KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (1940)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt.sz.: D.785/9/2002.
Tárgy: a Morgan Hungary Kft. jogorvoslati kérelme a BKV Rt. közbeszerzési eljárása ellen.
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A dr. Dömötör Iván ügyvéd (1074 Budapest, Rottenbiller u. 12.) által képviselt Morgan Hungary Kft. (1103 Budapest, Gyömrői út 118., a továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmét - melyet dr. Szabó Sándor ügyvéd (1065 Budapest Bajcsy-Zs. út 55.) által képviselt Budapesti Közlekedési Rt. (1072 Budapest, Akácfa u. 15., a továbbiakban: ajánlatkérő) villamos, HÉV-, metró- és MFAV-járművekhez szénkefék szállítása tárgyú közbeszerzési eljárása ellen indított - a Döntőbizottság elutasítja.
A jogorvoslati eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat bírósági felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottságnál kell benyújtani.
INDOKOLÁS
Ajánlatkérő ajánlati felhívást tett közzé a Közbeszerzési Értesítő 2002. október 9-én megjelent számában a rendelkező részben megjelölt beszerzés tárgyában.
A felhívás szerint villamos járművekhez 30 250 db/év (I-es termékcsoport), HÉV-járművekhez 3600 db/év (II-es termékcsoport), metró- és MFAV-járművekhez 18 250 db/év (III-as termékcsoport) szénkefét kívánt ajánlatkérő beszerezni. Az egyes termékcsoportokra részajánlatot is lehetett tenni.
Ajánlatkérő az ajánlatok elbírálására a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás elbírálási szempontot választotta.
A 2002. november 21-i ajánlattételi határidőre a kérelmező, a Movill Kft. és a Schunk Wien GmbH mindegyik termékcsoportra, a Carbosint Kft. a III. termékcsoportra ajánlatot nyújtott be.
Ajánlatkérő az ajánlatok bírálata során azt a megállapítást tette, hogy a kérelmező által "csatolt származási bizonyítvány szerint 100%-ban magyar munkaerő felhasználásával készülnek a termékek, vagyis csak a munkaerő ráfordításra vonatkozik az igazolás, nem derül ki belőle, hogy a belföldön foglalkoztatottak által előállított érték az árubeszerzés tárgya értékének meghaladja-e az ötven százalékát, ezért az nem felel meg a Kbt. előírásainak, így az ajánlatok feldolgozása során az ajánlatkérő az árakat - a tíz százalékos eltérés tekintetében - nem vette egyenértékűnek. Ajánlata az ajánlati felhívás és az ajánlati dokumentáció előírásainak megfelel."
A 2002. december 11-én tartott eredményhirdetésen az ajánlatkérő az I. és II. termékcsoportra a Movill Kft., a III. termékcsoportra a kérelmező ajánlatát hirdette ki nyertesnek.
Kérelmező 2002. december 23-án jogorvoslati kérelmet terjesztett elő a Döntőbizottsághoz. A 2002. január 20-án tartott tárgyaláson módosított kérelmében kérte az I. termékcsoportra vonatkozó ajánlatkérői döntés jogsértő voltának megállapítását.
Sérelmezte, hogy ajánlatkérő az árak értékelésénél nem fogadta el az általa csatolt származási bizonyítványt és így ajánlati árát nem vette egyenértékűnek a nyertes árával.
Álláspontja szerint a kereskedelmi és iparkamaráknak a származási bizonyítvány kiállításakor az áru származási helye megállapítása tekintetében a vámtörvényt és annak végrehajtási rendeletét kell alkalmazni. A vámtörvény (1995. évi C. tv.) 16. § (1) bekezdése szerint az áru származási helye ahol azt
a) vagy teljes egészében előállították,
b) vagy az ahhoz felhasznált anyagot elegendő mértékben megmunkálták, feldolgozták.
A b) alatti esetkört a 16. § (3) bekezdése úgy határozza meg, hogy elegendő mértékű megmunkálás vagy feldolgozás alatt azt kell érteni, amelynek eredményeként az áru értékében 50%-ot meghaladó értéknövekedés következik be. Így ezen törvényhelyek tartalma szerint kiállított származási bizonyítvány igazolja, hogy a megjelölt termékek magyar származásúnak minősülnek, amelyek értékében a megmunkáláshoz, feldolgozáshoz felhasznált 100%-ban magyar munkaerő 50%-ot meghaladó értéknövekedést eredményezett. Ezért nem helytálló ajánlatkérőnek a Kbt. 59. § (2) bekezdésében foglalt feltétel igazolását hiányoló megállapítása.
Ajánlatkérő észrevételében és a tárgyaláson kérte a jogorvoslati kérelem elutasítását.
Előadta, hogy a bizonyítvány nem igazolja, hogy a munkaerő felhasználáson kívül milyen mértékben került felhasználásra import anyag és alkatrész a termék előállítása során. Kérelmezőnek a munkaerő felhasználáson túl az anyag hányadra vonatkozóan is igazolni kellett volna a belföldi származás mértékét. A szénkefe és a kábel importanyag, a szénkefével szemben alapvető követelmény a szennyezésmentesség, aminek elérése igen komoly és drága technológiai eljárást igényel. Ezért állítja, hogy a termék értékén belül az anyagérték 65-70%-ot is kitesz.
A Döntőbizottság a felek írásbeli és a tárgyaláson szóban előadott észrevételei, nyilatkozatai, valamint a közbeszerzési eljárásban keletkezett dokumentumok tartalma alapján megállapította, hogy a jogorvoslati kérelem megalapozatlan.
