KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (1287)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt. sz.: D.770/10/2002.
Tárgy: a Közép-Tisza-vidéki Vízépítő és Telekommunikációs Kft. jogorvoslati kérelme Sarkad Város Önkormányzata közbeszerzési eljárása ellen.
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A Döntőbizottság a Közép-Tisza-vidéki Vízépítő és Telekommunikációs Kft. (5000 Szolnok, Gáz u. 1., a továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmét, melyet Sarkad Város Önkormányzata (5700 Sarkad, Kossuth u. 27., a továbbiakban: ajánlatkérő) "Sarkad város szennyvízcsatorna-hálózata bővítésének 2002-2004. évi ütem megépítése vállalkozói keretek között, a Mélyépterv Consulting Engineering Kft. által 392-1/01. tervszám alatt készített terv és a vízjogi létesítési engedélyben meghatározott műszaki tartalommal" tárgyú közbeszerzési eljárása ellen nyújtott be, elutasítja.
A jogorvoslati eljárással kapcsolatban felmerült költségeiket a felek maguk viselik.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani.
INDOKOLÁS
A Döntőbizottság a rendelkezésre álló iratok, a felek írásban és a tárgyaláson tett nyilatkozatai alapján az alábbi tényállást állapította meg.
Az ajánlatkérő 2002. augusztus 28-án, a Közbeszerzési Értesítő 35. számában részvételi felhívást tett közzé nyílt előminősítési eljárás lefolytatására Sarkad város szennyvízcsatorna-hálózata bővítésének 2002-2004. évi üteme megépítése tárgyában.
A részvételi jelentkezési határidőre, 2002. szeptember 23-ig kérelmezővel együtt 12 cég nyújtotta be részvételi jelentkezését.
Az ajánlatkérő a jelentkezéseket elbírálta, majd 2002. október 14-én kihirdette a részvételi szakasz eredményét. A Délépítő Építő és Szerelő Rt.-t, az OMS-Hungaria Kft.-t, a Hídépítő Rt.-t, a Caementárius Építő és Szolgáltató Kft.-t, a SADE Magyarország Kft.-t, a Betonút Szolgáltató és Építő Rt.-t, a Strabag Építő Kft.-t és kérelmezőt alkalmasnak minősítette az ajánlatkérő a szerződés teljesítésére és 2002. október 21-én megküldte részükre az ajánlati felhívást.
A részvételi szakaszt lezáró döntés ellen a Somogyi és Társa Építő és Szolgáltató Kft. jogorvoslati kérelmet nyújtott be a Döntőbizottsághoz, amelyet a Döntőbizottság elutasított a 2002. november 19-én kelt D.653/11/2002. számú határozatával. A Somogyi és Társa Építő és Szolgáltató Kft. e határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte.
Az ajánlati felhívás 6. pontjában az ajánlatkérő rögzítette a következőket: Az ajánlatkérő 2%-os jótállási biztosítékot ír elő, legalább az utó-felülvizsgálati eljárásig történő lekötéssel vagy bankgaranciával.
Az ajánlati felhívás 10. pontjában az elbírálási szempontokat, illetve az értékeléssel kapcsolatos tájékoztatást ajánlatkérő az alábbiak szerint adta meg:
részszempontok súlyszámok
- ajánlati ár 50
- jótállási kötelezettségvállalás 30
alszempontok:
- vállalt jótállási idő 20
- felajánlott többlet jótállási bankgarancia nagysága 5
- felajánlott többlet jótállási bankgarancia időtartama 5
- késedelmes teljesítés esetén felajánlott kötbér értéke (minimum 200 000 Ft/nap, de maximum összességében 12%) 15
- meghiúsulás esetére vállalt kötbér értéke 10
- vállalkozó saját részvételi aránya a teljesítés egészén belül %-os arányban kifejezve 20
- helyi munkaerő, munkavállalók foglakoztatásának aránya, a teljes létszámhoz viszonyítottan %-os arányban kifejezve 5
Az értékelés során adható pontszám részszempontonként 1-10. A részszempontonként - a kiíró számára - legkedvezőbb ajánlat a legmagasabb pontot kapja, a legkevésbé kedvező a legalacsonyabbat, a többi ajánlattevő pontszámai lineáris interpolációval lesznek képezve.
