LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (7700)
Kf.VI.38.048/2001/5.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Péter Csaba ügyvéd (1024 Budapest, Buday L. út 12.) által képviselt Docca Outsurce IT Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (1036 Budapest, Lajos u. 160-162.) felperesnek a dr. Eke Pekács Tibor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottsága (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében - amely perbe az alperes pernyertességének érdekében a dr. Bednainé dr. Koltai Erzsébet ügyvéd (1183 Budapest, Gyömrői út 85-91.) által képviselt Országos Vízügyi Főigazgatóság (1410 Budapest Pf. 213) beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2001. szeptember 6. napján kelt 3.K.35.760/2000/7. számú, a 7-I. számú ítéletével kiegészített ítélete ellen a felperes által 8. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kőtelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizesse meg az alperesnek és az alperesi beavatkozónak 5000-5000 (ötezer-ötezer) Ft fellebbezési eljárási költséget, továbbá az államnak - az illetékhivatal felhívására - 13 500 Ft (tizenháromezer-ötszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
Az alperesi beavatkozó mint ajánlatkérő a közbeszerzési értesítő 2000. június 7-i 23. számában tett közzé felhívást nyílt eljárás megindítására, vállalkozási szerződés megkötésére. A beszerzés tárgya és mennyisége az alperesi beavatkozó székházában működő helyi számítástechnikai hálózat, valamint az alperesi beavatkozó és 16 más vízügyi szerv és intézmény közötti országos virtuális számítástechnikai hálózat üzemeltetői és rendszergazdai feladatainak ellátása, valamint az alperesi beavatkozó székházában működő, a dokumentációban részletesen megadott számítástechnikai eszközök karbantartása volt. Az elbírálás szempontjaként az összességében legelőnyösebb ajánlat került megjelölésre. Az alperesi beavatkozó az egyes részszempontok értékelése során adható pontok alsó határát nullában, a felső határát tízben állapította meg. A részszempontok mellett súlyszámokat is adott meg az ajánlati árral, a rendelkezésre állás rendszerhibák elhárítására, a rendelkezésre állás számítógépek és számítástechnikai eszközök javítására-karbantartására, a rendelkezésre állás szoftvertanácsadásra, rendelkezésre állás védekezési készültség idején (éjjel, nappal), közép- és kisvállalkozás bevonására vonatkozóan. Az ajánlatok bontására 2000. július 18-án került sor. Ajánlatot nyújtott be a felperes, a Lanszisztem Kft., a SZÜV RT., a Szinva-Net Kft., a Bull Magyarország Kft., a MÁV Informatika Kft., a Megatren Rt. és a Synergon Rt. Az alperesi beavatkozó az ajánlatokat értékelte, valamennyi ajánlatot érvényesnek fogadta el. Az eljárás nyerteseként a Lanszisztem Kft. ajánlatát hirdette ki. Az ajánlattevők az összegzésről készített dokumentumot 2000. augusztus 8. napján e-mailen, utóbb postán is megkapták. Az alpereshez a felperes nyújtott be jogorvoslati kérelmet, amelyben az alperes értékelési tevékenységét kifogásolta. Sérelmezte azt is, hogy az ajánlatkérő nem biztosította számára a többi ajánlat megtekintését.
