Fővárosi Bíróság (0677)
25.K.31.836/2002/6.
A bíróság a dr. Rönky Ernő jogtanácsos által képviselt Antenna Hungária Magyar Műsorszóró és Rádió Hírközlési Rt. (1119 Budapest, Petzvál J. u. 31-33.) felperesnek, a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott (hiv.sz.: D.284/10/2002.) - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
A lerótt 10 000 Ft (azaz: tízezer Ft) kereseti illetéket a felperes maga viseli.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20 000 Ft (azaz húszezer Ft) perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál lehet a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához 3 pld.-ban előterjeszteni.
INDOKOLÁS
Felperes ajánlatkérőként 2938/2002 sz. alatt ajánlati felhívást tett közzé a Közbeszerzési Értesítő 2002. április 17. napján megjelent 16. számában "Sopron TV állomáson lévő vasbeton torony felületvédelmi munkáinak elvégzése" tárgyban nyílt közbeszerzési eljárás megindítására.
Az ajánlati felhívás 15. pontjában az egyéb információk között az 5. francia bekezdésben felperes rögzítette, hogy az ajánlatkérő nem biztosít hiánypótlási lehetőséget.
A felperes a felhívás 6. a) pontjának megfelelően 2002. május 14-én bontotta az ajánlatokat, a bontási eljárásról jegyzőkönyvet készített. A jegyzőkönyv rögzítette, hogy az ajánlatok beadási határideje 2002. május 14. napjának 12.00 órája, amely határidőig 5 cég nyújtotta be ajánlatát. A jegyzőkönyv tartalmazza azt is, hogy "az ajánlatok bontását megelőzőleg ajánlatkérő kijelentette, hogy az ajánlati felhívásban meghatározottakkal ellentétben 2002. május 17-e 12.00 óráig a hiányzó dokumentumok benyújtására hiánypótlási lehetőséget biztosít". Felperes a bontást követően megvizsgálta az ajánlatokat, és megállapította, hogy az EKS Service Kft. által benyújtott ajánlatból hiányzik az 1999. és a 2000. év mérlegének kiegészítő melléklete (szöveges rész), továbbá, hogy a Pannon Freyssinet Kft. által benyújtott ajánlatból hiányzik az 1999. és a 2000. év mérlegének kiegészítő melléklete (szöveges rész), valamint a Kbt. 46. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott nyilatkozatok. A hiányzó dokumentumok pótlására felperes a megadott határidőig hiánypótlási lehetőséget biztosított.
Felperes átvizsgálta az ajánlatok műszaki tartalmát is, és megállapította, hogy az EKS Service Kft., az Excellsior Kft., valamint a Vertikor Rt. ajánlatához nem csatolt műszaki ütemtervet, amely a szerződés elválaszthatatlan részét fogja képezni. A naptári beosztással ellátott műszaki ütemterv pótlására 2002. május 17-e 12.00 óráig adott lehetőséget, amelyről a 2002. május 15-én kelt levelében adott tájékoztatást.
A Strabag Építő Kft. ezt követően jogorvoslati kérelmet terjesztett elő az alperesnél azzal az indokkal, hogy a felperesi ajánlatkérő a felhívásban a hiánypótlás lehetőségét kizárta, ennek ellenére az ajánlatok bontásakor a hiánypótlást elrendelte.
Az alperes a 2002. június 3. napján kelt D.284/10/2000. sz. határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló, többször módosított 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 43. § (4) bekezdése és a 48. § (1) bekezdésére tekintettel a 26. § (2) bekezdését, ezért a felperesi ajánlatkérőnek a bontási eljáráson hiánypótlás tárgyában hozott és az azt követő döntéseit megsemmisítette, továbbá a felperest 2 M Ft pénzbírság megfizetésére kötelezte.
Az indokolásban rögzítette, hogy a Kbt. 26. § (2) bekezdése alapján az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban, illetve a részletes szerződési feltételeket tartalmazó dokumentációban meghatározott feltételekhez kötve van, így jogsértő módon határozott a felperes a felhívással ellentétben a hiánypótlás elrendeléséről.