A legkedvezőbb szempontok: ár esetén a legalacsonyabb, a többi szempontnál a legmagasabb.
A többletjótállási időket a vonatkozó jogszabály szerinti kötelező alkalmassági időn belül kell megadni.
A beruházás %-ában kért vállalások nem haladhatják meg az ajánlattevő által megjelölt ajánlati árat.
A felajánlott többletjótállási bankgarancia mértéke a felajánlási időben nem változhat.
A felajánlott többletjótállási bankgarancia időtartama nem lehet hosszabb, mint a felajánlott leghosszabb jótállási idő hossza.
A késedelmes teljesítés esetére vállalt kötbér mértéke állandó kell legyen.
Az ajánlatkérő dokumentációt is kibocsátott, amely a Részletes feltételek című anyagból és az ajánlati tervből állt. A Részletes feltételek C.1. pontjában a szerződés tartalmi követelményei között az ajánlatkérő előírta, hogy a szerződéstervezetnek tartalmaznia kell az ajánlattevő által a késedelmes teljesítés esetére megajánlott kötbér konkrét mértékét Ft/nap értékkel, mely nem lehet kevesebb, mint 200 000 Ft/nap.
A dokumentáció C.3. Jólteljesítési garancia című pontja a következőket határozza meg: A szerződésben legalább 1 év garanciát kell megjelölni, melynek kezdési időpontja a műszaki átadás-átvétel dátuma. Ajánlattevőnek tudomásul kell vennie, hogy a vállalkozói szerződésben vállalt teljesítésének garanciájaként az ajánlati összeg 2%-a szolgál, melyet a beruházó a végszámlából nem tart vissza, de az engedélyéhez kötött feloldású bankgaranciát erről az összegről a végszámla benyújtásával egy időben át kell adni. A garanciális időszak lejártával, az utó-felülvizsgálati eljárást követően az esetleges hibák, hiányok kijavítása után, 15 napon belül az összeg feloldásra kerül.
Az ajánlatkérő 2002. november 13-án konzultációt tartott, ahol válaszolt a feltett kérdésekre.
Az ajánlattételi határidőre, 2002. december 2-ig ajánlatot nyújtott be a SADE-Magyarország Mélyépítő Kft., a Caementárius Kft., a Hídépítő Rt., az OMS-Hungária Kft., a Délépítő Építő és Szerelő Rt., a Strabag Építő Kft., a Betonút Rt. és kérelmező. Ajánlatkérő az ajánlatokat elbírálta, majd 2002. december 13-án eredményt hirdetett, mely szerint az eljárás nyertese a Caementárius Kft., a nyertest követő legkedvezőbb ajánlatot tevő pedig kérelmező lett.
Az ajánlatkérő a nyertes ajánlattevővel 2002. december 23-án megkötötte az eljárást lezáró szerződést.
