KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (9593)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt.sz.: D.526/10/2002.
Tárgy: a Közbeszerzések Tanácsa tagja kezdeményezése és a Polaris Építőipari Rt., valamint a KÉSZ Kft. jogorvoslati kérelme a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat közbeszerzési eljárása ellen.
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A Döntőbizottság a Polaris Építőipari Rt. (1097 Budapest, Gyáli út 33., képviseli: dr. Vilmányi Ágnes ügyvéd, 1051 Budapest, Október 6. u. 18.) és a KÉSZ Kft. (6721 Szeged, Szilágyi u. 2., képviseli: dr. Lovász Éva ügyvéd, 6721 Szeged, Szilágyi u. 2.) jogorvoslati kérelmét, melyet a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat (3525 Miskolc, Városház tér 1.) "a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Kórháza onkológiai és belgyógyászati osztálya építési, bővítési és rekonstrukciós munkáinak megvalósítása" tárgyú közbeszerzési eljárása ellen nyújtott be, elutasítja.
A Döntőbizottság a Közbeszerzések Tanácsának tagja, Nagy Levente kezdeményezésére hivatalból indított jogorvoslati eljárást megszünteti.
Az eljárás során felmerült költségeiket a felek maguk viselik.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni: A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani.
INDOKOLÁS
A rendelkezésre álló iratok, a felek írásban és a tárgyaláson tett nyilatkozatai alapján a Döntőbizottság a következő tényállást állapította meg.
Az ajánlatkérő 2002. április 24-én, a Közbeszerzési Értesítő 17. számában részvételi felhívást tett közzé nyílt előminősítési eljárás megindítására a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Kórháza onkológiai és belgyógyászati osztálya építési, bővítési és rekonstrukciós munkáinak megvalósítása tárgyában.
A részvételi felhívására tíz jelentkezés érkezett, az ajánlatkérő nyolc jelentkezőt alkalmasnak minősített. A részvételi szakaszt lezáró döntését 2002. június 5-én hirdette ki. Az ajánlati felhívást 2002. június 11-én küldte meg a következőknek: HUNÉP Rt., MASZER Rt., Középületépítő Rt., Magyar Építő Rt., ADEPTUS Rt.-FK RASZTER Rt. konzorciuma, KÉSZ Kft., Mélyépítő Budapest Kft. és a Polaris Építőipari Rt.
A felhívás szerinti teljesítési határidő 2005. december 31. volt, előteljesítés lehetősége mellett.
Rész-, illetve többváltozatú ajánlattételt nem tett lehetővé az ajánlatkérő.
Az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánta kiválasztani, az ajánlati felhívásban az alábbiak szerint határozta meg az értékelési részszempontokat és azok súlyszámát:
részszempontok súlyszámok
1. pénzügyi ütemezés és fizetési feltételek 5
alszempontok és azok súlyszáma:
- benyújtott számlák értéke (bruttó Ft-ban megadva), darabszáma 0,5
- megrendelő fizetési kötelezettségének késedelmes teljesítése esetén felszámításra kerülő késedelmi kamat mértéke (%-ban megadva) 2
- igényelt fizetési határidő (napban megadva) 2,5
2. kötbér felelősség mértéke: 4
alszempontok és azok súlyszáma:
- késedelmes teljesítés esetén vállalt napi kötbér (%-ban megadva) 1
- késedelmes teljesítés esetén vállalt maximális kötbér (%-ban megadva) 1
- hibás teljesítés esetén vállalt kötbér (%-ban megadva) 1
- meghiúsulás esetén vállalt kötbér (%-ban megadva) 1
A kötbér vetítési alapja az érintett műszaki tartalomra vonatkozó nettó vállalási ár.
3. ajánlati ár (bruttó, Ft) 3
4. jótállás időtartama (hónap) 2
5. teljesítési határidő (év, hónap, nap) (figyelemmel az előteljesítés lehetőségére) 1
6. helyi foglalkoztatáspolitikai célkitűzések érvényesítése az alkalmazni kívánt helyi munkaerő létszáma, a kivitelezés teljes időtartamára vetítve fő/nap 0,3
A részszempontok értékelése során a tartalmi elemenként adható pontszám: 1-100 pont.
Az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemek elbírálásának módszere: a legjobb ajánlati tartalmi elem maximális pontot kap, a többi pedig a legjobbhoz arányosan viszonyítva kap pontszámot.
Az ajánlatkérő dokumentációt is készített, amelyben a műszaki előírásokon túl részletes szerződési feltételeket is meghatározott. Ezek között több is szoros kapcsolatban van az elbírálási szempontokkal, míg mások fontos érvényességi feltételt jelentettek. A lényegesebb előírások a következők voltak:
A fizetési feltételek: a pénzügyi teljesítés határideje minimum 30 nap, késedelem esetére az ajánlattevő késedelmi kamatot állapíthat meg, részszámlák benyújtására is lehetőség van, minimum 30 millió Ft értékben.