Az alperes a 2000. szeptember 26. napján kelt D.378/7/2000. számú határozatában a jogorvoslati kérelmet elutasította. Az egyes részszempont tekintetében megállapította, hogy az összehasonlíthatóság célját figyelembe véve az ajánlatkérő eljárása nem volt törvénysértő az egyes ajánlati árak közös nevezőre hozásakor. A dokumentációban meghatározott feladatra vonatkozóan valamennyi ajánlattevő megadta az ajánlati árat, ugyanakkor azzal, hogy az egyes ajánlattevők a védekezési időszak illetőleg a szoftvertanácsadás esetén külön szolgáltatási díjat állítottak be ajánlatukba, saját magukat hozták hátrányos helyzetbe, amely körülmény azonban nem vetette fel ajánlatuk érvénytelenségét, mivel a műszaki tartalomra vonatkozóan az tartalmazta mindazon elvárásokat, amelyeket az ajánlatkérő a dokumentációban előírt. A kettes és hármas részszempont tekintetében az alperes figyelemmel volt az alperesi beavatkozó azon nyilatkozatára, amely a nyertes, illetőleg a felperes mint ajánlattevő között a különbséget kizárólagosan az állandó készenléti szolgálatot biztosító megajánlott létszám közötti eltéréssel indokolta. Az alperesi álláspont szerint az alperesi beavatkozónak lényeges és jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy a számítástechnikai hálózatnál és a székházban két fő főállású szakember állandóan készenléti ügyeleti szolgálatot tartson. Ez rendszerhiba, illetve bármely meghibásodás esetén nagyobb biztonságot, jobb garanciát nyújt, mint az egy fő, illetve a riasztás utáni 30 percen belül az újabb egy fő megérkezése. A pontszámbeli eltérés arányaiban tehát megfelelő e részszempontoknál a nyertes ajánlattevő javára. Ugyanígy a számítógépek és a számítástechnikai eszközök javítása és karbantartása esetén is a plusz egy rendelkezésre álló fő azonnal tud az eszközök javításával foglalkozni, hibát elhárítani. A különdíjigény a nyertes ajánlattevő, a felperes, továbbá a harmadik helyezett vonatkozásában semmilyen pontszámbeli eltérést nem okozott.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Eljárási jogszabálysértésként a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 95. §-ára hivatkozással kifogásolta, hogy az alperesi beavatkozó nem tette lehetővé számára az ajánlatok megtekintését és azok tételes összehasonlítását. A konzultációról készült emlékeztetőt nem, az eljárásról készült összegezést pedig később kézbesítette számára, ezzel megsértve a Kbt. 29. § (1) és (2) bekezdését. Mindezen jogsértéseket az alperes eljárása során nem vizsgálta, ezáltal megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 4. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét, továbbá a Kbt. 86. § (3) bekezdését is, mivel a határozat meghozatalára rendelkezésre álló határidőt indokolás nélkül és a határidő lejártának napján hosszabbította meg, illetőleg közölte a felperessel. Anyagi jogi jogszabálysértésként a jogorvoslati kérelmében foglaltakat fenntartva kifogásolta, hogy azt az alperes eljárása során tévesen ítélte meg. A Sinergon Rt. ajánlatában opcionális szolgáltatásokat is megjelölt, amely értékelésével az alperesi beavatkozó ugyancsak megsértette a Kbt. rendelkezéseit, az opciót nem kellett volna figyelembe venni az ajánlati ár kalkulálásakor, illetőleg az ajánlatot ki kellett volna zárnia. Az egyes részszempont tekintetében a felperes utalt arra, hogy amennyiben az érvénytelen ajánlatok figyelmen kívül maradnak, ez esetben a nullától tíz pontig a pontszámok kiosztása megfelelő módon változott volna. Az esélyegyenlőség sérelmének értékelte a felperes, hogy a konzultációról felvett jegyzőkönyvben a készenléti ügyeletre vonatkozó, szóban elhangzott, információ rögzítésre nem került.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a Kbt. 45. § (1), (2) bekezdésére és a 61. § (1), (3) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a Kbt. alapelvei között a 24. § (1), (2) bekezdése rögzíti az ajánlatkérő kötelezettségét a verseny tisztaságának tiszteletben tartása és a nyilvánosság, illetve az esélyegyenlőség biztosítása körében. A Kbt. alapelveinek megvalósulása, a Kbt. 45., illetőleg 61. § rendelkezéseivel összevetve azt jelenti, hogy az egyes ajánlatok értékelésének eredményeként a Kbt. 45. § (2) bekezdése rendelkezései alá tartozó azon egyes ajánlati részek közölhetőek, amelyeket az ajánlatkérő az értékelés során figyelembe vett. A Kbt. 61. § (1) bekezdése szerinti összegzés összeállítása során ezen ajánlati részek közölhetők. Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy az egyes ajánlatokban az ajánlatkérő szabad betekintést engedhet más ajánlattevők számára. Osztotta az elsőfokú bíróság azt az alperesi álláspontot, hogy az ajánlatkérő kötelezettsége az összegzés jogszerű összeállítása és annak az ajánlattevők felé való megküldése. Ennek birtokában van lehetősége az egyes ajánlattevőknek annak eldöntésére, hogy jogorvoslati kérelmet kívánnak-e előterjeszteni vagy sem. Az egyes ajánlattevő kifejezett; a Kbt. 45. § (1) bekezdése szerinti tiltásának hiánya nem jelenti azt, hogy az ajánlatkérő szabadon nyilvánosságra hozhatja az ajánlatot. Függetlenül az (1) bekezdés rendelkezéseitől, a Kbt. 45. § (2) bekezdése egyértelmű eligazítást ad arra, hogy mi tekinthető üzleti titoknak a Kbt. szabályai tükrében, kifejezett tiltás hiányában is fennáll az üzleti titok megsértésének veszélye.