Az alperes megállapította azt is, hogy a felperesi ajánlatkérő megsértette a Kbt. 48. § (1) bekezdését, amely szerint az ajánlati felhívás módosítása esetén egyrészt új hirdetményt kell közzétenni, másrészt ebben új ajánlattételi határidőt kell megállapítani. Felperes ezen kötelezettségeinek nem tett eleget. Megállapította mindezeken túl azt is, hogy a felperes megsértette a Kbt. 43. § (4) bekezdését is, mert a törvény felhívott rendelkezése csak egy ízben ad lehetőséget az ajánlattal kapcsolatos formai hiányosságok pótlására, ezzel szemben felperes 2002. május 14-én, majd az ezt követő napon, május 15-én is hiánypótlás elrendeléséről határozott.
A bírság összegének megállapításával kapcsolatban az alperes hangsúlyozta, hogy az ajánlati kötöttség elvének megsértése súlyos jogsértésnek minősül, ezért a minimális bírság összegénél magasabb összegű bírság kiszabását tartotta indokoltnak. A bírság összegének meghatározásánál figyelemmel volt a beszerzés értékére, valamint arra, hogy ideiglenes intézkedés eredményeként a jogsértés reparálható volt.
A határozat ellen a felperes keresettel élt. Jogszabálysértésre hivatkozással kérte a határozat bírósági felülvizsgálatát, ennek keretében elsődlegesen a határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan a kiszabott bírság összegének a minimális összegre való mérséklését. Álláspontja szerint az alperes által a határozatban terhére rótt jogsértéseket nem követte el. Azzal érvelt, hogy az ajánlati felhívásban ugyan eredetileg nem adott lehetőséget hiánypótlásra, ám a Kbt. 48. § (1) bekezdése alapján lehetősége volt az ajánlattételi határidő lejárta (az ajánlatok bontása) előtt hiánypótlási lehetőséget biztosítani. Az alperesi indokolással szemben előadta, hogy egy alkalommal adott csak hiánypótlási lehetőséget. Állítása szerint a hiánypótlás lehetőségének biztosítása általános jellegű döntés volt, amely kiterjedt mind a mérleggel kapcsolatos, mind a műszaki ütemtervre vonatozó hiányok pótlására. Adminisztrációs okokra vezette vissza azt, hogy a 2002. május 14-én felvett jegyzőkönyvben ez a körülmény nem szerepel pontosan, továbbá hogy műszaki ütemterv vonatkozásában a hiánypótlást biztosító levelet csak másnap faxolták el az érintettek részére. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy két ízben biztosítottak volna hiánypótlási lehetőséget. Előadta még azt is, hogy az ajánlati felhívás módosításáról szóló hirdetményt előkészítette, ám azt azért nem tudta már megjelentetni, mert az alperes a közbeszerzési eljárást ideiglenes intézkedéssel felfüggesztette. Erre tekintettel a módosított feltételekről szóló hirdetmény közzététele iránti kérelmét a Közbeszerzési Értesítő szerkesztőségének már nem küldte el. A bírság mérséklésére vonatkozó másodlagos kereseti kérelmével kapcsolatban egyrészt arra hivatkozott, hogy a hiánypótlással kapcsolatos Kbt. 43. § (5) bekezdésében rögzített rendelkezés csak 2002. január 1-jétől lépett hatályba. Tehát a perbeli közbeszerzési eljárás időszakában még teljesen új szabályozásnak mondható. Másrészt arra is hivatkozott, hogy a korábbi alperesi gyakorlat nem vette olyan súllyal a felperes terh
ére rótt jogsértést, amely az emelt szintű bírság kiszabását indokolná. Mindezeken túl sérelmezte, hogy az alperes a mérlegelési körében eljárva nem vette figyelembe a felperes javára szolgáló körülményeket, így különösen azt, hogy a Kbt. egyik alapelvét sem sértette, érdeksérelmet senkinek nem okozott, és eljárása nem minősíthető rosszhiszeműnek. Mindezekre tekintettel álláspontja szerint a bírság összege eltúlzott, így még a törvénysértés megállapítása esetén is annak mérséklése indokolt.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és felperes perköltségben való marasztalását, tekintettel arra, hogy álláspontja szerint a perben támadott határozat nem jogszabálysértő a felperes által megjelölt körben. Hangsúlyozta, hogy az ajánlati felhívás módosítására, így jelen esetben a hiánypótlás biztosítására jogszerűen akkor van lehetőség, ha erről a felperesi ajánlatkérő az ajánlattételi határidő lejártáig rendelkezik. A módosított feltételekről új hirdetményt kell közzétenni, amelyben új ajánlattételi határidőt is meg kell állapítani. E kötelezettségének a felperes nem tett eleget, így jogsértést követett el a határozatban foglaltak szerint. A bírság mérséklésével kapcsolatban előadta, hogy nincs jelentősége annak, hogy egy jogszabályi rendelkezés mikor lép hatályba, hiszen a felperesnek a vonatkozó jogszabályok alapján kell eljárni. Hivatkozott továbbá arra, hogy az alperes hatásköre a jogszabálysértés megállapítására irányulhat csak. E körben a rosszhiszeműség nem képezheti a vizsgálat tárgyát. Nem vitatta, hogy a felperes alapelvet nem sértett meg, ám hangsúlyozta, hogy erről nem is rendelkezett. Előadta még, hogy a Kbt. 88. § (5) bekezdése meghatározza azon körülményeket, amelyeket a bírság kiszabása során értékelni kell, álláspontja szerint e kötelezettségének az alperes megfelelőképpen eleget tett. A felperes által felhívott indokok pedig a bírság összegének megállapításánál nem vehetők figyelembe.
