Fővárosi Bíróság (0027)
25.K.31.602/2002/5.
A Fővárosi Bíróság a dr. Szalay József ügyvéd (1065 Budapest, Nagymező u. 28.) által képviselt Junior Vendéglátó Rt. (1095 Budapest, Mester u. 29-31.) felperesnek a dr. Csitkei Mária jogtanácsos (1024 Budapest, Margit krt. 85.) által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott - közigazgatási határozat (hivatkozási szám: B-182/8/2002) felülvizsgálata iránti perében, amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr. Varga Norbert ügyvéd (1054 Budapest, Alkotmány u. 21. fszt. 1.) által képviselt Budapest Főváros VII. Kerület Erzsébetváros Önkormányzat Gazdasági, Műszaki, Ellátó Szolgálata (1071 Budapest, Dembinszky u. 36.) beavatkozott meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15 000 (tizenötezer) forint, a beavatkozónak 10 000 (tízezer) forint perköltséget.
A felperes által lerótt kereseti illetéket a felperes maga viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell írásban, 4 példányban, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve benyújtani.
INDOKOLÁS
A beavatkozó ajánlatkérőként 6267/2001. szám alatt ajánlati felhívást tett közzé a Közbeszerzési Értesítő 2001. október 24-én megjelent 43. számában, "közétkeztetés az önkormányzat az oktatási és szociális intézményeiben" tárgyú, nyílt közbeszerzési eljárás megindítására. A beavatkozó a szerződés időtartamát - a felhívás 4. pontjában - mind az oktatási, mind a szociális étkeztetés esetében 2002. január 1-jétől 2006. augusztus 31-ig terjedő időszakra határozta meg. A felhívásra - többek között - a felperes is tett ajánlatot. A beavatkozó 2001. december 29-én hirdetett eredményt. A nyertes az Attila Bt.-Bajor sarok Kft.-ERFO Kft. közös ajánlata lett, akikkel a szerződést a beavatkozó 2002. január 7-én kötötte meg, a teljesítés kezdő időpontját 2002. április 2. napjában határozták meg.
A közbeszerzési eljárást megelőző időszakban a felperes végezte az étkeztetési szolgáltatást a beavatkozó intézményeiben. A szolgáltatást a beavatkozó 2002. január 1. után is elfogadta a felperestől. A beavatkozó 2002. február 18-án írásban tájékoztatta a felperest arról, hogy "a Közbeszerzési Értesítő 7. évfolyam 43. számában 6267/2001 szám alatt "közétkeztetés oktatási és szociális intézményekben" tárgyú közbeszerzési eljárás eredményesen lezárult. Fentiek után 2002. április 2-tól a kerület intézményeinek étkeztetését a nyertes szolgáltató cég látja el". A tájékoztatást a felperes 2002. február 22-én megkapta. 2002. április 2-ától a felperes már nem szolgáltatott tovább a beavatkozó intézményeiben.
A felperes 2002. április 9-én jogorvoslati eljárást kezdeményezett a beavatkozó közbeszerzési eljárásával szemben. Sérelmezte, hogy a beavatkozó nem nyilvánította eredménytelennek a közbeszerzési eljárást annak ellenére, hogy a nyertes a kiíráshoz képest csak későbbi időpontban vállalta a teljesítés megkezdését.
Az alperes a 2002. május 9-én kelt, B.182/8/2002. számú határozatával a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a jogorvoslati kérelem elkésett. Álláspontja szerint a felperes 2002. január 7-én a nyertessel való szerződés megkötését követően, de a beavatkozó 2002. február 18-án kelt levelében közöltekből is tudomást szerzett arról, hogy a közbeszerzési eljárás nyertese csak 2002. április 2-án fogja megkezdeni a szerződés teljesítését. Az alperes megállapítása szerint a felperes nem a közbeszerzésekről szóló, többször módosított 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 79. § (7) bekezdésében, a jogorvoslati eljárás megindítására biztosított 15 napos határidőn belül kért jogorvoslatot.
