LEGFELSŐBB Bíróság (2363)
Kf.III.38.159/2001/6.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Kovács Kázmér ügyvéd (1065 Budapest, Nagymező u. 28.) által képviselt Junior Vendéglátó Rt. (1095 Budapest, Mester u. 29-31.) felperesnek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 3.K.34.919/2000. számon megindított perében ugyanezen bíróság 2001. szeptember 25-én kelt 3.K.34.919/2000/9. számú ítélete ellen a felperes részéről 10. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán a 2002. év december hó 3. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10 000 (tízezer) Ft másodfokú eljárási perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A Fővárosi Önkormányzat Váci Mihály Kollégium ajánlatkérő megbízottja útján a Közbeszerzési Értesítő 2000. év június 14-i 24. számában ajánlati felhívást tett közzé a Kollégium 14-20 éves korosztályú diákjainak közétkeztetésére. A pályázati felhívás szerint az ajánlattevő az alvállalkozó pénzügyi alkalmasságát az ajánlati felhívásban meghatározott mutatószámok segítségével kívánta megállapítani. Az ajánlati felhívás mellett az ajánlatkérő ajánlattételi dokumentációt is készített, amely az előző három év mérlegbeszámolójának csatolása mellett a minősítési formanyomtatványok körében a vállalkozás gazdasági adatainak megadását kérte 1997-1998-1999. évekre.
A felperes jogorvoslati kérelmet nyújtott be az alpereshez az ajánlati felhívás ellen, arra hivatkozással, hogy a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 33. § (5) bekezdés és 44. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban foglaltakat az ajánlatkérő megsértette, ezzel megsértve az esélyegyenlőséget is.
Az alperes 2000. július 28-án kelt D.308/5/2000. számú határozatával elutasította a jogorvoslati kérelmet. Az alperesi álláspont szerint az ajánlatkérő nem határozott meg a pénzügyi, gazdasági alkalmasság megítélése körében olyan módszert vagy olyan dokumentumot, amely a Kbt. 44. § (1) bekezdésben előírtakon túlmutatott volna, nem sértette meg az esélyegyenlőséget sem, miután valamennyi ajánlattevővel ugyanazt a követelményrendszert közölte.
A felperes keresetet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, az alperesi határozat felülvizsgálata érdekében. Keresete nem vezetett eredményre, az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Kbt.-ben előírtaknak megfelel az ajánlati felhívásban közölt követelményrendszer. A Kbt. 44. § (1) bekezdését az ajánlatkérő nem sértette meg, ezért az alperesi határozat törvényes és megalapozott.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. Álláspontja szerint a döntés ellentétes a Kbt. 44. § (1) bekezdése, valamint a Kbt. 33. § (5) bekezdése rendelkezéseivel, amely szerint a Kbt. szabályaival összhangban írhatja elő az ajánlatkérő a pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasság vizsgálatát. Figyelmen kívül hagyta továbbá a kereseti kérelmet a felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság. Az ítélet a tényekkel ellentétes megállapításokat tartalmaz. Ellentmondó az elsőfokú bíróság következtése az esélyegyenlőség sérelmére tett kereseti hivatkozás vonatkozásában is. Kérte ezért kereseti kérelmének megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes perköltségben marasztalását.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezésben az alperesi álláspont szerint a felperes azokat az érveket ismételte meg, amelyeket már az alperes, illetőleg a bíróság eljárása során előtárt, figyelmen kívül hagyta az alperesi határozatot és az elsőfokú bíróság döntését is. Az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen tisztázta, és helyesen állapította meg, hogy a fizetőképesség megállapítására vonatkozó adatokat az ajánlatkérő jogszerűen kérhette az ajánlattevőktől, továbbá azt is, hogy az ajánlatkérő kívánalma nem járt az esélyegyenlőség alapelvének megsértésével.
A fellebbezés nem alapos.
A fellebbezési eljárás során a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megfelelően feltárta a tényállást, és abból mindenben megfelelő jogi következtetést vont le, ítélete törvényes és megalapozott.
Az alperes helyesen hivatkozott a Kbt. 33. § (5) bekezdésére, amely szerint az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban kizárólag a Kbt.-ben meghatározott módon írhatja elő az ajánlattevő pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságának igazolását.
A Kbt. 44. § (1) bekezdés d) pontja szerint az ajánlattevőnek, illetőleg alvállalkozójának a szerződés teljesítéséhez szükséges pénzügyi és gazdasági alkalmassága igazolható az ajánlatkérő által előírt tartalmú, egyéb - fizetőképességének a megállapítására alkalmas - nyilatkozattal vagy dokumentummal.
E rendelkezések betartásával írta elő az ajánlatkérő a jelen per tárgyát képező közbeszerzési eljárásban az elkészített dokumentációban a gazdasági, pénzügyi alkalmasság igazolásának módját. Ezzel az ajánlatkérő nem sértette meg a Kbt. előírásait, az ezt megállapító alperesi határozat pedig törvényes és megalapozott. A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az esélyegyenlőség elvét nem sérti az a körülmény, hogy az egyes ajánlattevők számára a pénzügyi alkalmasság igazolása - eltérő méretük, felkészültségük, adminisztrációjuk stb. következtében - nem egyforma megterhelést jelent.
Fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelően helybenhagyta.
A felperest pervesztessége folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a másodfokú eljárási perköltség megfizetésére kötelezte.
A felperes illetékfizetési kötelezettsége az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 46. § (1) bekezdésén alapszik.
Budapest, 2002. december 3.
Dr. Kozma György s. k., Dr. Madarász Gabriella s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Kárpáti Zoltán s. k.,
bíró
