LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (7530)
Kf.VI.37.540/2001/5.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Varga Andrea ügyvéd (6720 Szeged, Széchenyi tér 5.) által képviselt Újszász Város Önkormányzata (5092 Újszász, Szabadság tér 1.) I. rendű, Zagyvarékas Község Önkormányzata (5051 Zagyvarékas, Rákóczi út 56.) II. rendű, Szászberek Község Önkormányzata (5053 Szászberek, Béke út 1.) III. rendű és Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata (5000 Szolnok, Kossuth tér 9.) IV. rendű felpereseknek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben - amelybe a felperesek pernyertességének előmozdítása érdekében a Sümegi és Pálinkás Ügyvédi Iroda (5000 Szolnok, Díszmű út 1., ügyintéző dr. Pálinkás István ügyvéd) által képviselt Víz- és Csatornaművek Koncessziós Rt. (5000 Szolnok, Vízmű út 1.) beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2001. március 7-én kelt 2.K.30.591/2000/12. számú ítélete ellen az alperes által 13. sorszám, illetve a felperesek által 14. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés elbírálása folytán az alulírott napon megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - az alperes D.270/14/1999. számú határozatát hatályon kívül helyező részében - megváltoztatja, és az alperes e határozatát megváltoztatva mellőzi annak megállapítását, hogy az ajánlatkérők megsértették a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel az 59. § (1) bekezdését, egyben az ajánlatkérőkkel szemben kiszabott bírság összegét 3 500 000 Ft-ra szállítja le azzal, hogy Újszász Város Önkormányzata 2 000 000 Ft, Zagyvarékas Község Önkormányzata 1 000 0000 Ft, Szászberek Község és Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata 250 000-250 000 Ft bírság megfizetésére köteles.
Egyebekben a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
A másodfokú eljárásban felmerült költségeiket a peres felek maguk viselik.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A felperesi ajánlatkérők nyílt előminősítési eljárást hirdettek meg Újszász, Zagyvarékas, Szászberek szennyvízcsatorna-hálózata kivitelezésére és Szolnok Város Szennyvíztisztító Telepre történő csatlakozásának megvalósítására. A felperesek 9, illetve az alperes előírása folytán további 3 vállalkozást hívtak fel ajánlattételre, valamint meghatározták az elbírálás szempontjait és azok fontossági sorrendjét. Az ajánlattételi határidő leteltéig 7 ajánlat érkezett, amelyek közül a felperesek képviselőiből és szakértőiből álló bizottság javaslatára a képviselő-testületek a felperesi beavatkozó ajánlatát fogadták el nyertesnek.
Az alperes elnöke jogorvoslati eljárást kezdeményezett.
Az alperes az 1999. november 23-i tárgyaláson felhívta a felpereseket arra, hogy a közbeszerzési eljárással kapcsolatos, még el nem küldött iratok rendelkezésre állásáról gondoskodjanak. Miután pedig a felperesek a felhívásnak nem tettek eleget, B-270/11/1999. számú határozatában a felperesekkel szemben 400 000 Ft bírságot szabott ki.
Az alperes D.270/14/1999. számú határozatában megállapította, hogy a felperesek megsértették a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 24. § (1) bekezdését, valamint az 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel a Kbt. 59. § (1) bekezdését, ezért az I. rendű felperest 4 millió, a II. rendű felperest 2 millió, míg a III. és IV. rendű felpereseket egyenként 500-500 ezer Ft bírság megfizetésére kötelezte.
A felperesek keresetükben az alperes mindkét határozatának megváltoztatását és a kiszabott bírság törlését kérték. Álláspontjuk szerint a felperesi beavatkozó érvényes ajánlatot tett, ajánlata a legkedvezőbb ajánlat, ezért a felperesek jogszerűen minősítették nyertesnek. Utaltak arra, hogy a felperesi beavatkozó ajánlatának értékelését nem befolyásolta az a körülmény, hogy koncessziós szerződésben már vállalta a létesítmény üzemeltetését. Hangsúlyozták, hogy a koncessziós szerződés nem tartozik az eljárás tárgyához, az a közbeszerzéssel nem érintett két önkormányzat hozzájárulása nélkül az iratokhoz nem volt csatolható; ezért annak elmaradásáért a felperesek bírsággal sem sújthatók.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes D.270/14/1999. számú határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest e körben új eljárásra kötelezte. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint az alperes először az eljárás megindításáról szóló értesítéssel egyidejűleg szólította fel a felpereseket a közbeszerzéssel kapcsolatban rendelkezésre álló összes irat bírság terhe melletti megküldésére, majd az 1999. november 23-i tárgyaláson újabb felhívást bocsátott ki az iratok csatolása érdekében, amelynek a felperesek csak részben tettek eleget.
Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a Kbt. 19. § (1) bekezdésében meghatározott jogkörében a Kbt. 81. § (2) bekezdése alapján az alperes jogosult arra, hogy a közbeszerzéssel kapcsolatban rendelkezésre álló összes irat megküldését kérje. Az iratbetekintés megakadályozása esetén pedig a Kbt. 85. § c) pontja értelmében bírság szabható ki. Rámutatott arra, hogy az iratcsatolás kötelezettsége üzleti titokra, illetve az eljárásban nem érintett fél érdekeire hivatkozással nem tagadható meg. A közbeszerzési eljárásban ugyanis mód van az irat üzleti titokkénti kezelésére, a szerződés visszatartásával azonban a felperesek nem akadályozhatják a tényállás teljes körű feltárását.
A kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes jogszerűen kötelezte a felpereseket 400 000 Ft megfizetésére, ezért e körben a keresetet elutasította.
A közbeszerzési eljárás érdemét illetően az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes határozata indokolásában nem adott választ arra a kérdésre, hogy a KACE pályázat feltételeinek teljesítése körében kötelezően előírt feladatok, illetve a koncessziós szerződés már adott rendelkezései összehangolhatók-e, avagy nem a közbeszerzési eljárásban történő részvétellel.
Utalt arra, hogy a perben becsatolt koncessziós szerződésre figyelemmel a megismételt eljárásban az alperes a teljes iratanyag alapján foglalhat állást arról, hogy a felperesek megsértették-e a közbeszerzési eljárás szabályait.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes és a felperesek nyújtottak be fellebbezést.
Az alperes fellebbezésében a felperesek keresetének helyt adó részében az első fokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint a szigorú eljárási határidőkre figyelemmel az alperesnek a rendelkezésre álló közbeszerzési iratok alapján kellett meghoznia döntését. A határozatban megjelölt jogsértéseket pedig a rendelkezésre álló iratokból megalapozottan és egyértelműen meg lehetett állapítani.
Kifejtette, hogy a felperesi beavatkozó részvétele a közbeszerzési eljárásban alapelvi rendelkezésbe ütközött, valamint ajánlata nem korlátozódott a beszerzés tárgyára, így az ajánlat érvénytelensége a rendelkezésre álló iratokból kitűnt.
Hangsúlyozta, hogy a határozati megállapításokat nem befolyásolta a koncessziós szerződés részletes ismeretének hiánya.
Rámutatott továbbá arra, hogy a jogsértések megállapítására az elsőfokú bíróságnak is lehetősége lett volna.
A felperesek fellebbezésükben a keresetet elutasító részében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes D.270/11/1999. számú határozatának hatályon kívül helyezését kérték.
Álláspontjuk szerint a koncessziós szerződés nem sorolható a közbeszerzéshez kapcsolódó iratok közé, annak csatolására a szerződő felek hozzájárulása nélkül a felperesek nem voltak jogosultak.
Hangsúlyozták, hogy a szerződés csatolására vonatkozó felhívás teljesítését a felperesek nem tagadták meg, csupán a hozzájárulás beszerzése érdekében további határidő biztosítását kérték.
Hivatkoztak arra, hogy a felperesi beavatkozó az 1999. november 23-i tárgyaláson a koncessziós szerződés lényeges elemeiről nyilatkozott.
Kifogásolták, hogy az alperes csak bírságoló határozatában jelölte meg, hogy milyen további iratok becsatolását kéri.