A kérelmező 2002. december 17-én nyújtott be jogorvoslati kérelmet a Döntőbizottsághoz, amelyet a jogorvoslati eljárás során tartott tárgyaláson kiegészített, módosított. Kérte a jogsértés megállapítását, az eljárást lezáró döntés megsemmisítését, ideiglenes intézkedéssel a szerződéskötés megtiltását. Kérelmében sérelmezte, hogy az ajánlatkérő nem nyilvánította érvénytelennek a Strabag Építő Kft. - minden egyes értékelési szempontnál szélsőségesen eltérő ajánlatát, aminek következtében torzult az értékelés és ezáltal az ajánlatkérő nem a legkedvezőbb ajánlatot hirdette ki nyertesnek, sőt értékelése ellentétes a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) szándékával, ugyanis a nyertes a 7. legmagasabb árat ajánló ajánlattevő lett. A meghiúsulási kötbér pontozása, mivel itt alsó határ sem volt előírva, szintén a Strabag Építő Kft. vállalása miatt, - ami alacsony volt - torzult, bár a kérelmező javára, továbbá itt is a magas ajánlati árat jutalmazta az ajánlatkérő. Álláspontja szerint a Strabag Építő Kft. ajánlata azért érvénytelen, mert ajánlatában 3 év jótállást vállalt, de az általa megajánlott bankgarancia csak 1 évig érvényes, ezáltal nem felel meg a dokumentáció C.3. pontjában előírtaknak, mely szerint a bankgarancia érvényességi idejének és a garanciális időtartamnak egyezőnek kell lenni. Ugyanezen okból érvénytelen a SADE Magyarország Kft. és a DÉLÉPÍTŐ Építő és Szerelő Rt. ajánlata is. A DÉLÉPÍTŐ Építő és Szerelő Rt. ajánlata azért is érvénytelen, mert 11 év jótállást vállalt, ez pedig hosszabb időtartam, mint a kötelező alkalmassági időre vonatkozó rendeletben meghatározott tízéves idő, így ez a vállalás ellentétes a kiírással.
Az ajánlatkérő azzal, hogy a garanciális időszak hosszát és a garanciális időszak teljes hosszára kötelezően előírt bankgarancia érvényességi idejét is értékelési szemponttá tette, megsértette a Kbt. 34. § (4) bekezdés d) pontjában foglalt azon előírást is, amely szerint az ajánlatkérőnek a részszempontokat úgy kell meghatároznia, hogy azok nem eredményezhetik ugyanazon ajánlati tartalmi elem többszöri értékelését.
Sérelmezte továbbá, hogy a késedelmes teljesítés esetére ajánlott kötbér értékelését eltorzította az, hogy az ajánlatkérő a vállalási ár %-ában megadott kötbért forintosította. Kérelmező megajánlotta az ajánlatkérő által maximumként lehetővé tett 12%-os kötbért, mégsem kapott maximális pontszámot, mivel ajánlati ára alapján a kötbér összeg forintban kevesebb volt, mint annak az ajánlattevőnek, aki magasabb ajánlati árat vállalt.
Ez az értékelés sérti a Kbt. 24. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott, a verseny tisztaságára és az ajánlattevők esélyegyenlőségére vonatkozó alapelveket is.
Az ajánlatkérő észrevételében kérte az alaptalan kérelem elutasítását. Előadta, hogy az ajánlati ár pontozása a felhívásnak megfelelően történt. Nem a nyertes ára volt magas, mivel az eljárásban még további három ajánlattevő hasonló nagyságrendű árat ajánlott, hanem kérelmező ára volt az, ami súrolta az irreálisan alacsony ár kategóriát. A garancia és a bankgarancia kérdése egymástól elszakított bírálati szempont, így önállóan értékelte mindkettőt. Az előírt minimum 1 év garanciaidőn túl ajánlatkérőnek bankgarancia terén előírása nem volt, azonban az ajánlattevők többletvállalást tehettek, az értékelésre került. Késedelmes teljesítés esetére vállalt kötbérvállalások esetében az ajánlati felhívás értelmében az egy napra eső kötbér nagyságrendje került összehasonlításra, tehát téves az az álláspont, hogy a megajánlott százalékos értékek alapján kellett volna pontozni. Az ajánlatkérő előadta, hogy sem a garancia, sem a késedelmes és meghiúsulási kötbér értékelésére vonatkozó előírásokat az ajánlati felhívás kiküldésétől az ajánlattételi határidőig terjedő időszakban nem támadta senki, kérdés e témakörben nem érkezett. Az értékelés az ajánlati felhívásban meghatározott értékelési szempontok alapján történt. A Kbt. 34. § (4) bekezdés d) pontjára vonatkozó kérelemrész elkésett. Kifejtette, hogy a kötelező alkalmassági idő valóban 10 év, de ez a korlátozás nem a teljes, hanem csak a többletként vállalt jótállási időre vonatkozott, így nem érvénytelen a 11 éves jótállás vállalása.
