KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (10204)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt.sz.: D.580/22/2002.
Tárgy: a DÉLÉPÍTŐ Rt. kérelmező jogorvoslati kérelme a Fürdővizek Szeged Kft. ajánlatkérő közbeszerzési eljárása ellen.
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A Döntőbizottság a DÉLÉPÍTŐ Építő és Szerelő Rt. (6721 Szeged, Bocskai u. 10-12., képviseli: dr. Győry András ügyvéd, 6720 Szeged, Széchenyi tér 5., a továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmét, amelyet a Fürdővizek Szeged Kft. (6721 Szeged, Tisza L. krt. 24., képviseli: dr. Patay Géza ügyvéd, 1026 Budapest, Pasaréti út 72., a továbbiakban: ajánlatkérő) "Anna Gyógyfürdő korszerűsítési munkáinak az engedélytervben és a tervdokumentációban foglaltak szerinti megvalósítása" tárgyú közbeszerzési eljárása ellen nyújtott be, elutasítja.
A felek viselik az eljárás során felmerült költségeiket.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézbesítésétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottságnál kell benyújtani.
INDOKOLÁS
A Döntőbizottság a közbeszerzési eljárás iratai, a felek nyilatkozatai és a tanuk vallomása alapján az alábbi tényállást állapította meg:
Ajánlatkérő 2002. július 31-én tájékoztatta a Döntőbizottság elnökét arról, hogy a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 70. § (1) bekezdés c) pontja alapján hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárást folytat le a rendelkező részben meghatározott tárgyban. Az eljárásfajta választásának indokolásában előadta, hogy a Kbt. 32. § (2) bekezdése alapján ajánlatkérő akkor indíthat közbeszerzési eljárást, ha rendelkezik a szerződés megkötéséhez szükséges engedélyekkel és a szerződés teljesítését biztosító anyagi fedezettel, vagy arra vonatkozó biztosítékkal, hogy a teljesítés időpontjában az anyagi fedezet rendelkezésére áll. Álláspontja szerint e szükséges feltételek megteremtése érdekében mulasztást nem követett el. Részletesen ismertette a jogerős építési engedély és az anyagi fedezet biztosítása érdekében tett intézkedéseit.
Előadta, hogy a 2000. októberében kelt szakértői véleményben rögzítették, hogy az Anna fürdő tartószerkezetének elhasználtsága, korrodáltsága, valamint az épület egyéb szerkezeti hibái miatt egy éven belüli szerkezeti beavatkozás elvégzése szükséges. Emiatt az épület több részét életveszélyessé nyilvánították és bezárták, a fürdő 30%-os kihasználtság mellett működik. Ezt követően a jogelődje 2001. január 8-án megvalósítási tanulmányterv elkészítésére szerződést kötött a Makay Vállalkozás Építészet Kft.-vel.
Az ajánlatkérő - akinek résztulajdonosa Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata - 2001. április 15-i hatállyal vette át az Anna Fürdő üzemeltetésével kapcsolatos feladatokat. Az anyagi fedezet biztosítása érdekében 2001. április 17-én megállapodott az Aquaprofit Hungary Műszaki, Tanácsadási és Befektetési Kft.-vel abban, hogy elkészíti a Széchenyi terv keretében a támogatás iránt a pályázatot. Az ajánlatkérőnek - az Aquaprofit Kft. közreműködésével előterjesztett kérelmére - Mórahalom város jegyzője, mint elsőfokú építési hatóság, a beszerzés tárgyát képező munkákra a 4229-11/2001. sz. határozatában elvi építési engedélyt adott. A Gazdasági Minisztérium 2001. augusztus 7-én 747 498 000 Ft támogatás odaítéléséről döntött.
A beruházás anyagi fedezetének többi részét ajánlatkérő részben Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzatának támogatása, részben hitelfelvétel útján kívánta biztosítani.
Szeged Megyei Jogú Város közgyűlése a 467/2001. (VI. 15.) Kgy. sz. határozatában 357 000 000 Ft támogatást biztosított részére, továbbá a 693/2001. (X. 5.) Kgy. sz. határozatában feljogosította az ajánlatkérőt arra, hogy 373 750 000 Ft hitel felvétele érdekében tárgyalásokat kezdjen a Kereskedelmi és Hitelbank Rt.-vel.
Ajánlatkérő az építési engedély iránti kérelem és mellékletei elkészítésére, továbbá benyújtására 2001. december 5. napján szerződést kötött a Makay Vállalkozás Építészeti Kft.-vel. Ajánlatkérő előadta, hogy e szerződést amiatt nem tudta korábban megkötni, mert az elvi építési engedély részét képező terveken az Aquaprofit Kft.-nek szerzői joga állt fenn, és csak ekkor járult hozzá a felhasználásához.
A 2001. december 5. napján kötött szerződésben a Makay Kft. vállalta, hogy az építési engedély iránti kérelmet legkésőbb 2002. március 31, napjáig benyújtja az elsőfokú építési hatósághoz. Erre tekintettel ajánlatkérő azzal számolt, hogy legkésőbb 2002. május 31. napjáig az építési engedélyt részére kiadják.
Ajánlatkérő 2002. január 25-én kötötte meg a Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht.-val a támogatási szerződést, ebben vállalta, hogy a beruházást 2002. augusztus hónapban megkezdi. A támogatási szerződés 8. pontjának első francia bekezdése, valamint a 9. pont rendelkezése szerint, ha az ajánlatkérő a beruházást a fenti határidőig nem kezdi meg, a támogatónak joga van a szerződéstől elállni és a támogatást visszavonni.
Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata a 2002. május 10. napján kötött szerződésben vállalta a 357 000 000 Ft-os önkormányzati támogatás rendelkezésre bocsátását ajánlatkérő részére.
A Kereskedelmi és Hitelbank Rt.-vel folytatott tárgyalások nem vezettek eredményre, emiatt Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése a 487/2002. (V. 31.) Kgy. Sz. határozatában hozzájárult ahhoz, hogy az ajánlatkérő az OTP Bank Rt.-vel kezdeményezzen tárgyalásokat. E tárgyalások célja kétirányú volt, egyrészt hitelfelvétel a saját erő biztosítására, másrészt bankgarancia nyújtása, amely a Széchenyi tervből nyújtott támogatás folyósításának a feltétele. (A Kereskedelmi és Hitelbank Rt.-vel azért hiúsult meg a szerződéskötés, mert megfelelő bankgarancia nyújtását nem vállalta.)