Felperes keresete nem alapos.
A bíróság az alperes határozatát az államigazgatási eljárásról szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. § (1) bekezdése alapján a polgári perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 324. § (1) bekezdése szerint lefolytatott eljárásban vizsgálta felül, amelynek során a kérelem és az ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatta, hogy az megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és eljárási jogszabályoknak.
A bíróságnak a perben azt kellett megítélnie, hogy a felperes a perbeli közbeszerzési eljárása során megsértett-e a Kbt. 43. § (5) bekezdése és a 48. § (1) bekezdésére tekintettel a 26. § (2) bekezdését, és mindezek alapján jogsértő-e az alperes határozata.
A bíróság a keresetlevél, az ellenkérelem, a felek nyilatkozatai és a csatolt közigazgatási iratok alapján megállapított tényállásból kiindulva a következőkre alapozta döntését.
A Kbt. 26. § (2) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott feltételekhez kötve van. E kötöttségtől való eltérésre a Kbt. 48. § (1) bekezdése olyképpen ad lehetőséget, hogy rögzíti, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott feltételeket az ajánlattételi határidő lejártáig módosíthatja. Egyben előírja azt is, hogy a módosított feltételekről új hirdetményt kell közzétenni, amelyben új ajánlattételi határidőt kell megállapítani.
A fentiekből kiindulva megállapítható, hogy a felhívásban, illetve a dokumentációban rögzített feltételektől a következő feltételek együttes fennállása esetén lehet jogszerűen eltérni.
1. A feltételeket módosítani csak az ajánlattételi határidő lejártáig lehet. Az ajánlattételi határidő lejárta után az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban foglaltaktól eltérni nem lehet.
2. A módosított feltételek csak akkor lesznek joghatályosak, ha azokról az ajánlatkérő új hirdetményt készít, és ezen új hirdetmény a Közbeszerzési Értesítőben közzétételre kerül.
3. A fentiek szerint közzétett új hirdetményben új ajánlattételi határidőt is meg kell állapítani.
Amennyiben a fentiek szerint körülírt feltételek egyike nem teljesül, úgy az ajánlati felhívás, illetve dokumentáció módosítása nem jogszerű.
A bíróság rámutat arra, hogy a Kbt. nem tartalmaz előírást arra vonatkozóan, hogy az ajánlati felhívás, illetve dokumentáció módosítására hány esetben van lehetősége az ajánlatkérőnek. Ám az általában korlátlan számú módosítási lehetőséget jelen ügyben a Kbt. 43. § (4) bekezdése mégis korlátozza, amikor is a hiánypótlási lehetőség biztosításával kapcsolatban rögzíti, hogy az ajánlatkérő egy ízben biztosíthat határidőt az ajánlattevők számára bizonyos iratok utólagos csatolására, illetőleg egyes formai hiányosságok pótlására.
A bíróság az irányadó tényállás alapján egyértelműen megállapította, hogy a felperes a perbeli közbeszerzési eljárás során a Kbt. 26. § (2) bekezdése ellenére eltért a felhívásban foglaltaktól, és az eredeti előírással szemben mégis biztosított hiánypótlási lehetőséget.
