Fővárosi Bíróság (1520)
12.K.30.061/2002/4.
A Fővárosi Bíróság, a dr. Kollár Edit (1052 Budapest, Városház u. 16.) ügyvéd által képviselt, ELAMEN Rt. (1095 Budapest, Soroksári út 98.) felperesnek a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében - melybe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott a Sédné dr. Vígh Márta ügyvéd (1034 Budapest. Zápor u. 5/A. I/6.) által képviselt Budai Irgalmasrendi Kórház Kht. (1027 Budapest, Frankel Leó út 17-19.) - meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
A felperes által lerótt 10 000 Ft (tízezer Ft) kereseti illetéket a felperes maga viseli.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30 000 Ft (azaz harmincezer Ft) perköltséget, továbbá 15 napon belül fizessen meg a beavatkozónak 15 000 Ft (azaz tizenötezer Ft) perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 8 napon belül a Legfelsőbb Bírósághoz lehet fellebbezni. A fellebbezést 4 példányban a Fővárosi Bíróságon lehet előterjeszteni.
INDOKOLÁS
A bíróság a per adatai alapján a következő tényállást állapította meg:
A Budai Irgalmasrendi Kórház Kht. (ajánlatkérő) ajánlati felhívást tett közzé a Közbeszerzési Értesítő 2001. július 18-ai számában "750 adag reggeli, ebéd, vacsora elkészítése" tárgyában. A pályázatra 4 ajánlatevő jelentkezett. Az ajánlatkérő 2001. november 8-ai eredményhirdetésen a PLÁSZTÁN Kft. ajánlatát érvényesnek és nyertesnek, a többi három ajánlatevő pályázatát pedig érvénytelennek nyilvánította.
Az ajánlattevők közül az ELAMEN Rt. (jelen per felperese) a döntéssel szemben jogorvoslattal élt az alperesi Döntőbizottsághoz. Jogorvoslati kérelmében előadta, hogy az ajánlattevő által kibocsátott ajánlati dokumentáció "II. Az ajánlatok benyújtása" részének 5. pontjában a pályázat beadásának alaki feltételeként előírta, hogy "az ajánlatokat roncsolásmentesen, nem bontható módon összeállítva, minden oldalt a cégjegyzésre jogosult által aláírva, folyamatos oldalszámozással kell benyújtani."
Ehhez képest - álláspontja szerint - a nyertesként kihirdetett PLÁSZTÁN Kft. ajánlata ennek a követelménynek nem felelt meg, mivel ajánlatát "egyszerű" hőkötő géppel sérülésmentesen szét lehet bontani és a lapok sérülésmentesen kiemelhetők, majd visszahelyezhetők anélkül, hogy az újrakötés nyomai látszanának. Ezért kérte a PLÁSZTÁN Kft. ajánlatának érvénytelenné, a közbeszerzési eljárást pedig eredménytelenné nyilvánítani, valamint a közbeszerzési eljárás során hozott eljárást lezáró döntést megsemmisíteni.
Az alperes 2001. december 6-án kelt D.713/9/2001. számú határozatával a felperesi ajánlattevő kérelmét elutasította. Indoklásában előadta, hogy az ajánlatkérő a kiírásban nem határozta meg, mit ért a "nem bontható" kitételen. Ezért abból kell kiindulni, hogy az ajánlatkérő a szó mindennapi értelmében használta a "nem bontható" szavakat. Mivel a PLÁSZTÁN Kft. ajánlata kézzel vagy átlagos irodai eszközzel nem volt oly módon bontható, hogy a beavatkozás tényét utólagosan ne lehetett volna megállapítani, ezért az az ajánlati kiírásnak megfelelt.
A felperes keresetében előadta, hogy a mindennapi értelem szerinti értelmezés nem eredményezheti azt, hogy az egyébként lehetséges eszközökből kettőt (a kézzel és irodai eszközzel történő felbontást) kiragadva minősítse felbonthatatlannak a Döntőbizottság az ajánlatot. Kifejtette azt is, hogy az ajánlatkérő nem jelölte meg kifejezetten, hogy mit ért "nem bontható" feltétel alatt, így a szóba jöhető valamennyi lehetőséget értette, ezért nem nevesítette azt. Állította, hogy ezért az ajánlatkérő által támasztott követelményeknek csak különleges biztonsági eljárással lehetett eleget tenni, ahogy azt a felperes tette a közbeszerzési eljárásban. Végül előadta azt is, hogy a hőkötő gép ma már átlagos irodai eszköznek tekinthető, bárki számára beszerezhető, hozzáférhető, a "nem bonthatóság" feltételét egyébként sem befolyásolja az a körülmény, hogy az ajánlatevő használ-e ilyen gépet vagy nem. Mindezekre tekintettel kérte az alperes határozatát megváltoztatni a jogorvoslati kérelemnek megfelelően.
