KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (10676)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt.sz.: D.644/18/2002.
Tárgy: a Contur-Bau Rt., a PVCS Kft., a Hoffmann Rt. és a FÖLDGÉP Kft. jogorvoslati kérelme Mogyoród Község Önkormányzata közbeszerzési eljárása ellen.
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A Contur-Bau Építőipari Kereskedelmi Rt. (1149 Budapest, Mogyoródi út 32., képviseli: Szabó & Szomor Ügyvédi Iroda, 1065 Budapest, Bajcsy Zs. út 55. III/1., a továbbiakban: I. r. kérelmező), a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Építő Kft. (1107 Budapest, Balkán u. 4. II/6., képviseli: ifj. dr. Petrik Ferenc ügyvéd, 1012 Budapest, Mikó u. 14., a továbbiakban: II. r. kérelmező), a Hoffmann Építőipari Rt. (8900 Zalaegerszeg, Köztársaság u. 1/A., képviseli: dr. Szakonyi Szabolcs ügyvéd, 8900 Zalaegerszeg Rákóczi u. 42. I/2., a továbbiakban III. r. kérelmező) és a FÖLDGÉP Építőipari Szolgáltató Kft. (1142 Budapest, Rákos tér 33., képviseli: dr. Török Ferenc ügyvéd, 1015 Budapest I., Batthyány u. l., a továbbiakban: IV. r. kérelmező) kérelmének, melyet Mogyoród Község Önkormányzata (2146 Mogyoród, Dózsa Gy. u. 40., a továbbiakban: ajánlatkérő) "Mogyoród község szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése" tárgyú közbeszerzési ellen nyújtottak be, a Döntőbizottság helyt ad és megállapítja, hogy ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló - többször módosított - 1995. XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel az 52. § (1), valamint 59. § (1) bekezdését ezért az ajánlatkérőnek a kérelmezők ajánlatának érvénytelenné nyilvánítására vonatkozó, valamint az azt követő valamennyi döntését megsemmisíti. A megállapított jogsértésekre tekintettel a Döntőbizottság ajánlatkérővel szemben 2 000 000 Ft, azaz kettőmillió forint bírságot szab ki.
A Döntőbizottság kötelezi ajánlatkérőt, hogy a határozat kézhezvételét követő 15 napon belül I., II., III. és IV. r. kérelmezők részére (külön-külön) 150 000-150 000 Ft, azaz egyszázötvenezer forint (mindösszesen 600 000 Ft) igazgatási szolgáltatási díjat fizessen meg.
Kötelezi továbbá ajánlatkérőt, hogy a bírságot a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül a Közbeszerzések Tanácsa Magyar Államkincstárnál vezetett 10032000-01720361-00000000 számú bankszámlájára fizesse be.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
INDOKOLÁS
Ajánlatkérő 2002. március 27-én részvételi felhívást tett közzé a Közbeszerzési Értesítő 13. számában előminősítési eljárás megindítására (2254/2002) a rendelkező részben írt tárgyban.
Ajánlatkérő az előminősítési eljárást lezáró döntésében ajánlattételre alkalmasnak minősített jelentkezőket 2002. május 12-én hívta fel ajánlattételre az ajánlati felhívás kikézbesítésével. Az ajánlatok beérkezését követően az ajánlatkérő által létrehozott munkacsoport tárgyalásokat folytatott három ajánlattevővel.
Dr. Kardkovács Kolos, a Közbeszerzések Tanácsa tagja 2002. július 15-én hivatalból jogorvoslati eljárást kezdeményezett a Döntőbizottságnál. Ezen jogorvoslati eljárás lezárásaként a Döntőbizottság a D.407/17/2002. sz. határozatával megállapította, hogy ajánlatkérő megsértette a Kbt. 24. § (1) és (2) bekezdéseit, valamint a 26. § (1) bekezdését, ezért az ajánlatkérőnek az előminősítéses eljárást lezáró döntésében ajánlattételre alkalmasnak minősített ajánlattevők részére megküldött ajánlati felhívását és az azt követő összes döntését megsemmisítette, és ajánlatkérővel szemben bírságot szabott ki jogsértésre tekintettel.
A Döntőbizottság fenti határozata kereset hiányában idő közben jogerőre emelkedett.
Ajánlatkérő 2002. augusztus 30-i keltezéssel küldte meg az újabb ajánlati felhívását és az ahhoz mellékelt részletes pályázati feltételeket tartalmazó előírásait az ajánlattevők részére többek között az alábbi tartalommal:
A felhívás 8. pontjában az alábbiak szerint határozta meg az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztására szolgáló szempontrendszert:
részszempontok súlyszámok
- késedelmes teljesítés esetén vállalt napi kötbér (Ft/napban) 3
- jótállás időtartama (hónapban) 3
- jótállási garancia mértéke (%-ban megadva) 3
- kivitelezés időtartama (napban) 2
- ajánlati ár 1
A részszempontok értékelése során a tartalmi elemenként adható pontszám: 0-100 pont.
Az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemek elbírálásának módszere: a legjobb ajánlati tartalmi elem maximális pontot kap, a többi pedig a legjobbhoz arányosan viszonyítva kap pontszámot.
Az egyes részszempontok elbírálásának részletes szabályait az ajánlatkérési műszaki dokumentáció részét képező Új Részletes Pályázati Feltételek tartalmazzák (a továbbiakban RPF).
