LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (7515)
Kf.VI.37.274/2001/7.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Lovász Éva ügyvéd (6721 Szeged, Szilágyi u. 2.) által képviselt Könnyűszerkezet Építő és Szolgáltató Kft. (6721 Szeged, Szilágyi u. 2.) felperesnek a dr. Eke Pekács Tibor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2001. január 17-én kelt 2.K.34.615/2000/2. számú ítélete ellen a felperes 3. sorszámú fellebbezése folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy fizessen meg az állam javára - az illetékhivatal külön felhívására - 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottsága 2000. március 3-án kelt D.28/17/2000. számú határozatával - a felperes jogorvoslati kérelmének helyt adva - megállapította, hogy Csongrád Város Önkormányzata, mint ajánlatkérő, megsértette a közbeszerzésekről szóló 1999. évi LX. törvénnyel módosított 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 55. §-ának (6) bekezdésére tekintettel a Kbt. 59. §-ának (1) bekezdését, ezért megsemmisítette az ajánlatkérő közbeszerzési eljárást lezáró döntését. Ebben az ajánlatkérő részvételi felhívást tett közzé nyílt előminősítési eljárás lefolytatására a Csongrád közigazgatási területén lévő Batsányi János Gimnázium és Szakközépiskola bővítésének építési engedély alapján való kivitelezésére, vállalkozási szerződés keretében.
Az ajánlatkérő a nyilvános eredményhirdetésen a Délépítő Rt. alapajánlatát 910 ponttal hirdette ki nyertesnek, a második legelőnyösebb ajánlatot a felperes tette, 885 ponttal.
A határozat ellen az ajánlatkérő és a közbeszerzési eljárásban nyertesnek kihirdetett Délépítő Rt. keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz, melynek elbírálása folyamatban van.
A felperes az alpereshez 2000. május 25-én benyújtott jogorvoslati kérelmében sérelmezte, hogy az ajánlatkérő a Kbt. 88. §-ának (6) bekezdésére figyelemmel nem hozott újabb döntést a közbeszerzési eljárásban, ezzel - álláspontja szerint - jogsértést követett el.
Kérte, hogy az alperes a Kbt. szabályainak megfelelő eljárásra hívja fel az ajánlatkérőt, és alkalmazzon bírságot a jogsértésért felelős személlyel vagy szervezettel szemben.
Az ajánlatkérő a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte.
A Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság 2000. június 29-én kelt D.200/11/2000. számú határozatával a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította.
Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az eljárást lezáró döntés megsemmisítése után a Kbt. 88. §-ának (6) bekezdése az ajánlatkérő számára mérlegelési jogkört biztosít a döntést megalapozó tényezők, illetve a benyújtott ajánlatok újbóli értékelésére, döntési kötelezettsége azonban nincs. Azzal, hogy az ajánlatkérő a megsemmisített döntését követően az újabb ajánlatokat nem értékelte, nem követett el jogsértést.
A határozat ellen benyújtott keresetében a felperes az alperes határozatának megváltoztatása mellett annak megállapítását kérte, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 88. § (6) bekezdését.
Módosított keresetében (2. számú tárgyalási jegyzőkönyv) a bírság kiszabása iránt előterjesztett kereseti kérelmét nem tartotta fenn, egyben kérte az alperes perköltségben való marasztalását is.
Arra hivatkozott, hogy az alperes tévesen értelmezte a Kbt. 55. §-ának (1) bekezdését és 88. §-ának (6) bekezdését.
Kifejtette, hogy az ajánlatkérőnek nem új döntést kellett volna hoznia, hanem a korábbi döntését megalapozó tényezőket kellett volna ismételten mérlegelnie.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Kiemelte, hogy a Döntőbizottság számára a Kbt. nem biztosít olyan jogkört, melyre alapítottan az ajánlatkérőt az eljárást lezáró döntés hozatalára kényszeríthetné.
A Kbt. csak a 60. §-ának (1) bekezdés e) pontja szerint fennálló - és a Kbt. 55. §-ának (4) bekezdésére visszavezethető - körülményekre alapított érvénytelenségi ok tekintetében írja elő, hogy az ajánlatkérő döntést hozzon a közbeszerzési eljárás eredménytelenné nyilvánításáról.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a Kbt. az abban megszabott keretek kőzött rendelkezési jogosultságot biztosít az ajánlatkérő számára.
Az ajánlatkérő az eljárást a nyertes kihirdetésével lezárta, az alperes ezt megsemmisítő határozatának bírósági felülvizsgálata folyamatban van, ezért a felperes alappal nem kifogásolhatja, hogy az ajánlatkérő nem hozott újabb döntést.
