Fővárosi Bíróság (9241)
12.K.32.357/2001/3.
A Fővárosi Bíróság a dr. Nemes Dénes ügyvéd (1065 Bp., Bajcsy-Zsilinszky út 55.) által képviselt Budapest Kőbányai Önkormányzat (1102 Bp., Szent László tér 29.) felperesnek a dr. Deli Betty jogtanácsos és Kalmárné Diósi Ildikó közbeszerzési biztos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Bp., Margit krt. 85.) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
A le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon alatt fizessen meg az alperesnek 10 000 Ft (azaz tízezer forint) perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 8 napon belül a Legfelsőbb Bírósághoz lehet fellebbezni. A fellebbezést 3 példányban a Fővárosi Bíróságon lehet előterjeszteni.
INDOKOLÁS
A bíróság a per adatai alapján a következő tényállást állapította meg:
Felperesi ajánlatkérő 1999. július 14-én nyílt eljárás lefolytatására ajánlati felhívást tett közzé építési beruházásra, mely vállalkozási szerződés keretében megvalósítandó sétány 7000 négyzetméterének díszburkolására, közművesítésére (kandeláberekkel való díszvilágításra, csövezett alapvezetékek és utcabútorok beszerzése és kiépítésére) vonatkozott.
Az 1999. augusztus 24-i ajánlattételi határidőre 7 db ajánlat érkezett, köztük a MASZER Rt. (később Penta Általános Építőipari Kft.) ajánlata. Az ajánlati dokumentáció részletesen tartalmazta a műszaki követelményeket, az ajánlati kiírás (csapadékvíz-elvezetés fejezet 12. tétele között) többek között a csapadékvíz-elvezető folyókák árára is kért ajánlatot. Erre a Penta Kft. ajánlatot nem tett, illetve annak költségére vonatkozó rubrikát üresen hagyta, a folyókák anyagköltségét az ajánlati ár ezen részébe nem építette be.
1999. szeptember 2-án levélben jelezte a MASZER Rt. (Penta Kft.) az ajánlatkérő felé, hogy ez a 4 138 710 Ft-os tétel tévedésből kimaradt az ajánlat tételes költségvetésből, de az eredetileg benyújtott ajánlat továbbra is a teljes felhívás és dokumentáció szerinti műszaki tartalomra szól, annak költségét a munkadíjba árazta be az ajánlattevő.
1999. szeptember 7. napján az ajánlatokat felperes elbírálta, és a MASZER Rt. (Penta Kft.) ajánlatát érvénytelennek nyilvánította, mert nem az ajánlati felhívásnak megfelelő pályázatot nyújtotta be. 1999. szeptember 28. napján a Penta Kft. jogorvoslati kérelmet nyújtott be ezzel a döntéssel szemben, melyben többek között előadta, hogy a nyertesnél olcsóbb ajánlatott adott be és a referenciái is jobbak voltak, ezért kérte a közbeszerzési eljárást lezáró döntés megsemmisítését, új eljárás lefolytatására kötelezését az ajánlatkérőnek, amennyiben e döntés alapján a szerződés még nem jött létre. A szerződés létrejötte esetén bírság kiszabását valamint az eljárási díj és költségek megtérítését kérte.
A Döntőbizottság határozatában megállapította, hogy a Penta Kft. ajánlatában a tételes árazott költségvetésben a tétel szerepel, azt a kérelmező a munkadíj tekintetében árazta be, míg az anyagdíjat tekintve üresen hagyta, azaz ellenszolgáltatás nélkül szerepeltette. Ugyanakkor ajánlati nyilatkozata szerint az ajánlata a teljes felhívás és dokumentáció szerinti műszaki tartalomról szólt, tehát a felhívásnak megfelelt, az ajánlat érvényes volt. Megállapította azt is, hogy a saját nagyszámú és hasonló referenciára tekintettel a kérelmező műszaki alkalmassága jobb volt a nyertesénél. Minderre tekintettel az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 52. § (1) (ajánlat nem érvénytelen) és az 59. § (1) bekezdését (nem a legelőnyösebb ajánlatot választotta ki), valamint megsértette a Kbt. 63. § (2) bekezdését is, mert az előírt 15 napos határidőn belül a kérelmező részére nem adott tájékoztatást ajánlata elutasításának indokairól.
Az ajánlatkérővel szemben a Döntőbizottság e jogsértések miatt 3 millió Ft bírságot szabott ki, valamint kötelezte 30 000 Ft szolgáltatási díj megfizetésére a jogorvoslatot kérő részére.