A felperes a határozat ellen keresettel élt. Kérte a határozat megváltoztatását ennek megfelelően azt, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a beavatkozó megsértette a Kbt. 62. § (1) bekezdését, mert a beavatkozó nem a kiírásnak megfelelő tartalommal kötötte meg a közbeszerzési eljárás nyertesével a közbeszerzés tárgyára vonatkozó szerződést, a szolgáltatás kezdő időpontját ugyanis a kiíráshoz képest későbbi időpontban határozták meg. A felperes álláspontja szerint az alpereshez benyújtott jogorvoslati kérelme nem késett el, azt az alperes jogsértően utasította el. Hivatkozott a Kbt. 79. § (3) bekezdésére, amely szerint jogorvoslati kérelmet az olyan egyéb érdekelt nyújthat be, akinek jogát, vagy jogos érdekét a Kbt.-be ütköző tevékenység, vagy mulasztás sérti, vagy veszélyezteti. Mivel a beavatkozó részére 2002. április 2-ig a felperes teljesítette a szolgáltatást, ezideig őt jogsérelem nem érte, így korábban nem is terjeszthetett elő jogorvoslati kérelmet.
A tárgyaláson lényegében megismételte a keresetlevélben foglaltakat. Kiemelte, hogy a Kbt. kötelező erővel írja elő, hogy a szerződést az ajánlati felhívásban meghatározott tartalommal kell megkötni, az pedig nyilvánvaló, hogy a szerződés kezdő időpontja nem azonos a kiírásban meghatározott időponttal. A szerződés így semmis, a semmisség megállapítására pedig bárki határidő nélkül hivatkozhat, erre tekintettel - véleménye szerint - nincs jelentősége az alperes által hivatkozott határidőnek.
Előadta még, hogy számára akkor vált nyilvánvalóvá a jogsértés, amikor a szolgáltatás további teljesítését megtiltották. A beavatkozó által írt levelet bár megkapta, ám annak tartalmából számára nem következett, hogy a szerződés teljesítésének időpontja megváltozik, így a jogsértésről e levélből nem szerzett tudomást.
Véleménye szerint abból a tényből, hogy a felperes 2002. januártól tovább teljesítette a szolgáltatást, nem vonható le az a következtetés, hogy a jogsértés megtörtént. Felperes ugyanis piacvezető e szolgáltatás tekintetében, sok helyre teljesít, ezért nem vette észre, hogy a beavatkozó számára a közbeszerzési eljárás lezárását követően is teljesített. Ezen kívül a párhuzamos szolgáltatást sem tartotta kizártnak. Mindezekre tekintettel kérte a határozat megváltoztatását és az alperes perköltségben való marasztalását.
Az alperes nyilatkozatában lényegében megismételte a határozatban foglalt indokait, kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását.
A tárgyaláson a fentieken túl kiemelte. hogy a felperesnek 2002. január 2-án már tudnia kellett az általa sérelmezett jogsértésről, hiszen a kiírás szerint január 1-jétől már a pályázat nyertesének kellett volna szolgáltatnia, már pedig akkor nem ő, hanem a felperes maga szolgáltatott.
Elképzelhetetlennek tartotta a párhuzamos szolgáltatás lehetőségét, hiszen ez esetben mindenki két adagot kapott volna.
A beavatkozó csatlakozott az alperesi előadáshoz, kérte a kereset elutasítását és felperes perköltségben való marasztalását, ezen belül 50 000 forint ügyvédi munkadíj megállapítását indítványozta, ügyvédi megbízási szerződést nem csatolt be.
A beavatkozó álláspontja szerint a jogorvoslati kérelem előterjesztésére megadott határidőt 2002. január 7-től kell számítani. A jogsértő cselekmény ugyanis ekkor történt, mert ekkor kötötték meg a szerződést, szemben a kiírásban meghatározott időponttal. Utalt még arra, hogy a per tárgyára tekintettel nincs jelentősége annak, hogy a szerződés semmis-e, vagy sem.
A felperes keresete nem alapos.
A bíróság a Polgári perrendtartásról szóló, többször módosított, 1952. évi III. törvény (Pp.) 324. § (1) bekezdése alapján, valamint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított, 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. és 73. §-ai alapján a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja a perben támadott közigazgatási határozat felülvizsgálata során; hogy az megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és eljárási szabályoknak.
A bíróságnak a perben azt kellett megítélnie, hogy az alperes jogsértést követett-e el akkor, amikor a felperes jogorvoslati kérelmét elkésettség okán elutasította.
