LEGFELSŐBB Bíróság (0493)
Kf.VI.37.738/2001/8.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Szigeti Zsolt ügyvéd (9022 Győr, Attila u. 12.) által képviselt ÁNTSZ Győr-Moson-Sopron Megyei Intézet (9024 Győr, Jósika u. 16.) felperesnek az első fokú eljárásban Hámori András közbeszerzési biztos, a másodfokú eljárásban dr. Eke Pekács Tibor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében - melybe a felperes pernyertessége érdekében a dr. Szigeti Zsolt ügyvéd (9022 Győr, Attila u. 12.) által képviselt Strabag Építő Kft. Nyugat-magyarországi Magasépítési Területi Igazgatóság (9300 Csorna, Erzsébet királyné u. 1.) beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2001. május 17. napján kelt 3.K.35.226/2000/5. számú ítélete ellen az alperes által 6. sorszám alatt benyújtott fellebbezés, a felperes által 3. sorszám alatt benyújtott csatlakozó fellebbezés és a felperesi beavatkozó által 4. sorszám alatt benyújtott csatlakozó fellebbezés elbírálása folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét teljes terjedelmében elutasítja.
Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest és a felperesi beavatkozót, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek 20 000-20 000 (húszezer-húszezer) forint együttes első- és másodfokú eljárási költséget.
Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperesi beavatkozót, hogy fizessen meg az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 6750 (hatezer-hétszázötven) forint csatlakozó fellebbezési illetéket.
A feljegyzett kereseti és további fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A felperes - mint ajánlatkérő - a Közbeszerzési Értesítő 2000. május 24-i 21. számában tett közzé ajánlati felhívást nyílt eljárás megindítására, építőipari beruházás, 834 m2 tetőtér-beépítés, statikai, építőmesteri és szakipari munkák, klímaberendezés szerelése, gáz- és központifűtés-szerelés, víz- és csatornaszerelés, villanyszerelés tárgyában, amely a felperes főépületében vállalkozási szerződés keretében megvalósítandó építőipari beruházás volt. Csak teljes körű ajánlat tételére volt lehetőség.
Többváltozatú ajánlatot az ajánlattevők benyújthattak, de csak egy alternatív ajánlat volt adható. Az ajánlatkérő ajánlati dokumentációt is bocsátott az ajánlattevők rendelkezésére.
Az ajánlatok bontási határideje 2000. július 4. volt, ajánlatot 6 cég nyújtott be, köztük a beavatkozó és a Mélyépítő Budapest Kft.
A felperes 2000. július 6-án kelt levelében az ajánlati dokumentáció 2.16. pontjában írtakra hivatkozással hiánypótlásra szólította fel az ajánlattevőket. Így a beavatkozótól az ajánlatában tett azon nyilatkozatra figyelemmel, hogy minőségbiztosítási rendszerének kialakítását megkezdte, nyilatkozatot várt, hogy az éves auditálás megtörtént-e, ha igen, kérte annak igazolását.
A Mischek Kft.-től nyilatkozatot várt arra nézve, hogy ajánlata kedvező elbírálása esetén a dokumentációban előírt vagyon- és felelősségbiztosítási szerződést megköti-e.
Az ÁM Általános Magasépítő Kft.-t, a Mélyépítő Budapest Kft.-t, a Mischek Építőipari Kft.-t és a beavatkozót nyilatkozattételre hívta fel arra vonatkozóan, hogy a közműfejlesztés tárgya-e az ajánlatnak, a csatlakozás kiépítésének milyen további költségvonzata van.
A felperes július 11-én újabb hiánypótlásra hívta fel az ajánlattevőket, így az ÁM Általános Magasépítő Kft., a Mischek Építőipari Kft. és a beavatkozó részéről a pénzügyi ütemterv csatolását kérte az alternatív ajánlatra vonatkozóan.
A felperes 2000. július 14-én hirdetett eredményt, amikoris a beavatkozót hirdette ki nyertesnek.