Az alperes ellenkérelmében a felperesek fellebbezésének elutasítását kérte hivatkozással arra, hogy a koncessziós szerződésre a közbeszerzési eljárásban a tényállás tisztázása érdekében szükség volt, hiszen arra a nyertes ajánlat is több alkalommal hivatkozik, és az ajánlatkérő döntésében kiemelt szerepet kapott.
A felperesek ellenkérelmükben az első fokú ítélet felperesi fellebbezéssel nem érintett részének helybenhagyását kérték. Kifogásolták, hogy az alperes nem vizsgálta meg a koncessziós szerződéssel kapcsolatos tényeket, a felperesi beavatkozói ajánlat érvénytelenségét csak a koncessziós szerződés létére alapozta.
Álláspontjuk szerint a koncessziós szerződés részletes, teljes körű ismerete az alperesi döntéshez nem volt szükséges. Vitatták továbbá, hogy a felperesek mulasztása okozta volna a jogorvoslati határidők túllépését.
Az alperesi fellebbezés részben alapos, a felperesek fellebbezése nem alapos.
Az alperes D.270/11/1999. számú 400 000 Ft pénzbírságot kiszabó határozata körében az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes a felpereseket főbb alkalommal a beszerzéssel kapcsolatban rendelkezésre álló összes irat megküldésére hívta fel.
A felperesek a felhívásnak nem tettek eleget, ezért az alperes a Kbt. 85. § c) pontja alapján jogszerűen szabott ki a felperesek terhére 400 000 Ft pénzbírságot a közbeszerzési tevékenységgel kapcsolatos iratokba való betekintés megakadályozása miatt.
Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra is, hogy a felperesek üzleti titokra való hivatkozása az iratcsatolási kötelezettség elmulasztását nem igazolhatja. A koncessziós szerződés - a felperesek fellebbezésében kifejtettekkel ellentétben - nyilvánvalóan összefügg a közbeszerzési eljárás tárgyával, arra mind a nyertes ajánlattevő ajánlata, mind a pályázatok kiértékelése utal.
Az alperes D.270/14/1999. számú határozata vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy a felperesi beavatkozó ajánlatának érvénytelensége az alperes által megjelölt, a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott okból nem állapítható meg. A hivatkozott rendelkezés szerint érvénytelen az ajánlat, ha az nem felel meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek. Az alperes határozatának indokolásában írtak szerint sem az ajánlati felhívás, sem a dokumentáció nem tartalmazott olyan előírást, hogy az ajánlattevőknek a beruházás finanszírozására kell ajánlatot tenniük. Ezzel szemben - az alperes megállapítása szerint - a felperesi beavatkozó egyéb kiemelt ajánlata körében ajánlatot tett a csatornarendszer üzemeltetésére, valamint a kivitelezés finanszírozásának megteremtésére. Vállalta továbbá a támogatások elnyeréséhez szükséges pályázatok elkészítését, menedzselését, segítségnyújtását helyi csatornamű-társulat létrehozásában, valamint garanciát vállalt az állami céltámogatásokon túl jelentkező "saját erő" szükséglet fedezetére oly módon, hogy azt mint koncessziós díjat megfizeti.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az üzemeltetésre szóló koncessziós szerződést a közbeszerzési eljárást megelőzően kötötték, annak előírásai a felperesi beavatkozó által a közbeszerzési eljárásban tett ajánlat tartalmától függetlenül érvényesülnek. Az abból eredő jogok és kőtelezettségek vonatkozásában a felperesek a nyertes ajánlat értékelése során az ajánlati felhívásban és dokumentációban foglaltaktól nem tértek el.
Ennek megfelelően a felperesi beavatkozó finanszírozási ajánlata a 7. számú elbírálási szempontban került értékelésre, amely "pénzügyi ütemterv az önerő biztosítása finanszírozás szempontjából" megfogalmazásban lehetővé tette, hogy a felperesi beavatkozó a pénzügyi ütemterv keretében közölje, hogy a hiányzó saját erőt finanszírozza. A pénzügyi ütemterv köréből nyilvánvalóan nem mellőzhető annak közlése, hogy az ajánlattevő nem kéri az ajánlatkérőtől az önerő megfizetését. (Az értékelés szerint más ajánlattevők is segítséget kívántak nyújtani az önkormányzati önerő kiváltásához.)