Egyéb érdekeltként a Strabag Építő Kft. tett észrevételt, mely szerint ajánlatkérő eljárása és döntése jogszerű volt. Az ajánlati ár részszempont az összes elérhető pontszámnak csupán a 38,46%-a volt, tehát ez a szempont nem döntheti el a nyertes kiválasztását.
A Döntőbizottságnak elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy a kérelem határidőben került-e benyújtásra.
A Kbt. 79. § (2) bekezdése szerint a Döntőbizottság eljárása kérelemre vagy hivatalból indul.
E szakasz (7) bekezdése szerint az eljárást az e törvény szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított tizenöt napon belül, de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított kilencven napon belül lehet kérelmezni vagy kezdeményezni, illetve e határidőn belül indítható meg hivatalból az (5) vagy a (6) bekezdés szerint. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.
A Kbt. kétféle határidőt állapít meg a jogorvoslati kérelem benyújtásával kapcsolatban. A 90 napos (objektív) határidőt a jogsértő esemény bekövetkezésétől kell számítani. A másik, a 15 napos (szubjektív) határidőt az e törvény szabályait sértő esemény tudomásra jutásától kell számítani. Bármelyik határidőt lépi is túl a kérelmező a kérelme benyújtásával, a kérelme elkésett.
A kérelmező sérelmezte, hogy az ajánlatkérő a Kbt. 34. § (4) bekezdés d) pontjába ütköző módon alkalmazza a "vállalt jótállási idő" és a "felajánlott többlet jótállási bankgarancia időtartama" részszempontokat. A Kbt. 34. § (4) bekezdése az ajánlati felhívással szemben támasztott követelményeket határozza meg.
A Kbt. 79. § (8) bekezdés a) pontja értelmében a Kbt. 79. § (7) bekezdése szerinti határidő lejártának kiszámításakor a jogsértő esemény bekövetkezésének kell tekinteni a jogellenes tartalmú felhívás illetőleg dokumentáció esetén az ajánlattételi, illetve részvételi jelentkezési határidő lejártát. Jelen esetben ez az időpont 2002. december 2. volt, így a kérelem benyújtása ehhez az időponthoz képest számított kilencven napos határidőben történt meg.
A szubjektív határidő számítása szempontjából azonban a jogsértésről történő tényleges tudomásszerzés időpontja az irányadó. Az ajánlatkérő az ajánlati felhívást 2002. október 24-én vette kézhez.
A kérelmező ekkor már ismerte az ajánlati felhívás tartalmát, amely 10. pontjában az ajánlatkérő mind a vállalt jótállási időt, mind a felajánlott többlet jótállási bankgarancia időtartamát értékelési részszemponttá tette, így tudomást szerzett az általa vélt jogsértésről is. A fentiek alapján a Döntőbizottság álláspontja szerint az ajánlati felhívással kapcsolatos jogsértés tudomásra jutása időpontjának a felhívás kézhezvételének az időpontját, 2002. október 24-ét kell tekinteni. Ezen időponthoz képest a jogorvoslati kérelem előterjesztésére nyitva álló 15 napos szubjektív határidő 2002. november 8-án letelt.
A fentiek alapján a Döntőbizottság a kérelmező jogorvoslati kérelmének az ajánlati felhívásra vonatkozó részét elkésettség miatt elutasította, mert e kérelemrész érdemi vizsgálatnak eljárásjogi akadálya van.
A Döntőbizottság megállapította, hogy az eljárást lezáró döntésre vonatkozó kérelemrész a jogvesztő határidőben került benyújtásra, így azt a Döntőbizottság érdemben vizsgálta.
A Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlatkérő eljárást lezáró döntésére vonatkozó kérelem alaptalan.