Kötbérfeltételek: késedelmes teljesítés esetén minimum 30 naponként növekvő mértékű, napi 0,1%-0,2%-0,3 %, összességében minimum 4% kötbért vár el az ajánlatkérő, hibás teljesítés esetére minimum 2%, meghiúsulás esetére minimum 4% a kötbér mértéke.
Minimálisan 12 hónap jótállást kell vállalni.
Helyszíni konzultációra 2002. július 5-én került sor, számos kérdésre írásban adott választ az ajánlatkérő.
A 2002. július 22-i ajánlattételi határidőre hét ajánlat érkezett, a felkért ajánlattevők közül a Mélyépítő Budapest Kft. nem tett ajánlatot.
Az ajánlatkérő az ajánlatokat elbírálta, és 2002. augusztus 29-én kihirdette az eljárás eredményét, amely szerint az ADEPTUS Rt.-FK RASZTER Rt. konzorciuma a nyertes ajánlattevő, nyertest követő legkedvezőbb ajánlatot tevőt nem jelölt meg az ajánlatkérő.
Az összpontszámok ajánlattevőnként a következők voltak: ADEPTUS Rt.-FK RASZTER Rt. konzorciuma: 1404,91 pont, a MASZER Rt.: 1254,35 pont, KÉSZ Kft.: 971,5 pont, HUNÉP Rt.: 922,29 pont, POLARIS Építőipari Rt.: 856,8 pont, Középületépítő Rt.: 786,76 pont, Magyar Építő Rt.: 752,09 pont.
Az összegezés szerint a nyertes ajánlattevő esetében az ajánlat értékelt tartalmi elemei a következők voltak: ajánlati ára bruttó 1 879 994 019 Ft, 8 db számlát nyújt be bruttó 138 250 000 Ft és 439 994 019 Ft összegek között, megrendelő fizetési kötelezettségének késedelmes teljesítése esetén 0% kamatot számít fel, 215 nap fizetési határidőt igényelt, 62 hónap jótállást és 2004. november 29-i teljesítési határidőt vállalt. A kötbérfelelősség mértéke késedelmes teljesítés esetén 10%/nap, maximum 50%, hibás teljesítés és meghiúsulás esetén 100% a vállalt kötbér mértéke. Az alkalmazni kívánt helyi munkaerő létszáma a kivitelezés teljes időtartamára vetítve 148 fő/nap.
Az ajánlatkérő 2002. szeptember 6-án a nyertes ajánlattevővel a szerződést megkötötte.
Nagy Levente, a Közbeszerzések Tanácsának tagja 2002. szeptember 4-én kezdeményezett jogorvoslati eljárást a Döntőbizottságnál. Indítványozta, hogy a Döntőbizottság vizsgálja felül a közbeszerzési eljárást, ideiglenes intézkedésként függessze fel az eljárást, és a még meg nem kötött szerződés megkötését tiltsa meg. Kezdeményezése indokaként előadta, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásában meghatározta az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztására szolgáló részszempontokat. Álláspontja szerint a részszempontok súlyszámának meghatározása nem ad reális alapot az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztásához, mivel elsődlegesen a műszaki tartalom, az ár és a teljesítési határidő alapozza meg azt. A kötbérek, a címzett támogatásból megvalósuló beruházás esetén a pénzügyi ütemezés nem lehet döntő szempont az értékelésnél. Az ajánlatkérő által meghatározott szempontrendszer alapján ennek következtében a nyertes ajánlattevő az lett, aki a legkedvezőtlenebb árajánlatot tette, és irreálisan magas, a gyakorlattól eltérő kötbéreket vállalt, holott a többi ajánlattevő késedelmi kötbér vállalása is megfelelő volt. Álláspontja szerint így nem az összességében legelőnyösebb ajánlatot tevő lett a nyertes. Nyilatkozata szerint az eljárást lezáró, az ajánlatkérőnek a nyertesre vonatkozó döntését vitatja, mivel az ajánlatkérő vélelmezhetően nem a megadott részszempontok tartalmi elemeire figyelemmel végezte el az értékelést, amelyről 2002. szeptember 4-én szerzett tudomást.
