Fővárosi Bíróság (8936)
12.K.30419/2001/8.
A bíróság dr. Perlaky Erika ügyvéd által (1111 Budapest, Bertalan L. u. 13.) képviselt Gazdasági Minisztérium Gazdasági Igazgatósága (1055 Budapest, Honvéd u. 13-15.) felperesnek dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 7500 Ft (hétezerötszáz) perköltséget.
A le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül a Legfelsőbb Bírósághoz lehet fellebbezni. A fellebbezést 5 példányban a Fővárosi Bíróságon lehet előterjeszteni.
INDOKOLÁS
A bírósági per adatai alapján megállapította a következő tényállást:
Az alperes D.416/12/2000. számú, 2000. december 28-án kelt határozatával a VÁLI Építőipari Kft. jogorvoslati kérelmére megállapította, hogy a Gazdasági Minisztérium Gazdasági Igazgatósága "a Gazdasági Minisztérium székházában, 80 irodahelyiségben végzendő felújítási munkák elvégzése" tárgyú közbeszerzési eljárása során megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (továbbiakban: Kbt.) 55. § (6) bekezdését, 59. § (1) bekezdését és a 61. § (7) bekezdését, ezért az ajánlatkérőt 2 millió forint bírság megfizetésére kötelezte, azt meghaladó jogorvoslati kérelmet elutasította. Kötelezte továbbá az alperes az ajánlatkérőt, hogy fizessen meg a kérelmező javára 30 000 Ft igazgatási szolgáltatási díjat.
A határozati tényállás szerint az ajánlatkérő 2000. július 5-én tette közzé ajánlati felhívását nyílt eljárás megindítására. Tárgya 80 irodahelyiség felújítása (szak- és szerelőipari munkák végzése). Az ajánlati felhívás szerint az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot akarta kiválasztani, amelyhez megadta a szempontokat és a pontszámokat. Az ajánlatok bontására 2000. augusztus 15-én került sor. Hat ajánlat érkezett, melyeket ajánlatkérő érvényesnek minősített. A FŐV-2 Rt. egyösszegű vállalási árat adott meg, a többi pályázó a kiírásnak megfelelően egységáranként adta meg az ajánlati árat. Az ajánlatkérő augusztus 24-én hirdetett eredményt, melynek eredményeképpen a FŐV-2 Rt. 1290 ponttal lett a nyertes, a második helyezett a MASZER Rt. 1225 ponttal, a harmadik helyezett pedig a kérelmező VÁLI Építőipari Kft. 1101 ponttal. A szerződéskötés a nyertessel 2000. szeptember 3-án megtörtént. A kérelmező jogorvoslati kérelme 2000. szeptember 4-én érkezett a döntőbizottsághoz, amelyben kifejtette, hogy álláspontja szerint övé volt a legelőnyösebb ajánlat. A konkrétan sérelmezett jogszabálysértések és kifogások, valamint a döntőbizottság azzal kapcsolatos döntése az alábbi szerint alakult:
Az ajánlatok beadásának helye a felhívást követően változott, továbbá az eredményhirdetés korábban történt, mint az eredetileg megállapított időpont, így előrejött a szerződéskötés időpontja is. Ezeket kifogásolta a kérelmező, mellyel kapcsolatosan a döntőbizottság kifejtette, hogy nincs jogsérelem, mert a változásokról értesítés történt, és az ajánlatokat mindenki határidőben le tudta adni.
További kifogása volt a kérelmezőnek, hogy a bontási jegyzőkönyvet az ajánlatkérő nem küldte meg számára. Ezzel kapcsolatosan kifejtette a döntőbizottság, hogy jogos a kifogás, mert a megküldési határidő 2000. augusztus 21. lett volna, a jogorvoslati kérelem pedig szeptember 4-i, tehát nem is késett el, másrészről sérült a Kbt. 61. § (7) bekezdése, mely szerint 5 nap alatt meg kellett volna küldeni a bontási jegyzőkönyvet az érintetteknek.
További kifogása volt a jogorvoslatkérőnek, hogy az ajánlatkérő a vállalási árakat a bontásnál nem ismertette. Ezzel kapcsolatosan a döntőbizottság kifejtette, hogy a bontás augusztus 15-én volt, ehhez képest a jogvesztő 15 napos határidő eltelt, tehát e vonatkozásban a kérelem elkésett.
Sérelmezte továbbá még azt is a jogorvoslatkérő, hogy a bontási jegyzőkönyvben a nyertes pályázó egyösszegű vállalási ára nem szerepel, egy összegű ajánlat pedig nem lehetséges, így az ajánlat érvénytelen. Továbbá az ajánlatkérő nem a megadott szempontok alapján értékelte az ajánlatokat.