Az RPF 9.1. pontja szerint:
"9.1. Az ajánlatot az ajánlatkérési műszaki dokumentáció, az ajánlati felhívás, valamint a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő formában és tartalommal kell megtenni."
Az RPF 9.20. pontja többek között az alábbiakat tartalmazza:
- a jótállás időtartama részszempont esetében:
vizsgált ajánlat pontszáma = vizsgált ajánlatban hónapokban megadott jótállás/legjobb hónapokban megadott jótállás × 100
- jótállási garancia részszempont esetében:
vizsgált ajánlat pontszáma = vizsgált ajánlatban megadott jótállási garancia mértéke %-ban/legjobb jótállási garancia %-a × 100
Továbbá:
- a jótállás időtartama részszempont esetében: a jótállás időtartamának arányosítása hónap mértékegységben történik. A minimálisan vállalandó jótállás időtartama: 12 hónap,
- jótállási garancia részszempont esetében: a jótállási garancia mértékének arányosítása a %-ban megadott mértékek arányosításával történik. A jótállási garancia érvényessége a műszaki átadás-átvétel időpontjától az ajánlattevő által vállalt jótállás időtartamán keresztül kell hogy tartson. A minimálisan vállalandó jótállási garancia mértéke 2%, a jótállási garancia vetítési alapja a nettó vállalási ár.
A CONTUR-BAU Rt. 2002. szeptember 17-én jogorvoslati kérelemmel fordult a Döntőbizottsághoz azért, mert álláspontja szerint az ajánlatkérő által megküldött újabb ajánlati felhívás, illetve az ahhoz kapcsolódó részletes pályázati feltétel továbbra is jogsértő, mert azok nem biztosítják a Kbt. esélyegyenlőségre és a verseny tisztaságára vonatkozó törvényi alapelveinek érvényesülését, valamint változatlanul nyitva hagyják annak lehetőségét, hogy egyes ajánlattevők túlzott, a szakmai szokásoknak nem megfelelő, irreális vállalásokat tegyenek ajánlataikban. A jogorvoslati eljárás befejező aktusaként a Döntőbizottság D.540/9/2002. sz. határozatával a jogorvoslati kérelmet mint megalapozatlant elutasította.
A határozat kézbesítését követően ajánlatkérő 2002. október 18-án hirdette ki a "Munkacsoport értékelésén alapuló" testületi döntését az eljárás eredményéről, melynek keretében megállapította, hogy hat ajánlattevő (köztük I., II. és III. r. kérelmező) érvénytelen ajánlatot nyújtott be, ezért az ő ajánlatukat már nem is értékelte. Indokként azt jelölte meg, hogy azok a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja alapján érvénytelenek tekintettel arra, hogy ajánlatuk az ajánlatkérési műszaki dokumentáció részletes pályázati feltételek (RPF) 9.1. pontjában megfogalmazott követelményekbe ütközik, mivel e pontban azt határozta meg ajánlatkérő, hogy az ajánlatot az ajánlatkérési műszaki dokumentáció, az ajánlati felhívás, valamint a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő formában és tartalommal kell megtenni. Az érvénytelenség okai között azt is megjelölte, hogy az elbírálás szempontjai között meghatározta 3-as súlyszámmal a jótállás időtartamát hónapban megadva, illetve meghatározta, hogy a minimális jótállás időtartama 12 hónap. A vonatkozó Vízügyi Ágazati Szabvány 1. pontja az általános követelmények címszó alatt azt határozza meg, hogy a "csatornarendszernek az élettartam határáig (más előírás hiányában 50 évig) rendeltetésszerűen kell üzemelnie". Erre tekintettel ajánlatkérő számára a szabvány előírásai egyértelművé tették, hogy a megépített szennyvízelvezető rendszerek élettartama 50 év, azaz minden e fölött vállalt ajánlattevői jótállás ebbe az Ágazati Szabványba ütköző vállalás, így az ilyen vállalásokat tett ajánlattevők ajánlatai érvénytelenek tekintettel a Kbt. 43. § (1) bekezdésére, mely szerint az ajánlattevőknek az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell az ajánlatát elkészítenie. Ajánlatkérő az érvényesnek tekintett ajánlatok közül az Innoterv Rt. 1 387 500 000 Ft értékű ajánlatát hirdette ki az eljárás nyertesének 1078,7 ponttal, míg a FÖLDGÉP Kft. (IV. r. kérelmező) ajánlatát 1100,1 ponttal a másodiknak.
Az eredményhirdetést követően I. és II. r. kérelmező 2002. október 22-én, III. r. kérelmező október 24-én, IV. r. kérelmező pedig október 28-án nyújtott be jogorvoslati kérelmet a Döntőbizottsághoz.
I. r. kérelmező kérte a jogsértés megállapítása mellett az ajánlatkérő eljárást lezáró döntésének megsemmisítését, valamint ideiglenes intézkedésként a még meg nem kötött szerződés megkötésének megtiltását. Kérte továbbá az ügyben tárgyalás tartását is.