Második legkedvezőbb ajánlattevőként a Mélyépítő Budapest Kft.-t jelölte meg.
A szerződés a felperes és a beavatkozó 2000. július 24-én megkötötte.
A Mélyépítő Budapest Kft. nyújtott be jogorvoslati kérelmet az alpereshez, kifogásolva a felperesi eljárást lezáró döntést, arra hivatkozva, hogy az ajánlatkérő eljárása során megsértette a hiánypótlásra vonatkozó rendelkezéseket, miután a nyertestől nem a hiány pótlását kérte, hanem az ajánlat lényegi tartalmának megváltoztatását. Egyebekben hiánypótlásra is két alkalommal került sor.
Az alperes 2000. augusztus 22. napján kelt D.321/10/2000. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló, többször módosított 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 43. § (4) bekezdését, valamint 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel az 59. § (1) bekezdését, ezért őt 4 000 000 Ft bírsággal sújtotta.
Az alperes tényként rögzítette, hogy a nyertes ajánlat 109. oldalán található pénzügyi-műszaki ütemterv a Győri Veres Péter Szakmunkásképző Iskola tetőtér-beépítésére vonatkozik, nem a tárgybani beszerzésre.
Mivel a dokumentáció kötelező tartalmi elemként határozta meg az ütemterv elkészítését, az alperes arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ajánlatnak ez a hiányossága nem volt pótolható hiánypótlás során. Egyebekben utalt a Kbt. 43. § (1) bekezdésére azzal, hogy az ajánlatkérő egy ízben - az összes ajánlattevő számára azonos feltételekkel - legfeljebb 10 napos határidőt biztosíthat a 44. és 46. § szerinti igazolás vagy nyilatkozat utólagos csatolására, illetve az ajánlattal kapcsolatos formai hiányosságok pótlására.
Megállapította, hogy az ajánlat azon hiányossága, hogy nem tartalmazott kiviteli és pénzügyi ütemtervet, nem volt pótolható.
Megsértette tehát a felperes a Kbt. 43. § (4) bekezdését, amikor a kiviteli és pénzügyi ütemterv tekintetében hiánypótlást kért a beavatkozótól, és a hiánypótlást elfogadta.
Ezen túlmenően a felperes terhére a Kbt. 43. § (4) bekezdésének sérelmét arra vonatkozóan is megállapította az alperes, hogy nem egy ízben, hanem két alkalommal kért hiánypótlást.
Az alperes arra a következtetésre jutott, hogy a beavatkozó ajánlatának hiánya az ajánlatot érvénytelenné tette, ekként a felperes akkor járt volna el helyesen, ha azt érvénytelennek nyilvánítja a Kbt. 52. § (1) bekezdésére figyelemmel, ezért a felperes terhére a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja alapján - utalva az 53. § (2) bekezdésére is - az 59. § (1) bekezdésének sérelmét is megállapíthatónak találta, ugyanis a felperes olyan ajánlatot hirdetett ki nyertesnek, amelynek érvénytelenségét kellett volna megállapítania.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és annak megállapítását kérte, hogy nem sértette meg a Kbt. szabályait.
Kérte, hogy a bíróság rendelkezzen a jogtalanul kiszabott bírság kamattal történő visszatérítéséről, és kötelezze az alperest a perköltség viselésére.
Arra hivatkozott, hogy a hiánypótlási felhívások - tartalmuk szerint - a Kbt. 57. § (1) bekezdése alapján minősíthetők.
A felperes a dokumentáció 2.16.1. pontja alatt tette lehetővé az ajánlatkérő számára a hiánypótlás ilyen formában történő elrendelését.
A felperes a Kbt. 43. §-a szerinti hiánypótlás lehetőségével nem élt. Az általa kiadott "hiánypótlásnak" nevezett felhívások az ajánlattevők felé tartalmában a Kbt. 57. § (1) bekezdés szerinti felvilágosításkérésnek tekinthetők.