2002. június 21-én kötötték meg az OTP Bank Rt.-vel a hitelszerződést. Így ezen időponttól állt ajánlatkérő rendelkezésére beszerzése teljes anyagi fedezete. Ajánlatkérő közölte, hogy a Makay Kft. a vállalása ellenére csak 2002. április 17-én nyújtotta be az építési engedély iránti kérelmet. Az elsőfokú építési hatósági eljárás azonban elhúzódott. Ajánlatkérő tudomása szerint azért, mert az ÁNTSZ szakhatósági hozzájárulása és a kulturális örökségvédelmi szakhatósági hozzájárulás között ellentmondás volt, amelynek feloldása hosszabb időt vett igénybe. Az elsőfokú hatóság az építési engedélyt csak a törvényes határidő lejártát követően 2002. július 11. napján adta ki. Ezt követően ajánlatkérő a jogerőre emelkedés meggyorsítása érdekében közreműködött abban, hogy a jogosultak a fellebbezési jogukról lemondjanak. Ennek eredményeként az építési engedély 2002. július 26-án jogerőre emelkedett.
Ajánlatkérő előadta, hogy 2002. július 17-én megkereste a Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht.-t annak érdekében, hogy a beruházás kezdési határidejének elhalasztásához járuljon hozzá. Tájékoztatójában közölte, hogy a Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht. a kezdés elhalasztásához 2002. szeptember 16-ig járult hozzá, és ennek megfelelően módosították a támogatási szerződést 2002. július 24-én.
Ajánlatkérő álláspontja szerint a közbeszerzési eljárás megindításához szükséges feltételek biztosításában - figyelemmel a fentiekre - mulasztás nem terheli, mivel csak 2002. július 26. napját követően került abba a helyzetbe, hogy közbeszerzési eljárását megindítsa. Ajánlatkérőt azonban kötötte, hogy 2002. szeptember 16-án meg kell kezdenie a kivitelezési munkákat a támogatási szerződés alapján. Nyílt eljárás lefolytatása esetén - amely csak 2002. augusztus elején lett volna megindítható, figyelemmel a közzétételre is - nem tudta volna teljesíteni a támogatási szerződésben előírt kezdési időpontot.
Ajánlatkérő tájékoztatójához mellékelte az ajánlati felhívását, ajánlattételre hívta fel a Magyar Építő Rt.-t, a Tempero Rt.-t és a Zalai Általános Építési Vállalkozó Rt.-t.
A felhívás 4. pontjában ajánlatkérő a teljesítés határidejét 2003. november 30-ában határozta meg azzal, hogy próbaüzemre 2003. november 15-től 25-ig, míg a műszaki átadásra 2003. november 26-30-ig kerül sor. Ajánlatkérő felhívásában rendelkezett az alkalmassági követelményekről, az ajánlatok elbírálásának szempontjáról. Közölte, hogy az ajánlatokat az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján bírálja el és az alábbi részszempontokat állapította meg:
1. helyi munkaerő foglalkoztatása,
2. a teljesítés időbeli ütemezése,
3. a kért ellenszolgáltatás mértéke,
4. a vállalt szerződést biztosító mellékkötelezettségek.
A részszempontok közül helyi munkaerő foglalkoztatásának a súlyszáma 5, míg a kért ellenszolgáltatás mértékének a súlyszáma 45 volt.
Megállapította továbbá az eljárás lefolytatásának a menetét, az ajánlattételi határidőt 2002. szeptember 2-ában, az első tárgyalás időpontját pedig 2002. szeptember 5-ében határozta meg.
A Döntőbizottság elnöke a rendelkezésére álló 15 napos határidőben ajánlatkérő közbeszerzési eljárása ellen jogorvoslati eljárást nem kezdeményezett.
A kérelmező 2002. október 1-jén nyújtotta be a jogorvoslati kérelmét.
Ebben előadta, hogy a Délmagyarország című regionális napilap 2002. szeptember 25-i számában megjelent - ajánlatkérő ügyvezető igazgatójára hivatkozással - egy olyan tartalmú cikk, mely szerint a szeptemberben meghirdetett meghívásos közbeszerzési eljárásban választják ki az Anna fürdő korszerűsítésének kivitelezőjét. Azért nem nyílt eljárásban, mivel egy műemléki épület felújítása speciális technológiát, munkát igényel és a határidő is szűkre szabott. A kérelmező álláspontja szerint jogsértő az ajánlatkérő eljárása, mert a Kbt. 42. § (3) bekezdése alapján előminősítési eljárást kell lefolytatni, másrészt - tudomása szerint - a Közbeszerzési Értesítőben hirdetmény közzététele nem történt meg.
A kérelmező erre tekintettel kérte, hogy a Döntőbizottság állapítsa meg a jogsértést, mivel sem a meghívásos, sem a tárgyalásos eljárásnak nem állnak fenn a feltételei, továbbá semmisítse meg ajánlatkérőnek a közbeszerzési eljárása során hozott valamennyi döntését és hívja fel a Kbt. szabályainak megfelelő eljárásra. Ideiglenes intézkedésként kérte a szerződéskötés megtiltását.
Kérelméhez csatolta a cégkivonatát és előadta, hogy ügyfélképességgel rendelkezik, mert cége magas- és mélyépítési tevékenységet folytató vállalkozás, így ajánlattételre jogosult.
A Döntőbizottság a jogorvoslati eljárás megindítását követően tájékoztatta a kérelmezőt arról, hogy ajánlatkérő a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja szerinti hirdetmény közzététele nélküli közbeszerzési eljárást folytatott le, amelynek iratait a kérelmező megtekintette.