A Kbt. 88. §-ának (6) bekezdése alkalmazása szempontjából az ajánlatkérőt döntési kötelezettség nem terhelte, ezért keresettel támadott határozata nem sértett jogszabályt.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és - kereseti kérelmének helyt adva - az alperes határozatának megváltoztatása mellett a jogsértés megállapítását és bírság kiszabását, valamint az alperes perköltségben való marasztalását kérte.
Fellebbezésében ismételten kifejtette, hogy az alperes határozata ellen előterjesztett jogorvoslati kérelme nem arra irányult, hogy az alperes kötelezze az ajánlatkérőt döntés meghozatalára, hanem arra, hogy állapítsa meg a Kbt. 88. § (1) bekezdés b) pontjának megsértését, mivel az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárást nem fejezte be.
Ez - álláspontja szerint - lehet új döntés, vagy pedig az eljárás eredménytelenné nyilvánítása.
Fellebbezésében azzal érvelt, hogy az eljárás eredménytelenné nyilvánítása nem az ajánlatkérő döntési jogkörétől függ.
Fellebbezésében vitatta, hogy az eljárás a nyertessé nyilvánítást tartalmazó döntéssel már lezárult, az eljárás ugyanis akkor eredményes, ha annak alapján a beszerzésre irányuló szerződés létrejött.
Álláspontja szerint az ajánlatkérő eljárása sérti a Kbt.
24. §-ának (2) bekezdésében meghatározott esélyegyenlőség elvét.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában helytállóan utalt a Pp. 339. §-ára, amely szerint a bíróság csak a jogszabálysértő közigazgatási határozatot helyezheti hatályon kívül, illetve - amennyiben annak feltételei fennállnak - változtathatja meg.
Az alperes keresettel támadott D.200/11/2000. számú határozata nem sértett jogszabályt, amikor a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította.
A Kbt. 88. §-ának (6) bekezdése egyértelműen fogalmaz, amikor az ajánlatkérőnek csupán jogosultságot biztosít a döntést megalapozó tényezők ismételt mérlegelésére és új döntés hozatalára, erre vonatkozó kötelezettséget azonban nem tartalmaz.
A Kbt. 88. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezés indoka ugyanis az, hogy ne kelljen feleslegesen megismételni az olyan közbeszerzési eljárásokat, amelyekben az eljárás nyertesét jogszabályba ütköző módon állapították meg. Ez esetben az ajánlatkérő nem köteles új közbeszerzési eljárást kiírni, hanem módja van arra, hogy a döntését megalapozó tényezőket ismétel terv mérlegelje, és új döntést hozzon.
A felperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott a Kbt.-nek az eredménytelen eljárás eseteit felsoroló 60. §-ára, ugyanis azzal, hogy az alperes megsemmisítette az ajánlatkérő közbeszerzési eljárást lezáró döntését, nem tekinthető az eljárás eredménytelennek, mert arra csak a Kbt. 60. §-ának (1) bekezdés a)-f) pontjaiban felsorolt esetekben kerülhet sor.
A közbeszerzési eljárás eredményes volt, mert az ajánlatkérő a Kbt. 61. §-ának (1) bekezdése alapján az eljárás nyertesét kihirdette, az eljárás viszont akkor tekinthető lezártnak, ha a Kbt. 61. § (5) bekezdése szerinti hirdetményt az ajánlatkérő közzétette.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre figyelemmel megállapította, hogy az ajánlatkérő nem követett el jogsértést azzal, hogy a közbeszerzési eljárás eredményét kihirdető döntését megsemmisítő alperesi határozat hozatalát követően nem értékelte újból az ajánlatokat a közbeszerzési eljárásban.
A felperes módosított keresetében a bírság kiszabása iránti kérelmét nem tartotta fenn, ezért fellebbezésének ezen része a másodfokú eljárásban meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősül [Pp. 247. § (1) bekezdés], amelyet a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem bírálhatott el.
A kifejtették alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az eredménytelen fellebbező felperest a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében kötelezte a le nem rótt másodfokú eljárási illeték viselésére, szem előtt tartva az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 39. § (3) bekezdés c) pontjában, valamint 46. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat.
Az alperesnek a jogorvoslati eljárás során költsége nem merült fel, ezért erről a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. §-ának (2) bekezdése értelmében nem rendelkezett.
Budapest, 2002. július 4.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Darák Péter s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Fekete Ildikó s. k.,
bíró
