LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (8036)
Kf.VI.37.212/2001/4.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Gömöry Veronika ügyvéd (1133 Budapest, Pannónia u. 59-61.) által képviselt Betonút Szolgáltató és Építő Rt. (1133 Budapest, Pannónia u. 59-61.) felperesnek a dr. Sárkány Izolda jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben - amelybe a felperes pernyertessége érdekében a Lászka Ügyvédi Iroda (ü.i.: dr. Lászka János ügyvéd, 1111 Budapest, Irinyi J. u. 23. II/3.) által képviselt Dorogi Hulladékégető Kft. beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2000. november 21-én kelt 3.K.41.343/1999/18. számú ítélete ellen a felperesi beavatkozó által 21. és a felperes által 22. sorszám alatt benyújtott fellebbezés elbírálása folytán az alulírott napon megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi
ÍTÉLET-et:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyja.
Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10 000 (tízezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A Budapesti Vegyiművek Rt. - mint ajánlatkérő - 1999. április 18-án részvételi felhívást tett közzé előminősítési eljárásra. A beszerzés tárgya az ajánlatkérő garéi veszélyeshulladék-tároló telepén található tetraklórbenzol-gyártási desztillációs üstmaradék végleges ártalmatlanítása volt.
A részvételi felhívásra tizennyolcan jelentkeztek. A felperes 12 jelentkezőnek küldött ajánlati felhívást, köztük a nyertes GP Konzorciumnak és a felperesnek.
Az 1999. június 13-i ajánlattételi határidőig 8 ajánlat érkezett, köztük a nyertes ajánlattevő és a felperes ajánlata.
Az ajánlatkérő pontozásos rendszer segítségével értékelte az ajánlatokat és az eljárás nyerteseként a GP Konzorciumot jelölte meg, míg 2. helyezettként a felperes II. számú ajánlatát nevezte meg.
A felperes jogorvoslati kérelmet nyújtott be az alpereshez, amelyben arra hivatkozott, hogy az összességében legelőnyösebb ajánlatot II. számú ajánlatával ő tette.
Előadta, hogy a szennyezett anyagok egy részét a beavatkozó semmisítette volna meg, aki az ehhez szükséges hatósági engedéllyel rendelkezik.
Kifogásolta, hogy a 2. és 4. szempont az előminősítési eljárás során már elbírálásra került. Ezért az ajánlatok között az árkülönbözet dönthet. Állította, hogy referenciái - álláspontja szerint - legalább olyan jók, mint a nyerteséi, gazdasági-pénzügyi szempontból pedig alkalmasabb.
Kifejtette, hogy a nyertes ajánlat érvénytelen, mert nem tartalmazza az égetőművek befogadónyilatkozatát, amely ellentétes a Bázeli Egyezmény előírásaival.
Kifogásolta továbbá, hogy a nyertes ajánlattevő nem rendelkezik az ajánlati felhívás 11. b) pontja szerinti engedélyekkel.
Az alperes határozatában a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította.
Határozatában megállapította, hogy a nyertes ajánlata tartalmazta a szükséges befogadónyilatkozatot, illetve engedélyeket, ezért ajánlata érvényes.
A Bázeli Egyezmény alkalmazása körében kifejtette, hogy a jogorvoslati kérelem e részének elbírálására nincs hatásköre, a belföldi ártalmatlanításhoz szükséges feltételek meglétének vagy hiányának megállapítására az exportáló állam jogosult.
Az egyes bírálati szempontok tekintetében megállapította, hogy a csapadék gyűjtése, kezelése az ajánlattevő feladata, de a nyertes ajánlattevő ajánlata ezen túlmenően is minden környezeti tényezőre részletes technológiát dolgozott ki; szigetelt átmeneti depóniát létesít, a hulladék felmelegítése, megolvasztása zárt körülmények közt történik, az elszennyeződött területeken a hulladék továbbterjedését megakadályozza. A földdel fedett hordók felszedését fóliasátor alatt végzi, többfokozatú mobil víztisztító konténert alkalmaz.
Hangsúlyozta, hogy a felperes ajánlott technológiája a mobil víztisztító konténer kivételével lényegében a nyertesével megegyezik. A nyertes által felajánlott 400 db mintavétel azonban lehetővé teszi a legszennyezettebb földterületek beazonosítását, ilyen mintavételt pedig a felperes nem ajánlott fel.
Rámutatott arra, hogy a felperes ajánlatában alvállalkozóként a felperesi beavatkozó nem szerepel. Az ártalmatlanításban való közreműködése azonban nem jelentene előnyt, hiszen a felperes is német céggel semmisíttette volna meg a szennyezett anyag döntő részét.
Az alperes úgy ítélte meg, hogy az 1. elbírálási szempontból - "az ajánlat szakmai tartalma, megvalósíthatósága, kidolgozottsága" - a nyertes ajánlata részletesebb, átgondoltabb, előnyösebb.