A Döntőbizottságnak elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy jogsértő volt-e ajánlatkérőnek az a döntése, hogy a Strabag Építő Kft., a DÉLÉPÍTŐ Építő és Szerelő Rt. és a SADE Magyarország Kft. ajánlatát nem nyilvánította érvénytelennek, hanem bevonta azokat az értékelésbe.
A Kbt. 52. § (1) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlatok felbontásakor, illetőleg azt követően megállapítja, hogy mely ajánlatok érvénytelenek. E szakasz (2) bekezdés d) pontja szerint érvénytelen az ajánlat, ha az nem felel meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek.
A Kbt. 53. § (2) bekezdése szerint az eljárás további szakaszában nem vehet részt az, aki érvénytelen ajánlatot tett, illetve akit az eljárásból kizártak.
A Kbt. 55. § (6) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálja el. Ha az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja választani, akkor az ajánlatoknak az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemeit a felhívásban meghatározott ponthatárok között értékeli úgy, hogy a legjobb ajánlati tartalmi elemre a maximális, a többi ajánlat ugyanazon részszempont szerinti tartalmi elemére pedig a 34. § (3) bekezdésének d) pontja alapján a felhívásban meghatározott módszerrel számolt pontszámot adja. Majd az így az egyes tartalmi elemekre adott értékelési pontszámot megszorozza a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként összeadja. Az az ajánlat az összességében legelőnyösebb, amelynek az összpontszáma a legnagyobb.
A Kbt. 59. § (1) bekezdése szerint az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban (és a dokumentációban) meghatározott feltételek alapján a 34. § (1) bekezdésében meghatározott elbírálási szempontok egyike szerint a legkedvezőbb ajánlatot tette. Az ajánlatkérő csak az eljárás nyertesével vagy - visszalépése esetén, ha azt az ajánlati felhívásban előírta - az eljárás eredményének kihirdetésekor a következő legkedvezőbb ajánlatot tevőnek minősített személlyel kötheti meg a szerződést.
A kérelmező értelmezése szerint az ajánlatkérő előírta, hogy a jótállási idő és a jótállási bankgarancia időtartama azonos legyen, a Strabag Építő Kft., a DÉLÉPÍTŐ Építő és Szerelő Rt. és a SADE Magyarország Kft. a jótállási időre és a jótállási bankgaranciára eltérő időtartamot vállaltak, így az ajánlatuk érvénytelen.
Az ajánlatkérő az ajánlati felhívás 6., 10. pontjában és a dokumentáció C.3. pontjában határozta meg jótállási idővel, a jótállási bankgaranciával kapcsolatos követelményeket oly módon, hogy a jótállási idő legrövidebb időtartamát 1 évben, a bankgarancia legkisebb mértékét 2%-ban írta elő. A bankgarancia és a jótállás időtartamával kapcsolatban még egy kifejezett előírást tett az ajánlatkérő, amely szerint a felajánlott jótállási bankgarancia időtartama nem lehet hosszabb, mint a felajánlott jótállási idő hossza.
Sem az ajánlati felhívásban, sem a dokumentációban az ajánlatkérő olyan kifejezett előírást nem tett, hogy a két időtartamnak azonosnak kell lennie. A dokumentáció kérelmező által hivatkozott C.3. pontja sem tartalmazott ilyen előírást, ezt maga a kérelmező is elismerte.
Az ajánlatkérő a jótállási kötelezettség vállalása részszemponton belül külön-külön alszempontokká tette a vállalt jótállási időt (súlyszáma: 20) és a felajánlott többlet jótállási bankgarancia időtartamát (súlyszáma: 5), tehát mindkét időtartamot külön kívánta értékelni. A felhívás 10. pontjában foglalt fenti előírással pedig csak azt zárta ki, hogy hosszabb legyen a bankgarancia időtartama a jótállási időnél, de azt nem, hogy az rövidebb lehet. Mindezek alapján a Döntőbizottság álláspontja szerint a felhívás, illetve a dokumentáció előírásai alapján az ajánlattevők a jótállás idejénél rövidebb időtartamú jótállási bankgarancia vállalásával is érvényes ajánlatot tehettek.