A közigazgatási iratokból megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a konzultációs jegyzőkönyv postai úton, és e-mailen valamennyi ajánlattevő részére kézbesítésre került, míg az összegzésről szóló dokumentáció a Kbt. 61. § (1) bekezdése szerint az eredményhirdetést követő öt munkanapon belül e-mailen ugyancsak megküldésre került. Ezt utóbb postai úton is megkapták az ajánlattevők. A Kbt. a megküldés módjáról kikötést nem tartalmaz, ily módon a Kbt. rendelkezéseinek sérelme e körben sem állapítható meg az alperesi beavatkozó terhére.
A Kbt. 39. § (1) bekezdés a) és b) pontjára, (3) bekezdésére, 52. § (1) és (2) bekezdésére, 53. § (2) bekezdésére, 55. § (6) bekezdésére és 56. § (2) bekezdésére hivatkozással az elsőfokú bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy helytállóan hivatkozott-e a felperes az egyes ajánlatók tekintetében az érvénytelenségre, figyelemmel arra az érvelésre, hogy ez esetben a kiosztható pontszámok az egyes részszempont esetében alkalmazott számítási módra tekintettel jelentősen módosulnak, befolyásolva így az általa elérhető helyezést. A Kbt. 93. § (1) bekezdése szerint az ajánlattevőnek az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell ajánlatát elkészítenie. Az ajánlati felhívás, illetőleg dokumentáció kifejezett rendelkezést az ajánlati ár mikénti meghatározására nem tartalmazott. Az elbírálási részszempont sorában megadott "Ft/hó, áfa-val" megjelölést olyan formai követelménynek értelmezni nem lehet, amelytől való eltérés érvénytelenséget vonna maga után, figyelemmel a szolgáltatás összetettségére, és arra a körülményre, hogy a dokumentáció részét képező mellékletként csatolt vállalkozási szerződés a hitelekre vonatkozó ajánlat megtételére az ajánlattevők felé szabad teret enged. Ezért elfogadta az elsőfokú bíróság az alperes azon érvelését - mivel nem vitatottan az egyes ajánlatok műszaki tartamukat tekintve az ajánlati felhívásban, illetőleg dokumentációban foglalt kívánalmaknak eleget tettek, így az alperesi beavatkozó azon eljárását, hogy az eltérő módon megadott ajánlati árakat közös nevezőre hozva végezte el az értékelést, jogszabálysértőnek tekinteni nem lehetett -, hogy valamennyi ajánlat esetében a közös nevezőre való hozás lehetősége adott volt. Az ajánlati felhívásban, illetőleg dokumentációban meghatározott műszaki tartalom, szolgáltatási követelményrendszer azt jelenti, hogy annak minimális elvárásként - az ajánlatban meg kell jelennie. Hiánya eredményezheti a Kbt. 93. § (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel az ajánlat érvénytelenség
ét. A többletmegajánlások érvénytelenséget ilyen formán nem jelenthetnek, ugyanígy az egyes többletként megjelenő költségfelszámítások sem. Mindez az ajánlatok értékelése során jelenthet kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb elbírálást. Ezért az egyes részszempont tekintetében az alperesi beavatkozó értékelését és így az alperesi határozatban foglaltakat az elsőfokú bíróság elfogadta.
