Fővárosi Bíróság (0553)
25.K.31.694/2002/5.
A bíróság a dr. Gömöri Krisztina ügyvéd (1055 Bp., Vörösmarty tér 4.) által képviselt Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt. (3501 Miskolc, Dózsa Gy. u. 13.) felperesnek, a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Bp., Margit krt. 85.) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott (hiv.sz.: D.189/14/2002.) - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt perében, amely perbe a felperes pernyertességének előmozdítása érdekében a Sátori Anna ügyvéd (1393 Bp. Pf. 330) által képviselt Budapesti Elektromos Művek Rt. (1132 Bp., Váci út 72-74.) beavatkozott, meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az Illetékhivatal felhívására és számlájára fizessen meg 10 000 Ft (azaz tízezer Ft) kereseti illetéket.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50 000 Ft (azaz ötvenezer Ft) perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál lehet a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához előterjeszteni 4 pld.-ban.
INDOKOLÁS
Felperes ajánlatkérőként 1806/2002. sz. alatt részvételi felhívást tett közzé a Közbeszerzési Értesítő 2002. március 27. napján megjelent 13. számában "Salgótarjáni 120 kV-os vezeték építése a szükséges alapozási, felépítményi és vezetéképítési munkákkal együtt" tárgyban tárgyalásos eljárás megindítására. Felperes a tárgyalásos eljárást a közbeszerzésekről szóló, többször módosított 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 70. § (1) bekezdés e) pontjára alapította azzal az indokolással, hogy a kért ellenszolgáltatás meghatározása nem lehetséges olyan pontossággal, illetve egyértelműséggel, mely lehetővé teszi a nyílt vagy meghívásos eljárásban a legkedvezőbb ajánlat kiválasztását. Az ajánlatkérő a beszerzési eljárásban lehetőséget kíván biztosítani a fejlett technológiák, az eltérő ár/érték arányt képviselő megoldások közötti választás lehetőségének. Ezzel az eljárással a korszerűbb, műszakilag magasabb színvonalat képviselő technológiák számára biztosított a valódi verseny.
A felhívás Közbeszerzési Értesítőben történő közzétételét megelőzően a Közbeszerzési Értesítő Szerkesztősége 2002. március 11-én tájékoztatta felperest arról, hogy a felhívásban feltüntetett indokolás nem alapozza meg a választott eljárás alkalmazását. Erre tekintettel kérte, hogy felperes határozza meg azokat a konkrét és egyértelmű szerződéses feltételeket, vagy azt a körülményt, amely okán az ellenszolgáltatás nem határozható meg, egyben felhívta a figyelmet arra, hogy amennyiben a választott eljárás alkalmazásának feltételei nem állnak, úgy a nyílt eljárás indítása nem mellőzhető.
A Közbeszerzési Értesítő szerkesztőségének hiánypótlási felhívása következtében a felperes a választott eljárás alkalmazásának feltételének indokolását a következőkkel egészítette ki: "Az ajánlati dokumentáció részét képező kiviteli terv föld alatti, elfedett részekre is vonatkozik, ahol az elvégzendő munkák pontos mennyisége és tartalma jelen fázisban csak valószínűsíthető. A konkrét megoldás csak a feltárás után állapítható meg. A tárgyalás során a különböző megoldások szerelési egységárait megismerve, azokat a tárgyalások során egyeztetve és a valószínűsíthető mennyiségek alapján kívánjuk kiválasztani a végeredményben legkedvezőbb ajánlati árat. Az elvégzendő munka valószínűség alapon történő meghatározása miatt a többváltozatú ajánlat nem írható le kellő pontossággal. A részvételi jelentkezésben bemutatni kért speciális felkészültséget igénylő szerelőállomány létszáma és képzettsége jelentős hatással van mind az alkalmazható technológiára, mind annak időszükségletére".
Az alperes a hivatalból kezdeményezett jogorvoslati eljárásban 2002. május 16-án hozott D.189/04/2002. sz. határozatában megállapította, hogy a felperesi ajánlatkérő megsértette a Kbt. 26. § (1) bekezdés második fordulatára tekintettel a Kbt. 70. § (1) bekezdésének e) pontját. Ezért a felperes tárgyalásos eljárás megindítására 2002. március 27-én közzétett részvételi felhívását és azt követő döntéseit megsemmisítette, valamint 1 M Ft pénzbírság megfizetésére kötelezte. Egyben a felperesi ajánlatkérő nevében eljáró beavatkozót 2 M Ft pénzbírsággal sújtotta.
