Fővárosi Bíróság (1600)
12.K.30.853/2002/6.
A Bíróság a dr. Béleczki József jegyző által képviselt Soltvadkert Város Önkormányzata (6230 Soltvadkert, Kossuth L. u. 6.) felperesnek, a dr. Sárkány Izolda jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
A le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30 000 (harmincezer) Ft perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt a Legfelsőbb Bírósághoz lehet fellebbezni. A fellebbezést 5 példányban a Fővárosi Bíróságon lehet előterjeszteni.
INDOKOLÁS
A bíróság a per adatai alapján megállapította a következő tényállást:
A Közbeszerzési Döntőbizottság D.34/11/2002. számú határozatával részben helyt adott a MERKBAU Építő és Kereskedelmi Kft., valamint a Dinamika Építési Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. jogorvoslati kérelmének és 2 000 000 Ft bírsággal sújtotta Soltvadkert Város Önkormányzatát, mivel a művelődési ház és könyvtár megvalósítása tárgyú közbeszerzési eljárásban megsértették a Kbt. 55. § (6) bekezdésében foglaltakat. Konkrétan a döntőbizottság a jogorvoslatot kérelmezők kifogását a 2., 4. és 5. értékelési részszempont vonatkozásában ítélte jogosnak.
Egyrészt törvénysértő az eljárás azért, mert a vállalási határidőre vonatkozó eltérő tartalmú ajánlatokat nem értékelte ennek megfelelő eltérő pontszámmal az ajánlatkérő, illetve egyáltalán nem értékelte. Másrészt a ködbérre vonatkozó értékelése sem helyes, mert nem vette figyelembe az eltérő vállalásokat a napi ködbérre vonatkozóan, és ugyanez a helyzet a jó teljesítési garanciával, valamint a fizetési feltételek értékelésével kapcsolatban is. Kifejtette a Döntőbizottság, hogyha az ajánlatkérő előre nem zárja ki, hogy az ajánlatok az előírthoz képest kedvezőbb feltételeket is tartalmazhatnak, akkor a ténylegesen megajánlott feltételeket kell előnyösségük szerint, annak sorrendjében pontozni. Ennek elmulasztásával sérült a Kbt. 55. § (6) bekezdése. Annak megállapítása céljából, hogy az 59. § (1) bekezdése is sérült-e (azaz a legjobb ajánlat lett-e a nyertes vagy sem), kiosztotta a Döntőbizottság a Kbt. szabályainak, elveinek megfelelően a pontokat, de így is az eredeti nyertes a Somogyi Kft. kapta a legtöbb pontszámot. Valójában tehát a legjobb ajánlattevővel kötötte meg a szerződést a felperes. Az említett jogszabálysértésre hivatkozással alkalmazta a Döntőbizottság a Kbt. 88. § (1) bekezdés d) és f) pontját együttesen jogkövetkezményként, és figyelembe vette azt, hogy a szerződés már megkötésre került (bár kétségtelen, hogy a legjobb ajánlattevővel), és figyelembe vette a beszerzés értékét és a jogsértés súlyát is.
Felperes keresetlevelében a megállapítások jogalapját nem vitatta. A bírság összegét találta túl magasnak, illetve kérte úgy megváltoztatni a határozatot, hogy a bírság teljesen törlésre kerüljön. Azt kérte tehát, hogy a 88. § (1) bekezdés d) pontja önállóan kerüljön csak alkalmazásra. Erre az akkor hatályos jogszabály ugyanis lehetőséget adott. Kérte megállapítani, hogy a jogsértésért nem az önkormányzat a felelős, hanem a bonyolító. Kérte méltányolni, hogy mindez nem befolyásolta a nyertes személyét.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, és egyidejűleg kifejtette, hogy már a korábbi jogszabály is lehetővé tette a jogsértés megállapítása melletti bírság kiszabást akkor is, ha a jogsértés nem befolyásolta az eredményt. A jogsértés jellege és súlya, a beszerzés értéke alapján jelen konkrét esetben indokolt volt a bírság kiszabása, az összegszerűség megállapítása pedig igen méltányos.