A Közbeszerzési Értesítő 2002. október 9-én megjelent 41. számában (8193/2002.) tette közzé ajánlatkérő tájékoztatóját az eljárás eredményéről. A tájékoztató 2. b) pontjában ajánlatkérő azzal indokolta a választott eljárásfajta alkalmazásának megalapozottságát, hogy a Kbt. 32. § (2) bekezdése alapján akkor indíthat közbeszerzési eljárást, ha rendelkezik a szerződés megkötéséhez szükséges engedélyekkel és a teljesítést biztosító anyagi fedezettel, vagy arra vonatkozó biztosítékkal, hogy az majd rendelkezésére áll. Nem láthatta előre azt, hogy a szükséges építési engedély csak a tervezett időpontnál később áll rendelkezésére, ez a késedelem nem róható fel neki. Az így bekövetkezett rendkívüli sürgősség miatt a Kbt.-ben előírt határidők nem voltak betarthatóak. Közölte, hogy ajánlatot nyújtott be a Magyar Építő Rt., a Tempero Rt. és a ZÁÉV Rt., 2002. szeptember 13-án hirdették ki az eljárást lezáró döntést. Az eljárás nyertese az ZÁÉV Rt. lett 1 399 478 820 Ft + áfa ajánlati árral.
A Közbeszerzési Értesítő szerkesztőbizottsága a hirdetményhez megjegyzést fűzött. Ebben megállapította, hogy az első részszempont súlyszáma meghaladja az ellenérték súlyszámának 10%-át, emiatt a súlyszám mértéke sérti a Kbt. 35. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezést.
A kérelmező jogorvoslati kérelmét - a fentiek ismeretében - módosította és azt tárgyalási nyilatkozataiban, illetve megtett észrevételeiben az alábbiak szerint tartotta fenn.
Ügyfélképességgel rendelkezik, mert jogorvoslati kérelméhez csatolta a cégkivonatát, melyben szerepel a teljesítéshez szükséges tevékenységi kör. Így mint potenciális ajánlattevőnek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy az ajánlatkérő jogszerűen választott-e olyan eljárásfajtát, amelyben nem biztosított a részvétel lehetősége, hanem arról a meghívottak kiválasztásával maga az ajánlatkérő dönt. A tárgyalási jegyzőkönyvben, majd azt követően írásban nyilatkozatot tett arra vonatkozóan, hogy a Kbt. 46. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott kizáró okok vele szemben nem állnak fenn. Megítélése szerint az ajánlatkérő által a felhívásában támasztott alkalmassági követelményeknek való megfelelőség vizsgálata pedig szükségtelen, enélkül is fennáll az ügyfélképessége. Csatolta továbbá a Vám- és Pénzügyőrség, a Megyei Munkaügyi Központ és az APEH igazolását, valamint a Kbt. 46. § (5) és (6) bekezdésére vonatkozó nyilatkozatát. Nem kifogásolta már az előminősítési eljárás le nem folytatását.
Álláspontja szerint nem állnak fenn az ajánlatkérő által választott - Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja szerinti - eljárásfajta feltételei.
E rendelkezés szerint a feltételek együttes megvalósulása szükséges, amely nem következett be. Megítélése szerint ajánlatkérő előadásából végig nyomon követhető, hogy beszerzése nem volt megfelelően előkészített, emiatt következtek be csúszások, késlekedések és az igényei érvényesítését nem biztosító szerződéskötések. Bár ajánlatkérő - saját elismerése szerint is - rendelkezett anyagi fedezettel, csak 2002. július 26. napján kapott jogerős építési engedélyt.
Konkrétan hivatkozott arra:
- az Aquaprofit Kft.-vel kötött szerződésben az elvi építési engedély részét képező tervekre nem kötötte ki a szabad felhasználás jogát,
- a Makay Kft.-vel kötött szerződésben meghatározta az építési engedély iránti kérelem beadásának időpontját, azonban ezt biztosító mellékkötelezettséget (pl. bontófeltétel) nem kötött ki,
- a nem megfelelő előkészítés következménye az, hogy csak 2002. július 11-én adták ki az építési engedélyt,
- eljárhatott volna ajánlatkérő az építési engedély soron kívüli kiadása érdekében.
Megítélése szerint ajánlatkérő már a támogatás iránti pályázat benyújtásakor kezdeményezhette volna a végleges építési engedély kiadását. Ebben az esetben nem következett volna be késedelem.
Ajánlatkérő nem járt el körültekintően a vonatkozásban sem, hogy a nyílt eljárás lefolytatását lehetővé tevően kérje a támogatási szerződésben meghatározott 2002. augusztusi kezdési időpont módosítását. Ajánlatkérő maga csak szeptember 16-ra kért módosítást, méghozzá csak az építési engedély iránti késedelemre hivatkozással. Lehetősége lett volna ajánlatkérőnek a nyílt eljárás lefolytatása érdekében hosszabb időtartamú halasztást kérni. Ebben az esetben is elkészülhetett volna a beruházása a vállalt teljesítési határidőre, mely a támogatási szerződés szerint 2003. decembere. Így nem lett volna szükség a bankgarancia, illetve a hitelszerződés módosítására. Hivatkozása szerint a támogatási szerződés alapján elkészítendő pénzügyi beszámoló és annak jóváhagyása nem része már a teljesítési szakasznak, így ezt az időtartamot nem kell figyelembe venni.
Az ajánlatkérőt anyagi hátrány sem érte volna a későbbi kezdés miatt, hiszen addig is működött volna a gyógyfürdő.
A kérelmező jogorvoslati kérelmét kiterjesztette, és - az eljárás eredményéről közzétett tájékoztatóhoz fűzött megjegyzésre hivatkozással - kérte megállapítani, hogy jogsértő az ajánlatkérő által meghatározott első részszempont súlyszáma.
Kifogásolta, hogy ajánlatkérő eljárása során csökkentette a műszaki tartalmat, és erre nem módosítatta az építési engedélyt.
Előadta, hogy ajánlatkérő ügyvezetőjének téves nyilatkozata indította a jogorvoslati eljárás kezdeményezésére. A Döntőbizottság részére becsatolta a jogorvoslati kérelmében hivatkozott cikk újságírójának nyilatkozatát, és kérte egyben tanúkénti meghallgatását Lengyel József ügyvezetővel együtt annak tisztázása érdekében, hogy az ügyvezető adott-e téves tájékoztatást az újság részére.
Kérte ajánlatkérő kötelezését összesen 64 412 Ft költség megfizetésére, az ezt alátámasztó számlamásolatokat csatolta.