A határozat indokolásában az alperes rögzíti, hogy a határozatát az ajánlati felhívás mellékletét képező dokumentáció, a műszaki tervek és az engedélyokirat alapján megállapított tényállásból kiindulva hozta. Ennek sarán kijelentette, hogy a kiviteli tervdokumentáció és a felhívás mellékletét képező részletes ajánlatkérői utasítások együttesen tartalmazták az ajánlattételhez szükséges műszaki, mennyiségi adatokat, speciális technológiai igényekre, új - a szokásostól eltérő - kivitelezési megoldásokra vonatkozó igényt a felperesi ajánlatkérő nem jelölt meg. Az ellenszolgáltatás összegének meghatározása a rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen megtörténhet, tehát a Kbt. 70. § (1) bekezdés e) pont szerinti eljárás alkalmazásának feltétele nem áll fent. Állítása szerint e tényen nem változtat az sem, hogy esetleg előre még ismeretlen mennyiségű pótmunkák is jelentkeznek, ugyanis ezek csak a szerződés teljesítése során merülnek fel. A pótmunkák vonatkozásában bármilyen eljárásban kötött szerződés kiegészítése válhat szükségessé, tehát ez sem indokolja a választott eljárásfajta alkalmazását. Az alperes álláspontja szerint a beszerzés tárgya, annak sajátosságai nem indokolják, a Kbt. 34. § (4) bekezdés b) pontja pedig nem teszi lehetővé, hogy az ajánlatok elbírálása során a beszerzések ellenértékét, azaz az ellenszolgáltatás értékelését az ajánlatkérő mellőzze. Ezenkívül kitért még arra is, hogy amennyiben az ajánlatkérő a tárgyalások során kívánja a számára legmegfelelőbb anyagok, szerkezetek, gyártmányok kiválasztásával biztosítani az összességében legkedvezőbb ajánlat kialakítását, úgy megengedheti a többváltozatú ajánlattételt. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a részvételi szakaszban az alkalmasság vizsgálatára kerül sor, így ebben a szakaszban nem lehet az alkalmazandó technológiára és időszükségletre is figyelemmel lenni.
A határozat ellen a felperes keresettel élt. Jogszabálysértésre hivatkozással kérte a határozat bírósági felülvizsgálatát, ennek keretében elsődlegesen a határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan pedig a határozat megváltoztatását, ennek körében a jogsértés megállapítása mellett a kiszabott bírság mellőzését. Pernyertessége esetére 1 560 000 Ft ügyvédi munkadíjból álló perköltségigényt terjesztett elő. Álláspontja szerint a határozat a következők miatt jogszabálysértő:
1. Az alperes a határozatát részben olyan dokumentumokra (ajánlati felhívás, ajánlati dokumentáció) alapozva hozta meg, amelyek elkészítésére még a felperes a közbeszerzési eljárás azon szakaszában, amikor is a jogorvoslati eljárás megindult, nem volt köteles. Az ajánlati felhívás és a dokumentáció ebből következően még előkészítési fázisban voltak, amikor azokat az alperes eljárásához becsatolta, ezért az ajánlati felhívásra és dokumentációra tekintettel tett megállapításokra alapozott alperesi határozat megalapozatlan.
2. Felperes nem vitatja azt, hogy az alábányászottsággal érintett területek pontosan meghatározhatók, ez azonban nem befolyásolja azt a tényt, hogy önmagában az alábányászottság jelentősen megnehezíti a vezetéképítési munkálatokat. A terep domborzati viszonyai miatt a felperesi beruházás speciális technikát igényel, amelyet jelentősen nehezít az a tény, hogy a vezetékek létesítését egy, már meglévő hálózathoz történő csatlakozással kell megoldani, amelynek tényleges műszaki állapota csak a feltárást követően állapítható meg. Ezen feladatokat felperes a legmodernebb technológiák alkalmazásával kívánta megoldani, az ajánlattevőkkel lefolytatott tárgyalások eredményeképpen olyan új és biztonságos technológiák megismerését várta, amelyek a bonyolult terepviszonyok között is alkalmasak a kábelfektetésre és kábelszerelésre, valamint a sodronyterítésre és oszlopállításra. A legmodernebb technológiák alkalmazásával időt és költséget kívánt megtakarítani, valamint lehetőség szerint csökkenteni a munkálatok alatt a fogyasztók áramellátásában fellépő esetleges zavar kockázatát is. Az ajánlattevőkkel folytatott tárgyalások alapján felperesnek lehetősége nyílt volna az ajánlott megoldási módszerek alapos megismerésére, és megfelelő összehasonlítás mellett a minden szempontból kedvezőbb ajánlat kiválasztására is. Ezzel indokolta a többváltozatú ajánlattétel lehetővé tételének kizárását is.
