, nem tett nyilatkozatot. Ezzel szemben a nyertes ajánlattevő az ajánlatkérővel való egyeztetésen alapuló étlap-összeállítást, az intézményekkel való napi rendszeres kapcsolattartást és az esetenként felmerült igények mielőbbi teljesítését vállalta, de ajánlatának külön pontjában részletesen is kifejtette a kapcsolattartás módját, ezzel a szerződéstervezetben is foglalkozott, mindebből kitűnően az intézmények igényeit messzemenően kívánta figyelembe venni.
Fentiekre figyelemmel a bíróság osztotta az alperes azon álláspontját, hogy a nyertes ajánlattevő a 3. bírálati részszempont körében a felperestől részletesebb, egyértelműbb, az intézmények igényeinek megfelelőbb vállalást tett, ezért az arra adott ajánlatkérői értékelés helytálló volt.
A kifejtettek alapján a bíróság nem látott okot az alperes határozatának megváltoztatására, ill. hatályon kívül helyezésére, ezért a felperes keresetét elutasította.
A felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes költségeinek megfizetésére.
A felperes a kereseti illetéket a keresetlevelén lerótta, ezért a bíróságnak a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapuló illetékfizetésről rendelkeznie nem kellett.
Budapest, 2002. február 21.
Nagyné dr. Fürjes Erzsébet s. k.,
bíró