A felperes a Ptk., az I. számú Polgári Gazdasági Elvi Döntés, a XXXII. számú Polgári Elvi Döntés, továbbá eseti döntések alapján kívánta igazolni azon állítását, hogy jogszerűen járt el akkor, amikor az ajánlattevők felé tisztázandó kérdéseket tett fel annak érdekében, hogy a megkötendő szerződés teljeskörűen meghatározhatóvá váljon.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét túlnyomórészt alaposnak értékelte, és az alperes 2000. augusztus 22. napján kelt D.321/10/2000. számú határozatát részben megváltoztatta, a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel az 59. § (1) bekezdés sérelmének kimondását, valamint a felperes 4 000 000 Ft bírság megfizetésére kötelező rendelkezését mellőzte; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Ítéletének indokolásában a Kbt. 57. § (1) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy az ajánlati dokumentáció 2.16.1. pontjában a felperes a Kbt. 57. § (1) bekezdése szerinti tisztázásra biztosított lehetőséget, ezért a 2000. július 6-i és július 11-i - elnevezésében ugyan hiánypótlásnak, de tartalmában tisztázó kérdéseknek célzott - felhívását olyan szempontból vizsgálta, hogy az az ajánlati dokumentáció szerint is lehetővé tett, ténylegesen a Kbt. 57. § (1) bekezdés rendelkezéseit takaró felvilágosításkérésnek tekinthető-e. Ennek a kérdésnek az eldöntésekor figyelemmel kellett lenni a Kbt. 43. § (4) bekezdés rendelkezéseire, amely az ajánlatkérő számára egy ízben, az összes ajánlattevő számára azonos feltételekkel, legalább 10 napos határidő biztosításával arra ad lehetőséget, hogy a Kbt. 44. és 46. § szerinti igazolás vagy nyilatkozat utólagos csatolását, illetve az ajánlattal kapcsolatos formai hiányosságok pótlását, így különösen a nem megfelelő aláírással vagy példányszámban benyújtott ajánlat korrekcióját tegye lehetővé.
Ez utóbbi jogszabályi rendelkezés tehát kizárólagosan a Kbt. 44., illetve 46. §-ában foglalt - és az alkalmasság igazolására vonatkozó feltételeket alátámasztó - nyilatkozatok, dokumentumok pótlólagos csatolására biztosít lehetőséget.
A felperes által elrendelt kétszeri hiánypótlásból megállapítható volt, hogy azok tartalmát tekintve nem a Kbt. 44. és 46. § körére vonatkozó nyilatkozatok, illetve igazolások csatolását kívánták meg. Ehhez képest azonban nem teljesült maradéktalanul a Kbt. 57. § (1) bekezdésében foglalt követelmény sem, mivel a kétszeri hiánypótlás során a felperes lehetőséget teremtett olyan nyilatkozatok és dokumentumok befogadására az egyes ajánlattevők ajánlatához, amelyet sem a Kbt. 43. § (4) bekezdése, sem a Kbt. 57. § (1) bekezdése nem tesz lehetővé. Így nem lett volna lehetőség pótlólagosan a dokumentáció 3.9. pontjában megkívánt, ekként az ajánlat részét képező nyilatkozat utólagos csatolására, melyet a Mischek Kft. tett meg a vagyon- és felelősségbiztosítási szerződés megkötését illetően, és ugyanígy nem lett volna lehetőség az alternatív ajánlatokhoz pótlólagosan a pénzügyi ütemterv csatolásának engedélyezésére a beavatkozó, illetve az ÁM Általános Magasépítő Kft. és a Mischek Építőipari Kft. részéről.
A Kbt. 43. § (1) bekezdése szerint az ajánlattevőnek az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell ajánlatát elkészítenie.
Mivel a felperes lehetővé tette egy alternatív ajánlat benyújtását, az alternatív ajánlatnak a Kbt. 43. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket maradéktalanul, és ugyanúgy teljesítenie kellett, mint ahogy azt az ajánlat esetében teljesíteni kell. Ekként az alternatív ajánlatnak is a dokumentáció szerinti pénzügyi ütemtervet tartalmaznia kellett; annak pótlólagos becsatolására a Kbt. 57. § (1) bekezdése szerint lehetőség nem volt.