3. A választott közbeszerzési eljárással felperes a Kbt. céljának és alapelveinek szem előtt tartásával kívánta biztosítani a verseny tisztaságát, nyilvánosságát és az ajánlattevők esélyegyenlőségét. Hivatkozott arra, hogy a részvételi felhívásban ugyan megjelölte az általa kiválasztott kivitelezőket, ám a hirdetmény közzétételével lehetővé tette bármely további kivitelező számára a közbeszerzési eljárásban való ajánlattételt.
4. A Kbt. 70. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt rendelkezés célja nem az, hogy a tárgyalások eredményeképpen a felek pontosan meghatározhassák a beruházás megkezdéséig - a feltárásig - egyébként esetleg teljes pontossággal meg nem határozható ellenszolgáltatást vagy egyéb szerződéses feltételt, hanem azt, hogy az ajánlatkérőnek lehetősége nyíljon az ajánlattevők ajánlatainak alaposabb megismerésével a minden szempontból megfelelő "testre szabott" kiválasztására.
5. Hivatkozott mindezeken túl arra, hogy az alperes a határozathozatalra megállapított törvényi határidőt túllépte, és álláspontja szerint ez az eljárási szabálysértés a határozat meghozatalára is érdemi befolyással volt.
A bíróság a felperes bizonyítási indítványára meghallgatta a felperesi cég képviselőit. Majoros László osztályvezető előadta, hogy egyedül a tárgyalásos eljárás az, ahol az egyes technológiákat ütköztetni lehet, és ez alapján tudja az ajánlatkérő a számára legmegfelelőbb technológiát ajánlót kiválasztani.
Kakasi György osztályvezető elmondta, hogy azért kellett a tárgyalásos eljárásfajtát választani, mert csak így van lehetőség az árak ütköztetésére, és a számukra legelőnyösebb egységár kialkudására. Nem vitatta, hogy a műszaki bizonytalansági tényezők a tárgyalások során nem szüntethetők meg.
A beavatkozó csatlakozott a felperes kereseti kérelméhez, ennek megfelelően kérte a perben támadott közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését jogszabálysértésre hivatkozással. Perköltségigényét 12 óra munkadíj figyelembevételével 329 400 Ft összegben jelölte meg.
Indokolásul előadta, hogy a per tárgyát képező közbeszerzési eljárásban a nyílt előminősítési eljárást azért nem lehetett alkalmazni, mert annak értéke a 240 M Ft összeget nem haladta meg, a meghívásos eljárás kezdeményezésére pedig azért nem volt lehetőség, mert annak jogszabályi feltételei nem álltak fent. Arra hivatkozott, hogy a perbeli közbeszerzés tárgya egy 3,6 km hosszúsági szabadvezeték, és egy 350 m hosszú kábel teljes üzembe helyezéséig elvégzendő munka. Bár a vezeték nyomvonala valóban előre meghatározott, arra vonatkozóan azonban a felperesi ajánlatkérő nem rendelkezett konkrét adattal, hogy a megvalósítás, illetve kivitelezés pontosan milyen körülmények között, és főleg milyen költséggel végezhető el. Kérdéses volt, hogy a vezeték elhelyezése a változatos domborzati viszonyok között hogyan oldható meg, az ajánlattevő milyen technológiával, milyen költséggel és határidőre tudja a munkát elvégezni, és az általa választott technológiához megfelelő eszközzel rendelkezik-e. Nem számolhattak előre azzal sem, hogy az egyes megoldások során milyen környezeti alakításokat kell végezni a természetben, amelyeket a vonatkozó környezetvédelmi előírásoknak megfelelően a munka elvégzését követően helyre is kell állítania a vállalkozónak. Ugyancsak kérdéses volt az elvégzendő alapozási és mélyépítési feladatok során elvégzendő földmunka mennyisége, és annak költségvonzata figyelemmel a nyomvonalon található változatos talaj- és kőzetviszonyokra, valamint az egyes alábányászott területekre.
