LEGFELSŐBB Bíróság (2480)
Kf.VI.37.306/2001/4.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Zafír Kristóf és Partnerei Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kristóf Tibor ügyvéd, 1139 Budapest, Váci út 85.) által képviselt Révai Nyomda Kft. (1037 Budapest, Kunigunda u. 68.) felperesnek az elsőfokú eljárásban a Ruthner Oszkár közbeszerzési biztos, a másodfokú eljárásban a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottsága (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2001. január 17. napján kelt 2.K.34.642/2000/3. számú ítélete ellen a felperes által 4. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10 000 (tízezer) Ft fellebbezési eljárási költséget, továbbá az államnak - az illetékhivatal felhívására - 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.
INDOKOLÁS
A Magyar Rádió Rt. (a továbbiakban ajánlatkérő) a Közbeszerzési Értesítő 2000. április 12-i 15. számában tette közzé az RTV Részletes Magazin nyomtatási és kötészeti munkáinak elvégzésére irányuló felhívását.
Az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztását megjelölve az ajánlatkérő dokumentációban adta meg az ajánlat benyújtásához szükséges részletes információkat.
A 2000. május 23-i ajánlattételi határidőre három ajánlat érkezett, amelyek közül ajánlatkérő 2000. június 7-én a Szikra Lapnyomda Rt. ajánlatát hirdette ki nyertesnek.
A felperesi ajánlattevő az alperesnél jogorvoslati kérelmet terjesztett elő, amelyben sérelmezte a felhívástól eltérő értékelési szempontokat és számítási módokat.
Kifogásolta, hogy az ajánlatkérő a műszaki-technikai felszereltségét nem pontozta, fiktív papírárakkal kalkulált költségszámításokat végzett, és a nyertes pályázatára indokolatlan többletpontokat adott.
Állította, hogy ajánlata a nyertesnél kedvezőbb volt, ezért kérte az eljárást lezáró döntés megsemmisítését.
Az alperes a 2000. július 7. napján kelt D.225/10/2000. számú határozatában a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította, ugyanakkor megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a módosított 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel az 52. § (1) bekezdését, valamint az 53. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel az 53. § (2) bekezdését.
Döntése indokolásában kiemelte, hogy a felperest az ajánlati felhívás 11/A. pontjában foglalt Kbt. 46. § (1)-(6) bekezdés szerinti igazolások hiánya miatt a Kbt. 53. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárásból ki kellett volna zárni.
A felperes elmulasztotta továbbá a dokumentációban lévő bankgarancia-vállalás csatolását, ekként ajánlata nem felelt meg a felhívásnak.
Az alperes megállapította, hogy a felperes ajánlatát a Kbt. 52. § (1) bekezdése, 52. § (2) bekezdés d) pontja alapján a Kbt. 53. § (2) bekezdése szerint érvénytelenné kellett volna nyilvánítani.
Rögzítette azt is az alperes, hogy a nyertes ajánlata megfelelt az ajánlati felhívásban és a dokumentációban foglaltaknak, ezért érvényes volt. Mivel az érvénytelen ajánlat nem értékelhető, illetve érvényes ajánlattal való összehasonlítása nem lehetséges, így a felperes érvénytelen ajánlata sem lehetett kedvezőbb a nyertes ajánlatánál.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Állította, hogy az alperes döntése jogszabálysértő, mert az ajánlata nem volt érvénytelen. Érvelése szerint a Munkaerő-piaci Alappal szemben tartozása van ugyan, de annak teljesítése rendben megtörténik, így ezen téves értelmezés ajánlata érvénytelenségéhez nem vezethetett. Előadta, hogy bankgaranciát valóban nem csatolt, miután azonban mellékelte saját nyilatkozatát arról, hogy a szükséges célra bankszámláján pénzösszeget különít el, közismert teljesítőképessége, pénzügyi helyzete, piacvezető pozíciója miatt további garanciára nem volt szükség.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperes nem vitatta azt, hogy fizetési kötelezettsége áll fenn a Munkaerő-piaci Alappal szemben, ezzel ellentétesen nyilatkozott, ugyanakkor és a Kbt. 46. § (6) bekezdését megszegve az alap igazolását nem csatolta.
E kétségtelen tények megdöntésére és a kizárás jogkövetkezményének mellőzésére a felperes kereseti érvelése nem alkalmas.
Az elsőfokú bíróság tehát megállapította, hogy az alperes helyesen ítélte úgy, hogy a felperes ajánlatát ki kellett volna zárni.
Nem vonta kétségbe a felperes azt sem, hogy ajánlatához az előírásoknak megfelelő bankgaranciát nem csatolt. Azon nyilatkozata, hogy bankszámláján bizonyos összeget elkülönít, nem helyettesítheti a hiányzó bankgaranciát.
Rámutatott arra is az elsőfokú bíróság, hogy a közismertnek tekintett teljesítőképesség, a pénzügyi helyzet, illetve a piacvezetői pozíció a garanciális feltételek teljesítése alól felmentést nem adhat.