Kérelmét azzal indokolta, hogy ajánlatkérő a Döntőbizottság 407/17/2002. sz. határozatát követően ismét ajánlati felhívást küldött az ajánlattevőknek. Ezen ajánlati felhívás és dokumentáció feltételei ellen jogorvoslati kérelemmel élt, melyet a Döntőbizottság a D.540/9/2002. sz. határozatával elutasított. Előadta, hogy ajánlatkérő ezt követően a benyújtott ajánlatokat elbírálta, és 2002. október 18-án kihirdette az eljárást lezáró döntését. Ennek értelmében kérelmező ajánlatát érvénytelenné nyilvánította azzal az indokkal, hogy az nem felelt meg a felhívásban és a vonatkozó jogszabályokban foglalt feltételeknek az alábbiak szerint:
"Az ajánlatkérő az ajánlatok elbírálási részszempontjai között meghatározta - hármas súllyal - a jótállás időtartamát (hónapban megadva), illetve meghatározta, hogy a minimálisan vállalandó jótállás időtartama 12 hónap. A vonatkozó Vízügyi Ágazati Szabvány (MSZ10-311-86) 1. pont rendeltetési követelmények 1.1. pont Általános követelmények pontjában a következőket határozza meg: "A csatornarendszernek az élettartam határáig (más előírás hiányában 50 évig) rendeltetésszerűen kell üzemelnie." [Az ajánlatkérő által a különféle csőgyártóktól és forgalmazóktól bekért tájékoztatások szerint is - az alkalmazástechnikai kézikönyvben meghatározott feltételeknek megfelelő alkalmazás és előírásnak megfelelő üzemeltetés esetén - 50 év garanciát (jótállást) vállalnak a különböző e körbe tartozó termékekre.]
A vonatkozó ágazati szabvány előírásai tehát egyértelművé teszik, hogy a megépített szennyvízelvezető rendszerek élettartama 50 év, vagyis minden efölött vállalt ajánlattevői jótállás ebbe az ágazati szabványba ütköző vállalás, így az ilyen vállalásokat tett ajánlattevők ajánlata érvénytelen, tekintve, hogy a Kbt. 43. § (1) bekezdése értelmében az ajánlattevőknek az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell ajánlatát elkészítenie. A Kbt. 53. § (2) bekezdése alapján az eljárás további szakaszában nem vehet részt, aki érvénytelen ajánlatot tett."
Kérelmező álláspontja szerint az érvénytelenné nyilvánító döntés jogsértő volt. Az általa az ajánlatban vállalt 1250 hónap jótállási időtartamot az ajánlatkérőnek a felhívásban megadott elbírálási részszempont körében, az ott meghatározott számítási módszerrel értékelnie kellett volna, mert ajánlatkérő az előírásai között nem határozta meg a jótállási idő maximális mértékét. A szabvány nem minősül jogszabálynak, alkalmazása önkéntes. A szabvány előírásait akkor lehetne az ajánlatokban számon kérni, ha erre a felhívásban az ajánlatkérő utalt volna, ilyen előírása azonban nem volt. A szabvány egyébként a rendeltetésszerű használat minimális időtartamát határozza meg, nem pedig a maximumot. Ugyanígy a gyártók sem határozzák meg a termékeik élettartamának felső határát. Ezt már csak azért sem tehetik meg, mert a KG PVC és KM PVC csövek alkalmazása még nem olyan régi, hogy az élettartam felső határa megállapítható legyen referenciák alapján. Semmiféle jogszabály nem tiltja, hogy az ajánlattevő a minimálisan előírtakat meghaladó időtartamra vállaljon jótállást, amely magában foglalja a kijavítás mellett a kicserélés kötelezettségét is. A kérelmező által vállalt pénzügyi biztosíték - a kamatokkal számolva - fedezetet nyújt a garancia érvényesítésére.
II. r. kérelmező kérte, hogy a Döntőbizottság az ajánlatkérő által 2002. október 18-án kihirdetett, a nyertes ajánlattevő kiválasztását és a kérelmező ajánlatának érvénytelenségét megállapító döntését semmisítse meg, és hívja fel az ajánlatkérőt a törvény szabályainak megfelelő eljárásra (a kérelmező ajánlatának elbírálásra), alkalmazzon ideiglenes intézkedést, marasztalja a jogsértőt a költségekben, továbbá szabjon ki bírságot.
Indokai lényegében az I. r. kérelmezővel megegyezőek. Hivatkozik továbbá arra, hogy az ajánlatkérő nem jelölt meg olyan jogszabályt, amivel ellentétes lenne az 50 évnél hosszabb időtartamú jótállási kötelezettség vállalása, illetve ismerteti a releváns bírói gyakorlatot az alábbiak szerint:
A kialakult bírói gyakorlat teljesen egyértelmű abban, hogy a szabványban előírt tartóssági követelmény nem minősül jótállási kötelezettségnek, attól a felek szabadon eltérhetnek. Ha a felek a szabványban előírt tartóssági követelménytől eltérő jótállási időtartamban állapodnak meg, nem jelent ellentmondást, mert a tárgyi jog szerint ezeknek nem kell egybeesniük. A tartóssági követelményekhez - a jótállástól függetlenül - ugyanis éppen olyan, a törvényből folyó felelősség fűződik, mint egyéb kikötött tulajdonsághoz, amelyért a kötelezett a hibás teljesítés szabályai szerint felel.
A tartóssági követelmény meghatározása tehát nem azonos a jótállás kikötésével, a jótállás ugyanis általában elvállalt biztosítéki jellegű többletfelelősség, amelyben a felek szabadon állapodnak meg. (GKT 31/1973. szám)
III. r. kérelmező kérte, hogy a Döntőbizottság az ajánlatkérőnek a kérelmező ajánlata érvénytelenségét megállapító döntését semmisítse meg, és kötelezze az ajánlatkérőt a törvény szabályainak megfelelő eljárásra (a kérelmező ajánlatának elbírálására), alkalmazzon ideiglenes intézkedést, marasztalja a jogsértőt a költségekben.