Az egyéb ajánlatot tartalmazó 12. számú elbírálási szempont esetében az önerő finanszírozása más ajánlati tételek mellett jelenik meg.
Önmagában tehát az a körülmény, hogy a nyertes ajánlattevő a beruházás önerejének finanszírozására is ajánlatot tett, nem lépi túl az ajánlati felhívásban közzétett közbeszerzés körét, a 7. számú elbírálási szempont keretében értékelhető volt.
A fentiekre figyelemmel a felperesek nem sértették meg a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltakat, a felperesi beavatkozó ajánlata nem érvénytelen.
Az alperes a Kbt. 59. § (1) bekezdésének sérelmét abban látta, hogy az ajánlatkérő épp a nyertes üzemeltetésre és finanszírozásra vonatkozó ajánlatára tekintettel értékelte legkedvezőbbnek a felperesi beavatkozó ajánlatát. Álláspontja szerint az ajánlatkérő a 7. számú elbírálási szempontból, a felperesi beavatkozó ajánlatának kiemelkedően magas értékelése miatt, tekintette a nyertes ajánlatát a legkedvezőbbnek. A közbeszerzési íratok között fellelhető ajánlatok értékelésének összegzése megnevezésű irathoz fűzött táblázatból azonban kitűnik, hogy a többi ajánlattevőhöz viszonyítva a nyertes ajánlattevő 6-4-3-2,5 ponttal kapott magasabb értékelést, ami az összpontszám szempontjából a második helyezetthez viszonyított 10,5 pontos különbséghez mérten nem döntő jelentőségű. A nyertes ajánlattevő ezen túlmenően az első helyre került a 6., a 8., a 9., a 11. és a 12. számú értékelési szempont értékelése során is.
A fentiekre figyelemmel az alperes téves jogi álláspontra helyezkedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperesek megsértették a Kbt. 59. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést, miszerint az eljárás nyertese az, aki a legkedvezőbb ajánlatot tette.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor osztotta az alperesi határozat azon megállapítását, hogy a felperesek megsértették a Kbt. 24. § (1) bekezdésében meghatározott verseny tisztaságának elvét, ugyanis a felperesi beavatkozó nem vitathatóan részt vett a közbeszerzés tárgyát képező beruházás előkészítésében, így az útkezelői hozzájárulás beszerzésében, illetve az Újszász, Zagyvarékas, Szászberek baromfitelep szennyvizének nyomócsövön a szolnoki csatornahálózatba való levezetésénél történt váltóztatással összefüggő elvi vízjog létesítési engedély közegészségügyi szakhatósági hozzájárulásának beszerzésében.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a felperesi beavatkozó közreműködése a rendelkezésre álló íratok szerint nem volt olyan mértékű, hogy az a Kbt. 31. § (2) bekezdése értelmében a közbeszerzési eljárásban ajánlattevőként való részvételét kizárta volna.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság - az elsőfokú bíróság ítéletét és az alperes határozatát megváltoztatva - mellőzte a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjának és az 59. § (1) bekezdésének megsértése megállapítására vonatkozó határozati rendelkezést, és a kiszabott bírság összegét a Kbt. 34. § (1) bekezdésében meghatározott, a verseny tisztasága elvének sérelmére figyelemmel felére mérsékelte.
A Legfelsőbb Bíróság a bírság összegének mérséklése során a beszerzés magas értékére és a közbeszerzések során megvalósuló verseny tisztaságának biztosításához fűződő jelentős közérdekre volt figyelemmel.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperes határozatát a Kbt. 91. § (5) bekezdése szerint megváltoztatva a felhívott jogsértés megállapítását mellőzte, egyben az ajánlatkérőkkel szemben kiszabott bírság összegét leszállította.
A Legfelsőbb Bíróság a pernyertesség, pervesztesség arányára figyelemmel a Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó Pp. 81. § (1) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a peres felek a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik.
A felperesek és az alperes személyes illetékmentessége folytán a fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2002. július 4.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Darák Péter s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Fekete Ildikó s. k.,
bíró