A felperes további hiánypótlásra vonatkozó felhívásai a Kbt. 57. § (1) bekezdése körébe tartozó felvilágosítást kérő, illetve tisztázást célzó kérdésfeltevésnek tekinthetők.
Figyelemmel arra, hogy a felperes ezen hiánypótló eljárásával az egyes ajánlatokra olyan dokumentumokat fogadott el, amelyekre egyebekben a Kbt. 43. § (4) bekezdése szerinti feltételek teljesülése esetén van lehetőség, ugyanakkor a Kbt. 57. § (1) bekezdésének a rendelkezéseit is megsértette, az elsőfokú bíróság nem érintette az alperes azon megállapítását, hogy az ajánlatkérő hiánypótlást célzó magatartása a Kbt. 43. § (4) bekezdésének sérelmével járt, mivel a felperes sem hivatkozhatott alappal arra, hogy a Kbt. 57. § (1) bekezdésének szabályait jogszerűen alkalmazta.
Az alperes a beavatkozó ajánlatának érvénytelenségét arra alapította, hogy az ajánlat pénzügyi ütemterve hiányzik, annak pótlására lehetőség nincs, ekként a beavatkozó ajánlata érvénytelen.
Miután az alperes arra nem hivatkozott, hogy az alternatív pénzügyi ütemterv hiánya - ekként ezen hiányosság pótlásának kizártsága - az érvénytelenséget megalapozhatja, az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között ezt az érvénytelenségi okot figyelembe nem vehette.
Megállapítható volt ugyanakkor az, hogy a beavatkozó ajánlata pénzügyi ütemtervet tartalmazott.
Nyilvánvaló módon az ajánlat 109. oldalának fejlécében elírás következtében került sor egy másik intézmény megnevezésére, melyet egyrészt igazolt a hiánypótlás során - melyet erre nézve az elsőfokú bíróság a Kbt. 57. § (1) bekezdés szerinti, jogszerűen alkalmazott tisztázásként értékelt - ismételten becsatolt pénzügyi ütemterv, mely szakaszolásában és számszakilag is az eredetileg csatolt ajánlattal mindenben megegyezett, másrészt a bírósági eljárás során az ajánlatban tévesen szereplő intézmény javára elkészített pénzügyi ütemterv bemutatása, amely a felpereshez benyújtott ajánlattól tartalmában eltért.
A Kbt. 57. § (1) bekezdés rendelkezéseibe beilleszthetőnek ítélte az elsőfokú bíróság azt a további indokot is, mely a beavatkozó hiánypótlásában szerepelt, amely az opciós ajánlat együtt, illetve külön szerepeltetése, illetve az árak áfával, illetve áfa nélküli megjelentetése következtében még rögzítésre kerültek, és a beavatkozó műszaki magyarázatát igényelték.
Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a beavatkozó ajánlata érvényes volt, ehhez képest a felperes a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel az 59. § (1) bekezdésének rendelkezéseit nem sértette meg.
Ezért az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatta, és ezen jogszabályi rendelkezések sérelmének a felperes terhére való kimondását mellőzte. A határozatból megállapíthatóan a bírság szankciójának alkalmazására ezen utóbbi jogszabályi rendelkezések sérelme indokán került sor, ezért az elsőfokú bíróság a bírság kiszabására vonatkozó rendelkezést is mellőzte.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint önmagában a Kbt. 43. § (4) bekezdéséhez kapcsolódó jogsértés olyan súlyúnak nem értékelhető, amely a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja szerinti bírság kiszabását indokolta volna.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, a felperes és a felperesi beavatkozó pedig csatlakozó fellebbezést terjesztett elő.