Ajánlatkérő kérte a jogorvoslati kérelem elutasítását, elsődlegesen a kérelmező ügyfélképességének a hiánya miatt, több indokra is hivatkozással.
Álláspontja szerint hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárásoknál kötelező a Döntőbizottság elnökének a tájékoztatása az eljárás megindításáról és a választott eljárásfajta jogalapjáról. Ennek alapján jogosult a Döntőbizottság elnöke a rendelkezésére álló 15 napos határidőn belül eldönteni, hogy elfogadja-e a tájékoztatót és az abban foglaltakat, vagy amennyiben azt nem tartja jogszerűnek, illetve megalapozottnak, jogorvoslati eljárást kezdeményez. A Kbt. ezen szabályozásából következően a jogalkotó ilyen eljárásfajtáknál csak a Döntőbizottság elnöke részére biztosította a jogorvoslati eljárás kezdeményezésének jogát, így az a kérelmezőt nem illeti meg. Jelen esetben a Döntőbizottság elnöke nem kezdeményezett jogorvoslati eljárást, így az eljárásfajta alkalmazásának jogszerűsége már nem kifogásolható. Arról pedig ajánlatkérő jogosult saját hatáskörben dönteni, hogy kiket hív fel ajánlattételre. Az ügyfélképesség vonatkozásában ajánlatkérő hivatkozása szerint egyébként is csak akkor állhat fenn jogos érdek, ha nem csak a cégkivonatban szerepel a szükséges tevékenységi kör, hanem a kérelmező ajánlattevőnek is minősülhetne az adott közbeszerzési eljárásban. Így megítélése szerint vizsgálni kell egyrészt azt, hogy a kérelmező vonatkozásában nem állnak-e fenn a Kbt. 46. § (1) bekezdésében meghatározott kizáró okok, másrészt azt is, hogy az ajánlatkérő által közzétett felhívásban meghatározott alkalmassági követelményeknek a kérelmező megfelel-e.
Vitatta a kérelmező ügyfélképességét a vonatkozásban is, hogy a kérelmező kiterjesztett jogorvoslati kérelmében az első részszempont súlyszámának a jogellenességét kérte megállapítani. Álláspontja szerint hiányzik a jogos érdek minden olyan esetben, ha a közbeszerzési eljárásban részt nem vett ajánlattevő a lefolytatott közbeszerzési eljárást (annak felhívását, döntéseit stb.) vitatja. Jogos érdeke csak azoknak az ajánlattevőknek áll fenn, akik részt vettek az eljárásban.
Az ajánlatkérő álláspontja szerint a jogorvoslati kérelem érdemben is megalapozatlan.
Ajánlatkérő az eljárásfajta választásának jogszerűségéről és megalapozottságáról a jogorvoslati eljárás során - fentiekben részletesen ismertetett - Döntőbizottság elnöke részére megküldött tájékoztatóban foglaltaknak megfelelően nyilatkozott. Írásbeli és szóbeli észrevételeiben kiemelte annak releváns momentumait. Hangsúlyozta, hogy a Kbt. 32. § (2) bekezdése alapján alapvető követelmény, hogy a szükséges engedélyekkel és az anyagi fedezettel rendelkezzen. Az anyagi fedezete biztosított volt olyan időpontban, hogy lefolytathatta volna a nyílt eljárást. A problémát a jogerős építési engedély kiadásának az időpontja jelentette. Megítélése szerint annak nincs relevanciája, hogy a beszerzésének az előkészítése elhúzódott, ugyanis minden korábbi késedelem ellenére (pl. építési engedély benyújtására szerződéskötés időpontja, magának a kérelemnek az előírthoz későbbi benyújtása) biztosított lett volna a nyílt eljárás lefolytatásának a lehetősége, amennyiben maga az építési hatóság a számára megállapított ügyintézési határidőt betartotta volna. A késedelmes kiadás nem ajánlatkérő mulasztása miatt következett be, hanem azért, mert két szakhatóság állásfoglalása között ellentmondás volt. Ezt az ellentmondást a hatósági eljárásban csak maga a hatóság tisztázhatja és oldhatja fel. Ajánlatkérő az építési engedély iránti kérelmét megfelelően előkészítette, hiánypótlásra az eljárás során nem került sor.
A tőle függetlenül bekövetkezett rendkívüli sürgős helyzetben objektíve nem volt választható más eljárásfajta, ugyanis nemcsak a beruházás kezdetének időpontja vonatkozásában állt fenn kötöttsége, hanem annak befejezése tekintetében is.
E körben előadta, hogy a támogatási szerződés alapján a megkötött bankgaranciának a pénzügyi beszámoló jóváhagyásáig kell fennállnia. A beruházás előkészítése során a bankgaranciát 2004. március 2. napjáig kapta meg. Így amennyiben nem történne meg 2003. novemberében a teljesítés, akkor szükséges lenne a bankgarancia meghosszabbítása, amely 3-4 M Ft-ba kerülne és legalább egy hónapos egyeztetést igényelne mind az OTP Bank Rt.-vel, mind a Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht.-val. Ugyanis a kivitelezés befejezését követően ajánlatkérőnek - a jogszabályok rendelkezése alapján - 60 napja van arra, hogy elkészítse a pénzügyi beszámolóját, és ez az időtartam, figyelemmel a beruházás összetettségére, bonyolultságára, szükséges is, ezt pedig követi a jóváhagyáshoz szükséges időtartam, amelyre célszerű az általános 30 napos ügyintézési határidőt figyelembe venni. A jogszabályi rendelkezések a pénzügyi beszámoló jóváhagyásáig bankgaranciát követelnek meg, azt követően teszik csak lehetővé, hogy a bankgarancia helyett ingó vagy ingatlan jelzálogjoggal nyújtsanak biztosítékot. Azonban az ajánlatkérő nem rendelkezik olyan ingó vagy ingatlan vagyonnal, amelyre a közel 750 000 000 Ft-os támogatás fedezeteként jelzálogjog alapítható lenne.
Erre tekintettel ajánlatkérő nem követett el mulasztást akkor, mikor nem kért olyan módosítást a Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht.-tól, hogy a nyílt eljárást lefolytathassa.
