Fővárosi Bíróság (0559)
12.K.31.238/2002/3.
A Fővárosi Bíróság a dr. Tóth Julianna jogtanácsos által képviselt Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Földhivatal (5000 Szolnok, József Attila u. 46.) felperesnek, a dr. Csanádi Péter jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Bp., Margit krt. 85.) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
A le nem rótt kereseti illetékét az állam viseli.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30 000 Ft (azaz harmincezer Ft) perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 8 napon belül a Legfelsőbb Bírósághoz lehet fellebbezni. A fellebbezést 5 példányban a Fővárosi Bíróságon lehet előterjeszteni.
INDOKOLÁS
Az ajánlatkérő felperes 2001. december 19-én részvételi felhívást tett közé nyílt közbeszerzési eljárásra, a "Kunszentmártoni Körzeti Földhivatal épületfalazatainak felnedvesedését okozó műszaki és vegyi behatások megszüntetése, a kapcsolódó munkálatok elvégzése" tárgyában.
A felhívás 14. pontjában lehetővé tette a többváltozatú - alternatív - ajánlat tételét, a dokumentációban leírtak figyelembevételével. Az ajánlati dokumentáció tartalmazta az elvégzendő feladat részletes műszaki leírását, a három alternatív megoldás, illetve a belső falakra vonatkozó két alternatív megoldás körét. A HYDROPONT HUNGÁRIA Kft. ajánlattevő tisztázó kérdésére az ajánlatkérő írásbeli válaszában kifejtette, hogy a 3 ajánlott műszaki megoldás helyett más rendszer is alkalmazható, az aktív elektromos rendszerek közül, minden rendszer alkalmazható, amely a sótalanítást és a falszárítást megvalósítja, és működtetése költségnövekedést - más megoldásokhoz képest - nem eredményez.
A 2002. január 29-i ajánlattételi határidőre 5 db ajánlat érkezett. A HYDROPONT Kft. ajánlattevő háromváltozatú ajánlatot tett. Az ajánlatokat az ajánlatkérő felperes az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja szerint értékelte. A nyertes ajánlattevő a LANA' 91 Kft. lett, akivel a vállalkozási szerződést megkötötték 2002. február 18. napján.
A HYDROPONT Kft. ajánlattevő jogorvoslati kérelmet nyújtott be az alperesi Döntőbizottsághoz. Álláspontja szerint a vállalási ár és további négy részszempont értékelésének a módja jogsértő volt, és így a közbeszerzési eljárás célja nem valósulhatott meg.
Az alperesi Döntőbizottság tárgyalás tartását követően a D.107/8/2002. számú határozatában a jogorvoslatot kérő kft. keresetének részben helyt adott, és megállapította, hogy a felperesi ajánlatkérő megsértette a Kbt. 55. § (4) bekezdésének 1. fordulatát, amikor a vállalkozói díj részszempontjának értékelése során nem vonták be a jogorvoslatot kérő két alternatív ajánlatát. Ezért a felperesi ajánlatkérőt az alperesi Döntőbizottság 1 M Ft pénzbírság megfizetésére kötelezte. Egyebekben a jogorvoslati kérelmet elutasította.
A felperesi ajánlatkérő keresetében kérte a pénzbírság kiszabásának mellőzését, tekintettel arra, hogy az alperesi határozat szerint az ajánlatok értékelése az ajánlatok tartalmi különbségét helyesen tükrözte, és így a felperesi jogsértés nem volt kihatással az eredményre. A felperes álláspontja szerint ebből az következik, hogy a pénzbírság kiszabása indokolatlan volt. A bírósági tárgyaláson a kereseti kérelmét akként módosította, hogy vitatja a jogsértés jogalapját is, mivel a HYDROPONT Kft. ajánlata a pályázat fő tárgyát illetően (falszigetelés) nem is tartalmazott alternatívákat, illetve azok nem voltak reális alternatívák. Mindemellett a felperes hivatkozott a 2001. évi LXXIV. törvénnyel történt Kbt. módosítására, melyből álláspontja szerint levezethető, hogy ez előtt a módosítás előtt a bírság kiszabása nem volt kötelező, hanem az alperes mérlegelhette az eset összes körülményeit, bizonyos méltányolható körülmények esetén a minimális bírság alá mehetett, jelen ügyben pedig a módosítás előtti Kbt. szabályokat kell alkalmazni. Mindezért egyrészt azt állította, hogy nem volt jogalapja a bírság kiszabásának, másrészt pedig a bírság mértékét eltúlzottnak találta. Elsődlegesen a bírság teljes törlését, másodlagosan annak mérséklését kérte.