Az alperes fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a Kbt. 43. § (4) bekezdése a hiánypótlás lehetőségét kizárólag a 44. és 46. §-okban meghatározott igazolások és nyilatkozatok tekintetében teszi lehetővé. A pénzügyi ütemterv az ajánlatnak olyan eleme, amely az előbbi körbe nem fér bele, tekintettel arra, hogy olyan közgazdasági tényezőkkel bír, amely az egész ajánlat értékelésére befolyással van; tehát nem egy érvényességi igazolás vagy nyilatkozat, amit utólag hiánypótlás keretében pótolni lehetne. Következésképpen az ajánlatkérő jogszabálysértően járt el, amikor a Kbt. 43. § (4) bekezdését a 44. és 46. §-okban meghatározott körön túlra is kiterjesztve alkalmazta.
Megítélése szerint az ajánlat egyetlen részét sem lehet kicserélni a benyújtási határidő után, mert az a Kbt. alapelveit sértené, még akkor is, ha elírásra hivatkozik az ajánlattevő.
Elfogadhatatlan a felperes hivatkozása elírásra azért is, mert a vitatott pénzügyi ütemterv tartalmában változott.
A felperes és a felperesi beavatkozó - tartalmilag egyező - csatlakozó fellebbezésében a kereset részbeni elutasításáról való rendelkezés megváltoztatását kérte, azzal, hogy a felperes, eljárása során, az alternatív ajánlatok vonatkozásában sem sértette meg a Kbt. rendelkezéseit, valamint kérte az alperes kötelezését 400 000 Ft felperesi és felperesi beavatkozói perköltség megfizetésére.
A felperes kérte továbbá a jogalap nélkül kirótt 4 000 000 Ft bírság kamatokkal történő visszafizetését, valamint az első fokú ítélet általa megváltoztatni nem kért rendelkezéseinek helybenhagyását.
A csatlakozó fellebbezések szerint az elsőfokú bíróság megalapozatlanul utasította el részben a felperes keresetét, mert nem vizsgálta kellő körültekintéssel az alternatív ajánlatok szerepét a per tárgyát képező közbeszerzési eljárásban, ezért jutott helytelen következtetésre.
Az alternatív ajánlat elkészítése nem volt kötelező, és szemben a bírósági ítélet indokolásában foglaltakkal, az nem egy önálló ajánlat, ezért nem vonatkozhatnak rá a Kbt. 43. § (1) és (4) bekezdésében írtak; ugyanis az alternatív ajánlat (határidő rövidítése, eltérő minőségű anyag beépítése) ebben az esetben csak az ajánlatok összehasonlíthatóságának elősegítését szolgálta, ezért az ajánlati dokumentáció 2.16.1. pontja és a Kbt. 57. §-a alapján kérhetett kiegészítő adatokat a felperes.
Ez - véleményük szerint - ebben az esetben nem minősülhet hiánypótlásnak, ennek megfelelően az első fokú ítélet 6. oldalának (2) és (3) bekezdés utolsó mondata is helytelen következtetést tartalmaz, nem történt semmilyen mértékű jogsértés a felperes részéről.
Az első fokú ítéletben foglaltakkal ellentétben nem tartották megalapozottnak a részükre megítélt perköltség összegét, mert az nem áll arányban - különösen az ügyvédi munkadíj vonatkozásában - az elvégzett munka értékével. A jelen ügyben egy fontos jogértelmezési kérdésről van szó, amelynek jogi képviselete nagyon alapos felkészültséget és munkát igényel, a Fővárosi Bíróság által megítélt 7500 Ft-os perköltség - álláspontjuk szerint - nem fejezi ki az eljárás jelentőségét.
Hiányolták, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelkezett a jogalap nélkül kirótt bírság kamatokkal történő visszatérítéséről sem.
Nyilatkoztak arról, hogy nem tudják elfogadni az alperesi fellebbezésben foglalt jogi érvelést, a lefolytatott közbeszerzési eljárás megfelelt a verseny tisztaságát előíró követelményeknek, valamint a gazdasági ésszerűség szempontjainak.
