KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (9190)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt.sz.: D.478/10/2002.
Tárgy: a City Service Rt. jogorvoslati kérelme a Semmelweis Egyetem közbeszerzési eljárása ellen.
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A Döntőbizottság a City Service Biztonsági és Létesítménygazdálkodási Rt. (1024 Budapest, Szemlőhegy u. 1., képviseli: Dr. Karas Ügyvédi Iroda, dr. Koruhely Péter ügyvéd, 1055 Budapest, Nyugati tér 8., a továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmét, melyet a Semmelweis Egyetem (1085 Budapest, Üllői út 26., képviseli: dr. Salamonné dr. Bódis Enikő ügyvéd és dr. Salamon Ferenc ügyvéd, 1012 Budapest, Vérmező út 14., a továbbiakban: ajánlatkérő.) "I. Sz. Belgyógyászati Klinika épülettakarítási szolgáltatás" tárgyú közbeszerzési eljárása ellen nyújtott be, elutasítja.
Az eljárás során felmerült költségeiket a felek maguk viselik.
A határozat ellenfellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani.
INDOKOLÁS
A Döntőbizottság a közbeszerzési eljárásban keletkezett iratok, ajánlatkérő tárgyaláson tett nyilatkozatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:
Ajánlatkérő a Közbeszerzési Értesítő 2002. június 26-án megjelent 26. számában tett közzé ajánlati felhívást nyílt eljárás megindítására a rendelkező részben megjelölt beszerzés tárgyában 6209 m2 területre vonatkozóan.
Ajánlatkérő az ajánlattétel elkészítésének megkönnyítése céljából dokumentációt is biztosított, amelyet az ajánlati felhívás közzétételének napján és az azt követő első naptól számított 15. munkanapig azaz 2002. július 17-ig lehetett megvásárolni.
Az ajánlati felhívás 11. a) pontja tartalmazta az ajánlattevőktől a pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságuk igazolására kért adatokat és tényeket, e körben ajánlatkérő többek között előírta, hogy ajánlattevőnek a Kbt. 44. § (2) bekezdés a) pontja alapján ismertetni kellett a jelen közbeszerzés tárgyára vonatkozó szerződéseit, egészségügyi intézmény takarítására vonatkozó legalább három, az ajánlattal azonos nagyságú igazolt egészségügyi referenciát, illetőleg ajánlatkérő kérte csatolni a tervezett takarítást végző személyek szakmai önéletrajzát.
Az ajánlati felhívás 11. b) pontjában ajánlatkérő az ajánlattevőnek a szerződés teljesítésére alkalmatlanná minősítés szempontjai között rögzítette többek között, hogy alkalmatlannak minősül az az ajánlattevő, akinek a referenciái között nincs legalább három igazolt, az ajánlattal azonos nagyságú egészségügyi referenciája, továbbá a tervezett takarítást végző személyeknek nincs legalább féléves egészségügyi intézményben szerzett gyakorlatuk jelen szolgáltatás tárgyára vonatkozóan.
Az ajánlati felhívás szerint az ajánlattételi határidő 2002. augusztus 8. volt, eredményhirdetés napja pedig az ajánlatok felbontását követő naptól számított 15. nap, azaz 2002. augusztus 23.
Az ajánlattételi határidőig 2002. augusztus 8-ig ajánlatot nyújtott be a Rich Cleanness Kft., és a DIW Service Kft.
Ajánlatkérő a 2002. augusztus 23-i eredményhirdetésen a Rich Cleaness Kft. ajánlatát hirdette ki nyertesnek.
Kérelmező jogorvoslati kérelmet 2002. augusztus 12-én nyújtott be, melyet hiánypótlási felhívás alapján 2002. augusztus 23-án egészítette ki.
Kérelmező a jogorvoslati kérelmében kérte a jogsértés megállapítását ajánlatkérő közbeszerzési eljárásban hozott döntéseinek megsemmisítését, ideiglenes intézkedésként a jogorvoslati eljárás felfüggesztését.
Kérelmező jogorvoslati kérelmében az ajánlati felhívás fenti idézett előírásait sérelmezte.
Álláspontja szerint ajánlatkérő fenti előírásaival megsértette az esélyegyenlőség elvét, hiszen ajánlatkérő köztudomásúan a főváros legnagyobb egészségügyi intézménye, így hasonló nagyságrendű egészségügyi intézmény a főváros területén alig található. Ennek alapján a referencia meghatározásával ajánlatkérő indokolatlanul leszűkítette a lehetséges ajánlattevők körét.