A Polaris Építőipari Rt. 2002. szeptember 4-én nyújtott be jogorvoslati kérelmet a Döntőbizottsághoz, amelyet a Döntőbizottság hiánypótlási felhívása alapján 2002. szeptember 12-én, majd a jogorvoslati eljárás során tartott tárgyaláson kiegészített. Kérte, hogy a Döntőbizottság állapítsa meg a jogsértést, semmisítse meg az eljárást lezáró döntést, hívja fel az ajánlatkérőt a Kbt. szabályai szerinti eljárásra, kötelezze a költségei megtérítésére, ideiglenes intézkedésként kérte a még meg nem kötött szerződés megkötésének megtiltását. Álláspontja szerint az ajánlatkérő a Kbt. 24. § (1) és (2) bekezdésében foglalt alapelvek - az esélyegyenlőség és a verseny tisztasága - megsértésével oly módon folytatta az eljárást, hogy az ADEPTUS Rt.-FK. RASZTER Rt. konzorciumot indokolatlanul előnyhöz juttatta. Már maga az ajánlati felhívás is "irányított" volt, amin azt érti, hogy a többi ajánlattevőt a reális építőipari gyakorlat akadályozta meg abban, hogy a nyerteshez hasonló irreális vállalásokat tegyen. Ezzel megsértette az ajánlatkérő a Kbt. 33. § (1) bekezdésében foglalt, az ajánlati felhívás tartalmára vonatkozó rendelkezést is. Az ajánlatkérő az elbírálás során a nyertesnek irreális, az építőiparban szokásos kötbértől és fizetési feltételektől nagyságrendekkel eltérő vállalásait értékelte, ezzel súlytalanná tette az ajánlati ár nagyságát. Álláspontja szerint az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 34. § (3) bekezdés b) pontját, amikor a részszempontok súlyszámát nem az azok tényleges jelentőségének megfelelően állapította meg. A pénzügyi ütemezés és a fizetési feltételek részszempontok súlyszámával a Kbt. 34. § (4) bekezdés e) pontját sértette meg, de sérültek az a) és d) pontok is. Mindezekről 2002. augusztus 29-én szerzett tudomást. Kifejtette, hogy az eredményhirdetéskor szembesült azzal, hogy az ajánlati felhívás milyen visszásságokra adott lehetőséget, az ajánlatkérő úgy érékelte az irreális kötbérvállalást, ahogyan azt az összegezésben ismertette, azaz nem kért magyarázatot a kirívóan magas vállalásokkal kapcsolatban a
z ilyen vállalásokat tevő ajánlattevőktől.
A KÉSZ Kft. 2002. szeptember 4-én nyújtott be jogorvoslati kérelmet a Döntőbizottsághoz, amelyet a jogorvoslati eljárás során tartott tárgyaláson módosított. Kérte, hogy a Döntőbizottság állapítsa meg a jogsértést, semmisítse meg az eljárást lezáró döntést, kötelezze az ajánlatkérőt költségei megtérítésére, ideiglenes intézkedésként kérte a még meg nem kötött szerződés megkötésének megtiltását. A jogorvoslati eljárás során tartott tárgyaláson a szerződés megkötésére tekintettel a kérelmét úgy módosította, hogy a jogsértés megállapítása mellett bírság kiszabását kérte. Kérelme indokául előadta, hogy az eljárás nyertese az ADEPTUS Rt.-FK Raszter Rt. lett, a második a MASZER Rt., az ő ajánlata a harmadik legtöbb pontot kapta. Az összegezés alapján az értékelés a felhíváshoz képest több ellentmondást tartalmaz. A "pénzügyi ütemezés és fizetési feltételek" részszemponton belül "a benyújtott számlák értéke (bruttó, Ft-ban megadva), darabszáma" alszempont értékelésének felülvizsgálatát kérte. Az ajánlati ár értékelésével kapcsolatban előadta, hogy a pontozása során megkapta a legalacsonyabb ár a maximumpontot, de a teljes ponttartományt nem használta ki az ajánlatkérő, míg más részszempontok esetében ezt megtette. Aggályosnak tartja, hogy az ajánlatkérő minden magyarázat nélkül elfogadta a nyertes irreálisan magas kötbérvállalásait. Konkrétan a hibás teljesítés és a meghiúsulás esetére vállalt kötbér értékelését vitatja, de nem a kiosztott pontszámokat, hanem azt, hogy az ajánlatkérő nem kért magyarázatot az ajánlattevőtől az irreális vállalásokkal kapcsolatban. Az irreális kötbérvállalások indoka csak az alacsony ár lehetett, amellyel kapcsolatban a Kbt. magyarázatkérést ír elő. A Kbt. alapelvei is sérültek azáltal, hogy irreális vállalásokat lehetett tenni, és azokat az ajánlatkérő tudomásul vette. Hasonlóan kétséges a nyertes ajánlata a helyi munkaerő foglalkoztatásával kapcsolatban, ahol 148 fő/napot vállalt. Kérdéses, hogy a kivitelezés technológiája ilyen létszám jelenlétét indokolja-e, és kizárólag helyi munkaer
ővel reálisan megvalósítható-e. Az ajánlattevők többsége 50 fő/nap helyi munkaerő foglalkoztatását vállalta. Ez tekinthető reálisnak. Álláspontja szerint sérült a Kbt. 55. § (6) bekezdése és a Kbt. 59. § (1) bekezdése is, de a kérelme nem arra vonatkozik, hogy a helyes értékelés esetén neki kellett volna a nyertesnek lennie.