Az alperes a 2. bírálati szempontot illetően a felperes és a nyertes ajánlattevő között nem látott különbséget. Hangsúlyozta, hogy a felperes gazdasági-pénzügyi háttere nagyobb, de a nyertesé is kétségkívül alkalmasságot mutat a szerződés teljesítéséhez.
A 3. bírálati szempontból - "az ajánlat szerinti megoldások költséghatékonysága" - a felperes ajánlatát ítélte jobbnak, míg a 4. szempontból - "az ajánlattevő pénzügyi megbízhatósága, a benyújtott dokumentumok alapján" - a két ajánlat egyaránt megfelelő.
Az elbírálási szempontok kiírását sérelmező jogorvoslati álláspont vonatkozásában az alperes kifejtette, hogy a kérelem e részében elkésett.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 52. § (2) bekezdés d) pontja és 59. § (1) bekezdése sérelmének megállapítását, valamint bírság kiszabását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes a Bázeli Egyezmény előírásaira figyelemmel érvénytelen ajánlatot tett, illetve előadta, hogy a felperesi ajánlat a nyertes ajánlatnál összességében kedvezőbb.
Kifejtette, hogy az 1. és 4. elbírálási szempont tekintetében is a felperes ajánlatát kellett volna kedvezőbbnek értékelni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a nyertes pályázat nem érvénytelen, mert a külföldön történő ártalmatlanítást végző szervezet engedélyét becsatolta, a Bázeli Egyezmény további rendelkezéseinek érvényesülését az alperes - hatáskör hiányában - nem vizsgálhatta.
Az 1. elbírálási szempont tekintetében megállapította, hogy elsődlegesen a vízkezelés szempontjainak értékelése volt vitatott, az ajánlatok a felhívásban és a műszaki dokumentációban foglaltaknak eleget tesznek, csak szubjektív megfontolások alapján dönthető el, hogy a feladatra melyik pályázó alkalmasabb.
Az ajánlatkérő e döntését megfelelően indokolta, így azzal, hogy a nyertes ajánlattevő ajánlatát értékelte kedvezőbbnek, jogszabálysértést nem kővetett el.
Kiemelte, hogy a 2. és 3. elbírálási szempont megítélését a felperes nem vitatta.
Az elsőfokú bíróság nem osztotta a 4. értékelési szempont vonatkozásában elfoglalt alperesi álláspontot. Úgy ítélte meg, hogy a felperes és a nyertes ajánlattevő gazdasági mutatói számszakilag összemérhetők, a felperes ilyen értelemben nagyobb gazdasági erőt mutatott fel, tehát ajánlata e szempontból kedvezőbb.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az ajánlati felhívásban az egyes elbírálási szempontok fontossági sorrendje meghatározott, ezért az első helyen meghatározott szempont lényegesen nagyobb súllyal esik latba az elbírálás során, mint az utolsó szempont, ezért az alperes nem sértett jogszabályt, amikor az elbírálási szempontok fontossági sorrendjére is figyelemmel azt állapította meg, hogy az ajánlatkérő jogszerű döntést hozott.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesi beavatkozó és a felperes nyújtott be fellebbezést.
A felperesi beavatkozó fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását, a jogsértés megállapítását és bírság kiszabását kérte. Álláspontja szerint a nyertes ajánlattevő nem rendelkezett a veszélyes hulladék külföldre szállításához szükséges környezet- és természetvédelmi főfelügyelőségi engedéllyel, ezért pályázata érvénytelen. Rámutatott arra, hogy a külföldre szállítási engedély jogszerű kiadásának feltételei sem állnak fenn, mert Magyarországon létezik megfelelő ártalmatlanító létesítmény. A veszélyes hulladék kiszállítása tehát a Bázeli Egyezmény rendelkezéseibe ütközik.
Hangsúlyozta, hogy a verseny tisztaságát és az esélyegyenlőséget sérti az érvénytelen ajánlat kizárásának elmulasztása.
A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte, annak megállapításával, hogy az összességében legelőnyösebb pályázatot a felperes nyújtotta be.
Az 1. elbírálási szempont vonatkozásában hangsúlyozta, hogy a vízelvezetés kérdése a teljes pályázatnak csak kis jelentőségű része, amely önmagában nem adhat alapot arra, hogy valamelyik pályázatot előnyösebbnek minősítsék.
Álláspontja szerint e szempontból a két pályázat azonos értékű, az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a szakértői véleményt.
A 2. elbírálási szempont vonatkozásában a felperes sem vitatta a két ajánlat azonosságát.
A 3. és a 4. elbírálási szempontot illetően a felperes úgy ítélte meg, hogy ajánlata jelentősen előnyösebb volt a nyertesénél.
Összességében tehát az 1. szempont objektív azonossága, a 2. szempont tekintetében mutatkozó egyenértékűség, illetve a 3. és 4. szempontból jelentősen kedvezőbb felperesi ajánlat alapján - álláspontja szerint - a felperesi ajánlatot kellett volna nyertes ajánlatnak minősíteni.
Az alperes ellenkérelmében az első fokú ítélet helyben hagyását kérte, illetőleg indítványozta a beavatkozó perből való kizárását.