Az alperes iratokkal együtt felterjesztett ellenkérelmében előadta, hogy az ajánlatkérő az ajánlati kötöttség sérelme nélkül nem térhet el utólag az ajánlati felhívás, a dokumentáció és a műszaki leírás feltételeitől. Az ajánlati felhívás 14. pontját a felperes figyelmen kívül hagyta, amikor kizárólag azokat az ajánlatokat bírálta el, amelyek az ún. lemezes szigetelési módszert tartalmazták. A felperes a jogsértést azzal követte el, hogy a műszaki leírásban meghatározott alternatív megoldások körét, műszaki tartalmát egyenértékűnek minősítette a lemezes szigetelési módszerrel, azokat mégsem értékelte. A felperes ezzel súlyos jogsértést követett el, melyet a Kbt. 88. § (4) bekezdése alapján - a 2000-2002-es költségvetési törvény figyelembevételével - kötelezően szankcionálni kellett. Az alperes a bírság kiszabásakor figyelemmel volt arra is, hogy a felperes által elkövetett jogsértés nem vezetett eltérő értékelési sorrendhez, ezért a kiszabható legkisebb összegű 1 M Ft-ban határozta meg a bírság összegét.
A bírósági tárgyaláson a módosított kereseti kérelemre nyilatkozva kifejtette, hogy közigazgatási perben nincs lehetőség a kereset ilyen mértékű kiterjesztésére, azt a kereset benyújtásának határidejéig kellett volna előterjesztenie felperesnek. Mindemellett egyértelmű, hogy a jogorvoslatot kérő ajánlattevő alternatív megoldásokat tárt elő pályázatában, hiszen a lemezes vagy az aktív elektromos megoldás teljesen elkülönülő más műszaki megoldásnak tekinthető ugyanarra a problémára. A bírság mérséklése és elengedése körében pedig kifejtette, hogy csak a törvény indokolásában szerepel, hogy alá lehet szállni a törvényi minimumnak, ez a lehetőség azonban a törvényalkotáson nem ment át, nem került be a törvénybe, tehát a törvényi minimumnak alámenni nem lehet.
A bíróság megállapította, hogy a felperes keresete az alábbiak szerint nem alapos.
A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 26. § (2) bekezdése szerint a nyílt és a meghívásos eljárásban az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban meghatározza az ajánlattételi határidőt, az ajánlatok elbírálásának szempontjait és időpontját. Az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban, illetve a részletes szerződési feltételeket tartalmazó dokumentációban (a továbbiakban: dokumentáció) meghatározott feltételekhez az ajánlattevő pedig az ajánlatához kötve van.
A Kbt. 55. § (4) bekezdésének első fordulata szerint: "Az ajánlatkérő köteles az ajánlatokat elbírálni..."
A Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja értelemében: "A Bizottság határozatában bírságot köteles kiszabni az e törvény szabályait megszegő, illetőleg a nyilvánvaló jogsértés ismeretében szerződést kötő szervezettel és a jogsértésért, illetve a szerződéskötésért felelős személlyel, illetőleg a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel és szervezettel szemben;
(4) A bírság mértéke a közbeszerzés értékének legfeljebb harminc százaléka, de legalább a jogsértő cselekmény elkövetésének időpontjában hatályos éves költségvetési törvényben meghatározott összeg."