A bíróság a felek és a beavatkozó nyilatkozatai, valamint a közigazgatási iratok alapján megállapított tényállásból kiindulva a következőkre alapozta döntését.
A Kbt. 79. § (7) bekezdése szerint a jogorvoslati eljárást a Kbt. szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított 15 napon belül, de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított 90 napon belül lehet kérelmezni, vagy kezdeményezni. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.
A Kbt. felhívott szabálya tehát a kérelem benyújtásával kapcsolatban egy objektív és egy szubjektív határidőt határoz meg. Az objektív határidő számításánál a jogsértő esemény megtörténtének, illetőleg a jogsértő esemény befejezésének időpontjának van jelentősége. Ezzel szemben a szubjektív határidő kezdete szempontjából jogi relevanciája annak van, hogy mikor jutott a kérelmező olyan információ birtokába, amelyből meggyőződhet arról, hogy az ajánlatkérő cselekménye jogsértő, vagyis mikor szerez e cselekményről tudomást. Erre tekintettel a bíróságnak azt kellett megállapítania, hogy a felperes az általa vélt jogsértésről ténylegesen, válójában mikor szerzett tudomást.
A felperes azt tartotta jogsértő eseménynek, hogy a Kbt. kötelező szabálya ellenére a teljesítés kezdő időpontját a nyertessel kötött szerződésben az ajánlati felhívásban meghatározott időponttól eltérően, nem 2002. január 1. napjában, 2002. április 2. napjában határozták meg. Ezek alapján a bíróság megítélése szerint a felperes által kifogásolt jogsértő cselekmény már 2002. január 1-jén bekövetkezett, hiszen ezen a napon kellett volna a közbeszerzés tárgyát képező szolgáltatást a nyertesnek teljesítenie. Ez az az időpont tehát, amelytől számítani kell a jogorvoslati eljárás megindítására - a Kbt.-ben megállapított - objektív és szubjektív határidőket.
A fenti megállapítást követően a bíróságnak azt kellett megítélnie, hogy a jogsértőnek vélt cselekmény időpontjához képest a felperes mikor szerzett e cselekményről tudomást, illetőleg erre figyelemmel jogorvoslati kérelme határidőben érkezett-e az alpereshez.
A felek között nem volt vitás, hogy a közbeszerzési eljárás megindításakor a felperes teljesítette a beavatkozó számára az étkeztetési szolgáltatást. Ugyancsak nem volt kétséges, hogy 2002. január 1. és 2002. április 2. között a felperes teljesített.
A tekintetben is egyezően nyilatkoztak a felek, hogy a közbeszerzési eljárás nyertese nem a felperes lett, és hogy a felhívásban meghatározott teljesítési kezdő időpont és a tényleges kezdési időpont eltért.
Mindezekből következően a bíróság megítélése szerint egy magát piacvezetőnek tartó, közbeszerzési eljáráson eséllyel pályázó cég 2002. január 1-jét követően nyomban észleli, hogy a kiírás és az eredményhirdetés ellenére továbbra is ő teljesít és nem a nyertes. A bíróság tehát a felperesi érveléssel éppen ellenkezőleg értékelte a felperes piacvezető szerepére való hivatkozást. Miután a felperes nem új szolgáltató, és számos közbeszerzési eljárásban már részt vett, joggal feltételezhető, hogy ismeri a közbeszerzési eljárás lehetséges elemeit, az egyes cselekmények súlyát és jelentőségét, továbbá, hogy az általa teljesített szolgáltatásról naprakész legyen. 2002. január 2-án tehát, amikor ő szolgáltatott, igenis tudomással bírt arról, hogy a beavatkozó az ajánlati felhívásban foglaltaktól eltér, mert nem a nyertes teljesít.
Osztotta a bíróság az alperes azon hivatkozását, miszerint a szolgáltatás jellegéből fakadóan a párhuzamos szolgáltatás kizárt. Párhuzamos teljesítés esetén a felperesnek egy konyhában, egy ebédlőben kellene ugyanazon időben a nyertes pályázóval szolgáltatni, ez pedig elképzelhetetlen a felperes észlelése nélkül.