Az ajánlatkérő a kezdeményezéssel és a kérelmekkel kapcsolatos észrevételében és a jogorvoslati eljárás során tartott tárgyaláson tett nyilatkozatában jogszerűnek tartotta az ajánlati felhívását és az értékelését, az eljárást lezáró döntését is.
Előadta, hogy az ajánlati felhívás tartalmát az ajánlatkérő jogosult meghatározni, ez a joga nem vonható el. Az ajánlati felhívás tartalma ismert volt az ajánlattevők előtt, azt a jogvesztő határidőn belül senki sem sérelmezte.
Kifejtette, hogy az értékelési szempontrendszer meghatározásakor figyelemmel voltak arra, hogy egy működő kórház átalakításáról van szó, amelynek a kivitelezés alatti folyamatos működését kívánják biztosítani. A szempontrendszerrel az volt a céljuk, hogy határidőre és pontosan kerüljön megvalósításra a beruházás, ennek érdekében helyeztek nagy súlyt a kötbérvállalásokra. Természetesen az ár sem volt közömbös, ezt kifejezte annak súlyszáma. A műszaki tartalom nem szerepelt értékelési részszempontként, mivel az ajánlati dokumentációban nagyon pontosan, kiviteli terv szinten meghatározták a műszaki tartalmat. Előadta, hogy a szerződéses feltételekkel kapcsolatban a minimális elvárásokat határozták meg az ajánlati felhívásban, de nem korlátozták a vállalásokat, nem gondoltak arra, hogy esetleg irreális vállalások is lesznek. A felhívásukhoz, az ott meghatározott szempontrendszerhez és értékelési módszerhez kötve voltak, így minden ajánlatot tartalma szerint kellett értékelni, ezért a nyertes kötbérvállalásait mint tényleges tartalmi elemeket figyelembe kellett venni. Nem lehettek tekintettel a bírói gyakorlatra és a szokásokra. Fel sem merült az írásbeli magyarázat kérése, hiszen éppen azzal követtek volna el jogsértést, ha a Kbt. kógens rendelkezése ellenére - amely a kirívóan alacsony ár tekintetében írja ezt elő - olyan egyéb vállalások esetében kérnek magyarázatot az ajánlattevőktől, amelyre a Kbt. nem ad lehetőséget.
Az ajánlati ár értékelésével kapcsolatban előadta, hogy az ajánlati felhívásban meghatározta az értékelés módszerét: a legkedvezőbb 100 pontot kap, míg a többi arányosan kevesebb pontot. Ebből a módszerből nem következik, hogy a minimális pontszámot minden részszempontnál ki kell adni, mivel a pontszámot a legkedvezőbb és a vizsgált ajánlat tartalma alapján, annak hányadosképzésével kell kiszámítani. Az ár esetében a képlet a következő: ár pontszáma = legjobb ár/vizsgált ár × 100 × súlyszám. E számítási módszerrel csak akkor kerül kiosztásra az 1 pont, ha a képlet alapján az eredmény ennyi lesz.
A helyi munkaerő vállalását sem bírálhatta felül. Az ajánlat realitását valószínűsíti, hogy a vállalkozó helyi székhelyű. Miután az ajánlatkérő egy megyei önkormányzat, így a helyi munkaerőn a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei munkaerőt értették.
A pénzügyi ütemezés, fizetési feltételek részszemponton belül a "benyújtott számlák értéke (bruttó Ft-ban megadva), darabszáma" alszempont értékelésével kapcsolatban előadta, hogy az ajánlati felhívás 4. pontjában rögzítették, miszerint a vállalkozó részszámlákat és végszámlát nyújthat be, amelynek minimális összege nem lehet kevesebb 30 millió Ft + áfa összegnél. Az érvényesíteni kívánt számlák összegére az ajánlattevő kedvezőbb ajánlatot is tehet. Azt vizsgálták az értékelés során, hogy a benyújtandó számlák minimális értéke megfelel-e az ajánlati felhívásban megadott feltételeknek, továbbá hány darab számla kerül benyújtásra. Az egyes ajánlatok esetben a benyújtott számlák darabszáma tükrözi a számlák értékének - az ajánlati árhoz viszonyított - megoszlását. Az ajánlatkérő számára mind műszaki, mind pénzügyi szempontból az a kedvezőbb ajánlat, amelynél kevesebbszer kerül sor számlázásra. Az alszempont értékelése úgy történt, hogy a legkevesebb számú számlát benyújtó ajánlattevő ajánlata 100 pontot kapott, a többi pedig ehhez arányosan viszonyítva kapott pontszámot az alábbi számítási módszerrel:
- legkevesebb darabszám/vizsgált ajánlat szerinti darabszám × 100.
