Fővárosi Bíróság (1741)
12.K.31.809/2002/5.
A Fővárosi Bíróság a dr. Vági Julianna ügyvéd (2000 Szentendre, Bogdányi u. 43.) által képviselt Lehel Beruházó Kft. (1143 Budapest, Lehel u. 4/C.) felperesnek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottsága (1024 Budapest, Margit krt. 85., hiv. sz.: D.245/12/2002.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10 000 (tízezer) Ft perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell írásban, 3 példányban, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve benyújtani.
INDOKOLÁS
A Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat mint ajánlatkérő a Közbeszerzési Értesítő 2001. március 14-én megjelent 11. számában részvételi felhívást tett közzé előminősítési eljárás megindítására a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 32. § (1) bekezdése alapján a polgármesteri hivatal meglévő épületének új épületszárnnyal történő bővítése tárgyában, amellyel kapcsolatos beruházói feladatok ellátásával a felperest bízta meg.
A közbeszerzési eljárás nyertese a Magyar Építő Rt. lett, amellyel az ajánlatkérő a kivitelezésre vonatkozó szerződést - 2002. május 30-i teljesítési határidő kikötésével - 2001. július 6-án megkötötte. A szerződés alapján az ellenszolgáltatás értéke 1 599 085 609 Ft volt.
A fenti beszerzés pótmunkáinak elvégzéséről a szerződő felek 2001. december 14-én 39 426 343 Ft + áfa, 2002. április 2-án 23 532 283 Ft + áfa költségmegjelölés mellett - jegyzőkönyvben foglaltan - megállapodást kötöttek.
Az ajánlatkérő 2002. április 22-én írásban, az ajánlati felhívást is mellékelve tájékoztatta az alperesi Döntőbizottság elnökét, hogy hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárást indít a Kbt. 70. § (2) bekezdés a) és b) pontja alapján. Az eljárásfajta választását azzal indokolta, hogy 2001. július 6-án vállalkozási szerződést kötött a polgármesteri hivatal új épületszárnnyal való bővítésének kivitelezése tárgyában indított nyílt közbeszerzési eljárás nyertesével, a Magyar Építő Rt.-vel. A kivitelezés során előre nem látható, de műszakilag indokolt, illetőleg az épület optimális használhatósága szempontjából szükséges módosítások miatt az eredeti szerződés a kiegészítő építési munkák elvégzésével teljesíthető. A kiegészítő építési beruházás értéke nem haladja meg az eredeti szerződésben rögzített ellenszolgáltatás értékének az 50%-át, a kiegészítő építési beruházást aránytalan nehézség nélkül nem lehet elválasztani a korábbi szerződéstől.
Az ajánlati felhívás 3. a) pontja szerint a beszerzés tárgya és mennyisége: a Budapest Főváros XIII. Kerület Önkormányzat Polgármesteri Hivatal meglévő székház új épületszárnnyal történő bővítésének befejezéséhez szükséges pótmunkák. Részletes mennyiségek a vonatkozó tervdokumentációk, műszaki leírás és költségvetési kiírás szerint. A 3. b) pont értelmében az ajánlatkérő részajánlat tételére nem adott lehetőséget.
Az ajánlati felhívás 4. pontja alapján a teljesítés határideje a vállalkozó által megajánlott időpont, de legkésőbb 2002. július 30-a.
Az ajánlati felhívás 8. pontja szerint az ajánlatkérő az ajánlatot a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás szempontja alapján bírálja el.
Az ajánlati felhívás 10. pontjában az ajánlatkérő által már kiválasztott ajánlattevőként a Magyar Építő Rt. került feltüntetésre.
A Magyar Építő Rt. ajánlatát 116 069 816 Ft + áfa ajánlati ár megjelölésévei határidőben benyújtotta. Az ajánlati ár végleges összege a 2002. április 26-án tartott tárgyalás során
109 055 588 Ft + áfa összegre módosult, amely tartalmazta a 2001. december 14-i és 2002. április 2-i jegyzőkönyv szerinti költségeket is. A tárgyalásról készült jegyzőkönyv rögzítette, hogy a felek a tárgyi munkákra vonatkozó vállalkozói szerződést a jegyzőkönyv keltétől számított 8 munkanapon belül kötik meg.
Az alperesi Döntőbizottság elnöke 2002. április 30-án jogorvoslati eljárást kezdeményezett az ajánlatkérő közbeszerzési eljárása ellen azzal az indokkal, hogy a rendelkezésre álló iratokból a Kbt. 70. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek fennállása egyértelműen nem állapítható meg. Ennek alapján indítványozta a közbeszerzési eljárás jogalapjának, illetve az ajánlati felhívás jogszerűségének a vizsgálatát.