Alperes az iratokkal együtt felterjesztett ellenkérelmében úgy nyilatkozott, hogy határozatát mindenben fenntartja. Hivatkozott arra, hogy az ajánlattevő maga is csak úgy értelmezte a szóban forgó kitételt, hogy az ajánlat ne spirálkötésű legyen, amelyikből egyszerűen bármelyik lap kiemelhető. A felperes szemléltetés végett - a jogorvoslati eljárásban tartott tárgyaláson - bemutatta a hőkötő gépet, mellyel való bontás nem tekinthető egyszerű műveletnek (a tárgyaláson a bontás nem is sikerült).
A Budai Irgalmasrendi Kórház Kht. (ajánlatkérő) a bírósági eljárásban alperesi beavatkozóként előadta, hogy a hőkötőgépnek nevezett nyomdatechnikai eszköz álláspontja szerint nem szerezhető be könnyen, és egyáltalán nem hétköznapi irodai berendezés. Kifejtette, hogy a felperesi megközelítést alkalmazva lényegében minden ajánlat bontható, mert megfelelő technikai háttérrel, kézügyességgel bármely ajánlat lapjai kiemelhetők, rekonstruálhatók.
A bíróság megállapította, hogy a felperes keresete az alábbiak szerint nem alapos.
A Közbeszerzésekről szóló 1995 évi XL. törvény (Kbt.) 43. § (1) bekezdése szerint: "Az ajánlattevőnek az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell ajánlatát elkészítenie. A Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja pedig kimondja, hogy érvénytelen az ajánlat, ha az nem felel meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek.
Jelen ügyben a bíróságnak azt kellett eldöntenie, hogy az ajánlati dokumentáció II/5. pontját miként kell értelmezni, kielégítette-e a nyertes pályázó ajánlata az ebben foglalt azon formai előírást, hogy az ajánlatot nem bontható módon összeállítva kell benyújtani, és így eleget tett-e a Kbt. 43. § (1) bekezdésének.
A bíróság osztotta az alperes álláspontját, mely szerint ezt a formai előírást a szó mindennapi, szokásos hétköznapi értelmében kell figyelembe venni. Életszerűtlen ugyanis azt feltételezni, hogy az ajánlatkérő extra követelményt támasztott volna az ajánlat kötését, összeállítását illetően a célból, hogy a ma még közismertnek és elterjedtnek nem tekinthető technikai eszközökkel se lehessen hozzányúlni, felbontani az ajánlatokat.
Mivel a pályázatkezelés jogi szabályai bizonyos garanciákat tartalmaznak arra nézve, hogy a pályázatot ne lehessen manipulálni, másrészről gyakorlatilag nincs kikezdhetetlen védelmi rendszer, ezért az ajánlatkérő kiírását úgy kell értelmezni, hogy a megszokott, átlagos alaki feltételeket írta elő a pályázat formáját, kötését illetően. Ezt maga az ajánlatkérő is megerősítette a döntőbizottsági eljárásban, ami nem a szűkítését jelentette az ajánlati kiírás megfogalmazásának, hanem az ajánlatkérői szándék magyarázatát.
Tehát attól, hogy a pályázat lapjai hőtechnikai módszerrel elvileg szétszedhetők lettek volna, nem lehet a pályázatot a formai követelmények megsértése miatt érvénytelennek nyilvánítani.
Mindezekre tekintettel az ajánlatkérő eljárása és a döntőbizottság határozata jogszerű volt, és a bíróság a felperes keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította.
A bíróság a perköltségről a Pp. 78. § (1) bekezdése, valamint a 8/2002. (III. 30.) IM r. 3. § (1) bekezdése alapján rendelkezett.
Budapest, 2002. szeptember 3.
dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s. k.,
bíró