Az ajánlatkérő az eljárása során maradéktalanul eleget tett a törvényi, illetve a saját belső rendelkezéseinek, az ajánlati felhívásban és a dokumentációban meghatározott feltételeknek megfelelően az összességében legelőnyösebb ajánlatot választotta ki nyertesként. A szerződést az előírt időpontban megkötötték.
Egyéb érdekeltként a MASZER Rt. tett észrevételt, amelyben egyetértett a kezdeményezésben foglaltakkal. Álláspontja szerint "a késedelmi kamat megrendelő fizetési késedelme esetén" részszempont értékelése is aggályos.
A Döntőbizottság Nagy Levente kezdeményezésére D.524/2002. számon, a Polaris Építőipari Rt. kérelmére D.525/2002. számon és a KÉSZ Kft. kérelmére D.526/2002. számon indult ügyeket D.526/2002. számon egyesítette.
A Döntőbizottságnak elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy a kezdeményezés és a kérelmek a törvényes határidőben kerültek-e előterjesztésre.
Mindkét kérelmet és a kezdeményezést 2002. szeptember 4-én nyújtották be a Döntőbizottsághoz.
A KÉSZ Kft., a Polaris Építőipari Rt. a kérelmében, illetve Nagy Levente kezdeményezése az ajánlatkérő 2002. augusztus 29-én kihirdetett eljárást lezáró döntését, a Polaris Építőipari Rt. ezenkívül az ajánlati felhívást is kifogásolta.
A Kbt. 79. § (2) bekezdése szerint a Döntőbizottság eljárása kérelemre vagy hivatalból indul.
E szakasz (7) bekezdése szerint az eljárást az e törvény szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított tizenöt napon belül, de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított kilencven napon belül lehet kérelmezni vagy kezdeményezni, illetve e határidőn belül indítható meg hivatalból az (5) vagy a (6) bekezdés szerint. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.
A Kbt. kétféle határidőt állapít meg a jogorvoslati kérelem benyújtásával kapcsolatban. A 90 napos (objektív) határidőt a jogsértő esemény bekövetkezésétől kell számítani. A másik, a 15 napos (szubjektív) határidőt az e törvény szabályait sértő esemény tudomásra jutásától kell számítani. Bármelyik határidőt lépi is túl a kérelmező a kérelme benyújtásával, a kérelme elkésett.
A Polaris Építőipari Rt. sérelmezte az ajánlatkérő ajánlati felhívását, a jogsértésről történő tudomásra jutás időpontjaként 2002. augusztus 29-ét, az eredményhirdetés időpontját jelölte meg.
A Kbt. 79. § (8) bekezdés a) pontja értelmében a Kbt. 79. § (7) bekezdése szerinti határidő lejártának kiszámításakor a jogsértő esemény bekövetkezésének kell tekinteni a jogellenes tartalmú felhívás, illetőleg dokumentáció esetén az ajánlattételi, illetve részvételi jelentkezési határidő lejártát. Jelen esetben ez az időpont 2002. július 22. volt, így a kérelem benyújtása ehhez az időponthoz képest számított kilencvennapos határidőben történt meg.
A szubjektív határidő számítása szempontjából azonban a jogsértésről történő tényleges tudomásszerzés időpontja az irányadó, de jelen esetben legkésőbbi időpontként az ajánlattételi határidőt kell tekinteni. A Polaris Építőipari Rt. ismerte az ajánlati felhívás tartalmát, ezzel együtt tudomást szerzett a vélt jogsértésről is, ajánlatát ennek tudatában készítette el, ezért nem fogadta el a Döntőbizottság azt az álláspontot, miszerint az ajánlati felhívással kapcsolatos jogsértés tudomásra jutás időpontja az eredményhirdetés időpontja.
Az ajánlattételi határidőhöz képest a jogorvoslati kérelem előterjesztésére nyitva álló 15 napos szubjektív határidő 2002. augusztus 6-án letelt:
A fentiek alapján a Döntőbizottság a Polaris Építőipari Rt. jogorvoslati kérelmének az ajánlati felhívásra vonatkozó részét elkésettség miatt elutasította, mert e kérelemrész érdemi vizsgálatnak eljárásjogi akadálya van.
A Döntőbizottság megállapította, hogy az eljárást lezáró döntésre vonatkozó kezdeményezés és kérelmek a jogvesztő határidőben kerültek benyújtásra, így azokat a Döntőbizottság érdemben vizsgálta.
A Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlatkérő eljárást lezáró döntésére vonatkozó kezdeményezés és kérelmek alaptalanok.
A Kbt. 55. § (6) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálja el. Ha az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja választani, akkor az ajánlatoknak az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemeit a felhívásban meghatározott ponthatárok között értékeli úgy, hogy a legjobb ajánlati tartalmi elemre a maximális, a többi ajánlat ugyanazon részszempont szerinti tartalmi elemére pedig a 34. § (3) bekezdésének d) pontja alapján a felhívásban meghatározott módszerrel számolt pontszámot adja. Majd az így, az egyes tartalmi elemekre adott értékelési pontszámot megszorozza a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként összeadja. Az az ajánlat az összességében legelőnyösebb, amelynek az összpontszáma a legnagyobb.
A Kbt. 59. § (1) bekezdése szerint az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban (és a dokumentációban) meghatározott feltételek alapján a 34. § (1) bekezdésében meghatározott elbírálási szempontok egyike szerint a legkedvezőbb ajánlatot tette. Az ajánlatkérő csak az eljárás nyertesével vagy - visszalépése esetén, ha azt az ajánlati felhívásban előírta - az eljárás eredményének kihirdetésekor a következő legkedvezőbb ajánlatot tevőnek minősített személlyel kötheti meg a szerződést.
Nagy Levente kezdeményezése szerint az ajánlatkérő döntése azért jogsértő, mert az elbírálás szempontrendszere, a részszempontok tartalma, a hozzájuk rendelt súlyszámok nem biztosítják az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztását, vélelmezhetően nem a megadott részszempontok tartalmi elemeire figyelemmel végezte el az értékelést az ajánlatkérő, ezért vitatja a nyertesre vonatkozó döntést.
Nagy Levente kifejezett nyilatkozata szerint az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését vitatja, bár kezdeményezése tartalmában az ajánlati felhívásban meghatározott szempontrendszert is kifogásolja.
A Kbt. 34-35. §-ai biztosítják az ajánlatkérő számára az elvárásait legjobban kifejező, a törvényi feltételeket kielégítő elbírálási szempont meghatározását. Az e szakaszokban foglalt rendelkezések betartása mellett a Kbt. szabadságot ad az ajánlatkérőnek annak eldöntésében, hogy milyen részszempontok alapján kívánja az összességében legelőnyösebb ajánlatot kiválasztani. Az ajánlati felhívás a törvényi rendelkezéseket minden tekintetben teljesítő módon tartalmazta az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztásának szempontját meghatározó előírásokat. Tény, hogy a részszempontok között kiemelt jelentőseget kaptak a pénzügyi ütemezési és fizetési feltételek, valamint a kötbér mértéke, azonban ez nem ellentétes a törvényi előírásokkal. Az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztásának éppen az a lényege, hogy a sokoldalú ajánlatkérői igénynek többféle tekintetben is optimálisan megfelelő ajánlat kiválasztását tegye lehetővé. A törvény céljainak érvényesülését éppen azok a kógens rendelkezések szolgálják, amelyek bizonyos korlátokat állítanak az ajánlatkérői igény érvényesülésével szemben. Ilyenek a Kbt. 34. § (4) bekezdés b) és a 35. § (3) bekezdésében foglaltak, amelyeknek az ajánlatkérő szintén megfelelt: Az eljárást lezáró döntés jogszerűségének vizsgálata körében azonban már nincs relevanciája annak, hogy megfelelt-e az ajánlati felhívás a fenti rendelkezéseknek, hiszen az ajánlatkérőnek az ajánlatok vizsgálata során az ajánlati felhívásában foglaltak szerint kell eljárnia, döntenie.
A Döntőbizottság az eljárást lezáró döntéssel kapcsolatban azt vizsgálhatta a kezdeményezés és a kérelmek alapján, hogy az ajánlatkérő értékelése megfelelt-e az ajánlati felhívásban foglaltaknak.
Az ajánlatkérő által az ajánlati felhívásban meghatározott módszer azoknál a tartalmi elemeknél, amelyek estében a legalacsonyabb érték a legkedvezőbb, matematikailag az alábbi módon foglalható képletbe:
legkedvezőbb tartalmi elem
Pontszám = Pmax × -----------------------
vizsgált tartalmi elem
Azon ajánlati tartalmi elemeknél, ahol a legkedvezőbbnek a legnagyobb értéken tett vállalást kell érteni, a képlet az alábbi:
vizsgált tartalmi elem
Pontszám = Pmax × -----------------------
legkedvezőbb tartalmi elem
Az ajánlatkérő által az észrevételben közölt képlet azt mutatja, hogy a fenti képleteket használták a pontszámok meghatározására.