Ajánlatkérő felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését. Álláspontja szerint azzal, hogy a kérelmező egyszerűen nem állította be a költségekbe a csapadékvíz-elvezetésre szolgáló folyókák árát, ezzel lényeges tartalmi hibát követett el, melynek következménye az ajánlat érvénytelensége. Emellett érvényesség esetén sem lett volna előnyösebb az ajánlata, mivel jelen ügyben az ár tekintetében a Kbt. 59. § (3) bekezdését is figyelembe kell venni, és ezen bírálati szempont alapján a két ajánlat azonos lenne. Kérte emellett a bírság elengedését vagy jelentős mérséklését, mivel a nem vitatott Kbt. 63. § (2) bekezdésének eljárásjogi jellegű megsértése nem olyan súlyú, amely ekkora bírságot indokolna.
Az alperes ellenkérelmében előadta, hogy Kbt. 59. § (3) bekezdése egyáltalán nem alkalmazható jelen ügyben, mert csak a (6) bekezdésben előírt igazolási mód teljesülése esetén lehet a (3) bekezdést mint bírálati szempontot (úgymint hazai ipar erősítése) alkalmazni. Az aknafedlapok száma pedig a nyertes ajánlatban darabszámra vitathatatlanul kevesebb a felperes által előírt tételes mennyiségnél, tehát ilyen alapon az ő pályázatát is érvényteleníteni kellett volna. Alperes szerint mindkét pályázat (nyertesé és kérelmezőé) egyaránt teljes körű volt, épp az esélyegyenlőség elvét szem előtt tartva döntött úgy alperes, hogy a nyertes és kérelmező ajánlata azonos megítélés alá kell hogy essen a műszaki tartalom vonatkozásában, az érvényesség szempontjából.
Alperes 10 000 Ft-ban határozta meg perköltség igényét.
A bíróság megállapította, hogy a felperes keresete az alábbiak szerint nem alapos:
A Közbeszerzésekről szóló 1995 évi XL. törvény (Kbt.) 52. § (2) bekezdés d) pontja szerint: "Érvénytelen az ajánlat, ha az nem felel meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek."
A Kbt. 59. § (1) bekezdése pedig úgy szól, hogy: "Az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban (és a dokumentációban) meghatározott feltételek alapján a 34. § (1) bekezdésében meghatározott elbírálási szempontok egyike szerint a legkedvezőbb ajánlatot tette. Az ajánlatkérő csak az eljárás nyertesével vagy - visszalépése esetén, ha azt az ajánlati felhívásban előírta - az eljárás eredményének kihirdetésekor a következő legkedvezőbb ajánlatot tevőnek minősített személlyel kötheti meg a szerződést."
Ugyanezen szakasz (3) bekezdése szerint: "Építési beruházásra vonatkozó ajánlatok elbírálása során legfeljebb tízszázalékos mértékű eltérés esetén egyenértékűnek kell tekinteni azt az árra vonatkozó ajánlatot is, amelyben az építési beruházás részét képező árubeszerzés értékének ötven százalékát meghaladja a belföldön foglalkoztatottak által előállított érték, illetve amelyben az alvállalkozói szerződések értékének ötven százalékát meghaladó mértékben kerül sor belföldi székhelyű (lakóhelyű) alvállalkozók igénybevételére.
(6) A (2)-(3) bekezdésben meghatározott - az árura vonatkozó - tényt a gazdasági kamarák által kiállított származási bizonyítvánnyal kell igazolni. Ha az ajánlattételi határidő lejártáig ez a tény még nem igazolható, az ajánlattevőnek erről az ajánlatában kell nyilatkoznia, és a tényt utólag igazolnia."
Mivel felperes a Kbt. 63. § (2) bekezdésének - eljárásjogi jellegű - megsértését nem vitatta, ezért a bíróságban abban a két érdemi kérdésben kellett döntenie, hogy a MASZER Rt. (később Penta Kft.) ajánlata érvényes volt-e, valamint abban, hogy a Penta Kft. vagy a közbeszerzési pályázat nyertesének pályázata volt-e az összességében legelőnyösebb ajánlat.