A Döntőbizottság álláspontja szerint a kérelmező által hivatkozott C.3. pontban a kötelező minimális egyéves jótállás és 2%-os mértékű bankgarancia megajánlása esetén követendő eljárást rögzítette az ajánlatkérő.
Nem fogadta el a Döntőbizottság kérelmezőnek azt az álláspontját sem, hogy a bankgarancia funkciójából következik az időtartamok azonossága. A jótállás vállalása és a bankgarancia nyújtása - mint a szerződést biztosító mellékkötelezettségek vállalása - külön-külön is kiköthető. A bankgarancia valóban biztosítékként szolgálhat, de azt a szerződő felek szabadon állapítják meg, hogy milyen szerződéses kötelezettség teljesítésének biztosítására alkalmazzák és milyen időtartamra. Az ajánlatkérő jelen közbeszerzési eljárásban - mint szerződés létrehozására irányuló eljárásban - a jótállási kötelezettség teljesítésének biztosítékaként írta elő a bankgaranciát, és meghatározta a bankgaranciával kapcsolatos minimális elvárását egy év időtartamban és 2%-os mértékben. Tekintettel arra, hogy a jótállási kötelezettség teljesítése egy hosszabb időtartamú helytállást, vállalást jelent, egyáltalán nem ellentétes a bankgarancia funkciójával, ha nem a jótállás teljes időtartamára, csak annak egy részére nyújt biztosítékot az ajánlatkérő számára. Már magának a jótállásnak a vállalása is egy biztosíték a megfelelő teljesítésre, így ennek révén nemcsak a bankgarancia ad lehetőséget a megfelelő teljesítés kikényszerítésére. Természetszerűleg kedvezőbb az ajánlatkérő számára, ha a jótállás teljes időtartamára nyújtják a bankgaranciát, de az ajánlatkérő a súlyszámok jelölésével egyértelművé tette, hogy a jótállás minél hosszabb időtartamát sokkal fontosabbnak tartja, mint a bankgarancia időtartamát.
A fentiek alapján a Döntőbizottság azt is megállapította, hogy a vállalt jótállási idő és felajánlott többlet jótállási bankgarancia időtartamának külön történő értékelése nem eredményezheti ugyanannak a tartalmi elemnek a többszöri értékelését. Azáltal ugyanis, hogy eltérő időtartamokat lehetett vállalni a jótállásra és a bankgaranciára, - még ha a vállalások időtartama azonos is volt több ajánlatban - két különböző ajánlati tartalmi elem értékelése történt meg. Kérelmező álláspontja szerint a DÉLÉPÍTŐ Építő és Szerelő Rt. ajánlata azért is érvénytelen, mert 11 éves jótállási időt vállalt.
A Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlatkérő 1 év kötelező jótállási időt írt elő, és a többletjótállási idő vállalása tekintetében tett korlátozást oly módon, hogy az a kötelező alkalmassági időnél hosszabb nem lehetett. Az egyes nyomvonal jellegű építményszerkezetek kötelező alkalmassági idejéről szóló 12/1988. (XII. 27.) ÉVM-IpM-KM-MÉM-KVM együttes rendelet 10 év kötelező alkalmassági időt állapít meg a szenny- és csapadékvízcsatorna-hálózatokra vonatkozóan. A DÉLÉPÍTŐ Építő és Szerelő Rt. többletvállalása 10 év volt, tehát megegyezik a kötelező alkalmassági idővel, így megfelel az ajánlatkérő előírásának.