A kettes és a hármas részszempont esetében nem fogadta el az elsőfokú bíróság a felperes hivatkozását a további plussz egy fő megajánlását illetően az érvénytelenségre az egyes részszempontnál már kifejtettek alapján. Nem értékelhető a plusz egy fő megajánlása az ajánlati felhívás 16. g) pontjának a megsértéseként sem pedig többváltozatú ajánlatként, amely a jelen beszerzési eljárás esetében kizárt volt.
Nem értett egyet az elsőfokú bíróság a felperesnek az alapelvi rendelkezések sérelmére vonatkozó okfejtésével sem. Az alperesi beavatkozó rendkívüli készenlétre vonatkozó ajánlati értékelése kapcsán a dokumentáció tartalmaz adatot az alperesi beavatkozó elvárásaira, a konzultációs jegyzőkönyv ugyanakkor nem. Annak tisztázására, hogy szóban a rendkívüli ügyelet átlagidőtartamára információt a felek nyerhettek-e vagy sem, az eltérő nyilatkozatok következtében utóbb nincs lehetőség. Ez azonban a döntést nem befolyásolja, az egyes szolgáltatásoknak a rendkívüli ügyelet kapcsán csak egyes ajánlatokban megjelenő pluszvállalásai, illetőleg azok felszámítása az alperesi beavatkozó részéről egységes értékelésre került valamennyi ajánlattevő esetében. Ez utóbbi értékelésnél számolt az alperesi beavatkozó egységesen az általa kalkulált hat héttel, és ehhez képest az egyes és kettes, hármas részszempontok esetében - figyelemmel a Kbt. 56. § (2) bekezdésére is - értékelt. Az ajánlattevők számára az ajánlatok megtételekor azonos információk álltak rendelkezésre annak eldöntésére, hogy a lehetséges kockázati tényezőként a rendkívüli esetek előfordulását miként veszik figyelembe. Ezen körülmények a nyertes és a felperesi ajánlat értékelésekor közöttük a sorrendet nem befolyásolták, mivel kizárólagosan a plusz egy fő megajánlása a nyertes ajánlattevő részéről jelentette az ajánlatának kedvezőbb elbírálását. A plusz egy fő jelenlétének megajánlása pedig a nyertes ajánlattevő részéről külön díj felszámítása nélkül történt, így kizárólag a nyertes ajánlattevő döntése, egyben kockázata volt annak vállalása. A kettes és hármas részszempont további alszempontjainak értékelésére, illetőleg a felperesi hivatkozás szerint a Synergon Rt. ajánlatának (helyesen a Bull Magyarország Kft. ajánlatának) opciós ajánlat miatti érvénytelenségére a felperes a jogorvoslati eljárás során nem hivatkozott, így azt az elsőfokú bíróság a peres eljárásban sem vizsgálhatta.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Elsődlegesen annak megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését kérte. Kifogásolta, hogy az alperes jogszabálysértően járt el, amikor üzleti titok védelmére hivatkozva megtagadta az ajánlatok kiadását, mert az ajánlattevők nem éltek a Kbt. 45. § (1) bekezdésében biztosított lehetőségükkel. Sérelmezte, hogy bár a bíróság döntött arról, hogy köteles-e az alperes a társaságok részére a többi ajánlatot kiadni, arról nem hozott ítéletet, hogy az alperes maga e kérdésben nem döntött. Továbbra is állította a Kbt. 86. § (3) bekezdésének megsértését, mivel az alperes indokolás nélkül hosszabbította meg a határozat meghozatalára rendelkezésre álló határidőt és ezt a határidő lejártának napján tette, tehát nem előtte közölte társaságukkal. Az eljárási törvénysértésekkel kapcsolatban nem értett egyet a Fővárosi Bíróság azon álláspontjával, amely szerint az eljárási jogszabálysértést csak akkor tekinti lényegesnek, ha azok anyagi jogszabályok megsértését is eredményezik. Sérelmezte, hogy az ajánlatkérő az ajánlat értékelésekor a nyilvános ajánlati felhívástól eltérő szempontokat érvényesített a C. 3) pont tekintetében. Álláspontja szerint az ajánlatkérői köteles lett volna az ennél a pontnál külön díjat kérő ajánlattevők ajánlatának érvénytelenné nyilvánítására a Kbt. 52. § (2) bekezdésének