Az ajánlatkérő nevében eljáró felperes a jogorvoslati eljárás megszüntetését kérte. Előadta, hogy a beszerzés tárgyát képező pótmunkák három nagy csoportra bonthatók. A pótmunkák jelentős része előre nem látható okokból következett be és azonnali döntést igényelt. E körbe tartozott a kivitelezés megkezdésekor 5 db platánfa előre nem tervezett kivágása, elszállítása, és ennek eredményeként megnövekedett pinceszint hasznosítása, a talajcsere elvégzése, a talajban tévő csatorna, betontestek bontása, talajvízszint-süllyesztés meghosszabbítása, amelyek 60-70 M Ft összeget tettek ki. A második csoportba olyan pótmunkák tartoznak, amelyeket utólagos szakhatósági előírások tettek szükségessé, ide sorolható pld. a másodlagos tűzjelző rendszer kiépítése 7 M Ft költségigénnyel, továbbá a túlnyomásos lépcsőházba ventilátorok beszerelése 1-2 M Ft költséggel, amelyet az időközben hatályba lépő szabványmódosítás indokolt.
A pótmunkák harmadik körét a felperes szerint célszerűségi szempontok indokolták a kivitelezés során felmerült ajánlatkérői igényeknek megfelelően. Idetartozott bizonyos irodák áthelyezésének igénye, amely együtt járt válaszfalak, nyílászárók változtatásával és ehhez kapcsolódó elektromos munkák megvalósításával. A kivitelezés során merült fel új igényként, hogy a tervben szereplő tanácsterem funkciójában többcélú konferenciateremként működjön és ehhez szükséges audiovizuális eszközök beszerelési is megtörténjen. A beszerzés részét képezi az asztalos munkák elvégzése és a bútorozás is, amelynek költségkihatása 30 M Ft + áfa. Ezzel kapcsolatban az ajánlatkérő előadta, hogy e tárgyban a nyílt eljárás során opciós tételként ajánlatot kértek, azonban az akkori pénzügyi keret nem biztosított erre fedezetet, így e munkákra szerződéskötés nem történhetett. Az ajánlattételre felkért Magyar Építő Rt. a 2002. április 24-i ajánlattételi határidőre ajánlatát megtette, a tárgyalások eredményeként az ellenszolgáltatás összege 177 005 588 Ft + áfa összegre alakult. Az ajánlatból megállapítható, hogy 109 005 588 Ft + áfa összeget tett ki a korábbi és még elvégzendő pótmunkák költsége az eredeti ajánlat egységárai szerint, a kiemelt terek asztalosmunkái és bútorozása 30 M Ft + áfa, a konferenciaterem gyengeáramú munkáinak elvégzése, a prezentációs rendszer elemei, mobil audiovizuális rack, konferencia- és szavazórendszer, infra tolmácsrendszer 38 M Ft + áfa összeget tettek ki.
A felperes bejelentette, hogy a jogorvoslati eljárásra tekintettel a szerződéskötésre nem került sor.
Az alperes a 2002. május 30-án kelt D.245/12/2002. számú határozatával megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 26. § (1) bekezdésének második fordulatára tekintettel a Kbt. 70. § (2) bekezdését, ezért a közbeszerzési eljárást lezáró és az azt megelőző ajánlatkérői döntéseket az ajánlati felhívásra is kiterjedően megsemmisítette. Egyben az ajánlatkérő megbízásából eljáró felperesi Kft.-t 1 000 000 Ft, a döntésért felelős Kuruc László ügyvezető igazgatót pedig 100 000 Ft pénzbírság megfizetésére kötelezte.
A határozat indokolása szerint az első és a második körbe tartozó pótmunkáknál az ajánlatkérő a Kbt. 70. § (2) bekezdését jogszerűen alkalmazta, de ez nem állapítható meg a harmadik körbe tartozó munkáknál. A harmadik körbe olyan munkák sorolhatók, amelyeket az ajánlatkérő által sem vitatottan célszerűségi szempontok indokolnak. Közöttük kiemelkedő helyen szerepelnek a mintegy 30 M Ft + áfa értékű asztalosmunkák és a bútorozási munkák, amelyekre az ajánlatkérő - saját nyilatkozata szerint is - már a nyílt eljárás során opciós tételként ajánlatot kért, de a pénzügyi forrás hiánya miatt nem kötött szerződést. A Kbt. 70. § (2) bekezdése ezekre a munkákra nem vonatkoztatható, hiszen ezek előre látható okból váltak szükségessé, mivel e munkák igénye már a nyílt eljárás megindításakor ismert volt.
