Fővárosi Bíróság (0547)
13.K.31.569/2002/3.
A Fővárosi Bíróság az ARCHITEKTON Építő és Műemlék-felújító Rt. (2100 Gödöllő, Liget u. 2.) felperesnek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 86., hív. sz.: D.174/10/2002.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében; amely perben az alperes pernyertessége érdekében a dr. Molnár Judit ügyvéd (1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 21. IV/1.) által képviselt Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (1077 Budapest, Wesselényi u. 20-22.) beavatkozott - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy a Fővárosi Illetékhivatal felhívására fizessen meg az államnak 10 000 (tízezer) Ft feljegyzett kereseti illetéket, valamint 15 napon belül az alperesnek és a beavatkozónak 5000-5000 (ötezer-ötezer) Ft perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell írásban, 4 példányban, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve benyújtani.
INDOKOLÁS
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma mint ajánlatkérő a 2001. december 12-én közzétett részvételi felhívásával a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 32. § (1) bekezdése alapján nyílt előminősítéses eljárást indított a Szent István-bazilika műemléki rekonstrukciós felújításának hátralévő befejező szakaszának munkálatai tárgyában.
A részvételi felhívás 9. a) és b) pontja tartalmazta a résztvevők pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságának igazolására kért adatokat és tényeket. A műszaki alkalmasság körében az ajánlatkérő többek között előírta, hogy az ajánlattevőnek, illetve a közbeszerzés értékének 10%-át meghaladó mértékben igénybe venni kívánt alvállalkozónak a szerződés teljesítéséhez szükséges alkalmasságát a saját és a teljesítésbe bevonandó műszaki vagy gazdasági egységek minőségbiztosítási rendszerének tanúsításával kell igazolnia.
A részvételi felhívás 10. b) pont utolsó francia bekezdése szerint alkalmatlan a szerződés teljesítésére a részvételre jelentkező akkor, ha a saját és a teljesítésbe bevonandó műszaki vagy gazdasági egységek minőségbiztosítási rendszerének tanúsító általi tanúsításának hiánya állapítható meg.
Az ajánlatkérő által készített előminősítési dokumentáció részét képező "Útmutató" I. fejezet 1. pontjában az ajánlatkérő részletezte a felhívásban megadott előminősítési kritériumokat. Az 1.8. pont tartalmazta, hogy az ajánlattevőknek rendelkezniük kell minőségbiztosítási rendszerrel mind tervezési, mind pedig az építési tevékenységre vonatkozóan (pl. ISO 9002 vagy azzal egyenértékű), az erre vonatkozó bizonyítványok (tanúsítás) másolata csatolandó.
A 2002. január 7-ig tartó jelentkezési határidőben a felperes, a Középületépítő Rt., a KÉSZ Kft., a KIPSZER Rt., és a Reneszánsz Kőfaragó Rt. nyújtotta be részvételi jelentkezését.
A 2002. január 17-én tartott eredményhirdetésen - amelyen a felperes képviselője és jelen volt - az ajánlatkérő kihirdette a részvételi szakasz eredményét. Eszerint valamennyi jelentkezést érvényesnek és a részvételre jelentkezők mindegyikét a feladat ellátására alkalmasnak minősítette.
Az ajánlatkérő 2002. január 24-én az ajánlattételre szóló felhívását kiadta. A 2002. március 6-i ajánlattételi határidőben a Középületépítő Rt. a KÉSZ Kft.-vel közösen, valamint a KIPSZER Rt., a Reneszánsz Kőfaragó Rt. és a felperes nyújtotta be ajánlatát.
Az ajánlatkérő 2002. március 21-én hozta meg az eljárást lezáró döntését, amelyet 2002. március 22-én kihirdetett. Az eljárás nyertese a Reneszánsz Kőfaragó Rt., az őt követő legjobb ajánlattevő pedig a felperes lett.
A felperes 2002. április 8-án nyújtott be jogorvoslati kérelmet az ajánlatkérő közbeszerzési eljárást lezáró döntése ellen. Kérte az eljárást lezáró döntés megsemmisítését, a nyertes közbeszerzési eljárásból történő kizárását, ideiglenes intézkedésként a szerződéskötés megtiltását, valamint az ajánlatkérő kötelezését a költségek viselésére. Előadta, hogy a nyertes ajánlattevőt a részvételi szakaszt lezáró döntésben érvénytelenség miatt ki kellett volna zárni az eljárásból, ugyanis a 10% felett megjelölt alvállalkozója - a Silvert Rt. - nem rendelkezett a szükséges ISO-tanúsítvánnyal, ez pedig a felhívás 10. b) pontja alapján a jelentkező alkalmatlanságát eredményezte. Hivatkozott arra, hogy a jogsértő eseményről 2002. március 26-án szerzett tudomást, akkor vásárolta meg a "Tanúsított és akkreditált szervezetek Magyarországon 2002" című kiadványt, és ebből szerezték azt az információt, hogy a Silvert Rt. a hivatkozott tanúsítvánnyal nem rendelkezik.