A fentiek alapján a Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlatkérő nem sértette meg a Kbt. 52. § (1) bekezdését, az 52. § (2) bekezdés d) pontját és a az 53. § (2) bekezdését, mivel nem érvénytelen a Strabag Építő Kft., a SADE Magyarország Kft. és a DÉLÉPÍTŐ Építő és Szerelő Rt. ajánlata, ezért jogszerűen vonta be az ajánlatkérő az ajánlataikat az értékelésbe. Ennek következtében alaptalan a kérelmezőnek az a kérelme is, hogy a megítélése szerint az érvénytelen ajánlatok - köztük a Strabag Építő Kft. szélsőségesen eltérő vállalásait tartalmazó ajánlata - kizárásának elmaradása miatt jogsértő lenne a kérelemben ezzel összefüggésben konkrétan hivatkozott ajánlati ár és meghiúsulási kötbér értékelési részszempontok értékelése. A Döntőbizottság azt is megállapította, hogy a kérelmező által más okból nem vitatott részszempontok értékelése az ajánlati felhívásban foglaltak szerint történt, így nem jogsértő. Az ajánlatkérőnek ugyanis az érvényes ajánlatot tevők vállalásait kellett értékelnie, a megadott értékelési szempontok és módszer szerint, még ha egyes ajánlatok jelentősen eltértek is az ajánlattevők többsége által tett vállalásoktól.
Ezt követően a Döntőbizottságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy a kérelmező által a fentieken túl, további okból vitatott értékelési részszempontok elbírálása jogszerű volt-e.
A Kbt. 24. § (1) bekezdése szerint a közbeszerzési eljárásban - az egyes eljárási cselekmények, az ajánlatok értékelése során hozott döntés és a szerződés megkötése tekintetében - az ajánlatkérő köteles biztosítani, az ajánlattevő pedig tiszteletben tartani a verseny tisztaságát, illetve nyilvánosságát.
E § (2) bekezdése szerint az ajánlatkérőnek biztosítania kell esélyegyenlőséget az ajánlattevők számára.
A kérelmező vitatta a "késedelmes teljesítés esetén felajánlott kötbér értéke" részszempont értékelését.
A kérelmező arra hivatkozott, hogy a késedelmi kötbér értékelése sérti a verseny tisztaságára és az esélyegyenlőségre vonatkozó alapelveket, mivel az ajánlatkérő nem a százalékos vállalásokat hasonlította össze, hanem forintosította azokat, aminek következtében az azonosan maximális 12%-os vállalás a drágább árajánlatot tevők magasabb pontszámát eredményezte az olcsóbb ajánlatokkal szemben.
A Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívás 10. pontjában egyértelműen a késedelmi kötbér értékét jelölte meg értékelési részszempontként. Meghatározta annak minimális értékét 200 000 Ft/napban és korlátozta is, miszerint maximum összességében 12% lehet. A szerződéses feltételek körében pedig egyértelműen előírta, hogy a kötbér vállalást Ft/nap értékben kell megadni.
Az ajánlati felhívás 10. pontjában az ajánlatkérő a beruházás százalékában kért vállalások vonatkozásában rögzítette, hogy azok nem haladhatják meg az ajánlattevő által megjelölt ajánlati árat. A késedelmi kötbér vonatkozásában azonban ettől eltérő korlátozást határozott meg.
A Döntőbizottság álláspontja szerint a fenti előírások összevetése alapján egyértelmű, hogy a késedelmi kötbérvállalásokat forintban és nem százalékban kellett az ajánlatban szerepeltetni.
A Döntőbizottság álláspontja szerint az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban foglaltaknak megfelelően végezte el az ajánlatok értékelését akkor, amikor a forintban megadott napi kötbérvállalások értékeit hasonlította össze. A kérelmező által is elismerten az ajánlati felhívás, a dokumentáció nem tartalmazott olyan előírást, miszerint a százalékos mértéket fogja az ajánlatkérő értékelni.
Nem az ajánlatkérő forintosította a százalékban kért vállalásokat, hanem azokat a kiírásnak megfelelően, maguk az ajánlattevők adták meg forintösszegben. Az ajánlatok értékelendő tartalmi eleme tehát e részszempont vonatkozásban a forintban megadott napi kötbér összege, értéke volt, maga a kérelmező is így adta meg a vállalását: 97 926 000 Ft/nap, de maximum az ajánlati ár 12%-a.