A fellebbezés alapos, a csatlakozó fellebbezések nem alaposak.
Elsődlegesen kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy polgári jogviszonyokban az ügyleti akarat, a nyilatkozati-akarati elv összevetése mérvadó lehet, de a közbeszerzési eljárásban a Kbt. hatálya alá tartozó ügyekben a Kbt. kötelező előírásainak a betartását kell számon kérni, mint speciális szabályokat, az eljárásban részt vevőkön, amelyek megelőzik a polgári jog általános jellegű értelmezési gyakorlatát.
A felperes által hivatkozott Polgári Elvi Döntések, legfelsőbb bírósági eseti döntések, a közbeszerzési eljárás eredményeként létrejött szerződések tekintetében kerülhetnek alkalmazásra, a közbeszerzési eljárás jogszerűségének minősítésében azonban nem játszhatnak szerepet.
A közbeszerzési eljárás vizsgálata során az ajánlati felhívásban és az ajánlati dokumentációban foglaltakkal kell összevetni - a Kbt. rendelkezéseinek alapulvételével - a beérkezett ajánlatokat, nem lehet a feltételezett "ügyletkötési akaratra" hagyatkozni, az ajánlat tényleges tartalma nem helyettesíthető a pályázó való szándékára vonatkozó következtetéssel.
A Kbt. 57. § (1) bekezdése a "nem egyértelmű kijelentések tartalmának tisztázása érdekében" történő felvilágosításkérés lehetőségét biztosítja az ajánlatkérő számára.
A tartalom tisztázása azonban már egy adott, meglévő ajánlati tartalmat, adathalmazt jelent, amely esetlegesen egyértelműség hiánya miatt pontosításra szorul. E tisztázási kör nem tágítható további információk, adatok bekérésével, az ajánlat kvázi kiegészítésére történő felhívással (ld. 2000. július 11-i felhívás 1., 2. pont).
A Kbt. 43. § (4) bekezdése a hiánypótlás szabályait és feltételeit rendezi, nem azonosítható és nem keverhető össze a fent ismertetett Kbt. 57. § (1) bekezdése szerint folytatandó eljárással, attól pontos elhatárolást igényel, mint ahogy azt a Kbt. rendszerében elfoglalt helyük is meghatározza.
Az ajánlatkérő által "hiánypótlásként" bekért pénzügyi-műszaki ütemterv - amely egyébként az ajánlati dokumentáció III.3.5. pontja értelmében az ajánlat kötelező tartalmi eleme volt - sem a Kbt. 44. §-a és 46. §-a szerint csatolandó iratnak, sem "formai hiányosságnak" nem minősül, így e körben a Kbt. 43. § (4) bekezdése szerinti hiánypótlási felhívás kibocsátásának nem volt helye.
Ez a felhívás az ajánlat tartalmának tisztázásaként sem volt felfogható, mivel az ajánlat tartalmából eleve hiányzott a kötelezően előírt elem. Így a Kbt. 57. § (1) bekezdés szabályának alkalmazására sem kerülhetett sor.
A fentiekből következően helyesen állapította meg az alperes, hogy a nyertes ajánlata nem felelt meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek, ezért az a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja értelmében érvénytelennek minősült.
Így a Kbt. 88. § (1) bekezdés d) pontja szerinti megállapítás mellett jogszerűen került sor az f) pont szerinti szankcionálásra, amelynek mértéke megfelelt az (5) bekezdésben foglalt szempontoknak.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdés alapján megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
Az első- és másodfokú eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest és a felperesi beavatkozót a Pp. 78. § (1) bekezdése és 83. § (1) bekezdése szerint kötelezte.
A felperes személyes illetékmentességére tekintettel az oldalán felmerült kereseti és fellebbezési eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a szerint az állam viseli, míg a felperesi beavatkozó a másodfokú eljárási illeték viselésére a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésének megfelelően köteles.
Budapest, 2002. november 28.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Fekete Ildikó s k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Danziger Éva s. k.,
bíró