A beavatkozó a felperessel ezen lehetőségekre vonatkozóan várta volna az ajánlatokat a tárgyalások során, mégpedig a tekintetben, hogy az előre nem látható, de azzal számolható események bekövetkezésére milyen összeggel kalkulálnának a pályázók. Mindezeken túl a felperessel egyezően jogszabálysértőnek minősítette az alperes határozatának az ajánlati dokumentációra alapozott hivatkozását, tekintettel arra, hogy a dokumentáció elkészítésére, illetőleg közzétételére még hosszabb idő állt rendelkezésére, így a becsatolt tervezethez képest az ajánlatkérő más formában is jogosult lett volna azt közzétenni.
Az alperes nyilatkozatában fenntartotta a határozatban foglalt indokait, ennek megfelelően álláspontja szerint a határozat nem jogszabálysértő, így kérte a kereset elutasítását, és felperes perköltségben való marasztalását. Előadta, hogy a felperes által választott eljárásfajta jogalapjának jogszerűségét csak az ajánlati felhívás és dokumentáció tükrében tudta vizsgálni, csak az azokban közölt előírások alapján volt megállapítható, így ennek bekérése álláspontja szerint nem volt jogsértő. Kiemelte, hogy a Kbt.-ben a szabály a nyílt eljárás alkalmazása, hiszen ez az eljárásfajta biztosítja maximálisan a Kbt. alapelvének megvalósítását, a versenyt, a nyilvánosságot. A közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő feladata a beszerzés tárgyának és ahhoz kapcsolódó feltételeknek a meghatározása. Az ajánlattevők feladata pedig ennek megfelelő ajánlattétel. Ebből következően nem ajánlattevői kötelezettség, hogy az ajánlatkérő által konkrétan nevesíteni nem tudott beszerzési igényeire az ajánlattevő megoldási javaslatokat tegyen. Álláspontja szerint a szerződés megkötésére irányuló tárgyalások során a felmerült bizonytalanságok nem oldhatók fel, csak a teljesítés során.
A felperes által felhívott határidő-túltépéssel kapcsolatban előadta, hogy az egyes hivatalbóli kezdeményezések egyesítése eredményeképpen az elintézési határidőt végső soron az alperes ugyan 4 nappal túllépte, ám ez nem jelentős, és nincs is az ügy érdemére kihatással.
A beavatkozó érvelésével szemben előadta, hogy az általa hivatkozott feltételek fennállása esetén kötelező a nyílt előminősítési, illetőleg a meghívásos eljárás alkalmazása, más esetben azonban ez nem tilos, a törvény megengedő rendelkezése alapján az ajánlatkérő döntése alapján múlik ezen eljárásfajták választása.
Felperes keresete nem alapos.
A bíróság az alperes határozatát az államigazgatási eljárásról szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. § (1) bekezdése alapján, a polgári perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. törvény (Pp. ) 324. § (1) bekezdése szerint lefolytatott eljárásban vizsgálta felül, amelynek során a kérelem és az ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatta, hogy az megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és eljárási jogszabályoknak.
A bíróságnak a perben azt kellett megítélnie, hogy az alperes jogszerűen választotta-e a perbeli közbeszerzési eljárás során a Kbt. 70. § (1) bekezdés e) pontjára alapított részvételi felhívás közzétételével induló tárgyalásos eljárást, és erre tekintettel jogsértő-e az alperes határozata.
A bíróság a keresetlevél, az ellenkérelem, a felek és a beavatkozó nyilatkozatai, előkészítő iratai, a felperesi cég képviselőinek előadásai, valamint a csatolt közigazgatási iratok alapján megállapított tényállásból kiindulva a következőkre alapozta a döntését.
A Kbt. 70. § (1) bekezdés e) pontja szerint az ajánlatkérő tárgyalásos eljárást alkalmazhat építési beruházás esetén, ha az ellenszolgáltatás vagy egyéb szerződéses feltételek meghatározása nem lehetséges olyan pontossággal, illetve egyértelműséggel, mely lehetővé teszi a nyílt vagy meghívásos eljárásban a legkedvezőbb ajánlat kiválasztását.