Ebben a körben hivatkozott arra is, hogy nem csak a bankgarancia-szerződés módosítása lett volna szükséges, hanem a fedezetet részben biztosító OTP Bankkal kötött hitelszerződésnek is. Ajánlatkérő ugyanis akként számolt, hogy 2003 decemberében a már befejezett fürdő üzemeltetéséből 20 000 000 Ft bevétele keletkezik, amely a későbbi beruházás kezdés és későbbi befejezés miatt elmaradna. Ezt a kiesést nem pótolná - a kérelmező hivatkozásával szemben - az, hogy a kivitelezés kezdéséig még üzemelne a fürdő, ugyanis a leromlott állapotú és részlegesen üzemelő fürdő csak kisebb nagyságrendű bevételt hozna. Magának a hitelszerződésnek a módosításához még szükség lett volna Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata közgyűlésének jóváhagyására. A közgyűlés viszont 2002 júliusában, augusztusában nem ülésezett, így e hozzájárulást csak a legkorábbi, 2002. szeptember 6-i ülésén kaphatta volna meg.
Ajánlatkérő módosított nyilatkozatában már elismerte, hogy akként kérte a támogatási szerződésben vállalt kezdési határidő módosítását, hogy legalább a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja szerinti eljárást le tudja folytatni. De ezzel megítélése szerint - a fenti hivatkozásain kívül - azért sem követett el jogsértést, mert a támogatási szerződésben nem határozták meg, hogy milyen fajta eljárást kell lefolytatni, hanem csak általános jelleggel írták elő, hogy be kell tartani a Kbt. rendelkezéseit, ennek pedig eleget tett.
Előadta, hogy a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja szerinti eljáráson kívül más eljárásfajta lefolytatására sem lett volna elegendő a rendelkezésére álló idő figyelemmel arra, hogy azon eljárásoknál is hirdetményt kell közzétenni, illetőleg a kétszakaszos eljárások eleve hosszabbak.
Utalt arra is, hogy más eljárásfajta esetén az eljárása valószínűleg eredménytelen lett volna, mivel a tárgyalások során - részben a műszaki tartalom módosítása által, részben az ajánlati ár csökkentésével - értek el olyan ajánlati árat, amelyre rendelkezik fedezettel.
Álláspontja szerint a Döntőbizottság nem rendelkezik az általa kötött polgárjogi szerződések tartalmának, illetve azok módosítási lehetőségének vizsgálatára hatáskörrel. Hangsúlyozta, hogy az már nem várható el ajánlatkérőtől, hogy a nyílt eljárás választhatósága érdekében az előre megkötött szerződéseket később módosítsa, illetve az nem is csak ajánlatkérőtől függ, hanem harmadik személyektől.
Bejelentette, hogy egyébként a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja szerinti eljárásban minden tőle telhetőt megtett az eljárás gyors lefolytatása érdekében. Az eljárás gyors indítása érdekében megfelelő előkészítést végzett, amelyet tükröz az, hogy 2002. július 26-án, pénteken kapta meg a jogerős építési engedélyt, és már július 30-án indította az eljárását.
A Kbt. 31. § (6) bekezdése szerinti felelősségi okiratot elkészítette, ebben azonban nem tért ki az eljárásfajta választásáért való felelősség kérdésére, erre a tárgyaláson azt a nyilatkozatot tette személyesen az ügyvezető, hogy egy személyben mint ügyvezető döntött az eljárásfajta választásáról.
Közölte, hogy az eljárást lezáró szerződést 2002. szeptember 16-án kötötte meg a nyertessel, a ZÁÉV Rt.-vel és a kivitelezés meg is kezdődött.
Nem állapította meg jogsértően az első részszempontnak, a helyi munkaerők foglalkoztatásának a súlyszámát. Valóban a Kbt. 35. § (3) bekezdése értelmében, ha előnyben részesítik és részszempontként határozzák meg a helyi munkaerő foglalkoztatását, akkor annak súlyszáma az ellenérték súlyszámának legfeljebb 10%-a lehet. Azonban ez a rendelkezés a Kbt. 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján csak önkormányzati ajánlatkérőkre vonatkozik. Jelen esetben pedig az ajánlatkérő nem önkormányzat. Ebből következően nem jogsértő a súlyszám meghatározása.
Ajánlatkérő ügyvezetője azt nyilatkozata, hogy nem akként tájékoztatta az újságot, miként az a jogorvoslati kérelem mellékleteként csatolt cikkben megjelent. Így megítélése szerint nem adott okot az eljárás megindítására.
A Döntőbizottság felhívására ajánlatkérő közölte, hogy a Magyar Vállalkozási Fejlesztési Kht.-tól Pappné Holló Juliannával és Rajnai Évával folytatott tárgyalásokat a beruházás kezdési időpontjának módosítása érdekében.
Csatolta a Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht.-nak a részéről történő megkeresésre adott válaszát. Ebben a Kht. közölte, hogy maga az ajánlatkérő kérte július 17-én a kezdési időpontnak 2002. szeptember 16. napjára történő módosítását a jogerős építési engedély kiadásának elhúzódására hivatkozással. A támogatási szerződés ekkénti módosítása 2002. július 23-án meg is történt. A válaszban általános jelleggel közölték, hogy indokolt kérelem esetén újabb, pontosan megjelölt kezdési határidőre kérhető a támogatási szerződésben rögzített kezdési időpont módosítása. Kitértek arra is, hogy "a pályázó a beruházás befejezésétől, azaz jelen esetben a támogatási szerződésben megjelölt 2003 decemberétől számított 60 napon belül köteles elszámolni, a pályázó által becsatolt bankgarancia pedig a pénzügyi beszámoló jóváhagyásának napjáig hatályos". A pályázónak lehetősége van arra, hogy a bankgarancia lejártát követően a biztosítékadási kötelezettségét vagy ingó vagy ingatlan jelzálogjoggal teljesítse.
A Döntőbizottság hivatalból is megkereste a Magyar Vállalkozásfejlesztési Kht.-t, továbbá az eljárása során tanúként hallgatta meg Pappné Holló Juliannát és Rajnai Évát.