d) pontja alapján, amely intézkedést az ajánlatkérő elmulasztott, ugyanakkor az ajánlati felhívástól eltérően értékelte az ajánlatokat. E magatartásával az ajánlatkérő egyszerre sértette meg a Kbt. 55. § (6) bekezdését, 52. § (1) és (2) bekezdését, valamint a 29. § (1) bekezdését. Állította, hogy a Fővárosi Bíróság tévesen ítélte meg az ajánlatkérő azon tevékenységét, amelyet az ajánlati árak összehasonlíthatósága érdekében fejtett ki. A bruttó és nettó árak, havi és éves díjak azonos tartalomra kalkulálása helyes, azonban jelen esetben az ajánlatkérő nemcsak ezt tette, mert egyes ajánlattevők esetén a maximális, az ajánlati felhívásban megfogalmazott igényeken messze
túlmenő, egyébként az ajánlattevő által opcionálisan felkínált szolgáltatások árát is figyelembe vette a "közös nevezőre hozás" során. A beavatkozó fenti eljárása a pályázat eredményét, a nyertes kilétét befolyásolta. A Synergon Informatika Rt. kereskedelmi képviselőjétől szerzett tudomása szerint az ő ajánlatukat az ajánlatkérő lényegesen félreértette, és ezáltal rosszul korrigálta. A Synergon Informatika Rt. többváltozatú ajánlatot tett, így ajánlata érvénytelen volt. Ajánlatának havi alapdíjában benne foglaltatott az ajánlati kiírásnak megfelelő szolgáltatás.
Ezen túlmenően a cég kínált egy extra minőségű szolgáltatást is, amely opcionálisan, különállóan szerepelt a Synergon Rt. ajánlatában. Ezzel az opcióval az értékelés során úgy kalkuláltak, mintha az alapszolgáltatás része lenne. Álláspontja szerint a nyertes pályázó nem volt jogosult eltérő vállalkozási szerződéstervezet benyújtására, hiszen vagy elfogadja az ajánlati felhívás 16. g) pontja szerint a felhívásban foglalt feltételeket, melyben a vállalkozási szerződés is beletartozik vagy nem. A nyertes pályázó azonban miközben elfogadta a kiírási feltételeket, aközben módosította is azt, eltérő vállalkozási szerződéstervezet benyújtásával. A nyertes pályázó pályázatát a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja alapján ki kellett volna zárni, mivel ha a fenti eltérést biztosítani akarta volna az ajánlatkérő, úgy a Kbt. 33. (2) bekezdésének megfelelően kellett volna eljárnia és többek között lehetővé kellett volna tennie a többváltozatú ajánlat tételét, melyet azonban a felhívás 19. pontjában az ajánlatkérő kifejezetten kizárt. Érthetetlennek tartotta, hogy a beavatkozó által kért szolgáltatás teljesítésével nulla pontot kapott e részszempont tekintetében, miközben teljesítette a pályázati felhívás követelményeit. Erről a tényről csak az elsőfokú eljárás utolsó érdemi tárgyalásán értesült, így keresetében erre nem hivatkozhatott, ezért jogszabálysértő az ítélet azon megállapítása, hogy e tárgyban keresetet nem terjesztett elő. Megjegyezte továbbá, hogy kereseti kérelmében nem hivatkozhatott a Synergon Rt. ajánlatának érvénytelenségére sem, hiszen azt nem kapta kézhez. Az ajánlatkérő és az alperes azon magatartását, amellyel a felhívás lényeges feltételei közé tartozónak ítélt vállalkozói szerződéstervezetet teljes terjedelmében elfogadta, hátrányára ítélte meg. A Fővárosi Bíróság e kérdésben nem döntött. Kifogásolta, hogy a nyertes olyan információ birtokában (6 hetes készenléti időszak) adta meg ajánlatát, melyről a társaságuk nem tudott és nem is tudhatott. Álláspontja szerint az e-mail mint elektronikusan létrehozott d
okumentum elektronikus aláírás nélkül teljesen hiteltelen, a továbbítás folyamán és utólag szabadon módosítható - akár a címzettje által is - így nem elégséges arra, hogy jogorvoslati eljárást kezdeményezzen az általa hordozott információk alapján. Fenntartotta azon álláspontját, miszerint ezt a dokumentumot az ajánlatkérő határidőn túl és nem egy időben készült elküldeni az egyes ajánlattevők részére.