A Kbt. 76. § (1) bekezdés c) pontja az alperes hatáskörébe utalja az ajánlatkérő döntésével szemben az érdekeltek által benyújtott kérelmek elbírálását. Az alperesnek e kötelezettségéből kiindulva kellett megállapítania azt, hogy a felperes jogszerűen választotta e a közbeszerzési eljárása során a tárgyalásos eljárást. A tárgyalásos eljárás indokolását maga a felperes határozta meg. Ahhoz, hogy ezek az indokok egyrészt valósak-e, másrészt kellően megalapozzák-e a választott eljárásfajtát, az alperesnek a tényállás-tisztázási kötelezettsége körében bizonyítási eljárást kellett lefolytatnia. Ennek keretében szerezte be a felperestől az ajánlati felhívás, illetőleg dokumentációtervezet szövegét, illetve az ezekhez kapcsolódó egyéb okiratokat (engedélyek). A bíróság rámutat arra, hogy a közbeszerzési eljárás fajtájának kiválasztása során a fajtához kapcsolódó törvényi feltételeknek már a közbeszerzési eljárás választása során, az eljárás megindításakor fent kell állnia, amely feltételek fennállását az alperes a fentebb kifejtettek szerint köteles vizsgálni. Erre tekintettel nem alapos a felperes, illetve a beavatkozó azon hivatkozása, hogy az ajánlati felhívás, illetve dokumentáció alpereshez becsatolt szövege még csak tervezeti állapotban volt, ezáltal ezeket nem is lett volna köteles felperes becsatolni, továbbá a tervezet jellegéből kifolyólag ezekre alperes nem is alapozhatta volna döntését.
Ezzel szemben a bíróság rámutat arra, hogy felperesnek a közigazgatási eljárásban az Áe.-ben biztosított szabad bizonyítási elvéből kiindulva jogában áll bármely módon bizonyítania az általa választott eljárásfajta jogszerűségét. Ennek bizonyítására csatolta be a felhívás és a dokumentáció tervezetét, valamint a kapcsolódó engedélyeket. Lehetősége lett volna más módon is bizonyítania, hogy jogszerűen választotta a tárgyalásos közbeszerzési eljárást, ám ennek érdekében semmilyen más okirati vagy egyéb bizonyítékot sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben nem tárt fel. Az alperes által figyelembe vett dokumentumokat a felperes önként csatolta be annak érdekében, hogy bizonyítsa eljárásnak jogszerűségét. Tekintettel arra, hogy az eljárásfajta választása a felperes döntésén múlott, az alperes csak a felperes által előtárt bizonyítékokra alapozhatta döntését. Annak következménye azonban, hogy a felperes által előtárt bizonyítékok nem vezettek a felperes számára sikerre, nem róható utóbb az alperes terhére. Mindezekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy az alperes jogszerűen járt el, amikor a felperes által előtárt bizonyítékokat értékelte, még akkor is, ha azok egy része objektív okoknál fogva tervezeti állapotban voltak.
A fenti megállapítás után a bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy helyesen döntött-e az alperes arról, hogy a felperes megsértette a Kbt. 26. § (1) bekezdésének második fordulatára tekintettel a Kbt. 70. § (1) bekezdés e) pontját.
A Kbt. 26. § (1) bekezdése szerint a közbeszerzési eljárás nyílt meghívásos, illetőleg tárgyalásos eljárás lehet. Meghívásos vagy tárgyalásos eljárásra csak akkor kerülhet sor, ha azt a törvény megengedi. E megengedő szabályokat a tárgyalásos eljárás vonatkozásában a Kbt. 70. §-a tartalmazza.
A Kbt. 70. § (1) bekezdés e) pontja szerint az ajánlatkérő tárgyalásos eljárást építési beruházás esetén akkor alkalmazhat, ha az ellenszolgáltatás vagy egyéb szerződéses feltételek meghatározása nem lehetséges olyan pontossággal, illetve egyértelműséggel, mely lehetővé a nyílt vagy meghívásos eljárásban a legkedvezőbb ajánlat kiválasztását.