Indokai az I. és II. r. kérelmezőével alapvetően megegyeznek, de ezen túl még az alábbiakra hivatkozik:
Az összegzés alapján a szabvány szerint "a csatornarendszernek az élettartam határáig (más előírás hiányában 50 évig) rendeltetésszerűen kell üzemelnie". A szabványban foglalt ezen kitételnek a jótálláshoz egyáltalán semmi köze nincs, hiszen a jótállás a Polgári Törvénykönyvben meghatározott szigorú szabályok szerint helytállási kötelezettség, amely semmilyen módon nem állítható párhuzamba a szabvány rendeltetésszerű üzemelés idejére vonatkozó előírásaival.
Az ajánlattevő tehát bármilyen hosszú időtartamra vállalhat jótállást, az ő dolga eldönteni, hogy a jótállás szigorú feltételeinek milyen időtartamra veti alá magát. A vállalható jótállás maximális időtartamát semmilyen jogszabály nem korlátozza (sőt a fentiek szerint a jogszabálynak nem minősülő szabvány sem), és annak maximális mértékét az ajánlati felhívás sem tartalmazza. Tudomásul kell tehát venni, hogy a jótállás tartama éppúgy versenyszabályozó tényező, mint például az ajánlati ár.
IV. rendű kérelmező a jogsértés megállapításán túlmenően kérte az ajánlatkérő eljárást lezáró döntésének megsemmisítését, valamint ideiglenes intézkedés alkalmazását és az ügyben tárgyalás tartását. Kérelme indokaként előadta, hogy az ajánlatkérőnek az Innoterv Rt. nyertességét megállapító döntése jogsértő az alábbiak miatt:
A jótállási idő tekintetében ajánlatkérő - a szabvány szerinti várható élettartamra tekintettel - az 50 év vállalását tartotta a számára legelőnyösebb ajánlatnak. Kérelmező álláspontja szerint reálisnak legfeljebb az általánosan elfogadott, a kötelező alkalmassági idővel megegyező 10 évet lehet tekinteni. Az 50 évnyi rendeltetésszerű üzemelési kötelezettség valójában a rendszer elvárható élettartamát jelenti, nem pedig a hibátlan, javításmentes működési időtartamot. Az építési feladatnak nem része a létesítmény üzemeltetése és karbantartása, míg az 50 évre vállalt garancia éppen ezekre nyújtana fedezetet. Az 50 év vállalása azért is irreális, mert az ajánlattevő alkalmasságát nem ilyen szempontból vizsgálták, így semmi nem támasztja alá, hogy a nyertes 50 év múlva is képes lesz a vállalásának megfelelően teljesíteni. A nyertes az ajánlatával, az ajánlatkérő pedig a döntésével sértette meg a Kbt. 24. § (1)-(2) bekezdéseit.
A teljesítési határidő tekintetében a nyertes ajánlat szintén irreális. A szerződés alapján mintegy 57 km-nyi csatorna lefektetése szükséges, amely a közutak bontásával jár. A közútkezelő PEMÁK Kht. az időjárási sajátosságok miatt november 10.-március 15. között nem engedélyez munkavégzést a közutakon. A nyertes ajánlattevő 2003. május 31-re vállalta a befejezést, amely a fentiekre tekintettel teljesíthetetlen, viszont a legmagasabb pontszám elérését lehetővé tette ez az irreális vállalás.
A pénzbeli garancia tekintetében sem lehet a nyertes ajánlatot a legkedvezőbbnek tekinteni. A nyertes által ajánlott 10%-nyi biztosíték - figyelemmel arra, hogy 50 év alatt jelentősen veszít értékéből - nem nyújthat megfelelő garanciát az időszak alatt esedékessé váló, jótállás körébe tartozó munkákra. Ugyanakkor a kérelmező szintén 10%-nyi biztosítékot ajánlott fel, amit sokkal kedvezőbbnek kell értékelni a rövidebb időtartamú (10 év) felhasználhatóságra tekintettel.
Ajánlatkérő döntése a valós alapot nélkülöző ajánlati tartalmi elemek elfogadása miatt törvénysértő. Az értékelés módszere szerint a legkedvezőbb ajánlati tartalmi elem kap maximális pontszámot, a többit pedig ehhez kell viszonyítani. Az Innoterv Rt. az irreális ajánlatával a kérelmező ajánlatát elértéktelenítette, a végeredményt eltorzította. Valójában a kérelmező ajánlatát kellett volna az összességében legelőnyösebbként értékelni, tekintettel arra is, hogy a legalacsonyabb ellenszolgáltatást ő ajánlotta.
A Döntőbizottság 2002. október 25-én a D.645 és D.648 sz. jogorvoslati ügyeket a D.644/2002. jogorvoslati ügyhöz egyesítette, majd a D.644/3/2002. sz. határozatával ideiglenes intézkedés alkalmazásával a szerződés megkötését megtiltotta az ügy érdemi elbírálásáig.
A IV. r. kérelmező kérelme alapján tartott tárgyalást követően a Döntőbizottság a D.655/2002. sz. jogorvoslati ügyet is a D.644/2002. sz. ügyhöz egyesítette.