Az alperes és az alperesi beavatkozó fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság megfelelő részletességgel rögzítette ítélete indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból helyes jogi következtetést vont le.
A felperesnek az eljárási jogszabálysértések tekintetében felhozott fellebbezésbeli kifogásait illetően rámutat a Legfelsőbb Bíróság a következőkre.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. sz. állásfoglalása értelmében csak a lényeges, az ügy érdemére kiható és a bírósági eljárásban sem orvosolható eljárási szabálysértések alapozzák meg a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését.
Az ajánlatok megtekintésének jogától a felperes az eljárás során nem volt elzárva, a Kbt. 95. § (1) bekezdésének alkalmazására valóban nem került sor. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság e körben kialakított álláspontjával, miszerint a felperes mint ajánlattevő korlátlanul nem gyakorolhatja a többi ajánlattevő ajánlatába való betekintési jogát, azt kifejezett és konkrét üzleti titokká nyilvánítás hiányában is behatárolja a gazdasági élet, a piaci működés, a versenyképesség védelme. A Kbt. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amelynek megsértése e vonatkozásban az alperes terhére lenne róható.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az Áe. 4. § (1) bekezdésében szabályozott eljárási kötelezettség nem azonosítható a felperes által az alperestől igényelt - a többi ajánlat kiadására vonatkozó - eljárással, így annak sérelme, az e tárgyban való külön döntés hiánya sem kérhető számon az alperesen.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperesi eljárás az eljárási határidő meghosszabbításakor nem ütközött a Kbt. 86. § (3) bekezdésébe. A határidő meghosszabbításának alperest megillető törvényi lehetőségét illetően a Kbt. szövegéből nem következik az, hogy erre vonatkozó külön indokolást kellene az értesítéshez mellékelnie. Egyébként a határidő-hosszabbításáról szóló értesítés 2000. szeptember 19-i keltezésű, amely megelőzi az eljárási határidő utolsó határnapját.
Az ajánlattevők részére az összegzést tartalmazó dokumentáció, a Kbt. 61. § (1) bekezdésének megfelelően megküldésre került. Ez az összegezés biztosította a felperes számára, hogy az abban foglalt adatokból megállapíthassa és nyomon követhesse az ajánlatkérő értékelését, és azt követően eldönthesse, hogy kíván-e jogorvoslati kérelemmel élni. A közigazgatási iratokból megállapíthatóan a felperes postai úton is átvette az összegzést, így semmilyen joghátrány nem érte a jogorvoslati eljárásban, jogorvoslati jogát határidőben gyakorolhatta, így e körben sem történt az ügy érdemére kiható eljárási jogszabálysértés.
Az ügy érdemét, a felperes által kifogásolt anyagi jogi jogszabálysértéseket illetően a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete ezen okból sem jogszabálysértő.