A bíróság rámutat arra, hogy a Kbt. szabályai szerint a tárgyalásos eljárásnak az a lényege, hogy a szerződéses feltételek rugalmasan alakíthatók a tárgyalások során, egészen az eljárás befejezéséig. A tárgyalásos eljárás lehetőséget ad arra, hogy az ajánlatok bizonyos fogyatékosságait a felek a tárgyalások keretében orvosolhassák, azaz az ajánlatkérő számára kedvezőbbé tehessék az ajánlatkérői elvárásokra tekintettel az ajánlataikat. Ki kell emelni azonban azt, hogy a felek csupán az ajánlati felhívás keretein belül tárgyalhatnak szabadon. Ez azt jelenti, hogy az ajánlatkérő nem csak jogosult, hanem köteles is meghatározni a közbeszerzés tárgyával kapcsolatos valamennyi igényét, hiszen ő tudja pontosan és konkrétan azt, hogy milyen specifikációval rendelkező beszerzésre van szüksége. Erre tekintettel a bíróság megállapítja, hogy helyesen hivatkozott az alperes arra, hogy az ajánlatkérő feladata a beszerzés tárgyának és ahhoz kapcsolódó feltételeknek a meghatározása, míg az ajánlattevő feladata az ennek megfelelő ajánlattétel. A felperes tehát nem teheti ajánlattevői kötelezettséggé, hogy olyan megoldási javaslatokat tegyenek, amelyre vonatkozóan még az ajánlatkérő sem tudta konkrét igényeit nevesíteni.
A felek által sem vitásan a beszerzés tárgyát olyan beruházás képezi, amelynek konkrét megvalósítási módja különböző okok miatt egyrészt bizonytalan, másrészt különböző megoldási módozatban egyaránt megfelelő lehet. Mindezekre tekintettel az egyes ajánlatok eltérő kidolgozottságúak lehetnek, és az ajánlati árak tekintetében jelentős eltérések mutatkozhatnak. Mindezen körülmények azonban a tárgyalások sarán nem tisztázhatók az egyes bizonytalansági tényezők nem küszöbölhetők ki. Amint azt a felperes a részvételi felhívásában is rögzítette a konkrét megoldás csak a feltárás után állapítható meg. Ugyanezt erősítette meg a felperesi cégtárgyaláson meghallgatott képviselője is. A tárgyalások során tehát a különböző megoldásokhoz kapcsolódó árajánlatok ütköztetése nem vezethet valódi eredményre, hiszen a tárgyalások révén az ajánlatkérő semmivel nem juthat több információhoz, mint ha nyílt eljárásban tettek volna a pályázók ajánlatot. A tárgyalások eredményeképpen ugyanis azok a bizonytalansági tényezők, körülmények, amelyekhez képest az ajánlati árakat viszonyítani kellene, és amelyekből a legkedvezőbb ajánlatot választhatná ki a felperes, a tárgyalások során továbbra sem határozhatók meg. Mindezekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy a Kbt. 70. § (1) bekezdés e) pontjában biztosított lehetőség jelen esetben nem állnak fenn, erre tekintettel az alperes helyesen állapította meg, hogy a felperes jogsértő módon választotta a közbeszerzési eljárása során a tárgyalásos eljárásfajtát.
Az elintézési határidő túllépésével kapcsolatban a bíróság rámutat arra, hogy az önmagában nem elegendő ok a határozat hatályon kívül helyezésére. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma KK 31. sz. állásfoglalásában ugyanis rámutatott arra, hogy a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során a bíróság elsősorban azt vizsgálja, hogy a határozat érdemben megfelel-e a jogszabályoknak. Eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés jelentős, és a döntés érdemére is kihatással van. A bíróság megítélése szerint az alperes 4 napos határidő-túllépése egyrészt nem jelentős, másrészt a döntés érdemére egyáltalán nincs kihatással, így hatályon kívül helyezésnek ez okból nincs helye.
Mindezek alapján az alperes határozata a felperes, illetve a beavatkozó által meghatározott körben nem tekinthető jogsértőnek, illetve a megállapított eljárási jogsértés nem alapozza meg a határozat hatályon kívül helyezését, ezért a bíróság a felperes keresetét mint alaptalant elutasította.
A bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes költségeinek megfizetésére.
Az illetékviseléséről a bíróság az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 43. § (3) bekezdésére figyelemmel a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. § (2) bekezdése alapján rendelkezett.
Az ítélet elleni fellebbezést a Pp. 340. § (2) bekezdése biztosítja.
Budapest, 2002. november 18.
dr. Vitál-Eigner Beáta s. k.,
bíró