Álláspontja szerint a takarítási munka az egészségügyben nem ÁNTSZ-engedélyhez kötött tevékenység, és ezért indokolatlanul határozta meg ajánlatkérő, hogy egészségügyben végzett takarítási munka referenciát követel meg.
Kérelmező hivatkozott továbbá arra is, hogy a takarítást végző személyek szakmai önéletrajzának csatolása is indokolatlan előírás ajánlatkérő részéről, hiszen a takarítási munka nem szakképesítéshez kötött, nem úgynevezett szakmunka. A szerződés teljesítésének, illetve az erre való képesség megítéléséhez elegendő a felhasznált anyagok ismerete, valamint a minőségbiztosítási rendszerben való akkreditálás benyújtása, esetleg a felelős vezetők szakmai önéletrajzának a megkövetelése.
Kérelmező a jogsértésről tudomásszerzés időpontját 2002. július 29-ében jelölte meg, figyelemmel arra, hogy a döntési jogkörrel rendelkező vezérigazgató a pályázat megjelenésének időpontjában szabadságát töltötte, így a jogsértés kiírásáról csak az első munkanapján 2002. július 29-én szerzett tudomást.
Kérelmező a tárgyaláson elismerte, hogy cégének a Közbeszerzési Értesítő rendszeresen jár, távollétében a munkatársai a megjelent hirdetményeket figyelemmel kísérik, azonban döntési jogkörrel kizárólag a cég tulajdonosa rendelkezik.
Ajánlatkérő érdemi észrevételében kérte a jogorvoslati kérelem elutasítását, egyrészt elkésettség, másrészt ügyfélképesség hiánya, harmadrészt megalapozatlanság okán, továbbá kérte költségeinek megtérítését.
Ajánlatkérő hivatkozott arra, hogy 2002. június 26-án került a hirdetménye közzétételre a Közbeszerzési Értesítőben. Az ajánlati dokumentáció megvásárlásának feltétele volt az ajánlatadásnak, ennek a határideje is 2002. július 17-én lejárt. Ajánlatkérő álláspontja szerint kérelmező a dokumentációt határidőben nem vásárolta meg, így az eljárásnak részesévé emiatt eleve nem válhatott, így ügyfélképessége is hiányzik a jogorvoslati kérelem benyújtásához. Álláspontja szerint az ajánlati felhívás kérelmező által vitatott rendelkezései nem jogsértőek.
Ajánlatkérő hivatkozott arra, hogy a Kbt. 44. § (2) bekezdése alapján jogszerűen kérte az elmúlt három év referenciáinak becsatolását. Jogszerű volt az az előírása is, hogy referenciamunkaként kérte az egészségügyi intézményben végzett takarítási tevékenység igazolását, mert álláspontja szerint a kórházi takarítás speciális jellegű, a legkisebb higiéniai probléma is beláthatatlan következményekhez vezet. Ez indokolta a szolgáltatást végzők fokozott gondossággal való kiválasztását. Ennek alapján követelte meg ajánlatkérő azt is, hogy magát a takarítási szolgáltatást végzők is olyan személyek legyenek, akik már rendelkeznek tapasztalattal egészségügyi intézményben végzett takarításaik során.
Ajánlatkérő hivatkozott arra, hogy a referenciák csatolását nem csak a főváros területére szűkítette le, hanem lényegében országos szinten is, illetőleg külföldön végzett takarítási munka referenciát is elfogadott.
A Döntőbizottság a közbeszerzési eljárásban keletkezett iratok, a felek tárgyaláson tett nyilatkozatai alapján megállapította, hogy a jogorvoslati kérelem elkésett.
A Döntőbizottságnak elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy a jogorvoslati kérelem a törvényes határidőn belül került-e előterjesztésre.
A Kbt. 79. § (7) bekezdése szerint az eljárást az e törvény szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított tizenöt napon belül, de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított kilencven napon belül lehet kérelmezni vagy kezdeményezni, illetve e határidőn belül indítható meg hivatalból az (5) vagy a (6) bekezdés szerint. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.
A Kbt. kétféle határidőt állapít meg a jogorvoslati kérelem benyújtásával kapcsolatban. A 90 napos (objektív) határidőt a jogsértő esemény bekövetkezésétől kell számítani, a Kbt. három eseménnyel kapcsolatban meg is határozza azt, hogy mit kell a jogsértő esemény bekövetkezése időpontjának tekinteni. A másik, a 15 napos (szubjektív) határidőt az e törvény szabályait sértő esemény tudomására jutásától kell számítani. Bármelyik határidőt lépi is túl a kérelmező a kérelme benyújtásával, a kérelme elkésett.
