LEGFELSŐBB Bíróság (0192)
Kf.III.37.161/2002/5.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Ferenczi Emma ügyvéd (4025 Debrecen, Széchenyi u. 46.) által képviselt KEVIÉP Kft. (4025 Debrecen, Széchenyi u. 46.) felperesnek a dr. Sárkány Izolda jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1029 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott döntőbizottsági határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíráságon 13.K.32.207/2001. számon megindított perében - amely perbe a Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata (6720 Szeged, Széchenyi tér 10.) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott a Fővárosi Bíróság 2001. év november hó 27. napján kelt 13.K.32.207/2001/3. számú ítélete ellen a felperes részéről 4. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán a 2002. év október hó 8. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10 000 (tízezer) Ft másodfokú eljárási perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket.
Ez ellen a végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata 2000. november 15-én részvételi felhívást tett közzé előminősítési eljárás lefolytatására, amelynek tárgya Szeged város belterületi vízrendezés I. ütemének építése fővállalkozási szerződés keretében" volt. Az előminősítési eljárás eredményességét követően a jelentkezőket az ajánlatkérő 2001. január 22-én ajánlattételre hívta fel. Az ajánlatkérő az ajánlati felhívás részszempontjait és súlyszámait meghatározta az összességében legkedvezőbb ajánlat kiválasztása érdekében. A szempontok között a helyi munkavállalók foglalkoztatása 20-as súlyszámmal került meghatározásra.
Az ajánlattevők vagy számszerűen, vagy a kivitelezési érték százalékos arányában, vagy a helyi alvállalkozók arányában jelölték meg ajánlatukban a helyi munkavállalók foglalkoztatásának adatait.
Az ajánlatkérő 2001. március 27-én hirdetett eredményt, amely szerint az összességében legelőnyösebb ajánlatot a KÉSZ Kft., a második legkedvezőbb ajánlatot a felperes tette.
A felperes jogorvoslati kérelme alapján az alperes 2001. május 11-én kelt D.206/10/2001. számú határozatával megállapította, hogy ajánlatkérő a helyi munkavállalók foglalkoztatásának értékelése során megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 26. § (2) bekezdésének második fordulatára tekintettel a Kbt. 55. § (6) bekezdését, ezért az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését megsemmisítette. Ezt követően az ajánlatkérő a Kbt. 88. § (6) bekezdése alapján újból értékelte az ajánlatokat, amelynek során 2001. május 29-én a Kbt. 57. § (1) bekezdésének megfelelően valamennyi ajánlattevőt a helyi munkavállalók foglalkoztatása értékeléséhez az ajánlat egyértelművé tétele érdekében nyilatkozatra hívta fel. A nyilatkozatok eredményeként az ajánlatkérő ismét az eredeti értékelésre jutott a felperes a második legkedvezőbb ajánlat minősítést érte el.
A felperes 2001. június 19-én jogorvoslati kérelmet nyújtott be az alpereshez, amelyre az alperes 2001. július 18-án kelt D.393/10/2001. számú határozatával a jogorvoslati kérelmet elutasította.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperesi határozat bírósági felülvizsgálata érdekében, álláspontja szerint az ajánlatkérő a Kbt. 35. § (1) bekezdés a) pontjával kapcsolatos eljárást megsértette, a kért utólagos adatszolgáltatás nem képezhette az értékelés alapját.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak minősítette, ezért azt ítéletével elutasította. Álláspontja szerint a Kbt. 35. § (1) bekezdés a) pontja szerint az ajánlatkérő a felhívásban az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálása során előnyben részesítheti az ajánlatot, ha az a felhívásban meghatározott módon elősegíti az önkormányzati feladatok végrehajtását.
A Kbt. 55. § (6) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempontok alapján bírálta el. A Kbt. 57. § (1) bekezdése értelmében az ajánlatok elbírálása során az ajánlatkérő írásban és a többi ajánlattevő egyidejű értesítése mellett felvilágosítást kérhet az ajánlattevőtől az ajánlatával kapcsolatos nem egyértelmű kijelentések tartalmának tisztázására. E jogszabályi keretek között az alperesi beavatkozó eljárása megfelelt a Kbt. rendelkezéseinek és biztosította az esélyegyenlőséget is.
A felperes nyújtott be fellebbezést az elsőfokú bíróság ítélete ellen, kérte annak megváltoztatását és az alperesi határozat megváltoztatásával jogorvoslati kérelmének helyt adó döntést.
A fellebbezésben előadottak szerint az alperesi beavatkozó a Kbt. 26. § (2) bekezdés második fordulatára tekintettel megsértette a Kbt. 55. § (6) bekezdését. Megsértette továbbá az alperesi beavatkozó a Kbt. 24. § (2) bekezdését, amely szerint az ajánlatkérőnek biztosítani kell az esélyegyenlőséget az ajánlattevők részére. Az esélyegyenlőség, azaz azonos paraméterek alapján történő értékelés tette szükségessé a pontosító ajánlattevő nyilatkozatok bekérését, mivel az ajánlattevők összehasonlításra alkalmatlan ajánlati vállalásokat tettek a foglalkoztatott létszámon belül a helyi munkavállalók létszámára vonatkozóan. Minden ajánlattevő egyértelműen, világosan, félre nem érthető leírta a helyi munkaerő foglalkoztatásával kapcsolatos ajánlatát. Súlyosan sérti az esélyegyenlőséget, ha az ajánlatkérő utólag, a már beadott ajánlatok birtokában és ismeretében határoz meg a felhívástól eltérő értékelési szempontokat.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Az ajánlatkérő nem követett el jogsértést a helyi munkaerő foglalkoztatásának értékelése során akkor, amikor a kivitelezés folyamán igénybe venni kívánt helyi munkaerőlétszámot figyelembe véve végezte el a pontozást, az értékelést.