Mindkét tanú azt a vallomás tette, hogy ajánlatkérő ügyvezetője arra hivatkozással kérte a kezdési időpontnak a módosítását, hogy a jogerős építési engedély kiadása később történik meg, és ő jelölte meg új kezdési időpontként a 2002. szeptember 16-át. Pappné Holló Julianna elmondta, hogy ilyen típusú beszerzéseknél a pályázóknak - a jogszabályi rendelkezések alapján - a szerződéskötéstől számított 2 éven belül van lehetősége arra, hogy indokolt írásbeli kérelemmel kérjék a támogatási szerződésben rögzített kezdési időpont módosítását. Erről az erre feljogosított belső szervezeti egység dönt, volt már olyan konkrét módosítási kérelem - amelynek helyt is adtak -, hogy a nyílt eljárás lefolytathatósága érdekében kértek hosszabbítást.
A vonatkozó jogszabályok csak a Kbt. előírásainak betartását és közbeszerzési eljárás lefolytatását írják elő. Így a Vállalkozásfejlesztési Kht. nem is vizsgálhatja és hatáskör hiánya miatt nem is vizsgálhatná, hogy milyen közbeszerzési eljárást folytatott le a támogatásban részesített.
A Döntőbizottság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a kérelmező rendelkezik-e ügyfélképességgel.
A Döntőbizottság az alábbi indokokra tekintettel megállapította, hogy a kérelmezőnek az eljárásfajta választása vonatkozásában fennáll az ügyfélképessége, míg az ajánlati felhívás támadása vonatkozásában azzal nem rendelkezik.
A Döntőbizottság nem osztotta ajánlatkérő azon jogi álláspontját, hogy hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárásoknál csak a Döntőbizottság elnökének áll fenn jogorvoslati eljárást kezdeményező joga.
Valóban a Kbt. vonatkozó rendelkezése [Kbt. 79. § (5) bekezdése] kimondja, hogy a Döntőbizottság elnöke a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárásoknál a részére megküldött iratok megvizsgálását követően, ha úgy ítéli meg, hogy megalapozottan feltételezhető a közbeszerzési eljárás alapelveinek vagy szabályainak megsértése, az eljáró közbeszerzési biztosok kijelölésével megindítja a Döntőbizottság hivatalból történő eljárását.
E szakasz, illetve ezenkívül a Kbt. szabályozása nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy az ilyen fajta eljárásoknál kizárólag a Döntőbizottság elnöke jogosult kezdeményezni jogorvoslati eljárást, illetve hogy ilyen fajta közbeszerzési eljárásoknál csak hivatalból indulhatna jogorvoslati eljárás. Ebből következően érvényesül e szabályozás mellett a Kbt. általános rendelkezése a jogorvoslati eljárás kezdeményezésére, amelyet a Kbt. 79. § (3) bekezdése biztosít. E szakasz szerint jogorvoslati kérelmet: "az ajánlatkérő, az ajánlattevő vagy az egyéb olyan érdekelt nyújthatja be, akinek jogát vagy jogos érdekét az e törvénybe ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti vagy veszélyezteti."
Jelen esetben a kérelmező egyéb érdekeltnek minősülhet, amennyiben fennáll jogának vagy jogos érdekének a veszélyeztetettsége.
A Döntőbizottság álláspontja szerint fennáll a jogos érdek veszélyeztetettsége abban az esetben, ha ajánlatkérő olyan eljárásfajtát választ, amelyben nem biztosított a "szabad" részvétel lehetősége, hanem csak az ajánlatkérő által kiválasztottak tehetnek ajánlatot. Jelen esetben a beszerzés tárgya olyan építési, korszerűsítési beruházás, amelynek teljesítésére potenciálisan számos ajánlattevő képes. Így azáltal, hogy ajánlatkérő a 70. § (1) bekezdés c) pontja szerinti eljárásfajtát választotta és ő jelölte ki az ajánlattételre felhívott három céget, a többi potenciális ajánlattevőt kizárta abból a lehetőségből, hogy ajánlatot nyújthasson be, arról sem szereztek tudomást, hogy ilyen eljárás indult. Erre tekintettel a Döntőbizottság a kérelmező jogorvoslati kérelmének jogalapot támadó részében elfogadta az ügyfélképesség fennállását. Kérelmező a cégkivonatával alátámasztotta érdekeltségét, rendelkezik olyan tevékenységi körrel, amelynek alapján jogosult ilyen munkák teljesítésére.
A kérelmező nyilatkozatot tett arra vonatkozóan, hogy nem esik a Kbt. 46. § (1) bekezdésében meghatározott kizáró okok hatálya alá. Ugyanakkor a Döntőbizottság megítélése szerint az ügyfélképesség megítéléséhez nem kell vizsgálni az alkalmasságot. Az alkalmassági követelményeknek való megfelelőség kérdése a már folyamatban lévő közbeszerzési eljárásban bír relevanciával.
Ugyanakkor a Döntőbizottság megítélése szerint nem áll fenn a kérelmezőnek az ügyfélképessége a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja szerinti eljárásban kiadott ajánlati felhívás tartalmának támadására. Továbbá arra sem, hogy azt vitassa, jogszerűen történt-e a műszaki tartalom csökkentése a tárgyalásos eljárás során. Ajánlatkérő lefolytatta közbeszerzési eljárását, megkötötte az eljárást lezáró szerződést, és közzétette a tájékoztatóját. Ebben a már lefolytatott közbeszerzési eljárásban a kérelmező nem vett részt. Erre tekintettel nem állapítható meg az, hogy ha a felhívásnak a megjelölt része jogsértő is, az a kérelmezőnek a jogát vagy jogos érdekét érintené. Úgyszintén nem érinti a kérelmezőt az, hogy a nélküle lefolytatott tárgyalásos közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő miként! csökkentette - amire egyébként jogszabályi lehetősége van - beszerzése műszaki tartalmát. Így a jogos érdek hiánya miatt a kérelmező nem rendelkezik ügyfélképességgel a fenti jogorvoslati kérelmi részei vonatkozásában. Erre tekintettel a Döntőbizottság a kérelmező jogorvoslati kérelmének e részeit érdemben már nem vizsgálta, hanem azt a Kbt. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.