Az ajánlatkérő által készített és az ajánlattevők részére is megküldött összegzés tartalmazza a részszempontonként értékelt tartalmi elemeket, táblázatba foglalva a kiosztott pontszámokat.
A fenti képletekbe kell minden részszempont esetében az ajánlati tartalmi elemeket behelyettesíteni, így ellenőrizhetők le az összegezésben szereplő értékek.
A pénzügyi ütemezés és fizetési feltételek részszempont esetében a KÉSZ Kft. "a benyújtott számlák értéke (bruttó Ft-ban megadva), darabszáma" alszempont értékelésének felülvizsgálatát kérte. Ez az alszempont láthatóan két további körülmény együttes értékeléséből áll: egyrészt a számlák értéke, másrészt azok darabszáma. Már az ajánlati felhívásban is ilyen összetett alszempontként történt fentiek meghatározása anélkül, hogy az ajánlatkérő utalást tett volna a két körülmény együttes értékelésének részleteire. Ezen előírást az ajánlattevők annak ellenére nem vitatták, hogy kétséges lehetett számukra, hogyan fogja az ajánlatkérő ennek értékelését elvégezni. Miután időben kifogást nem terjesztettek elő az ajánlattevők, az értékelés fázisában már nem lehet azt vitatni, hogy az alszempont megadási módja megfelel-e a törvényi előírásoknak, csupán addig terjedhet a Döntőbizottság vizsgálata, hogy a tényleges értékelés
e körben ténylegesen kiterjedt-e a felhívásban megjelölt szerződési feltételekre. A Döntőbizottság elfogadta az ajánlatkérőnek azt az álláspontját, hogy a számlák száma szoros összefüggésben van azok értékével. A fentiek alapján megállapította, hogy a számlák darabszámának összehasonlításával és ennek értékelésével egyszerre mindkét tényezőt bevonta az ajánlatkérő a bírálatba.
A kötbérfelelősség mértéke értékelési részszempont valamennyi alszempontja esetében a pontszámok kiosztása az ajánlati felhívásban megjelölt módszerrel, az ajánlatkérő által ismertetett képlettel történt. A kérelmezők azt kifogásolták, hogy az ajánlatkérő úgy végezte el az értékelést, hogy az irreális kötbérvállalásokkal kapcsolatban nem kért magyarázatot az ajánlattevőktől.
A Döntőbizottság álláspontja szerint az ajánlattevő vállalásainak figyelembevétele kizárólag az ajánlatban tett kifejezett nyilatkozatnak megfelelően történhet. A kötöttség még a szerződés teljesítése során is érvényesül. Jelenleg nincs olyan törvényes indok, amely alapján mód lenne az ajánlati nyilatkozatot kétségbe vonni. A Kbt. 57. § (2) bekezdése alapján az ajánlatkérőnek kizárólag akkor kell magyarázatot kérnie az ajánlattevőtől, ha az ajánlat kirívóan alacsony ellenszolgáltatást tartalmaz. A Kbt. kógens jellegéből adódóan nincs tehát olyan lehetősége az ajánlatkérőnek, hogy a szokatlan, irreális vállalásokra is magyarázatot kérjen, és e magyarázat tartalmától függően értékelje az ajánlatot.
Az ajánlati ár részszempont értékelésével kapcsolatban a KÉSZ Kft. azt vitatta, hogy az ajánlatkérő nem használta ki a teljes ponttartományt, a legmagasabb és a legalacsonyabb ár közötti jelentős különbség csak 18 pont különbséget jelentett. Nem vitatta, elismerte a kiosztott pontszámok helyességét, sőt egyetértett azzal is, hogy a részszempontok sajátosságaiból adódott az, hogy nem azonos ponttartományt használt fel az ajánlatkérő a részszempontok értékelésekor. A Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlati ár vonatkozásában az ajánlatkérő pontozása az ajánlati felhívásban rögzített módszernek megfelelően történt.
A jótállás időtartama és a teljesítési határidő részszempontok tekintetében a kérelmezők nem jelöltek meg jogsérelmet.
"A helyi foglalkoztatáspolitikai célkitűzések érvényesítése az alkalmazni kívánt helyi munkaerő létszáma, a kivitelezés teljes időtartamára vetítve fő/nap" részszempont esetében a KÉSZ Kft. szerint kérdéses, hogy a kivitelezés technológiája ilyen létszám jelenlétét indokolja-e, és kizárólag helyi munkaerővel reálisan megvalósítható-e. Az ajánlattevők többsége 50 fő/nap helyi munkaerő foglalkoztatását vállalta. Ez tekinthető reálisnak.