Az ajánlatkérő az ajánlati felhívás 13. b) pontjában az ajánlati árat Ft/hó + áfával együtt kérte megadni. Voltak olyan ajánlattevők, akik havi bruttó díjban, éves bruttó díjban adták meg az ajánlati árakat. Ahhoz, hogy az ajánlatkérő megfelelő összehasonlítási alapot tudjon képezni, szükséges volt az ajánlati árak olyan mértékű korrekciója, hogy az összehasonlítást - e részszemponton belül - az ajánlatkérő el tudja végezni. Ezért az éves bruttó díjra vetítette az ajánlatkérő az ajánlattevők különböző módon megadott ajánlati árait, amely tartalmazta a szoftvertanácsadásra vonatkozó ajánlati árat, azoknál az ajánlattevőknél, akik ezt külön adták meg, továbbá a védekezési időszakra vonatkozó ajánlati árat is azoknál az ajánlattevőknél, akik ezt külön adták meg. Természetesen azok az ajánlattevők, akik külön szolgáltatási díjat kértek a védekezési időszakra, illetve a szoftvertanácsadásra, ilyen értelemben kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek, mivel az ajánlati áruk jóval magasabb volt a külön szolgáltatási díjjal együtt, mint azon ajánlattevőké, akik egységesen adták meg az átalánydíjas szolgáltatási árukat. Az összehasonlíthatóság célját figyelembe véve az ajánlatkérő eljárása e vonatkozásban nem volt törvénysértő.
A rendelkezésre állás rendszerhibák elhárításánál és a rendelkezésre állás számítógépek és számítástechnikai eszközök javítására, karbantartása szempontjánál az ajánlatkérő azt vette figyelembe, hogy a székházában az ajánlattevő az adott feladattal megbízni kívánt főállású alkalmazottakat milyen számban tudja az ajánlatkérő részére rendelkezésre bocsátani. Az ajánlatokból megállapítható volt, hogy a nyertes ajánlattevő 2 fő állandó készenléti szolgálatát biztosította az ajánlatkérő telephelyén, a kérelmező viszont 1 főt és további 1 főnek a riasztást követő 30 percen belüli igénybevételét tudta volna biztosítani. A pontszámbeli eltérés tehát ebből adódott, arányaiban megfelelt e részszempontnál a nyertes ajánlattevő javára adott értékelésnek.
A kis- és középvállalkozások bevonására vonatkozó részszempontnál helyesen állapította meg az alperes, hogy az ajánlatkérő figyelembe vette azt, hogy az ajánlattevők mikro-, kis-, közép-, illetve nagyvállalkozásoknak tekintendők-e. Elsősorban a kis- és középvállalkozás vagy olyan nagyvállalkozás, amely jelezte az ajánlatában, hogy kis- és középvállalkozást mint alvállalkozót igénybe kíván venni, került előnybe, a pontszám megadása is ennek megfelelően történt. Az ajánlatkérő itt elsősorban azt kívánta preferálni, hogy a kis- és középvállalkozások részvételi esélyei a közbeszerzési eljárásban biztosítva legyenek a nagyvállalkozásokkal szemben, ugyanakkor ez nem jelentett diszkriminatív megkülönböztetést.
Mindezek alapján megállapítható volt, hogy a közbeszerzési eljárás során beérkezett pályázatok a kiírásnak megfeleltek, egymással összehasonlíthatók voltak, ezért az alperesi beavatkozó eljárása, miszerint az ajánlatokat érvényesnek fogadta el, és egyik pályázót sem zárta ki az eljárásból, helytálló volt. A pályázatok összehasonlításának módja és eredménye is megfelelt a Kbt. előírásainak. Nem nyert igazolást a felperes azon állítása, hogy a nyertes pályázó olyan információt kapott volna, amelyet a többiek nem kaptak meg. Az a körülmény, hogy a pályázók milyen hosszú idejű készenléti időszakot vettek figyelembe árajánlatuk megtételekor, rájuk volt bízva, felelősségük körébe tartozott.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes sem olyan - az ügy érdemére kiható - eljárási, sem anyagi jogi jogszabálysértést nem követett el, amely a határozat hatályon kívül helyezését megalapozhatta volna. Helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság a kereset elutasításáról, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fellebbezési eljárásban felmerült alperesi és alperesi beavatkozói perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdésének és 83. § (1) bekezdésének megfelelően kötelezte a felperest.
A tárgyiilleték-feljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viselésére a felperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése szerint köteles.
Budapest, 2002. július 11.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Fekete Ildikó s. k.,
a tanács elnöke előadó bíró
Dr. Darák Péter s. k.,
bíró