A Döntőbizottság másodlagosan azt vizsgálta, hogy érdemben megalapozott-e a kérelmező jogorvoslati kérelmének a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazását támadó része.
A Döntőbizottság a közbeszerzési eljárásban keletkezett iratok, a benyújtott észrevételek és a tanúk vallomása alapján megállapította, hogy ajánlatkérő a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontjára alapított közbeszerzési eljárása nem jogsértő.
A Kbt. 26. § (1) bekezdése alapján a közbeszerzési eljárás nyílt, meghívásos, illetőleg tárgyalásos eljárás lehet. Meghívásos vagy tárgyalásos eljárásra csak akkor kerülhet sor, ha azt e törvény megengedi.
A tárgyalásos eljárás vonatkozásában ezen megengedő szabályokat a Kbt. 70. §-a tartalmazza.
A Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja szerint az ajánlatkérő tárgyalásos eljárást alkalmazhat árubeszerzés, építési beruházás, illetve szolgáltatás megrendelése esetén, ha "az ajánlatkérő által előre nem látható okból előállt rendkívüli sürgősség miatt e törvényben előírt határidők nem lennének betarthatóak, a rendkívüli sürgősséget indokoló körülmények azonban nem eredhetnek az ajánlatkérő mulasztásából."
Ezen eljárásfajta több, együttes feltétel megléte esetén alkalmazható. A rendkívüli sürgősségnek ajánlatkérő által előre nem látható okból kell bekövetkeznie, és ajánlatkérőt nem terhelheti mulasztása. Más eljárásfajta lefolytatására pedig a rendelkezésre álló időtartam nem elegendő.
A Döntőbizottság a feltételek vonatkozásában elsősorban azt vizsgálta, hogy ajánlatkérő követett-e el olyan mulasztást, amely miatt bekövetkezett a rendkívüli sürgősség.
Az ajánlatkérő által becsatolt és a Döntőbizottság elnöke részére megküldött tájékoztatóban ismertetett iratokból az megállapítható, hogy ajánlatkérő beszerzésének előkészítése időben hosszú folyamat volt. Azonban a Döntőbizottság álláspontja szerint nem minden egyes előkészítési mozzanatot kell vizsgálni annak eldöntéséhez, hogy ajánlatkérőt terheli-e mulasztás, csak az ügy megítélése szempontjából relevanciával bírókat. A korábbi késedelmek ellenére is fennállt ajánlatkérő számára a lehetőség arra, hogy lefolytathasson beszerzésére nyílt eljárást. E körbe tartozik egyrészt a pénzügyi fedezet biztosítása, ennek keretében az, hogy mikor folytatta le a bankokkal a tárgyalásokat. Ugyanis megállapítható, hogy ajánlatkérő részére a teljes pénzügyi fedezet 2002. június 21. napján rendelkezésre állt, így ez nem képezte akadályát nyílt eljárás lefolytatásának.
Az is egyértelműen megállapítható az iratokból, hogy az építési engedély iránti kérelmet 2002. április 17-én nyújtották be az elsőfokú építési hatóságnál. Az elsőfokú hatóságnak a 60 napos ügyintézési határidőn belül, tehát 2002. június közepén kellett volna kiadnia az építési engedélyt. E körülményre tekintettel az építési engedély mint feltétel vonatkozásában a Döntőbizottság megítélése szerint nincs relevanciája a korábbi hosszabb előkészítési szakasznak (egyes cégekkel mikor kötöttek szerződéseket, azok teljesítési határidejét miként határozták meg, milyen jogokat, kötelezettségeket állapítottak meg), hiszen ajánlatkérő azzal számolhatott megalapozottan, hogy 2002. június közepén rendelkezik jogerős építési engedéllyel.
A fentiekre tekintettel ajánlatkérő - a már korábban a támogatási szerződésben vállalt - 2002. augusztusi kezdési határidőre lefolytathatta volna a nyílt eljárását. Jelen jogorvoslati eljárásban nem merült fel olyan bizonyíték, amelyből megalapozottan lehetne arra következtetést levonni, hogy ajánlatkérő mulasztása miatt adták ki késedelmesen az építési engedélyt. A kérelmező általános jellegű hivatkozást tett, nem volt megfelelő a tervezés előkészítése, emiatt csúszott a szakhatósági állásfoglalások egyeztetése, ez pedig ajánlatkérő kötelezettsége. Ezzel kapcsolatban elsősorban arra kíván rámutatni a Döntőbizottság, hogy maga a Döntőbizottság nem építési hatóság, nem jogosult azt elbírálni, hogy a más hatóság hatáskörébe tartozó ügyben az ott kérelmező követett-e el mulasztást. Ezt csak a hatáskörrel rendelkező hatóság teheti meg. Jelen esetben az elsőfokú építési hatóság - legalábbis a rendelkezésre álló adatok szerint - ilyet nem állapított meg. Az eljárásban a kérelem elutasításra nem került, hiánypótlás sem volt. A vonatkozó jogszabályi rendelkezések értelmében az is egyértelmű, hogy az építési hatósági eljárásban a végleges szakhatósági állásfoglalásokat magának a hatóságnak kell beszereznie, és azok alapján 60 napon belül kiadni az építési engedélyt.
Az építési hatóság az elsőfokú engedélyt 2002. július 11-én a rávonatkozó törvényes határidőnél jóval késedelmesebben adta ki. Így ajánlatkérő mulasztására nem vonható le következtetés.
A becsatolt iratokból megállapítható, hogy ajánlatkérő még a 2002. január 25-én kötött támogatási szerződésben vállalta a 2002. augusztusi kivitelezési kezdési időt. E vállalását - amennyiben nem kapta volta meg késedelmesen az építési engedélyt - teljesíthette volna is nyílt eljárás lefolytatásával. A Döntőbizottság megállapította, hogy fennáll a rendkívüli sürgősség, mert az építési engedély kézbesítése, illetve jogerőre emelkedése és a korábban rögzített kezdési időpont között csak olyan időtartam áll fenn, amely alatt - az eljárások lefolytatásának időtartamára tekintettel - csak a Kbt. 70. § (1) bekezdés c) pontja szerinti eljárás folytatható le.