Ajánlatkérő írásos észrevételében kérte a megalapozatlan jogorvoslati kérelmek elutasítását. Ezt azzal indokolta, hogy álláspontja szerint az a tény, hogy egyes ajánlattevők a vonatkozó vízügyi ágazati szabvány kötelező - rendeltetésszerű üzemeltetésre vonatkozó - előírásaiban foglalt 50 évnél hosszabb időre vállaltak garanciát, mindenképpen felveti annak a lehetőségét, hogy a garanciális időszak után a nyertes ajánlattevőnek részben vagy egészben új szennyvízelvezető hálózatot kell építenie. A részletes pályázati feltételek 9.1. pontjában megfogalmazott követelményeket az ajánlatkérő azért értelmezte kiterjesztően, segítségül híva az idézett ágazati szabványt is, hogy ezeket az ajánlatkérő által tisztességtelennek minősülő vállalásokat megajánlott ajánlattevőket ki tudja zárni az eljárásból. Az ajánlatkérő álláspontja szerint a Kbt. 24. § (1) bekezdésében foglalt - a verseny tisztaságára vonatkozó - alapelvi rendelkezéseket sértenek az ajánlattevők olyan garanciális vállalásai, amelyekről az ajánlatkérő joggal feltételezheti, hogy azok elfogadása esetén sem tudja az ajánlattevő kötelezettségeinek teljesítését kikényszeríteni. Ezek a vállalások az esetleg a nyilvánvaló jó erkölcsbe ütközőnek is minősülhetnek, magukkal vonva az érvénytelenség jogkövetkezményét is.
IV. r. kérelmező kérelmével kapcsolatosan előadta azt is, hogy az összehasonlítást a felhívásban megadott módszer szerint végezte. A teljesítési határidőt is a dokumentációban meghatározott módon értékelte, azaz a munkaterület-átadás és a vállalt teljesítési határnap közötti munkanapok számát arányosította. Álláspontja szerint nem vonhatja az ajánlatkérő kétségbe az ajánlattevők határidővel kapcsolatos vállalásait tekintettel arra is, hogy jelentős összegű késedelmi kötbérvállalás is történt az ajánlattevők részéről. A jótállási garancia értékelése is a dokumentációban részletesen meghatározott módon - a garancia %-os mértéke alapján - történt. Más szempontokat utólagosan az értékelésbe nem vonhatott be. Az ajánlatok elbírálása jogszerűen történt, tehát az nem eredményezte a kérelmező ajánlatának az "eltorzítását".
Az ügyben érdekelt felek közül a Penta Kft. írásban úgy nyilatkozott, hogy elfogadja az ajánlatkérő döntését. Álláspontja szerint a közbeszerzési eljárásokban egyre gyakoribb irreális garanciavállalásokat csak a felső határt is korlátozó előírásokkal lehetne elkerülni. Már 100-120 éves vállalásokkal is találkoztak és megjósolhatatlan, hogy hol lesz a felső határ. Álláspontja szerint szakmai meggyőződése, hogy a csatornahálózatokra vonatkozó garancia elméleti felső határa a beépített anyagok várható élettartama, így az ezen időpontot meghaladó vállalások irreálisak.
A Schkibt Kft. írásban azt nyilatkozta, hogy álláspontja szerint a túlzott garanciavállalással szerzett előny tisztességtelen és jogszabálysértő, azonban e kérdést a polgári jog körébe tartozó jogszabályok rendezik. Helyesnek tartja, hogy a jogszabályokat sértő ajánlatokat ajánlatkérő kizárta az eljárásból, de ezt a Kbt. szabályai is lehetővé tették.
A tárgyaláson I. r. kérelmező azt is előadta, hogy ajánlatkérő joga és kötelessége a felhívás megfogalmazása. Miután ezt megtette és kihirdette, ehhez már kötve van, ettől nem térhet el. Jelen ügyben ajánlatkérő a jótállás maximális felső határát nem jelölte meg, ezért nem térhet el a saját felhívásától és az érvénytelenséget az I. r. kérelmező ajánlata vonatkozásában nem mondhatta volna ki. Előadta azt is, hogy olyan vállalást tartalmaz az ajánlata, mely kikényszeríthető, hisz olyan garanciális feltételeket vállalt, ami későbbiekben biztosítékot nyújt az ajánlatkérő számára, 50 év múlva, amennyiben kell, újraépítik a csatornát. Álláspontja szerint az ajánlatukban olyan értékkövető pénzügyi fedezetet vállaltak a 20% összeg visszautalásával, ami megfelelő garanciát nyújt arra, ha valamilyen probléma felmerül, akkor az ajánlatkérő költségeit ez fedezze.
II. r. kérelmező a tárgyaláson azt is nyilatkozta, hogy valójában az ajánlatukban azért vállaltak 700 év jótállást, hogy ezzel a vállalással egy olyan ellentmondásra hívják fel a figyelmet, amire már korábban, 2000-ben is felfigyeltek, amikor egy jogorvoslatuk kapcsán 22 éves jótállásvállalás miatt kezdtek jogorvoslati eljárást. Véleménye szerint komoly szakmai körökkel egybehangzóan a megfelelő vállalás 5-10 év lehet, ami még reális és elfogadható. Jelen közbeszerzési eljárásban azért jelölték meg a 700 évet, mert korábbi konzultációkon elhangzott olyan is, hogy volt ahol 650 éves vállalással nyert valaki egy közbeszerzési eljárás során. Valójában garancia nehezen képzelhető el a 100 vagy több száz éves vállalások esetén, de álláspontja szerint, ha ilyen feltétellel köt valaki szerződést, akkor a Ptk. szabályai szerint elméletileg a szavatosság érvényesítése perrel akár 700 év múlva is kikényszeríthető.