Az ajánlatkélő a jogorvoslati kérelem elutasítását kérte egyrészt elkésettség, másrészt megalapozatlanság miatt. Előadta, hogy a részvételi szakasz eredményhirdetése 2002. január 17-én volt, ekkor a kérelmező is megismerte az első szakaszt lezáró és mindegyik jelentkezőt alkalmasnak minősítő döntését. A jogorvoslati kérelem ezen időpontot követő 15 napon túl került előterjesztésre, így az elkésett. A kérelem megalapozatlan is, mivel a Silvert Rt. ISO-minősítéssel a részvételi jelentkezés 235. oldalán csatolt igazolás szerint rendelkezett.
A jogorvoslati kérelem tárgyában tartott tárgyaláson az ajánlatkérő becsatolta az European Quality Certification Minőségtanúsító Kft. által kiállított tanúsítványt, amely szerint a Silvert Rt. minőségbiztosítási rendszere az építőipari generálkivitelezés, szakipari, szakrestaurátori és művészeti restaurátori munkák területén megfelel az MSZ EN ISO 9001:2001 szabvány követelményeinek, a tanúsítvány első kiállítása 2002. január 3., érvényessége 2005. január 3. napja.
Az alperes a 2002. május 15-én kelt D.174/10/2002. számú határozatával a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította azzal az indokkal, hogy a jogorvoslati kérelem elkésett.
A határozat indokolása szerint a jogsértő esemény 2002. január 17-én következett be, amikor az ajánlatkérő a részvételi szakaszt lezáró döntését kihirdette, és valamennyi jelentkezőt a szerződés teljesítésére alkalmasnak minősített. A felperes számára is ezen a napon vált ismertté az ajánlatkérői döntés, hiszen képviselője az eredményhirdetésen személyesen részt vett.
Az alperes nem fogadta el a tudomásra jutás időpontjaként a felperes által megjelölt 2002. március 26-i időpontot, tekintettel arra, hogy az általa hivatkozott "Tanúsított és akkreditált szervezetek Magyarországon" kiadvány lezárása 2001. decemberben történt meg, a részvételi jelentkezések beadási határideje pedig 2002. január 7-e volt, így ez a kiadvány e tekintetben iránymutató nem lehetett, hiszen a 2002. január elején kiadott tanúsítványt elnyert cégek felsorolását nem tartalmazhatta. Ezen körülményekre tekintettel a felperes által a jogsértésről való tudomásra jutás forrásaként megjelölt dokumentum alkalmatlan arra, hogy valóban megalapozza a jogsértés tényét, nincs jelentősége annak sem, hogy azt a felperes mikor ismerte meg.
Az alperes rámutatott arra, hogy a törvény céljával ellentétes lenne, ha az eljárást lezáró döntés meghozatalát követően a részvételi szakaszban hozott döntés felülvizsgálatára egy esetlegesen később szerzett információk alapján indítható lenne jogorvoslati eljárás.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt. Előadta, hogy a 2002. április 8-án benyújtott jogorvoslati kérelme megfelel a Kbt. 79. § (7) bekezdésében írt kiterjesztett határidőnek, és az alperes az eljárása során nem vizsgálta kellő súllyal, hogy a Silvert Rt. rendelkezik-e megfelelő ISO-tanúsítvánnyal. Az általuk beszerzett nyilatkozatok alapján a Silvert Rt. által csatolt tanúsítvány kiállítója nem rendelkezik és nem rendelkezett érvényes akkreditálási okirattal, így a tanúsítvány kiállítására nem volt jogosult. Ennek igazolására csatolta a Nemzeti Akkreditáló Testület 2002. május 27-én kelt levelét, amely szerint az European Quality Certification Minőségtanúsító Kft. a mai napig nem kérelmezett a Nemzeti Akkreditáló Testületnél akkreditálási eljárást az MSZ-EN ISO 9001 szabvány szerinti rendszertanúsításra.