A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 59. § (2) bekezdése pedig úgy szól, hogy: "A Kbt. 88. §-ának (4) bekezdésében foglaltakra tekintettel a közbeszerzési jogorvoslati eljárásokban kiszabható bírság legalacsonyabb mértéke 2002. december 31-ig 1 000 000 forint, természetes személyek tekintetében 100 000 forint."
A bíróság megállapította, hogy a felperes benyújtott keresetében az alperesi határozat által megállapított bírság jogalapját nem támadta, kérelme kizárólag a bírság mértékét, indokoltságát vitatta. A felperes benyújtott keresetében elismerte a jogszabálysértés tényét, utóbb a határozathozatalt megelőző tárgyaláson hivatkozott a jogalap hiányára is. A Legfelsőbb Bíróság - KK. 34. állásfoglalásán alapuló - töretlen gyakorlata szerint közigazgatási perben a Pp. 330. §-ának (1) bekezdésében meghatározott keresetindítási határidőn túl a közigazgatási határozat keresettel nem támadott, önálló, a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető rendelkezésére a határidőben benyújtott kereset sem terjeszthető ki. (Lásd: BH. 1998. 567.) Ebből következik, hogy a bíróság a felperesi kereset eredetileg nem támadott, a bírságról szóló rendelkezésektől egyértelműen elkülöníthető jogalap kérdését érdemben nem vizsgálhatta, mivel arra a kereset utóbb - közigazgatási perben - nem terjeszthető ki.
A bírság mértéke és indokoltsága vonatkozásában a bíróság megállapította, hogy a Kbt. fent idézett vonatkozó rendelkezései szerint a törvény szabályait megszegő személlyel szemben az alperes köteles bírságot kiszabni. A bíróság nem osztotta azt a felperesi álláspontot, hogy jelen ügyben a Kbt.-t módosító 2001. évi LXXIV. törvény módosítását (mely 2002. január 1-jén lépett hatályba) ne lehetne alkalmazni, illetve, hogy az azt megelőző törvényi szövegezés a konkrét ügyben az irányadó. Az alperes támadott határozatát 2002. április 5. napján hozta, és a saját eljárásra vonatkozó szabályokat, így a bírság kiszabására vonatkozó szabályokat is az ekkor hatályban lévő jogszabály alapján kellett alkalmaznia. A határozat meghozatalakor hatályos Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja pedig olyan kategorikus jogi normának tekinthető, amely nem enged az alperesi hatóság részére mérlegelési jogkört a vonatkozásában, hogy a bírságot kiszabja, avagy ne szabja ki. Az alperesi hatóság mérlegelési jogkörébe egyedül - a jogszabályban meghatározott mérlegelési szempontok alapján - a bírság mértékében való döntés tartozik. Azonban e vonatkozásban is a Kbt. 88. § (4) bekezdése bizonyos objektív mérlegelési korlátokat állít fel. Ilyen mérlegelési korlátot jelent a bírság minimumeltérést nem engedő kógens szabály, melynek konkrét összegét a (4) bekezdés utaló szabálya folytán az adott időszakra hatályos költségvetési törvény állapít meg. Ez pedig a jelen ügyben alkalmazandó 2000. évi CXXXIII. törvény 59. § (2) bekezdése szerint 1 M Ft.
Megállapítható tehát, hogy az alperesi hatóság kellően figyelembe vette a jogsértés súlyát, annak enyhe következményeit és mindezért azt a lehető legalacsonyabb összegben, 1 M Ft-ban jogszerűen határozta meg.
Minderre tekintettel a bíróság a felperes keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította. A bíróság a perköltségről a Pp. 78. § (1) bekezdése, a 6/1986. (VI. 26.) IM r. 14. §-a, valamint a 8/2002. (III. 30.) IM r. 2. §-a alapján rendelkezett.
Budapest, 2002. október 22.
dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s. k.,
bíró