Az alperesi beavatkozó az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a Kbt. előírásait nem sértetté meg, az értékelés jogszerűségét elismerő alperesi határozat sem lehet jogszabálysértő.
A fellebbezés nem alapos.
A fellebbezési eljárás során a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból mindenben megfelelő jogi következtetést vont le.
A Kbt. 55. § (6) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempontok alapján bírálja el. Ha az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja választani, akkor az ajánlatoknak az elbírálási részszempontok szerinti tartalmi elemeit a fentiekben meghatározott ponthatárok között értékeli, majd az így az egyes tartalmi elemeknek adott értékelési pontszámot megszorozza a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként összeadja. Az alperesi beavatkozó esetében a helyi munkaerő foglalkoztatásával kapcsolatos adatközlés, illetőleg az ajánlati felhívásban megadott részszempont körében az alperes jogerős határozata megállapította, hogy az ajánlatkérő alapvetően nem a közbeszerzési eljárással összefüggésben állott ajánlati elemekre alapozta értékelését. Az alperesnek a megismételt értékelési eljárásban a jogerős közbeszerzési döntőbizottsági határozat végrehajtásaként a Kbt. 88. § (6) bekezdése szerint ismét mérlegelnie kellett a korábban meghozott döntését. Ennek során a Kbt. 57. § (1) bekezdése szerint járt el. A Kbt. 57. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít az ajánlatkérő számára, hogy az ajánlatok elbírálása során írásban a többi ajánlattevő egyidejű értesítése mellett felvilágosítást kérhet az ajánlattevőktől az ajánlattal kapcsolatos nem egyértelmű adatközlésre, ezek tartalmának tisztázása érdekében.
A Legfelsőbb Bíróság - összhangban az elsőfokú bíróság álláspontjával - megállapította, hogy a Kbt. 57. § (1) bekezdésének alkalmazása az ajánlatkérő értékelési eljárásában nem sértette meg az esélyegyenlőség elvét, miután minden ajánlatkérőnek lehetőséget biztosított, hogy a helyi munkaerő foglalkoztatásával kapcsolatos részszempont taralmát tisztázza. Az ajánlattevők számára helyi munkaerő foglalkoztatásával kapcsolatos kérdések tisztázása körében egyenlő esélyeket biztosított, a jogerős közbeszerzési döntőbizottsági határozatot hajtotta végre a Kbt. rendelkezéseinek alkalmazásával.
A Kbt. az ajánlatkérő számára a tájékoztatás kérését a megfelelően szabályozott eljárási keretek között azért biztosítja, hogy az ajánlatkérő pontos információk alapján választhassa ki a számára legkedvezőbb ajánlatot. Ez a tájékoztatáskérési lehetőség abban az esetben is fennáll, ha az ajánlatkérő az elbírálás során valamely részszempont értékelése során úgy ítéli meg, hogy az ajánlatkérők egymástól eltérő módon vagy hiányos adatot közöltek. Ezzel a tájékoztatás kérésével az ajánlatkérő nem sérti a Kbt. előírását, amely szerint [Kbt. 26. § (2) bekezdése] a pályázati felhívásban, illetőleg a részletes szerződési feltételeket tartalmazó dokumentációban meghatározott feltételekhez az ajánlatkérő kötve van.
A felperes esetében az ismételt értékelési eljárásra az alperes döntése alapján került sor, az alperes határozatának megállapításait az alperesi beavatkozónak figyelembe kellett vennie, és a jogerős közbeszerzési döntőbizottsági határozatot végre kellett hajtania. A végrehajtás során az alperesi beavatkozó a Kbt. 57. § (2) bekezdésében meghatározott tájékoztatási lehetőséggel élve jogilag szabályozott olyan eljárásban szerzett be további adatokat az általa meghatározott részszempont teljesítését illetően, amely során biztosította az ajánlatkérők esélyegyenlőségét. Az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempontok alapján bírálta el a már pontosított helyi munkaerő foglalkoztatásra vonatkozó adatok ismeretében. Az ajánlatkérő biztosított az esélyegyenlőséget az ajánlattevők részére, egyidejűleg és írásban kérte a szükséges felvilágosítást, így minden ajánlattevő egyértelműen, világosan, félre nem érthető módon megállapíthatta, milyen további információkra van szüksége az ajánlatkérőnek az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztása érdekében.
Az alperesi beavatkozó eljárása megfelelt a Közbeszerzési Döntőbizottság jogerős döntésének és a Kbt. 57. § (2) bekezdésében előírt eljárást maradéktalanul betartotta.
Fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint az érdemben helyes elsőfokú bírósági ítéletet helybenhagyta.
A felperes így pervesztes lett, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperes perköltségének viselésére kötelezte a Legfelsőbb Bíróság. Az alperesi beavatkozónak költsége a fellebbezési eljárásban nem merült fel, ezért a Legfelsőbb Bíróság másodfokú perköltséget számára nem állapított meg.
A felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. § (2) bekezdése szerinti fellebbezési eljárási illeték fizetésére köteles.
Budapest, 2002. október 8.
Dr. Kozma György s. k., Dr. Madarász Gabriella s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Kárpáti Zoltán s. k.,
bíró