A vállalkozási szerződéses jogviszonyban szokásos az az előírás, hogy a késedelmi kötbér napi értéke mellett korlátozást is meghatároznak a szerződő felek a napi késedelmi kötbérekből halmozódó kötbérösszeg maximumaként, elkerülendő a túlzott mértékű kötbért. Általános gyakorlat az is, hogy ezt a maximumot a vállalási ár százalékában jelölik meg a felek. A Döntőbizottság álláspontja szerint az ajánlati felhívás 10. pontjában meghatározott "maximum összességében 12%" kitétellel ezt a korlátozást írta elő az ajánlatkérő, és nem azt rögzítette, hogy a késedelmi kötbér százalékos mértékét fogja összehasonlítani, a 12%-os mértéket vállalót tartja a legkedvezőbbnek.
Az ajánlatkérő az ajánlatokban vállalt forintban megadott napi késedelmi kötbér értékeket hasonlította össze és a legmagasabb vállalt érték kapta a maximumot, a többi ajánlat pontszáma az ajánlati felhívásban megadott módszerrel került meghatározásra. A Döntőbizottság álláspontja szerint az ajánlatkérő ennek a részszempontnak az értékelését az ajánlati felhívásban és a dokumentációban foglaltak szerint végezte el.
A Döntőbizottság álláspontja szerint a fentiekben kifejtettek szerint nem "forintosította" az ajánlatkérő a százalékos vállalásokat, de az ajánlati felhívásban a késedelmi kötbérre, illetve meghiúsulás esetére vállalt kötbérre előírt, a vállalási árhoz igazodó korlátozás valóban azzal járthatott, hogy a magasabb árajánlatot tevők kedvezőbb vállalást tehettek az alacsonyabb árajánlatot tevőknél.
Az ajánlatkérő előre megadta az értékelési részszempontokat, az azokhoz tartozó, számára a részszempont fontosságát kifejező súlyszámokat, amelyet az ajánlattevők nem vitattak. Ennek ismeretében az ajánlattevőknek kellett mérlegelniük az ajánlati felhívás és a dokumentáció előírásaira, a súlyszámokra figyelemmel, hogy milyen vállalásokat tesznek annak érdekében, hogy nyertesek legyenek, tekintettel arra is, hogy az egyik részszempont szerinti kedvezőbb vállalás esetleg egy másik részszempont esetében kedvezőtlenebb vállalást eredményezhet.
A fentiek alapján a Döntőbizottság álláspontja szerint nem állapítható meg, hogy az ajánlatkérőnek a késedelmi kötbér értéke alszempontra és a meghiúsulás esetére vállalt kötbér értéke részszempontra vonatkozó értékelése megsértette volna a Kbt. 24. § (1) és (2) bekezdése szerinti alapelveket.
A fentiek alapján a Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlatkérő nem sértette meg a Kbt. 59. § (1) bekezdésében foglaltakat.
A Döntőbizottság ideiglenes intézkedést nem alkalmazott, mivel annak törvényi feltételei nem álltak fenn.
A Döntőbizottsága Kbt. 76. § (1) bekezdés c) pontjában biztosított jogkörében eljárva, a Kbt. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján az alaptalan kérelmet elutasította, az elkésett kérelemrész tekintetében a Kbt. 79. § (7) bekezdésére figyelemmel.
A Kbt. 88. § (1) bekezdés h) pontja szerint a Döntőbizottság határozatában a jogsértőt, jogsértés hiányában az alaptalan kérelmet előterjesztőt kötelezi az eljárási díj és a jogorvoslati eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére.
A fentiekre tekintettel a Döntőbizottság a költségek viseléséről a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 2003. január 24.
Dr. Bankó Ágnes s. k., Székelyné Bihari Mária s. k.,
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Dr. Tukacs László s. k.,
közbeszerzési biztos