Előadta, hogy a fellebbezéssel érintett 1. elbírálási szempont körében az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott, míg a 4. szempontból mindkét pályázó egyformán megbízhatónak tekinthető.
Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperesi beavatkozó az ajánlatban név szerint nem megjelölt alvállalkozó, ezért tévesen került sor beavatkozásának engedélyezésére.
A felperes és a felperesi beavatkozó fellebbezése nem alapos.
A veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról szóló - Bázelben 1989. március 22. napján aláírt - egyezmény kihirdetéséről rendelkező 101/1996. (VII. 12.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Bázeli Egyezmény) 4. cikke 9. pontja értelmében az általános kötelezettségek keretében a részes államok megfelelő intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a veszélyes és az egyéb hulladékoknak az országhatárokat átlépő szállítását csak akkor lehessen engedélyezni, ha az exportáló állam nem rendelkezik olyan műszaki felkészültséggel és szükséges létesítményekkel, kapacitással, illetve az ártalmatlanításhoz szükséges hellyel, hogy az adott hulladékok ártalmatlanítását a környezet védelme szempontjából megfelelően lehessen elvégezni.
A hivatkozott rendelkezésből kitűnik, hogy az országhatárt átlépő szállítás engedélyezése állami feladat, az engedélyezés feltételeinek vizsgálata nem a közbeszerzési eljárás jogszerűségét vizsgáló alperes hatáskörébe tartozik.
Ugyanakkor az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra is, hogy a részvételi felhívás 12. c) pontja a külföldön történő ártalmatlanítás esetére a feladatot elvállaló szervezet megfelelő engedélyének becsatolását kívánta meg, amellyel a nyertes ajánlattevő rendelkezett.
A felperesi beavatkozó fellebbezésében előadottakkal szemben tehát a nyertes ajánlattevő ajánlata e szempontból nem tekinthető érvénytelennek.
Az elsőfokú bíróság helyes jogi álláspontot foglalt el, amikor úgy ítélte meg, hogy az 1. elbírálási szempont alapján a nyertes ajánlattevő előnyösebb ajánlatot tett.
A nyertes pályázat előnyben részesítését objektív szempontok is indokolták. A nyertes ajánlata - a felperesével összevetve - magasabb színvonalú, kidolgozottabb, az általa felajánlott 400 mintavétel lehetővé teszi, hogy a szennyezett föld elszállítására rendelkezésre álló mennyiségen belül a legszennyezettebb föld kerüljön elszállításra. Magasabb szintű műszaki megoldást tesz lehetővé a nyertes által felajánlott, többfokozatú mobil víztisztító konténer is.
Az elsőfokú bíróság által beszerzett szakvélemény összehasonlító értékelése is arra utal, hogy a nyertes ajánlattevő pályázata tekinthető előnyösebbnek.
Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy az ajánlatkérő által meghatározott fontossági sorrendre figyelemmel - az ajánlatok összevetése során - az 1. elbírálási szempont döntő jelentőségű.
Minthogy a felperes sem vitatta a 2. elbírálási szempontból az ajánlatok egyenértékűségét, a csupán 3. helyre sorolt ajánlati árban mutatkozó különbség nem indokolhatja annak megállapítását, hogy a felperes ajánlata a legelőnyösebb.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztja az elsőfokú bíróság álláspontját a 4. elbírálási szemponttal összefüggésben kifejtettekben. A részvételi felhívás 4. pontja alapján az ajánlatkérő ugyanis az ajánlattevő pénzügyi megbízhatóságát, nem pedig az ajánlattevők egymáshoz viszonyított megbízhatósági fokát vizsgálta. Ezért az a körülmény, hogy a felperes nagyobb gazdasági előnyt mutatott fel, nem eredményezi feltétlenül e szempontból a felperesi ajánlat előnyben részesítését, figyelemmel arra is, hogy pénzügyi megbízhatóságát a nyertes ajánlattevő is megfelelően igazolta.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt vétett, amikor a perben kirendelt szakértő költségének jogerős megállapítását megelőzően ítéletet hozott és a perköltség viselése tárgyában döntött.
A Legfelsőbb Bíróság azonban a Pp. 252. § (2) bekezdésére figyelemmel nem látta szükségesnek az elsőfokú bíróság újabb határozat hozatalára utasítását, mert a szakértői költség megállapításáról rendelkező végzést időközben a Legfelsőbb Bíróság másodfokú határozatával helyben hagyta, ezért nem szükséges e körben sem a tárgyalás megismétlése.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése értelmében helyben hagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 239. §-a folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az eredménytelen fellebbezést benyújtó felperest az alperes másodfokú perköltségének, valamint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (3) bekezdés c) pontja és 46. § (1) bekezdésére figyelemmel a le nem rótt 13 500 Ft fellebbezési eljárási illeték megfizetésére.
Budapest, 2002. május 30.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Darák Péter s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Fekete Ildikó s. k.,
bíró