Ajánlatkérő az írásos ellenkérelmét a tárgyaláson változatlanul fenntartva előadta, hogy álláspontja szerint azok az ajánlattevők, akiket kizártak a túlzott vállalás miatt, azok a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvény rendelkezéseit is megsértették az irreális vállalásukkal, ami alapján megfontolják, illetve valószínűsítik, hogy rendkívüli képviselő-testületi ülést követően a Versenytanácsnál ezt a magatartást kifogásolják, és eljárást kezdeményeznek nevezettekkel szemben.
A Döntőbizottság a rendelkezésére álló iratok, dokumentumok, a felek írásban és a tárgyaláson szóban előterjesztett nyilatkozatai alapján megállapította, hogy mind a négy jogorvoslati kérelem megalapozott az alábbiak miatt:
A Döntőbizottság megvizsgálva a kérelmezők, valamint a többi érvénytelenné nyilvánított ajánlatban foglalt jótállási időket, az alábbiakat állapította meg:
I. r. kérelmező:
- Jótállási idő: 1250 hónap (= 104 év 2 hónap).
- Vállalási ár 1 337 000 500 Ft, és megállapítható az is, hogy a jótállási kötelezettség a szerződéstervezet alapján teljes körű, azaz kiterjed a felhasznált anyagokra, szerkezetekre és kivitelezésre. A jótállási idő tartamára jótállási garancia áll rendelkezésre az ellenszolgáltatás 20%-a erejéig, melyet egy elkülönített számlán tesz letétbe az ajánlattevő.
II. r. kérelmező:
- Jótállási idő 700 év.
- Vállalási ár 1 339 000 000 Ft, a jótállási garancia mértéke 20%. Megállapítható, hogy az ajánlatban nincs konkrétan meghatározva, hogy a jótállási kötelezettség mire terjed ki.
III. r. kérelmező:
- Jótállási idő 6000 hónap (= 500 év).
- Vállalási ár 1 389 000 000 Ft, jótállási garancia mértéke a vállalási ár 33%-a. A jótállás terjedelmét a kérelmező nem határozta meg az ajánlatában.
IV. r. kérelmező:
- Jótállás 120 hónap (=10 év).
- Vállalási ár 1 090 000 000 Ft, jótállási garancia 10%.
Fentieken túlmenően a kizárt ajánlattevők közül az OMS Hungária Kft. 2400 hónapot (= 200 év), a DIAMIT Rt. csatornára 1200 hónapot (= 100 év), útépítésre 120 hónapot (= 10 év), gépészetre 60 hónapot (= 5 év) vállalt jótállásként, míg a Penta Kft. 1440 hónapot (= 120 év) jelölt meg ajánlatában jótállás időpontjaként. Ezen túlmenően azt is megállapította Döntőbizottság, hogy az érvényesnek tekintett ajánlatokban a jótállás időtartama maximum 50 évben lett meghatározva.
A jogvita tárgyát képező jótállási vállalások megítélése során nem nélkülözhető a Ptk. vonatkozó rendelkezéseinek vizsgálata, arra is figyelemmel, hogy a Kbt. 75. § (2) bekezdése szerint a közbeszerzési eljárás során megkötött szerződésekre egyebekben a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 248. §-a az alábbiakat tartalmazza:
"(1) Jogszabály jótállási kötelezettséget írhat elő, és meghatározhatja annak legkisebb kötelező mértékét is. A felek jótállási kötelezettséget szerződésben is vállalhatnak.
(2) Jótállás alapján a kötelezett a szerződésszerű teljesítésért ebben a törvényben foglaltaknál szigorúbb felelősséggel tartozik.
(3) Aki a szerződés hibátlan teljesítéséért jótállásra köteles, ennek időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Kötelező jótállás esetén a jótállási idő alatt felmerülő szavatossági jogokat a jótállásra vonatkozó jogszabály szerint kell elbírálni."
Fentieken túlmenően a kötelező jótállási időt alacsonyabb szintű jogszabályok határozhatnak meg egyes esetekben, azonban a Döntőbizottság a felekkel megegyező módon azt is megállapította, hogy jelen beszerzés tárgyát illetően ilyen jogszabály nem lelhető fel. Ebből következően a jótállás, jogintézményének tartalmát jelen jogorvoslati eljárás tárgyát képező közbeszerzés esetében a felek megállapodása határozza meg.
A Ptk.-ból eredően valamennyi dolog hibás teljesítése esetén igénybe vehető polgári jogi eszköz a szavatosság, amelynek mértékét a kötelező alkalmassági idővel összefüggésben határozza meg a jogszabály. Az alkalmassági idő a szabványokban előírt tartóssági követelményeken alapul. Az előbbiek miatt a szabványokban előírt tartóssági követelmény nem hoz létre jótállási kötelezettséget (csak szavatosságot) kivéve, ha felek így állapodnak meg. A jelen hatályos jogi rendelkezésekből az is megállapítható, hogy a jótállási jog a kijavítás, árleszállítás, kicserélés, elállás, kijavítási költség megfizetésére irányuló igény. A jótállási jogok tehát megegyeznek a szavatossági jogokkal. Amennyiben a felek a szerződésben kötik ki a jótállást, azonban a jótállási jogok tekintetében nem állapodnak meg, úgy a jogosult ugyanazokat a jogokat érvényesítheti, mint szavatosság esetén. A Ptk. 216. § (1) bekezdése szerint a jótállási kötelezettséggel kapcsolatos szerződést a törvény nem köti alakszerűséghez, e kérdésben tehát a felek megállapodhatnak írásban, szóban, illetve ráutaló magatartással is.