Más eljárásfajta esetén - figyelemmel a közzétételi időszakokra is - nem lett volna biztosítható a közbeszerzési eljárás befejezése erre az időpontra. Megállapítható, hogy ajánlatkérő az eljárás megindításához szükséges feltétel - a jogerős építési engedély - meglétét követően az eljárás megindításáról haladéktalanul gondoskodott, hiszen két munkanapon belül megindította a közbeszerzési eljárását.
A Kbt. fentiekben idézett 70. § (1) bekezdés c) pontja feltételként írja elő az előre nem láthatóságot. Jelen esetben ez a feltétel is teljesül, hiszen ajánlatkérő nem tudhatta, hogy az építési hatóság a rávonatkozó törvényes határidőnél jóval később adja ki az engedélyt.
Az előreláthatóságnak más szempontból is van relevanciája a Döntőbizottság megítélése szerint.
Az ajánlatkérők ugyanis aszerint alakítják ki beszerzésük feltételeit, körülményeit, amelyet előre látnak.
Ajánlatkérő 2001. december 5-én megkötött egy olyan szerződést, amellyel azt biztosította, hogy az építési engedély iránti kérelem megfelelően és határidőben benyújtásra kerüljön.
Ajánlatkérő 2002. január 25-én megkötötte a támogatási szerződést, ebben vállalta, hogy lefolytat közbeszerzési eljárást, amelyet követően 2002. augusztusában megkezdi a kivitelezést.
Ajánlatkérő részéről tehát történt előrelátás, a feltételeket a fentiek szerint készítette elő, és amennyiben nem következik be késedelmes engedélykiadás, nem állt volna elő a rendkívüli sürgősség.
A Döntőbizottság álláspontja szerint a Kbt.-ben támasztott előreláthatósági követelményből az a következtetés is levonható, hogy ajánlatkérőt nem terheli az a kötelezettség, hogy egy ilyen előre nem látható rendkívüli sürgősség bekövetkezése esetén minden feltételtől függetlenül újra alakítsa ki beszerzése feltételrendszerét.
Ez ugyanis nemcsak ajánlatkérőt érinti, hanem a vele szerződést kötő harmadik személyeket is, továbbá a szerződések tartalmának módosítása sem csak ajánlatkérő döntési kompetenciájába tartozik.
A kérelmező jogorvoslati kérelmében kifogásolta azt, hogy ajánlatkérő nem kért olyan mértékű határidő módosítást a Vállalkozásfejlesztési Kht.-tól, amely mellett lefolytathatta volna a nyílt eljárást.
Valóban tényként megállapítható a bizonyítékok alapján, hogy ajánlatkérő csak 2002. szeptember 16-ra kérte a kezdési határidő módosítását, és csak arra hivatkozott, hogy késedelmesen kapta meg az építési engedélyt.
A Döntőbizottság álláspontja szerint azonban emiatt az ügy körülményeire tekintettel nem állapítható meg jogsértés.
A jelenlegi esetben - a többi feltételre is tekintettel - nem állapítható meg, hogy ajánlatkérő felróható mulasztást követett el azzal, hogy nem kért még későbbi kezdési időpontra történő halasztást.
Ugyanis ajánlatkérőt nemcsak a kezdési időpont kötötte, hanem a vállalt befejezési határidő is (ez a támogatási szerződésben 2003. december, eljárást lezáró szerződésben 2003. november végi teljesítésben állapodtak meg). További kötöttséget jelent a megkötött hitelszerződés és a bankgarancia-szerződés. A bankgarancia-szerződés 2004. március 2. napjáig áll fenn. Megállapítható, hogy más biztosítási lehetőség hiányában (jelzálogjogra alkalmas ingó vagy ingatlan vagyon) a bankgaranciát a kivitelezés befejezését követőpénzügyi beszámoló jóváhagyásáig fenn kell tartani.
A benyújtott ajánlatokban korábbi teljesítési határidőt nem vállaltak, illetve nem vonható le következtetés arra, hogy számottevően előbb teljesíthető a kivitelezés. Maga az elvégzendő munka összetett és jelentős az időszükséglete, a későbbi kezdés pedig csak növelné a szükséges időtartamot a téli időjárási viszonyok miatt.
Ugyanakkor a 2003. novemberi-decemberi teljesítés szükséges, mivel ehhez az időponthoz igazított a támogatási és a biztosítéki szerződésrendszer. A Döntőbizottság álláspontja szerint az már meghaladja a támasztható elvárhatósági szintet, hogy ajánlatkérő kockáztassa a harmadik személyek felé vállalt kötelezettségei teljesítését. A kivitelezés későbbi megvalósulása pedig ennek a lehetőségét is magában foglalja. Ugyanis ajánlatkérő a bankgaranciát nem tudja kiváltani, a támogatási szerződés további módosítása pedig a kétéves időtartamkorlát miatt nem lehetséges. Ilyen feltételek mellett pedig már nem várható el ajánlatkérőtől, hogy nyílt eljárást folytasson le.
A Döntőbizottság a Kbt. 76. § (1) bekezdés c) pontjában megállapított jogkörében eljárva a fenti indokokra tekintettel a Kbt. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján utasította el a kérelmező jogorvoslati kérelmét részben megalapozatlanság, részben pedig az ügyfélképesség hiánya miatt.
A Döntőbizottság nem adott helyt a kérelmező bizonyítási indítványának. A Kbt. 76. § (1) bekezdése határozza meg a Döntőbizottság hatáskörét, ezek között nem szerepel sajtóközlemények tartalmának, nyilatkozatuk megtétele körülményeinek tisztázása. Így a Döntőbizottság e körben bizonyítás lefolytatására, illetve döntéshozatalra nem jogosult.
A Döntőbizottság a Kbt. 88. § (1) bekezdés h) pontja alapján rendelkezett az eljárási költségek viseléséről. Jelenesetben jogsértés nem került megállapításra, illetve nem volt megállapítható, hogy ajánlatkérő az eljárás lefolytatására alapot szolgáltatott volna.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 79. § (4) bekezdése és a 89-90. §-a biztosítja.
Budapest, 2002. november 11.
Dr. Nagy Gizella s. k., Divinyi Péterné s. k.,
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Kalmárné Diósy Ildikó s. k.,
közbeszerzési biztos