Az első kérdéskörben a bíróságnak az ajánlat tételes költségvetésében, a csapadékvíz-elvezető folyókák árára vonatkozó üresen hagyott rubrika mikénti értékelése volt a feladata, tehát az, hogy ezt az ajánlati dokumentációban előírt műszaki tartalomtól való eltérésként kell-e értelmezni - és ilyen formán az ajánlat nem felelt meg a dokumentációnak - vagy azt jelenti, hogy ezekre az anyagköltségekre díjat az ajánlattevő nem számolt fel. A bíróság megvizsgálta az ajánlatot, és arra a következtetésre jutott, hogy az ajánlat egészéből a teljesen műszaki tartalom megvalósítására vonatkozó szándék ismerhető fel. Kétségtelen tény, hogy a tételes költségvetés üresen hagyott rubrikája ilyen módon értelmezést kíván. Ez esetben azonban, ha az ajánlatkérő számára nem teljesen világos az ajánlat tartalma, akkor a Kbt. 57. § (1) bekezdése alapján felvilágosítást kérhet az ajánlattevőtől. Ennek a jogintézménynek éppen az ilyen problémák kezelése a célja. Mivel az ajánlattevő Penta Kft. maga is észlelte az ellentmondást, ezért ilyen eljárás lefolytatására szükség nem volt, mert az ajánlattevő maga tett olyan nyilatkozatot a felpereshez címezve, amely nem kiegészítette, módosította az ajánlatot [hiszen erre a Kbt. 49. § (2) bekezdésére tekintettel lehetősége már nem volt], hanem indokolta és megmagyarázta. A bíróság az értelmezéskor ebből a nyilatkozatból indult ki, és megállapította, hogy a Penta Kft. az ajánlati dokumentációban megkövetelt folyókák árát a tételes költségvetésében tévedésből nem árazta be, ezért annak nyújtását az ajánlat tételes költségvetésének megfelelően ingyenesen szolgáltatta. Az ajánlattevő üzletpolitikájának lényege az volt, hogy a folyókákat ilyen módon ellenszolgáltatás nélkül nyújtotta - egyfajta kedvezményként - a beruházás elnyerése esetén, míg ennek költségeit elosztva a munkabérköltségek között érvényesítette. Ez az ajánlattevői nyilatkozat egyértelműsítette a tételes költségvetésben foglaltakat, annak módosítása nélkül. Ez egyben nyilvánvaló előnyt jelent az ajánlatkérő számára, mely a közbeszerz
ési eljárások egyik fontos célja. Ebből pedig okszerűen következik, hogy a felperes a Penta Kft. ajánlatának érvénytelenné nyilvánításakor megsértette a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontját, mivel az ajánlat valójában érvényes volt.
A bíróság csak utal arra a körülményre, hogy az ajánlatkérő a nyertes pályázónál felmerült hasonló következetlenséget a tételes költségvetésben - a műszaki tartalomtól eltérő kevesebb számú aknafedlap után felszámolt anyagköltség feltüntetését - maga értelmezte úgy, hogy az a műszaki tartalomnak mégis megfelel. Ilyen esetben pedig az egyik ajánlatevőnél alkalmazott ajánlattevőre előnyös értelmezést a másik ajánlatevőre is alkalmazni kell a Kbt. 33. § (1) bekezdésében előírt esélyegyenlőség követelményére tekintettel.
Második kérdéskör tekintetében a bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a Penta Kft. ajánlata a nyertes ajánlatevőnél összességében előnyösebb volt. A Penta Kft. nagyszámú referenciával rendelkezett, és műszaki alkalmassága nem vitatottan jobb volt, mint a nyertesé. Az ár vonatkozásában sem lehet azonos a két ajánlat, mivel a Kbt. fent idézett 59. § (3) bekezdésének alkalmazására egyértelműen csak akkor kerülhet sor, ha az ajánlattevő (jelen esetben a nyertes) a Kbt. 59. § (6) bekezdésében foglalt igazolási kötelezettségének eleget tesz. Ez pedig jelen ügyben nem történt meg, így az ár szempontjából is a Penta Kft. ajánlata volt az előnyösebb. Márpedig a műszaki alkalmasság, a referenciák, valamint az ár döntő szempontok az ajánlat értékelésénél. Mindebből következik, hogy a felperes megsértette a Kbt. 59. § (1) bekezdését is, mivel nem a legelőnyösebb ajánlatot választotta ki.
Az alperes a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja alapján köteles a törvény szabályainak megszegőjével szemben bírságot kiszabni. A bírság mértékének megállapításakor a jogsérelem súlyára, a közbeszerzés tárgyára és mértékére különös tekintettel kell lennie alperesnek [Kbt. 88. § (5) bekezdés]. Jelen ügyben két anyagi jogi és súlyos - a közbeszerzés célját meghiúsító - jogsérelem és egy kisebb eljárásjogi szabálysértés történt. A háromszoros és a közbeszerzés céljával ellentétes eredményre vezető jogsértés, a közbeszerzésre kiírt beruházás viszonylag nagyobb volumene indokolttá tette alperes részéről a beruházás mértékéhez mérten nem eltúlzott mértékű 3 millió Ft-os bírság kiszabását, mely így jogszerű volt.
Minderre tekintettel a bíróság a felperes keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította.
A bíróság a perköltségről a Pp. 78. § (1) bekezdése, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a, valamint a 8/2002. (III. 30.) IM r. alapján rendelkezett.
Budapest, 2002. szeptember 10.
dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s. k.,
bíró
