Fővárosi Bíróság (0620)
2.K.30.539/2002/6.
A Fővárosi Bíróság a dr. Ferenczi Gábor (1026 Budapest, Kelemen L. u. 2/3.) ügyvéd által képviselt Sodexho Magyarország Kft. (1115 Budapest, Etele u. 68.) felperesnek, a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg alperesnek 10 000 (tízezer) Ft perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 8 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet a Legfelsőbb Bírósághoz címezve ennél a bíráságnál kell 3 példányban benyújtani. A fellebbezési határidő letelte előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés kizárólag a Pp. 256/A. § (1) bekezdés a)-d) pontjaiban felsorolt rendelkezések ellen irányul, tárgyalás tartása kérhető.
INDOKOLÁS
Budapest VII. Kerület, Erzsébetváros Önkormányzat GAMESZ (a továbbiakban: ajánlatkérő) a Közbeszerzési Értesítő 2001. október 24-i számában tette közzé közétkeztetés az önkormányzat oktatási és szociális intézményeiben tárgyú felhívását.
A kibocsátott dokumentáció III. Minőségi követelmények 3.2.1. pontja előírta, hogy az ajánlattevő az "étlapok összeállításárról gondoljon legalább a cukorbetegekre és a lisztérzékenyekre".
Az ajánlatkérő négy szempont és a hozzájuk rendelt súlyszámok alapján kívánta a legelőnyösebb ajánlatot kiválasztani.
A 2001. december 28-án tartott eredményhirdetésen ajánlatkérő - a beérkező hét ajánlat közül - az Attila Bt.-Bajor Sarok Kft. és az Erfa Kft. közös ajánlatát hirdette ki nyertesnek.
Az eljárást lezáró döntést sérelmezve felperes jogorvoslati kérelmet terjesztett elő.
A 2002. január 16-án kiegészített érvelésében egyebek mellett állította, hogy a nyertes ajánlat érvénytelen, mert az eredményhirdetésen ismertetett összegzés szerint az ajánlat nem tért ki a lisztérzékenyekre.
Alperes a 2002. január hó 29. napján kelt D-3/7/2002. számú határozatában a felperes jogorvoslati kérelmének részben helyt adott, és megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette az 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 55. § (6) bekezdését.
A meghaladó kérelmet elutasítva alperes kötelezte ajánlatkérőt, hogy 15 nap alatt fizessen meg felperesnek 30 000 Ft igazgatási szolgáltatási díjat.
Az indokolásban részletezettek szerint alperes úgy ítélte meg, bár a 2. részszempont 4. alszempontjánál ajánlatkérő a Kbt. 55. § (6) bekezdéssel ellentétesen nem az ajánlatok tartalmi elemei közötti különbséget ténylegesen tükröző módon pontozott - a nyertes magasabb összpontszáma miatt - a Kbt. 59. § (I) bekezdésének megfelelően történt meg a legkedvezőbb ajánlat kiválasztása.
Miután pedig felperes a 2001. december 28-i (a határozat nyilvánvaló tévedésből december 29-ét tartalmaz) eredményhirdetésen már tudomást szerzett arról, hogy a nyertes ajánlata nem tért ki a lisztérzékenyekre, alperes megállapította, e körben a jogorvoslati kérelem benyújtására a 15 napos jogvesztő határidő után került sor.
Ezért a Kbt. 79. § (7) bekezdés alkalmazásával ezt a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
Nem találta továbbá alperes megalapozottnak azt a felperesi kifogást, hogy a Kbt. 61. § (1) bekezdés megsértésével az írásbeli összegzés megküldésére öt munkanapon túl került sor.
A felperes fenntartott keresetében azt kérte, hogy a bíróság alperes határozatát helyezze hatályon kívül, és rendelkezzen új eljárás lefolytatásáról.
A felperes perköltségeire igényt tartott.
Előadta, az eredményhirdetésen jelenlévő ajánlattevők nem kaptak lehetőséget arra, hogy kérdést, észrevételt terjesszenek elő, illetve kontrollálhassák az összegzés szó szerint ismertetésre került-e.
Miután a Kbt. .szabályai nem tértek ki arra, hogy az eredményt mikor kell közöltnek tekinteni és a jelen esetben 22 oldal terjedelmű, nagy mennyiségű számadatot tartalmazó, bonyolult rendszerben összeállított anyag készült, álláspontja szerint az írásbeli közlés is önálló megtámadási lehetőséggel bír.
Így a 2002. január 9-én kézhez vett összegzésre tekintettel az érvénytelenséget sérelmező kérelme sem késett el.