A Döntőbizottságnak meggyőződése, hogy az ajánlatkérőnek az ajánlatok elbírálása körében kötelezettsége az is, hogy az ajánlattevők által vállalt szerződési feltételeket azok teljesíthetősége szempontjából a Kbt. alapelveire is tekintettel megvizsgálja. A jelen esetben az ajánlatkérő helyesen ismerte fel azt, hogy több ajánlattevő is az objektív összehasonlítást torzító, teljesíthetetlen jótállási időtartamokat jelölt meg.
A Döntőbizottság álláspontja szerint a jótállás vállalása akkor minősíthető reálisnak, ha a hiba megjelenésének időpontjában valóban bizonyítható, hogy az a műszaki átadás-átvétel (teljesülés) időpontjában már fennállt, vagyis a beruházás hibásan teljesült. A bizonyíthatóságtól akkor sem lehet eltekinteni, ha a jótállás körébe tartozó hiba kijavítására pénzügyi biztosíték is az ajánlatkérő rendelkezésére áll, ugyanis a jótállás érvényesítése kizárólag a Ptk. által meghatározott fogalom körében értelmezhető. Nem sorolható ide a műszaki létesítmény olyan meghibásodása, amely nem a hibás teljesítés miatt következett be.
Ajánlatkérő az I-III. r. kérelmezők ajánlata érvénytelenségének indokolásánál hivatkozik a Vízügyi Ágazati Szabványra - MSZ 10311-86 - és ennek egy-egy pontjára, mely az általános követelményeket a fentebb leírt módon tartalmazza. A Döntőbizottság álláspontja szerint a szabvány nem értelmezhető másként, mint minimális követelménynek, azaz, hogy a szabványnak megfelel a csatornarendszer, ha legalább 50 évig képes rendeltetésszerűen üzemelni.
Az élettartam felső határának korlátozására semmilyen előírást vagy utalást nem talált a Döntőbizottság a jogorvoslati eljárás során. Ennek keretében megállapítható az is, hogy ajánlatkérő sem tett semmilyen kikötést a felhívásában vagy a Részletes Pályázati Feltételekben arra vonatkozóan, hogy milyen mértékben maximálja a várható jótállás időtartamát.
A fentiekre tekintettel a Döntőbizottság álláspontja szerint a szabvány fenti előírásaiból nem lehet leszűrni azt a következtetést, hogy az 50 évnél hosszabbra vállalt jótállás azzal, illetve az azt hatályba léptető jogszabállyal ellentétes lenne. Fentiekre tekintettel a Döntőbizottság álláspontja szerint ajánlatkérő a jótállás felső határának megjelölése hiányában jogszerűen nem nyilváníthatja érvénytelennek azon ajánlatokat, melyekben az ajánlattevők 50 évnél hosszabb időtartamot jelöltek meg jótállásként.
A Kbt. 52. § (1) és (2) bekezdése szerint:
"(1) Az ajánlatkérő az ajánlatok felbontásakor, illetőleg azt követően megállapítja, hogy mely ajánlatok érvénytelenek.
(2) Érvénytelen az ajánlat, ha
a) azt az ajánlati felhívásban meghatározott ajánlattételi határidő lejárta után nyújtották be;
b) azt olyan ajánlattevő nyújtotta be, aki nem jogosult az eljárásban részt venni;
c) az ajánlattevő a biztosítékot nem, vagy nem az előírtaknak megfelelően bocsátotta rendelkezésre;
d) az nem felel meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek."
E törvényi rendelkezésre figyelemmel megállapítható kétséget kizáróan, hogy ajánlatkérő törvényi feltételek hiányában jogellenesen nyilvánította érvénytelenné I., II. és III. r. kérelmező ajánlatát arra tekintettel, hogy azok 50 évnél hosszabb jótállást vállaltak az ajánlatukban.
Ugyanakkor az a tény, hogy az ajánlatok érvényesek voltak, nem jelenti azt, hogy az ajánlatkérő számára irreális vállalásokat tartalmazó ajánlatok összehasonlítása minden körülmények között kötelező lenne. Az ajánlatkérő ugyan rávilágított arra, hogy az ajánlatok egy része számára alkalmatlan az összehasonlításra, azonban a Kbt.-ben előírt kötelezettségeit nem megfelelően alkalmazta.
A jogorvoslati eljárás során megállapításra került, hogy sem ajánlatkérő, sem kérelmezők, sem az ügyben érdekelt további felek olyan jogszabályt, vagy jogszabályi rendelkezést nem jelöltek meg, mely az 50 éves vagy annál magasabb jótállás vállalását jogsértőnek minősítené a csatornaberuházások vonatkozásában. Ezzel szemben a jogorvoslati eljárás során a II. r. kérelmező, aki egyébként az ajánlatában 700 éves jótállást jelölt meg, maga is úgy nyilatkozott, hogy a megfelelő vállalás ilyen beruházások esetén legfeljebb 5-10 év lehet. A csatornaberuházások ugyanis nemcsak magából a csatorna vezetékrendszeréből, hanem ehhez kapcsolódó átemelőkből és szivattyúkból és egyéb technikai berendezésekből állnak, melyek esetén a garancia vállalása életszerűen 5-10 évnél hosszabb szintén nem lehet. Ugyanígy megkérdőjelezhető a csatornarendszerek építése kapcsán kialakított útburkolatok, utak esetében az 50 év feletti, esetleg több száz éves garanciavállalás is. Különösképpen irreális a jótállás érvényesítése arra tekintettel, hogy ebben a körben csak a teljesítéskor meglévő hibák esetén alkalmazhatóak a jogintézmény adta lehetőségek.