Az alperes rámutatott arra, hogy a harmadik körbe sorolt munkák másik része olyan jellegű, amelyek a kivitelezés során célszerűségi szempontból új beszerzési igényként merültek fel, és amelyek a tervek bizonyos módosítását is eredményezték. Idetartozik a korábban tervezett tanácsteremnek konferenciateremmé történő átalakítása, amelynek megvalósítása jelentős, mintegy 38 M Ft + áfa költségvonzatot eredményezett, továbbá a Szociális Osztálynak más helyen történő elhelyezése. E munkák elvégzése nem szükséges az eredeti szerződés teljesítéséhez, így a Kbt. 70. § (2) bekezdésben foglalt feltételek e vonatkozásban sem álltak fenn.
Az alperes megállapította, hogy az ajánlatkérő részajánlattételt nem fogadott el, a beszerzést egységesen kezelte, így a beszerzés egészére kellett volna teljesülnie az eljárásfajtát megalapozó feltételnek, de a beszerzés jelentékeny részére a Kbt. 70. § (2) bekezdésében foglalt feltételek nem teljesültek.
Az alperes észlelte továbbá, hogy az ajánlati felhívásban az ajánlatkérő a szerződéskötés időpontjaként a tárgyalások befejezését, illetve az eredményhirdetés időpontját jelölte meg, amely sérti a Kbt. 62. § (2) bekezdését.
A bírság jogkövetkezményéről az alperes arra figyelemmel határozott, hogy a rendelkezésére álló iratok alapján a közbeszerzési eljárás teljes körű lebonyolításáért a felelősség az ajánlatkérő nevében eljáró lebonyolító szervezetet - a felperesi Kft.-t -, ezen belül pedig a személyes felelősség a felperesi Kft. ügyvezetőjét terheli.
A bírság minimális összegben történő kiszabását az alperes azzal indokolta, hogy a beszerzésnek van olyan része, amely a Kbt. 70. § (2) bekezdésének alkalmazását lehetővé teszi, továbbá az ajánlatkérői döntések megsemmisítésével mód nyílt a jogsértés reparálására.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt, vitatva a jogszabálysértés megvalósítását, a bírság kiszabását, ill. a jogsértés súlyára figyelemmel a bírság mértékét. Fenntartotta a döntőbizottsági eljárásban tett nyilatkozatait, és továbbra is azt állította, hogy a Kbt. 70. § (2) bekezdésében foglalt feltételek a harmadik körbe tartozó pótmunkák esetében is fennállnak a következő indokokra figyelemmel:
- a tervmódosítás következtében olyan, az eredeti szerződésben nem szereplő kiegészítő pótmunkák, illetve szolgáltatások végzése vált szükségessé, amelyek értéke nem haladta meg a korábbi közbeszerzési érték 50%-át,
- az e körbe tartozó munkákat aránytalan nehézség nélkül nem lehetett műszakilag vagy gazdaságilag elválasztani a korábban kötött szerződéstől, irracionális és rendkívül költséges lett volna ezeket az átalakításokat az eredeti szerződés megvalósítását követően egy új átalakítás keretében elvégezni,
- az e körbe tartozó munkák feltétlenül (gazdaságilag és műszakilag) indokoltak és szükségesek voltak az eredeti szerződés teljesítéséhez.
Az alperes a kereset elutasítását kérte a határozatában foglalt indokok alapján. Hangsúlyozta, hogy csak a harmadik körbe tartozó munkák vonatkozásában állapította meg a jogszabálysértést, amelynek indokait a felperes a keresetében sem cáfolta. A bírság mértékét sérelmező felperesi előadással szemben rámutatott arra, hogy a hatályos költségvetési törvény értelmében 2002. december 31-ig a kiszabható bírság legalacsonyabb értéke 1 000 000 Ft, természetes személyek tekintetében 100 000 Ft, így akkor követett volna el jogszabálysértést, ha a bírság mértékét a minimumösszeg alatt határozza meg.
A felperes keresete alaptalan.
A bíróság az alperes határozatát az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, módosított 1957. évi IV. tv. (Áe.) 72. §-a és a Pp. 324. § (2) bekezdésének c) pontja alapján vizsgálta felül, a tényállást a felek nyilatkozatai és a közigazgatási iratok alapján állapította meg.
A bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes a Kbt. 70. § (2) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozással jogszerűen választotta-e a tárgyalásos közbeszerzési eljárásfajtát.
A Kbt. 26. §-ának (1) bekezdése értelmében a közbeszerzési eljárás nyílt, meghívásos, illetőleg tárgyalásos eljárás lehet. Meghívásos vagy tárgyalásos eljárásra csak akkor kerülhet sor, ha azt a törvény megengedi.