Ezzel kapcsolatosan a döntőbizottság kifejtette, hogy az értékelés szempontjait a Kbt. 55. § (6) bekezdése, az 59. § (2)-(5) bekezdései és a 35. § (1) bekezdése szabályozzák. Jelen esetben a bírálóbizottság tagjai önállóan pontoztak, a pontok összesítése és súlyszámmal való felszorzása eredményeként alakultak ki a végleges pontszámok. Az elbírálási szempontokat figyelembe véve a döntőbizottság megállapította az első szempontnál, az ajánlati árnál, hogy mivel az egyes ajánlatokban különböző rendszerben került kidolgozásra az egyes munkanemek megbontása, így az ajánlatok tartalmi elemeinek különbözősége miatt az ajánlatok összehasonlítása nem volt elvégezhető. Az összehasonlítás módszerét illetően az ajánlatkérő a döntőbizottság felhívására sem adott magyarázatot. A második szempont vonatkozásában a szavatossági időtartamra nézve az ajánlatok tartalmi elemei közötti különbözőséget nem tükrözi a pontozás, ezért e vonatkozásban is sérült a Kbt. 55. § (6) bekezdése. Ugyanez mondható el az ütemezés és a határidő részszempontjáról is. A munkával együtt járó zavarás mértéke tekintetében a pontozás reális volt. A döntőbizottság az ajánlatok tételes összehasonlítását mellőzte, mert az első elbírálási részszempontból az nem volt lehetséges.
Megállapította továbbá a döntőbizottság, hogy az ajánlatkérő a bontási eljáráson hívta el a kérelmezőt a teljesítési határidő pontosítására, amely sérti a Kbt. 49. § (1), (2) bekezdéseit. Mindebből tehát levonható az a következtetés, hogy a jogorvoslati kérelem részben alapos volt. Az ajánlatkérő azzal, hogy a Kbt. 55. § (6) bekezdését megsértette (nem a megadott szempontok szerint értékelte), egyben megsértette a Kbt. 59. § (1) bekezdését, mely a legkedvezőbb ajánlatot tevőt írja elő nyertesnek. A döntőbizottság a jogsértést megállapította, és bírságot szabott ki (a már megkötött szerződés megsemmisítésére ugyanis nincs lehetőség).
Felperes keresetlevelében törvénysértésre hivatkozással kérte a határozat felülvizsgálatát. Úgy gondolja, és ezt kifejtette a keresetlevelében is, hogy szabályszerű eljárás eredménye volt a nyertes pályázó kiválasztása. Az ajánlati ár vonatkozásában kifejtette, hogy valóban különbözőképpen bontották meg az ajánlattevők a munkanemeket, de a szakemberekből álló bírálóbizottság azt így is képes volt összehasonlítani és értékelni.
A szavatosság körében előadta, hogy a nyertesé volt a legkedvezőbb ajánlat, mégis azért azonos a pontszáma a második helyezettel, mert a bírálók külön pontoztak, és a pontok összege adta az elért összpontszámot.
Az ütemezés és a határidő kapcsán nem érti az ezzel kapcsolatos kifogást, a legrövidebb határidő kapta a legtöbb pontot. Nem áll fenn az 59. § (1) bekezdés sérelme, a nyertes tette a legkedvezőbb ajánlatot, figyelemmel a Kbt. 34. § (1) bekezdés b) pontjára.
Elfogadja, hogy a bontási jegyzőkönyvet meg kellett volna küldeni, de erre a jogszabálysértésre a törvény hibás szerkesztése is okot adott. Másrészt jelen eljárásban e mulasztásnak senkire nézve nem volt hátrányos következménye.
A határozatnak azon indokolása, hogy a jelentős összegű bírság kiszabására azért került sor, mert a szerződés már megkötésre került, azért törvénysértő, mert a bizottságnak lehetősége lett volna ideiglenes intézkedést hozni vagy a szerződéskötést akadályozó jogsértés esetében hivatalból eljárni, de ezt maga sem találta indokoltnak. Ezért tehát a szerződést az ajánlati felhívásnak megfelelően meg kellett kötni, mert enélkül a Kbt. 62. § (1), (2) bekezdései sérültek volna. A bírság magas összege pedig álláspontja szerint nincs szinkronban a bírói gyakorlattal sem. Felperes tehát megváltoztatást kért annak megállapítása mellett, hogy a Kbt. 55. § (6) bekezdése és az 59. § (1) bekezdése nem sérült, jogkövetkezményként csak a törvény 88. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak lett volna helye.
Alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását, fenntartva a határozatában írtakat. Kifejtette, hogy a szankció alkalmazása is szinkronban van a Kbt. 88. §-ban foglaltakkal. Ideiglenes intézkedés hozatalára nem volt mód, mert a szerződést 2000. szeptember 3-án megkötötték, a jogorvoslat pedig szeptember 4-én érkezett a döntőbizottsághoz. A bírság arányos a jogsértés súlyával, figyelemmel arra, hogy 2000-ben a minimum kiszabható bírság összege 1 millió forint volt.
A felperesi értékeléssel a legnagyobb gond, hogy a rendelkezésre bocsátott iratanyagból az árak összehasonlíthatósága nem volt lehetséges, és a döntőbizottsági eljárásban felhívás ellenére sem adott erre a felperes megfelelő magyarázatot.