Az alperes ellenkérelmében a felperesi kereset elutasítását kérte, perköltségeire igényt tartott. Hangsúlyozta, ha az eredményhirdetésen hallottak jogsértés megvalósítását vetik fel, a jogorvoslati eljárást meg kell indítani. Ellentétes értelmezés ugyanis a jogviták elhúzódásához vezetne.
A perben feltárt adatok alapján a bíróság a tényállást a következőkkel egészíti ki:
Az eredményhirdetésre 2001. december hó 28. napjának 14.00 órájakor a Budapest VII. kerület, Erzsébet krt. 6. .szám alatti házasságkötő teremben került sor.
Az egy példányban elkészült összegzés teljes terjedelmű - két személy által ellenőrzött - ismertetésekor a felperes képviselője is jelen volt.
Az őrszolgálat feljegyzése szerint a meghívottak 14 óra 55 perckor távoztak az épületből.
A felperes fenntartott keresete nem volt megalapozott.
A perbeli esetben a bíróságnak elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes dátum szerint mikor szerzett tudomást arról, a nyertes ajánlatában a lisztérzékenységre nem gondolt.
A tárgyaláson meghallgatott ismertetésen ajánlatkérő részéről részt vett Ivaskó István, dr. Varga Norbert, Varga Dániel és a nyertes képviselőjeként jelenlévő Godolák László vallomásának egybevetéséből a bíróság azt állapította meg, hogy a mintegy egy órán át tartó tételes ismertetés során elhangzott az a megjegyzés is, a nyertes ajánlatában a lisztérzékenyekre nem tért ki.
Ezt a következtetést támasztja alá azon nem vitatható tény, hogy az őrszolgálat feljegyzése szerint a jelenlévők (köztük a 2-3 percre visszamaradó nyertes is) 14 óra 55 perckor távoztak. A részletes, mindenre kiterjedő ismertetést erősítette meg továbbá a perben érdektelennek tekinthető Kolozsy Antal Károlyné tanúvallomása is, aki több mint félórás felolvasásról tett említést.
Mindezekkel szemben a felperes képviseletében jelen lévő dr. Perjés András vallomását a bíróság azért nem tudta elfogadni, mert a felpereshez fűződő érdekeltsége nem vitathatóan fennáll, ugyanakkor a fél órával későbbi távozás tényét a hitelesnek minősülő őrszolgálati feljegyzés sem támasztotta alá.
Így azt az érvelést, mely szerint az ismertetés rövid időtartama (15-20 perc) kizárta az összegzés tételes, nyertes ajánlatának hiányosságára is kitérő felolvasását, ténybeli adatok nem támogatták.
A Kbt. 79. § (7) bekezdése előírja, hogy az eljárást az e törvény szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított tizenöt napon belül, de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított kilencven napon belül lehet kérelmezni vagy kezdeményezni, illetve e határidőn belül indítható meg hivatalból az (5), vagy (6) bekezdés szerint. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.
Tekintettel arra, hogy a felperes már 2001. december 28-án tudomást szerzett a nyertes ajánlatának összegzésben szereplő hiányosságáról, emiatt legkésőbb 2002. január 14-én (a szombaton lejáró tizenötödik napot követő hétfőn) kérelmet kellett volna előterjesztenie.
A felperes azonban csupán 2002. január 16-i kiegészítésében jelezte ezen sérelmét, azaz kérelmét a jogvesztő határidőn túl nyújtotta be.
Mindezekre figyelemmel az alperes helytállóan állapította meg, hogy a felperes érvénytelenséget sérelmező jogorvoslati kérelme elkésett.
Egyetértett a bíróság alperes álláspontjával abban is, hogy a jogvesztés terhével előírt igényérvényesítési határidő az irásbeli összegzés kézhezvételéig eltelt idővel nem hosszabbítható meg.
Ilyen értelmezés amellett, hogy szemben állna a közbeszerzési eljárás mielőbbi gyors lezárásának követelményével, a jogszabályi rendelkezésekből sem vezethető le.
A előzőek alapján így a bíróság megállapította, hogy a fenntartott keresettel támadott alperesi határozat jogszerű volt, ezért a Kbt. 91. § (5) bekezdése szerinti eljárásban a bíróság a felperes keresetét elutasította.
A felperes pervesztes lett, ezért a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes képviseletével felmerült perköltségeinek a megfizetésére. Ennek összegét a bíróság a 8/2002. (III. 30.) IM számú rendelet 3. § (2) bekezdése alkalmazásával határozta meg.
A felperes a per tárgyi illetékfeljegyzési joga ellenére a kereseti illetéket lerótta, emiatt ennek térítése felől intézkedni nem kellett.
Budapest, 2002. október 16.
dr. Öcsödi Ágnes s. k.,
bíró