A Kbt. 70. § (2) bekezdése értelmében az ajánlatkérő tárgyalásos eljárást alkalmazhat építési beruházás, illetőleg szolgáltatás megrendelése esetén, ha előre nem látható körülmények folytán az építési beruházás, illetve a szolgáltatás teljesítéséhez az eredeti szerződésben nem szereplő kiegészítő építési beruházási munkának, illetve szolgáltatásnak a korábbi nyertes ajánlattevővel való elvégzése vált szükségessé, feltéve hogy
a) a kiegészítő építési beruházási munka, illetve szolgáltatás értéke nem haladja meg a korábbi közbeszerzés értékének ötven százalékát, és
b) a kiegészítő építési beruházási munkát, illetve szolgáltatást aránytalan nehézség nélkül nem lehet műszakilag vagy gazdaságilag elválasztani a korábban kötött szerződéstől, vagy
c) az elválasztható építési beruházási munka, illetve szolgáltatás feltétlenül szükséges az eredeti szerződés teljesítéséhez.
A bíróság megállapította, hogy az ajánlatkérő a választott eljárásfajta alkalmazásának jogszabályi alapjaként a Kbt. 70. § (2) bekezdés a) és b) pontját jelölte meg, ezért az itt rögzített jogszabályi feltételek meglétét kellett az alperesnek vizsgálnia. Mivel az ajánlati felhívás 3. b) pontja szerint részajánlattételre nem volt lehetőség, a Kbt. 70. § (2) bekezdés a) és b) pontjaiban foglalt feltételeknek a beszerzés egészére kellett érvényesülniük.
A rendelkezésre álló adatok szerint a felperes az általa csoportosított munkák közül a harmadik körbe tartozó munkák szükségességét célszerűségi szempontokkal indokolta. Elismerte, hogy a beszerzés e részét képező, mintegy 30 M Ft + áfa költségű asztalosmunkákra és bútorozási munkákra már a nyílt eljárás során opciós tételként ajánlatot kért, és csak a pénzügyi forrás hiánya miatt nem kötött szerződést. A bíróság álláspontja szerint az alperes jogszerűen állapította meg azt, hogy ezen munkák tekintetében a Kbt. 70. § (2) bekezdése nem vonatkoztatható, mivel e munkák iránti igény már a nyílt közbeszerzési eljárás megindításakor fennállt. A harmadik csoportba tartozó pótmunkák - pld. a tanácsterem átalakítása konferenciateremmé 38 M Ft + áfa költségigénnyel, a Szociális Osztály más helyen való elhelyezése - új beszerzési igények voltak, ezért elvégzésük nem szükséges az eredeti szerződés teljesítéséhez.
Fentiekre figyelemmel a bíróság osztotta az alperes azon álláspontját, hogy a harmadik körbe sorolt munkálatok esetében nem álltak fenn a tárgyalásos eljárás alkalmazásának jogszabályi feltételei, és a részajánlattétel kizártsága folytán a jogszabályi feltételek hiánya az egész beszerzésre választott eljárásfajta jogi megítélését meghatározta.
A bíróság megállapította, hogy az alperes jogszerűen kifogásolta határozatában az ajánlatkérő, illetőleg a nevében eljáró felperes eljárását, és a bírság jogkövetkezményének alkalmazása is megfelel a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek.
A bíróság rámutat arra, hogy a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja értelmében az alperes határozatában köteles bírságot kiszabni az e törvény szabályait megszegő, illetőleg a nyilvánvaló jogsértés ismeretében szerződést kötő szervezettel és a jogsértésért, illetve a szerződéskötésért felelős személlyel, illetőleg a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel és szervezettel szemben.
A bírság kiszabása a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja alapján nem egy lehetséges, hanem kötelező jogkövetkezménye valamely jogsértésnek, az alperes kizárólag a bírság mértékének meghatározásakor élhet mérlegelési jogkörével.
A Kbt. 88. § (4) bekezdése szerint a bírság mértéke a közbeszerzés értékének legfeljebb harminc százaléka, de legalább a jogsértő cselekmény elkövetésének időpontjában hatályos éves költségvetési törvényben meghatározott összeg. Ez a minimumösszeg 1 millió Ft, természetes személyek tekintetében 100 000 Ft volt.
Minderre figyelemmel a felperes esetében sem a bírság mellőzésére, sem mérséklésére nem volt jogszerű lehetőség.
Megjegyzi a bíróság, hogy a Kbt. 62. § (2) bekezdésének megsértését az alperes a határozatának indokolásában megállapította, de azt nem szankcionálta. E jogszabálysértésre vonatkozóan a felperes nem kérte a határozat bírósági felülvizsgálatát, így ezen alperesi megállapítás jogszerűségét a bíróság sem vizsgálta.
A kifejtettek alapján a bíróság a felperes keresetét elutasította, és a felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése értelmében az alperes költségeinek megfizetésére kötelezte.
A felperes a keresetlevelén a kereseti illetéket lerótta, ezért a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapuló illetékfizetésről a bíróságnak rendelkeznie nem kellett.
Budapest, 2002. november 27.
Nagyné dr. Fürjes Erzsébet s. k.,
bíró