A felperes álláspontja szerint bizonyított az okirattat való visszaélés ténye is, amely megalapozná a Silvert Rt., valamint a Reneszánsz Rt. kizárását a közbeszerzési eljárásából.
Az alperes fenntartotta a határozatában foglaltakat, ezért - a pernyertessége érdekében beavatkozó Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával együtt - a kereset elutasítását kérte.
Az alperes előadta, hogy az ajánlatkérő a részvételi szakaszt lezáró döntését 2002. január 17-én hozta meg, e döntés ellen a felperes 2002. április 8-án nyújtotta be jogorvoslati kérelmét. A felperes által sérelmezett döntés kétségkívül 2002. január 17-én jutott a felperes tudomására, így ezen időponttól kezdődően 15 nap állt rendelkezésére a jogorvoslati kérelem benyújtására. A jogorvoslati kérelem tehát elkésett, ezért annak érdemi vizsgálatára nem került sor.
A felperes keresete alaptalan.
A bíróság az alperes határozatát a módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. §-a és a Pp. 324. § (2) bekezdés c) pontja alapján vizsgálta felül, a tényállást a felek nyilatkozatai, valamint a közigazgatási iratok alapján állapította meg.
A bíráságnak a perben azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes jogorvoslati kérelmének érdemi vizsgálat nélküli elutasítását indokolta-e a jogorvoslati kérelem elkésettsége.
A Kbt. 79. § (7) bekezdése értelmében az e törvény szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított tizenöt napon belül, de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított kilencven napon belül lehet kérelmezni vagy kezdeményezni, illetve e határidőn belül indítható meg hivatalból az (5) vagy a (6) bekezdés szerint. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.
A Kbt. 79. § (8) bekezdése szerint a (7) bekezdés szerinti határidő lejártának kiszámításakor a jogsértő esemény bekövetkezésének kell tekinteni
a) jogellenes tartalmú felhívás, illetőleg dokumentáció esetén az ajánlattételi, illetve részvételi jelentkezési határidő lejártát;
b) az előírt határidőnél később közzétett hirdetmény esetén a hirdetmény megjelenését;
c) közbeszerzési eljárás mellőzésével történő beszerzés esetén a szerződés megkötését.
A bíróság megállapította, hogy az ajánlatkérő a Kbt. 42. § (1) bekezdése alapján előminősítési eljárást folytatott le annak érdekében, hogy a közbeszerzési eljárás további - ajánlati - szakaszában már csak a közbeszerzés teljesítésére pénzügyi, gazdasági és műszaki szempontból alkalmas ajánlattevők vegyenek részt. A nyílt előminősítéses eljárás első, részvételi szakaszát lezáró eredmény kihirdetésére és valamennyi jelentkező teljesítésre való alkalmasságának megállapítására 2002. január 17-én került sor. A felperes képviselője az eredményhirdetésen jelen volt, így a részvételi szakaszt lezáró ajánlatkérői döntésről tudomást szerzett. Ezen időponthoz képest 15 napon belül kellett volna a felperesnek jogorvoslati kérelmét előterjesztenie.
A bíróság rámutat arra, hogy az előminősítési eljárás célja az, hogy a részvételre jelentkezők pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságáról az ajánlatkérő meggyőződjön, e kérdésben döntést hozzon, és kiválassza azokat a jelentkezőket, akiket ajánlattételre felhív. Az ajánlati szakaszban az ajánlattevők ugyanilyen szempontból történő vizsgálatára nem kerül sor, ekkor már kizárólag a pénzügyi, gazdasági és műszaki szempontból alkalmasnak minősített ajánlattevők ajánlatainak elbírálása, versenyeztetése történik. A jelentkezők pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságának megállapítása tehát kizárólag a részvételi szakaszt lezáró döntés elleni jogorvoslat benyújtására nyitva álló 15 napos határidőben fett volna támadható.
A bíróság - az alperessel egyezően - megállapította, hogy a felperesnek a részvételi szakaszt lezáró döntés ellen 2002. április 8-án benyújtott jogorvoslati kérelme elkésett, így azt az alperes jogszerűen utasította el érdemi vizsgálat nélkül.
A kifejtettek alapján a bíróság nem látott okot az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére, ill. megváltoztatására, ezért a felperes keresetét elutasította.
A felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében köteles az alperes és a beavatkozó költségeit megfizetni.
A kereseti illeték viselése a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul.
Budapest, 2002. október 25.
Nagyné dr. Fürjes Erzsébet s. k.,
bíró