Az ajánlatkérő egy megyei önkormányzat, így jogszerűen értékelte úgy az ajánlatokban a helyi munkaerő foglalkoztatására tett vállalásokat, hogy helyinek tekintette a megyebeli munkaerőt. Az összes ajánlatot áttekintve megállapítható, hogy a helyi székhellyel, telephellyel rendelkező, tehát eleve helyi munkavállalókat foglalkoztató ajánlattevők (például a MASZER Rt., a nyertes konzorcium) vállalták 100 feletti helyi munkaerő foglalkoztatását, ami fenti körülményekre tekintettel reális. A Döntőbizottság álláspontja e részszempont értékelésével kapcsolatban azonos a kötbérvállalásoknál kifejtettekkel.
A fentiek alapján a Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlatkérő nem sértette meg a Kbt. 55. § (6) bekezdését és az 59. § (1) bekezdését.
A Kbt. 24. § (1) bekezdése szerint a közbeszerzési eljárásban - az egyes eljárási cselekmények, az ajánlatok értékelése során hozott döntés és a szerződés megkötése tekintetében - az ajánlatkérő köteles biztosítani, az ajánlattevő pedig tiszteletben tartani a verseny tisztaságát, illetve nyilvánosságát.
E § (2) bekezdése kimondja, hogy az ajánlatkérőnek biztosítania kell az esélyegyenlőséget az ajánlattevők számára.
A Polaris Építőipari Rt. szerint az ajánlatkérő a Kbt. 24. § (1) és (2) bekezdésében foglalt alapelvek megsértésével oly módon folytatta az eljárást, hogy az Adeptus Rt.-FK. RASZTER Rt. konzorciumot indokolatlanul előnyhöz juttatta. Ez abban nyilvánult meg, hogy már maga az ajánlati felhívás is "irányított" volt, a többi ajánlattevőt a reális építőipari gyakorlat akadályozta meg abban, hogy a nyerteshez hasonló irreális vállalásokat tegyen. A KÉSZ Kft. szerint is sérültek a Kbt. alapelvei azáltal, hogy irreális vállalásokat lehetett tenni, és azokat az ajánlatkérő tudomásul vette.
A Döntőbizottság álláspontja szerint a fent előadott indokok alapján nem állapítható meg a Kbt. alapelveinek megsértése.
Az ajánlati felhívás valamennyi ajánlattevő számára ismert volt, azt a Polaris Építőipari Rt. és a KÉSZ Kft. is - nyilatkozata szerint - tudomásul vette, nem támadta meg. Az esélyegyenlőségnek a közbeszerzési eljárás teljes folyamatában érvényesülnie kell, így a felhívás vonatkozásában is. A fent kifejtettekre tekintettel azonban a Döntőbizottság az értékelés fázisát vizsgálta. Az ajánlattevők vállalásai, különösen a nyílt eljárásban csak az ajánlatok bontásakor válnak ismertté az ajánlatkérő számára is, és az ajánlattevők ahhoz kötve is vannak, így a nyertes ajánlattevő irreálisnak tartott vállalásai egyéb tényállási többletelem hiányában nem nyújtanak alapot a Kbt. alapelvei sérelmének megállapításához.
A Döntőbizottság ideiglenes intézkedést nem alkalmazott, mivel annak törvényi feltételei nem álltak fenn.
A Döntőbizottság a Kbt. 76. § (1) bekezdés c) pontjában biztosított jogkörében eljárva a Kbt. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján az alaptalan kérelmeket elutasította, az elkésett kérelemrészek esetében a Kbt. 79. § (7) bekezdésére tekintettel. A Döntőbizottság a hivatalból folytatott eljárásban sem állapított meg jogsértést.
A Kbt. 79. § (1) bekezdése szerint a Döntőbizottság eljárására - ha e törvény másként nem rendelkezik - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) - rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az Áe. 14. § (2) bekezdése értelmében a közigazgatási szerv a hivatalból indított vagy folytatott eljárást - ha a megindításra vagy folytatásra okot adó körülmény már nem áll fenn - megszünteti.
A fentiek alapján a Döntőbizottság a Kbt. 76. § (1) bekezdés b) pontjában biztosított jogkörében eljárva Nagy Leventének, a Közbeszerzések Tanácsa tagjának kezdeményezése alapján hivatalból indított eljárást megszüntette.
A Kbt. 88. § (1) bekezdés h) pontja szerint a Döntőbizottság határozatában a jogsértőt, jogsértés hiányában az alaptalan kérelmet előterjesztőt kötelezi az eljárási díj és a jogorvoslati eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére.
A fentiekre tekintettel a Döntőbizottság a költségek viseléséről a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 2002. október 14.
Dr. Bankó Ágnes s. k., Kalmárné Diósy Ildikó s. k.,
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Bujdosó Gézáné s. k.,
közbeszerzési biztos