A Kbt. 59. § (2) bekezdése előírja: "Az ajánlatok elbírálása során legfeljebb tízszázalékos mértékű eltérés esetén azt az árra vonatkozó ajánlatot is egyenértékűnek kell tekinteni, amely alapján a belföldön foglalkoztatottak által előállított érték az árubeszerzés tárgya értékének ötven százalékát meghaladja." E tény igazolásának módjára nézve a (6) bekezdés így rendelkezik: "A (2)-(3) bekezdésben meghatározott - az árura vonatkozó - tényt a gazdasági kamarák által kiállított származási bizonyítvánnyal kell igazolni."
Az ajánlatok elbírálását az 55. § szabályozza. Az 55. § (6) bekezdése így rendelkezik: "Az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálja el. Ha az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, akkor az ajánlatoknak az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemeit a felhívásban meghatározott ponthatárok között értékeli úgy, hogy a legjobb ajánlati tartalmi elemre a maximális, a többi ajánlat ugyanazon tartalmi elemére pedig a 34. § (3) bekezdésének d) pontja alapján a felhívásban meghatározott módszerrel számolt pontszámot adja. Majd az így az egyes tartalmi elemekre adott értékelési pontszámot megszorozza a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként összeadja. Az értékelési folyamatban az 59. § (2)-(3) bekezdésében foglaltakat is érvényesíteni kell. Az az ajánlat az összességében legelőnyösebb, amelynek összpontszáma a legnagyobb, vagy amelyet az egyenértékű (azonos pontszámú) ajánlatok közül a 35. § (1) bekezdése vagy az 59. § (4)-(5) bekezdései alapján előnyben kell részesíteni."
A jelen jogvitára irányadóan itt idézett rendelkezés alapján megállapítható, hogy az 59. § (2) bekezdésében rögzített egyenértékűségi szabályt csak az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálási szempont választása esetén kell ajánlatkérőnek alkalmaznia.
Ezt alátámasztja hogy a (6) bekezdés második mondatától kezdődő rendelkezésrész szövege végig kizárólag csak az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálási részszempontból való értékelésről szól. "Az értékelési folyamatban az 59. § (2)-(3) bekezdésében foglaltakat is érvényesíteni kell" mondatot "az az ajánlat az összességében legelőnyösebb" szövegrész követi. Az "összességében" szó a Kbt. 34. § (1) bekezdés b) pontja szerinti - az összességében legelőnyösebb ajánlat - elbírálási szempontból való értékeléshez, nem pedig a 34. § (1) bekezdés a) pontja szerinti "legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás" elbírálási szempontból való értékeléshez kapcsolódó fogalom.
A fenti megállapítást alátámasztja az is, hogy ha csak egy bírálati részszempont van - nevezetesen a "legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás" -, akkor az egyenértékűségi szabály alkalmazása mintegy "kiiktatja" az egyetlen bírálati részszempontot. Ha az egyetlen bírálati részszempont alapján egyenértékűvé válnak az ajánlatok, akkor további részszempont nem lévén, ajánlatkérő az egyenértékűségi szabály alapján nem tud dönteni az eljárásban való nyertesség kérdésében.
A Döntőbizottság megállapította, hogy ajánlatkérő a közbeszerzési eljárásban nem alkalmazhatta az egyenértékűségi szabályt, ezért a jogorvoslati kérelmet elutasította.
A Döntőbizottság megjegyzi, hogy bár ajánlatkérőnek az egyenértékűségi szabály alkalmazása terén hozott döntése a fentiek alapján helytálló volt, de a mellőzés indoka nem volt helytálló.
Az I. termékcsoportra a nyertes ajánlati ára 22 289 660 Ft, a kérelmezőé 23 094 700 Ft volt. A két ár közötti eltérés mértéke 3,4%.
A kérelmező ajánlatában lévő származási bizonyítvány a kérelmező, mint szállító és ajánlatkérő, mint címzett nevének, címének megjelölésével a következőket tartalmazza:
"53 100 db SZÉNKEFE VILLAMOS, HÉV, METÓ, MFAV JÁRMŰVEKHEZ A MELLÉKELT LISTA SZERINT"
"Származása: MAGYAR/100%-ban magyar munkaerő felhasználásával készült"
Az igazoláshoz mellékelt lista az I. termékcsoport valamennyi tételét tartalmazza sorszám, azonosító szám, anyagminőség és mennyiség (db) feltüntetésével.
Az igazolásból az állapítható meg, hogy a szénkefe 100%-ban magyar munkaerő felhasználásával készült, annak szó szerinti értelmezése szerint a szénkefe anyagát is magyar munkaerő nyerte ki és dolgozta fel.
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara igazolása a Pp. 195. § (1) bekezdése alapján közokiratnak minősül, miután azt a kamara "ügykörén belül a megszabott alakban állította ki". A közokirat e hivatkozott törvényhely értelmében "teljesen bizonyítja" a "tanúsított adatok és tények valóságát".
Ajánlatkérőnek tehát nem volt joga arra, hogy szakmai ismeretei alapján felülbírálja a kamarai igazolás tartalmát.
A Döntőbizottsága Kbt. 76. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva a 88. § (1) bekezdés a) és h) pontja szerint rendelkezett.
A bírósági jogorvoslatot a 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 2003. február 10.
Dr. Csitkei Mária s. k., Ruthner Oszkár s. k.,
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Hámori András s. k.,
közbeszerzési biztos