Kérelmező az ajánlati felhívás tartalmát támadta a kérelmében. A Kbt. 79. § (8) bekezdés a) pontja értelmében a Kbt. 79. § {7) bekezdése szerinti határidő lejártának kiszámításakor a jogsértő esemény bekövetkezésének kell tekinteni a jogellenes tartalmú felhívás, illetőleg dokumentáció esetén az ajánlattételi, illetve részvételi jelentkezési határidő lejártát. Jelen esetben ez az időpont 2002. augusztus 7-e volt, így a kérelem benyújtása ehhez az időponthoz képest számított 90 napos határidőben történt meg.
Ezt követően azt kellett vizsgálni, hogy a kérelem az e törvény szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított 15 napos határidőben került-e benyújtásra.
Kérelmező nyilatkozata szerint a jogsértésről történő tudomásszerzés időpontja 2002. július 29.-e.
A Döntőbizottság álláspontja szerint a Kbt. nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a szubjektív határidő számítása szempontjából a Közbeszerzési Értesítő megjelenésének időpontját kell irányadónak tekinteni, ha a jogsértés az ott megjelent felhívással kapcsolatos. Így minden esetben egyedileg vizsgálni kell a tudomásra jutás időpontját. Jelen esetben a kérelmező nyilatkozata áll csak a Döntőbizottság rendelkezésére a tudomásra jutás időpontjával kapcsolatban.
Kérelmező nem vitatta, hogy a Közbeszerzési Értesítőre a cég előfizet, így azt rendszeresen kézhez kapják, a hirdetményeket figyelemmel kísérik.
Kérelmező által sem vitatottan a kifogásolt hirdetmény tartalmát a megjelenést követően a cég munkatársai megismerték, jogorvoslati eljárás kezdeményezésére csupán azért nem került sor, mert a döntési jogkörrel rendelkező cégvezető a szabadságát töltötte. Nem életszerű az a kérelmezői előadás, mely szerint egy, mintegy 400 főt foglalkoztató cég esetében a vezérigazgató távollétében ne lenne döntési jogkörrel rendelkező személy. A Kbt. a jogorvoslati kérelem előterjesztésére nyitva álló határidők megállapításánál éppen arra volt figyelemmel, hogy az esetleges jogsértések orvoslása minél korábbi időpontban megtörténhessenek, illetve biztosítsa a közbeszerzési eljárások zavartalan, mielőbbi lefolytatását.
Mindezekre tekintettel a Döntőbizottság nem fogadta el a kérelmező által tudomásszerzésként megjelölt július 29-i időpontot, hanem a kérelmező által előadottak alapján arra a megállapításra jutott, hogy a megjelenést (2002. június 26.) követő pár napon belül a kérelmező számára ismertté vált a hirdetmény tartalma, így a 2002. augusztus 12-én benyújtott jogorvoslati kérelem a tudomásra jutástól számított 15 napon túl került előterjesztésre, így az elkésett.
Ennek alapján az ajánlati felhívás érdemi vizsgálatának eljárásjogi akadálya van.
Az ajánlatkérő hivatkozott arra is, hogy a kérelmező jelen közbeszerzési eljárásban ügyfélképességgel nem rendelkezik.
A Döntőbizottság ennek alapján ezt a kérdéskört is vizsgálat tárgyává tette.
A Kbt. 79. § (3) bekezdése szerint ugyanis a kérelmet az ajánlatkérő, az ajánlattevő vagy az olyan egyéb érdekelt (a továbbiakban: kérelmező) nyújthatja be, akinek jogát vagy jogos érdekét az e törvénybe ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti vagy veszélyezteti.
Kérelmező a közbeszerzési eljárásban ajánlattevőként nem vett részt, ezért a Döntőbizottságnak a továbbiakban azt kellett vizsgálnia, hogy a Kbt. 79. § (3) bekezdésében meghatározott további feltétel kérelmező esetében fennáll-e.
Kérelmező azzal támasztotta alá érdekeltségét, hogy tevékenységi körébe a beszerzés tárgyaként megjelölt takarítási szolgáltatás beletartozik, így ajánlattevőként részese lehetne a közbeszerzési eljárásnak.