A bíróság megállapította, hogy a felperes keresete az alábbiak szerint nem megalapozott.
A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. tv. (Kbt.) 55. § (6) bekezdése értelmében: "az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálja el. Ha az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja választani, akkor az ajánlatoknak az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemeit a felhívásban meghatározott ponthatárok között értékeli úgy, hogy a legjobb ajánlati tartalmi elemre a maximális, a többi ajánlat ugyanazon részszempont szerinti tartalmi elemére pedig a 34. § (3) bekezdésének d) pontja alapján a felhívásban meghatározott módszerrel számolt pontszámot adja. Majd az így az egyes tartalmi elemekre adott értékelési pontszámot megszorozza a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként összeadja. Az értékelési folyamatban az 59. § (2)-(3) bekezdéseiben foglaltakat is érvényesíteni kell. Az az ajánlat az összességében a legelőnyösebb, amelynek az összpontszáma a legnagyobb, vagy amelyet az egyenértékű (azonos összpontszámú) ajánlatok közül a 35. § (1) bekezdése vagy az 59. § (4)-(5) bekezdései alapján előnyben kell részesíteni".
A fentiekben rögzített tényállás, valamint az alkalmazandó jogszabályra való tekintettel a bíróság azt állapította meg, hogy nem követett el az alperesi döntőbizottság jogszabálysértést azzal, hogy egyidejűleg alkalmazta a jogsértés megállapítása mellett a bírság kiszabását is.
Gyakorlatilag a per a bíróság előtti szakaszában teljes egészében a bírság kérdéskörére szűkült le. E körben pedig a bíróság megállapította, hogy a határozat mérlegelési jogkörben hozottnak minősül mind a bírság kiszabás ténye, mind pedig az összegszerűsége vonatkozásában. A 260 milliós beruházással kapcsolatban a beszerzési eljárásban, három fontos részszempont vonatkozásában, elismerten nem a Kbt. szabályai szerint járt el a felperes, azaz nem a Kbt.-ben foglalt értékelési metodikát alkalmazta.
A mérlegelési jogkörben hozott határozat csak akkor jogszabálysértő, hogyha az logikátlan, kirívóan okszerűtlen, vagy iratellenes. Jelen esetben erről nincs szó. A Kbt. betartásához fűződő fontos társadalmi, gazdasági érdek kívánja meg, hogy ne maradjanak szankcionálatlanul jogsértések, mert ez segíti elő a jogkövető magatartást.
A Kbt. esetében ilyen, az önkéntes jogkövetést elősegítő erejű szankció a bírság. Súlyos jogsértés esetén ennek kiszabása nem tekinthető jogellenesnek. Ellenkezőleg a jogszabály céljával ez áll szinkronban. A jogfejlődés pedig egyértelműen ez irányba ment el, mert már az enyhébb jogsértések esetén is kötelező a bírság kiszabása.
Konkrét esetben a bírság mértéke is méltányos, az igen magas beszerzési értékhez képest, és az egyszerre három ponton elkövetett jogsértésre tekintettel.
Mérlegelte tehát az alperes a mentő körülményeket is, különösen hogy a szabálytalanság nem befolyásolta a végeredményt. Ez azonban nem adhat felmentést a szankció alól. Tehát az alperes a mérlegelési jogkörében meghozott határozatában a törvényeknek megfelelően járt el, ezért a bíróság a felperes keresetét elutasította.
A bíróság a perköltségről a Pp. 78. § (1) bekezdése, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a, az Itv. 5. § (1) bekezdés c) pontja, valamint a 8/2002. (III. 30.) IM rendelet alapján járt el.
Budapest, 2002. december 10.
Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s. k.,
bíró