A bíróság megállapította, hogy a felperes keresete az alábbiak szerint nem megalapozott:
A Kbt. 55. § (6) bekezdése értelmében: "Az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálja el. Ha az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja választani, akkor az ajánlatoknak az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemeit a felhívásban meghatározott ponthatárok között értékeli, majd így az egyes tartalmi elemekre adott értékelési pontszámot megszorozza a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként összeadja. Az értékelési folyamatban az 59. § (2), (3) bekezdéseiben foglaltakat is érvényesíteni kell. Az az ajánlat az összességében legelőnyösebb, amelynek az összpontszáma a legnagyobb, vagy amelyet az egyenértékű azonos összpontszámú ajánlatok közül a 35. § (1) bekezdése vagy az 59. § (4), (5) bekezdései alapján előnyben kell részesíteni."
A Kbt. 59. § (1) bekezdései szerint: "Az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban és dokumentációban meghatározott feltételek alapján a 34. § (1) bekezdésében meghatározott elbírálási szempontok egyike szerint a legkedvezőbb ajánlatot tette. Az ajánlatkérő csak az eljárás nyertesével vagy visszalépése esetén, ha azt az ajánlati felhívásban előírta, az eljárás eredményének kihirdetésekor a következő legkedvezőbb ajánlatot tevőnek minősített személlyel kötheti meg a szerződést."
A felperes már a bírósági per folyamata alatt csatolta be azokat a táblázatokat, amelyekkel alá kívánta támasztani értékelése szakszerűségét és a megállapított eredmény jogszerűségét, amelyekkel kapcsolatosan az alperes előkészítő iratában kifejtette, hogy a döntőbizottságnak a jogorvoslati kérelmek elbírálása során az ajánlatkérő döntésének jogszerűségét kell felülvizsgálnia, nem pedig helyette elvégezni az egyes szempontok értékelését. Márpedig ennek keretében azt kell vizsgálni, hogy az ajánlatkérő értékelése során az ajánlati felhívásban meghatározott értékelési részszempont szerinti tartalmi elemeket hasonlította-e össze, és az értékelése során adott pontszámok tükrözik-e az ajánlatokban levő különbségeket, vagyis valóban a legkedvezőbb tartalmi elemet adó ajánlat magasabb pontszámot kapott-e. Ennek megállapíthatósága érdekében kell elvégezni az értékelést a Kbt. 5. számú melléklete szerint elkészítendő "Összegzés az eljárásról" című iratban.
A döntőbizottság eljárásában a felperes által összeállított összegzés az egyes bírálati részszempont tekintetében semmiféle adatot nem tartalmazott arról, hogy felperes milyen ajánlati árakat vett figyelembe az ajánlatok értékelése során, az értékelést milyen módon végezte el, az értékelése indokolását sem adta, még felhívásra sem. A felperes az általa vizsgált adatokat csak a perben előkészítő irattal hozta nyilvánosságra. Ennek tartalma azonban nem változtat az állampolgári megállapításon, és fenntartja a jogsértés megtörténtével kapcsolatos álláspontját.
A bíróság hasonlóképpen a döntőbizottsághoz azon az állásponton van, hogy nem feladata az ajánlatkérő helyett elvégezni a szempontok értékelését. Az ajánlatok értékelésének áttekinthetőnek és nyilvánosnak kell lennie. Még a pótlólag csatolt iratok alapján is aggályos az ajánlati árak összevetése. Az ajánlati ár ugyanis nem azonos a megadott egységárral. Az első bírálati részszempont tekintetében tehát az ajánlatok értékelése nem felelt meg a Kbt. szabályainak.
A nyertes az egyes munkanemekre nem tett árajánlatot, és mivel részajánlattétel nem volt megengedett, így az ajánlatát érvénytelenné kellett volna nyilvánítani [Kbt. 26. § (2) bekezdés, 51. § (2) bekezdés b) pont].
Nem minden ajánlati elemet vett figyelembe az értékelésnél az ajánlatkérő az ajánlatokból, noha ő kért rá ajánlatot. Ezt sem tehette volna meg.
A bíróság megállapította, teljes egészében osztva az alperes 7. sorszámú észrevételében foglaltakat, hogy a döntés végeredménye logikusan a törvényi kívánalmaknak megfelelően, még a pótlólagosan csatolt iratok után sem áll össze.
A jogsértés megállapítása és a bírság kiszabása tehát nem volt jogszabálysértő, az szinkronban van a Kbt. szabályaival, figyelemmel arra, hogy az értékelés helytelen volta következtében, gyakorlatilag érvénytelen pályázatot hirdetett nyertesnek az ajánlatkérő. Ezen jogsértés súlyából következően a kiszabott bírság sem volt eltúlzott. Különös tekintettel arra, hogy az eredményhirdetést követően a nyertessel a szerződéskötés szinte azonnal megtörtént, ebből következően a jogsértés már nem volt reparálható.
A bíróság a perköltségről a Pp. 78. § (1) bekezdése, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. § és a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. § (1) bekezdés d) pontja alapján rendelkezett.
Budapest, 2002. március 21.
dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk.
bíró