A Kbt. 60. § (1) bekezdésének f) pontja szerint eredménytelen az eljárás, ha valamelyik ajánlattevőnek az eljárás tisztaságát, vagy a többi ajánlattevő érdekét súlyosan sértő cselekménye miatt az ajánlatkérő az eljárás érvénytelenítéséről döntött.
A Kbt. 24. §-ának (1) bekezdése szerint a közbeszerzési eljárásban - az egyes eljárási cselekmények, az ajánlatok értékelése során hozott döntés és a szerződés megkötése tekintetében - az ajánlatkérő köteles biztosítani, az ajánlattevő pedig tiszteletben tartani a verseny tisztaságát, illetve nyilvánosságát.
A jogorvoslati eljárás során elhangzott nyilatkozatokból úgy az ajánlatkérő, mint több, az eljárásban részt vevő ajánlattevő nyilatkozatából megállapítható volt az is, hogy irreálisnak tartották és szakmailag elfogadhatatlannak az 50 éves vagy annál hosszabb jótállási vállalásokat, álláspontjuk szerint az ajánlattevők ezekkel a szerződési feltételekkel megsértették az eljárás tisztaságát, illetve más ajánlattevők érdekeit.
Maga ajánlatkérő is azt nyilatkozta, hogy a részletes pályázati feltételek 9.1. pontjában megfogalmazott követelményeket azért értelmezte kiterjesztően, segítségül híva egyben az Ágazati Szabványt is, hogy az 50 évnél hosszabb időre garanciát vállaló ajánlatkérőket a "tisztességtelennek minősülő vállalásaik alapján" kizárja a további eljárásból, mint érvénytelen ajánlatok benyújtóját.
A Döntőbizottság álláspontja szerint ajánlatkérő, amikor ezt érzékelte az ajánlatok vizsgálata során, akkor nem az általa is megjelölt kiterjesztő értelmező rendelkezést kellett volna alkalmaznia, hanem élnie lehetett volna a fentebb hivatkozott Kbt. 60. § (1) bekezdésének f) pontjában írt rendelkezéssel és az eljárását eredménytelenné kellett volna nyilvánítania, megoldva ezzel a közbeszerzési eljárása során általa irreálisnak, alapelvbe ütköző és teljesíthetetlennek tekintett ajánlatok jogszerűen megoldhatatlan értékelését és rangsorolását.
Fentiekre tekintettel megalapozott a IV. r. kérelmező jogorvoslati kérelme is. Az eljárást lezáró döntés a fentiekben már kifejtett okokból volt jogsértő, azaz az eljárásnak nem lehetett jogszerű nyertese az INNOTERV Rt. Miután a közbeszerzési eljárást eredménytelenné kellett volna nyilvánítani, a Döntőbizottság álláspontja szerint a IV. r. kérelmező kérelmének egyéb elemei már irrelevánsak.
Azzal, hogy ajánlatkérő az eljárás eredménytelenné nyilvánítása helyett az érvényesként kezelt ajánlatok értékelését követően az INNOTERV Rt. ajánlatát nyertesnek kihirdette, megsértette a Kbt. 59. § (1) bekezdését is, mely szerint:
A Kbt. 59. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy:
"(1) Az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban (és a dokumentációban) meghatározott feltételek alapján a 34. § (1) bekezdésében meghatározott elbírálási szempontok egyike szerint a legkedvezőbb ajánlatot tette. Az ajánlatkérő csak az eljárás nyertesével vagy - visszalépése esetén, ha azt az ajánlati felhívásban előírta - az eljárás eredményének kihirdetésekor a következő legkedvezőbb ajánlatot tevőnek minősített személlyel kötheti meg a szerződést."
A fent leírt indokok alapján a Döntőbizottság a Kbt. 76. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva a Kbt. 88. § (1) bekezdésének c), d), f) és h) pontjai szerinti jogkövetkezményeket alkalmazta ajánlatkérővel szemben.
A Döntőbizottság köteles a megállapított jogsértés esetén bírságot alkalmazni. A Kbt. 88. § (5) bekezdése szerint a bírság összegét az eset összes körülményére - így különösen a jogsérelem súlyára, a közbeszerzés tárgyára és értékére, az eljárást segítő együttműködő magatartására, az e törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell megállapítani.
A bírság mértékének megállapításánál Döntőbizottság az eset összes körülményét figyelembe véve a megállapított jogsértésekkel arányban állónak látta a rendelkező részben megállapított összegű bírságot. A mérlegelés során a Döntőbizottság figyelemmel volt arra is, hogy az ajánlatkérő ugyanebben a közbeszerzési eljárásban ismételten jogsértő magatartást tanúsított. Arra is figyelemmel volt a Döntőbizottság a jogkövetkezmények alkalmazásánál, hogy maga ajánlattevő is felismerte, hogy egyes ajánlattevők tanúsítottak olyan magatartást a közbeszerzési eljárás során, melyek alapján kétségessé vált annak jogszerű befejezése.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 2002. december 2.
Dr. Bíró László s. k., Kalmárné Diósy Ildikó s. k.,
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Hámori András s. k.,
közbeszerzési biztos
A határozatot a bíróság előtt keresettel támadták.