A Döntőbizottság álláspontja szerint a Kbt. 79. § (3) bekezdésére tekintettel, az ügyfélképesség nem értelmezhető korlátlanul, a valós, személyes érdeksérelemnek a kérelmező oldalán egyértelműen meg kell jelennie. A kérelmező a tevékenységi köre alapján ajánlattevő lehetett volna az eljárásban, ez azonban önmagában az ügyfélképességét jelen esetben nem alapozza meg. Az a tény pedig, hogy csak majdnem két hónappal az ajánlati felhívás megjelenése után nyújtotta be a kérelmét, kihatással van az ügyfélképessége fennállására.
Minden esetben a konkrét beszerzés vonatkozásában kell vizsgálni az ügyfélképességet. Jelen közbeszerzéssel összefüggésben a Döntőbizottság megállapította, hogy kérelmező a kérelem beadásának időpontjában potenciális ajánlattevőnek már nem tekinthető, mivel akkor már a dokumentáció megvásárlására nyitva álló határidő és az ajánlattételi határidő is letelt. Így ebben az időpontban a közbeszerzési eljárásban hozott ajánlatkérői döntések a kérelmező jogát vagy jogos érdekét nem veszélyeztetik vagy sértik.
Az a tény, hogy olyan tárgyban írta ki az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárást, amely tevékenység vonatkozásában a kérelmező is piaci részesedéssel rendelkezik, nem alapozza meg egy konkrét közbeszerzési eljárás kapcsán a kérelmező érdeksérelmét. A Döntőbizottság álláspontja szerint ez az üzleti életben elszenvedett sérelem nem válik automatikusan egy adott közbeszerzési eljárásban sérelemmé.
Az pedig, hogy kérelmező azért nem vett részt az eljárásban, mert a döntésre jogosult akadályoztatva volt, olyan érdeksérelemnek nem tekinthető, amely egy, a Kbt.-be ütköző tevékenység vagy mulasztás eredménye lenne.
A fentiek alapján a Döntőbizottság megállapította, hogy jelen jogorvoslati eljárásban kérelmező ügyfélképességgel nem rendelkezik, ezért a jogorvoslati kérelem érdemi vizsgálatának ez okból is eljárásjogi akadálya van.
A Döntőbizottság ideiglenes intézkedést nem alkalmazott, mert annak törvényi feltételei nem álltak fenn.
Mindezekre tekintettel a Döntőbizottság a Kbt. 76. § (1) bekezdés c) pontjában biztosított jogkörében eljárva a Kbt. 88. § (1) bekezdés a) pontja szerinti jogkövetkezményt alkalmazta, figyelemmel a Kbt. 79. § (3) bekezdésében foglaltakra is.
A jogorvoslati eljárásban felmerült költségek viseléséről a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, figyelemmel a Kbt. 88. § (1) bekezdés h) pontjára.
A Döntőbizottság nem kötelezte kérelmezőt az ügyvédi munkadíj megtérítésére. A Kbt. egyértelmű rendelkezést tartalmaz az eljárási díjjal kapcsolatban. Nem határozza meg azonban azt, hogy mit és milyen mértékben lehet az eljárás során felmerült költségnek tekinteni, ugyanígy a Kbt. 79. § (1) bekezdése alapján a mögöttes jogszabályként alkalmazandó, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény sem. A 8/2002. (III. 30.) IM rendelet csak a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről rendelkezik. Így a Döntőbizottságnak - bár méltányolja ajánlatkérő költség iránti igényét - jogszabályi felhatalmazás hiányában annak megállapítására nem volt lehetősége. Az is akadályát képezi a Döntőbizottság döntésének, hogy tételes jogszabályi rendelkezés nem is szabályozza a közigazgatási eljárásokban a jogi képviselet díját, a bírósági eljárási költségekről szóló jogszabályi rendelkezések pedig nem alkalmazhatók. Ezen indokokra tekintettel a Döntőbizottság elutasította ajánlatkérő költségigényét.
A Döntőbizottság a Kbt. 76. § (1) bekezdés c) pontjában biztosított jogkörében eljárva a Kbt. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel a Kbt. 80. § (4) bekezdésben foglaltakra is, a jogorvoslati kérelmet elutasította.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 2002. szeptember 17.
Dr. Engler Magdolna s. k., Hámori András s. k.,
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Dr. Csanádi Péter s. k.,
közbeszerzési biztos
A határozatot a bíróság előtt keresettel támadták.