A bíróság egyértelműen megállapította azt is, hogy a felperes az ajánlattételi határidő után módosította az ajánlati felhívást. Nem változtat e tényen az sem, hogy a jegyzőkönyv szerint a felhívás módosítására az ajánlatok bontását megelőzően került sor, hiszen a törvény a fentiek szerint a módosítás lehetőségét nem az ajánlatok bontásához, hanem az ajánlattételi határidő lejártához kötötte. Márpedig a jegyzőkönyvből világosan kitűnik az, hogy annak felvételére akkor került sor, amikor az ajánlatok beadási határideje már lejárt, hiszen tartalmazza azt a megállapítást is, hogy az ajánlattételi határidőig 5 cég nyújtotta be ajánlatát. A perbeli kérdés eldöntése szempontjából tehát közömbös, hogy az ajánlattételi határidő lejárta után az ajánlatok bontását megelőzően vagy bontása után módosította a felhívásban foglaltakat. Ám ha az ajánlattételi határidő lejárta előtt is módosította volna felperes a felhívásban foglaltakat, az akkor sem lett volna jogszerű, mert a fent kifejtettek szerint a módosításhoz jogi hatály csak akkor fűződik, ha az a Közbeszerzési Értesítőben közzétételre kerül és e közzétett hirdetményben új ajánlattételi határidőt is megállapít a felperes. E körben nem alapos felperes azon hivatkozása, miszerint a közzétételben éppen az alperes ideiglenes intézkedése akadályozta meg. Egyrészt a módosításnak, illetve a közzétételnek az ajánlattételi határidő lejártáig, vagyis 2002. május 17. napjáig sorra kellett volna kerülnie, ebben pedig az alperes 2002. május 23. napján tett ideiglenes intézkedése nem akadályozhatta meg felperest. Másrészt a módosítással egyidejűleg a felperes legfeljebb a hiánypótlásra biztosított határidőt, ám új ajánlattételi határidőt nem állapított meg. Mindezekre tekintettel felperes eljárása sértette a Kbt. 48. § (1) bekezdését is.
A bíróság megállapította azt is, hogy a felperesi érvelésével szemben felperes két esetben biztosított hiánypótlási lehetőséget, és ezzel megsértette a Kbt. 43. § (4) bekezdését is. A felperes által felhozott adminisztrációs okok nem cáfolják a jogszabálysértés elkövetésének tényét, hiszen az adminisztrációs hiba, még fennállása esetén sem alkalmas annak bizonyítására, hogy a két egymást követő napon, eltérő tartalommal és eltérő ajánlattevők számára, formailag különböző iraton, más-más kézbesítési módon közölt hiánypótlási lehetőségről adott tájékoztatás valójában csak egy. Mindezekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy a felperes megsértette mind a Kbt. 43. § (4) bekezdését, és a 48. § (1) bekezdését, és minderre tekintettel sérült a 26. § (2) bekezdése.
A kiszabott bírság mérséklésével kapcsolatban a bíróság rámutat arra, hogy a közigazgatási határozat felülvizsgálata során a bíróságnak csak arra van lehetősége, hogy megállapítsa, hogy a határozat e tekintetben jogsértő-e a felperes által meghatározott körben. A bíróságnak tehát azt kell megítélnie, hogy az alperes a Kbt. 88. § (5) bekezdésének megfelelően meghatározta-e az esetek összes körülményére tekintettel az irányadó mérlegelési szempontokat, és e mérlegelési szempontok alapján határozta-e meg a bírság összegét. A bíróságnak nincs arra lehetősége, hogy az alperes mérlegelését felülmérlegelje. A felperes által felhozott indokok, illetve körülmények pedig nem alkalmasak arra, hogy a bíróság újabb mérlegelési szempontként azokat figyelembe vegye.
A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes határozata a felperes által meghatározott körben nem jogszabálysértő, erre tekintettel a felperes keresetét mint alaptalant el utasította.
A bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes költségeinek megfizetésére.
Az illeték viseléséről a bíróság az illetékről szóló, többször módosított 1990. XCIII. törvény 43. § (3) bekezdése alapján rendelkezett, figyelemmel arra, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog ellenére a felperes a keresetlevelén 10 000 Ft illetéket lerótt.
Az ítélet elleni fellebbezést a Pp. 340. § (2) bekezdése biztosítja.
Budapest, 2002. november 18.
dr. Vitál-Eigner Beáta s. k.,
bíró