Minderre tekintettel tehát annak van jelentősége, hogy a felperes az ajánlati felhívásban meghatározott időpontban nem kötötte meg a szerződést. A bíróság megítélése szerint, a beavatkozó érvelésével ellentétben, nem annak van relevanciája, hogy a felhívástól eltérően végül is melyik időpontban kötött szerződést a nyertessel, és alperesi hivatkozással szemben az sem lényeges, hogy milyen tartalmú levelet küldött a beavatkozó a felperesnek. Ezek ugyanis, bár megerősítik a felperes tudomását, de nem változtatnak azon, hogy a jogsértést felperes már 2002. január 1-jét követő napon észlelte.
A bíróság nem tudta elfogadni a felperes azon érvelését sem, amely szerint a határidő csak onnantól indul, amikor már számára a jogsértő cselekmény sérelmessé vált. Rámutat a bíróság ugyanis arra, hogy a Kbt. felhívott rendelkezése kifejezetten a jogsértéshez fűz jogkövetkezményt és nem a cselekmény sérelmessé válásához. Éppen ezért annak nincs jelentősége, hogy a beavatkozó kifogásolt magatartása mely időponttól vált a felperes számára sérelmessé.
A bíróság megítélése szerint helyesen járt el az alperes akkor, amikor a jogorvoslati kérelmet elkésettség okán elutasította. A felperes által hivatkozott jogsértés bekövetkezésének az időpontja a bíróság megállapítása szerint 2002. január 1., így a jogorvoslati kérelem előterjesztésére nyitva álló objektív határidő az ezt követő 90. napon lejárt. A felperes pedig 2002. január 1-jét követő napon a vélt jogsértésről tudomást szerzett, amely naptól számított 15. napon belül nyújthatott volna be törvényesen jogorvoslati kérelmet. A felperes által 2002. április 9-én előterjesztett kérelem tehát mind az objektív, mind a szubjektív határidő tekintetében elkésett.
A jogvesztő határidő elmulasztásához a jog elenyészésének következménye fűződik. A törvényben meghatározott idő elteltével ugyanis megszűnik az igény érvényesítéséhez kapcsolódó alanyi jog. E jogát a felperes tehát a határidő túllépésével elvesztette, így jogorvoslatot sem kérhet már. Ezáltal felperes saját magát zárta el a jogérvényesítés törvényes lehetőségétől.
Nem tudta elfogadni a bíróság a felperesnek a szerződés semmisségére vonatkozó hivatkozását. A közigazgatási perben ugyanis a bíróság a perben támadott közigazgatási határozatot vizsgálja felül törvényességi szempontból. E vizsgálat azonban nem terjedhet túl a határozaton és e körben annak megállapítására sincs lehetőség, hogy egy lezárt közbeszerzési eljárást követő szerződés semmis-e, vagy sem. A Kbt. 88. § (9) bekezdése alapján a Kbt. szerinti jogkövetkezmények nem zárják ki a szerződés semmisségének megállapítását. Erre azonban a közigazgatási perben a kifejtettek szerint e bíróságnak nincs hatásköre.
A fentiek szerint a bíróság az alperesi határozatot a felperes által támadott valamennyi körben felülvizsgálta, ám azokkal kapcsolatban jogszabálysértést nem állapított meg, erre tekintettel a felperes keresete megalapozatlannak bizonyult, így azt el kellett utasítani.
A bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes és a beavatkozó költségeinek megfizetésére. A perköltség összegének megállapítása során a bíróság figyelemmel volt arra, hogy az alperes és a beavatkozó készkiadásait nem kívánta perköltségként érvényesíteni, a munkadíjakat pedig a bíróság mérlegelés alapján állapította meg. Ennek során figyelembe vette különösen azt, hogy a per az első tárgyaláson befejeződött, értékelte az alperes alapos írásbeli nyilatkozatának elkészítését, a képviselőknek a tárgyalásra való felkészülésre fordított idejét és az ügy bonyolultságát. A bíróság a beavatkozó által érvényesíteni kívánt ügyvédi munkadíj összegét eltúlzottnak találta, ezért azt a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 8/2002. (III. 30.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése alapján leszállította.
Az illeték viseléséről a bíróság az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 43. § (3) bekezdése alapján rendelkezett figyelemmel arra, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog ellenére a felperes a keresetlevélen az illetéket lerótta.
Budapest, 2002. szeptember 5.
dr. Vitál-Eigner Beáta s. k.,
bíró