Az alperes tehát helyesen ítélte meg, hogy a felperes ajánlata a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel a Kbt. 53. § (2) bekezdése szerint érvénytelen volt.
Miután a felperes ajánlatát, minderre tekintettel, ki kellett volna zárni, illetve érvénytelensége miatt érdemben értékelni nem lehetett, az elsőfokú bíróság a felperesnek az ajánlatok összehasonlítását sérelmező kifogását már nem vizsgálta.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását, és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte.
Álláspontja szerint az 1991. évi IV. törvény 42. §-a szerint a munkaadó (azaz a felperes) a Munkaerő-piaci Alap javára fizetendő járulékokat "közvetlenül fizeti be az állami adóhatóságnál kezelt számlára". Ez azt jelenti, hogy a járulékokat a felperes jogszabályi rendelkezés alapján nem a Munkaerő-piaci Alap felé fizeti meg, hanem azt az APEH számára utalja át.
Ennek megfelelően a felperes joggal és megalapozottan jelenthette ki, hogy neki a Munkaerő-piaci Alap felé jogszabály alapján közvetlen fizetési kötelezettsége nincs. Kifogásolta a felperes, hogy az elsőfokú ítélet az ajánlatkérő törvénysértéseivel érdemben nem is foglalkozott arra hivatkozva, hogy a felperes ajánlatát ki kellett volna zárni. Így az elsőfokú bíróság a felperes ajánlatának érvénytelenségéből kiindulva érdemi, a közbeszerzési eljárás törvényességét és szabályosságát vizsgáló eljárást nem folytatott le. Álláspontja szerint ugyanis a Kbt. jogszabályhelyének szigorú, de mindhárom pályázóra egyenrangúan kiterjedő értelmezése esetén mindhárom jelentkező pályázatát érvénytelennek kellett volna minősíteni (vagy egyenlő mérce esetén mindhárom érvényes) jogszabálysértő kizárólag az egyik pályázó ajánlatának kiemelése, és ennek minősítése. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítélete kizárta a felperes jogorvoslati lehetőségét a közbeszerzési eljárás egészére és érdemére nézve, a felperes vélt vagy valós ajánlati érvénytelenségére hivatkozva. Ez a Kbt. 89. § (1) bekezdésébe ütközött, az elsőfokú ítélet jogszabálysértő módon nem vizsgálta a közbeszerzési eljárás egészét és törvénysértéseit.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárta, és ítélete indokolásában részletesen rögzítette az ügyben irányadó tényállást, továbbá abból helyes jogi következtetést vont le.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes ajánlata olyan hiányosságokban szenvedett, amely az ajánlat érvénytelenségét vonta maga után. Az a körülmény, hogy a Munkaerő-piaci Alap javára fizetendő járulékokat az APEH-en keresztül kell a munkaadónak megfizetni, nem érinti azt a tény, hogy a munkaadónak - jelen esetben a felperesnek - jogszabály alapján fennálló fizetési kötelezettsége van a Munkaerő-piaci Alappal szemben. Az ajánlatkérő az ajánlati felhívás 11/A. pontjának (3) bekezdésében előírta, hogy a Kbt. 46. § (1)-(6) bekezdésében meghatározott nyilatkozatokat és igazolásokat csatolni kell.
A felperes az ajánlatában úgy nyilatkozott, hogy a Kbt. 46. § (4) bekezdése értelmében a Munkaerő-piaci Alappal szemben jogszabály alapján fizetési kötelezettsége nem áll fenn. Nem csatolta azonban a felperes az Alap igazolását arról, hogy egy éven túli tartozása nincs.
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 40-42. §-ai írják elő a munkaadók és a munkavállalók részére az adók módjára beszedhető munkaadói és munkavállalói járulék, valamint a rehalibitációs hozzájárulás megfizetésének kötelezettségét, melyek a Munkaerő-piaci Alap bevételét képezik. A szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló 1996. év LXXVII. törvény 2. §-a rendelkezik szintén a Munkaerő-piaci Alap bevételét képező szakképzési hozzájárulás fizetésére kötelezettek köréről. Ezen jogszabályok alapján megállapítható, hogy a felperesnek, mint munkaadónak, a Munkaerő-piaci Alappal szemben jogszabályon alapuló fizetési kötelezettségei vannak. Az ezzel ellentétes felperesi nyilatkozat tehát nem helytálló. A fizetési kötelezettség teljesítési módja - az APEH számára történő átutalás - úgy a kötelezettség fennállta, mint a tényleges címzett tekintetében, indifferens.
Az ajánlati dokumentációban az ajánlatkérő előírta, hogy az ajánlati árakat úgy kell megadni, hogy azok a 2000. évi teljesítés során rögzítettek, a 2001. és a 2002. évekre vonatkozóan pedig az érvényesíteni kívánt árképzési módszert tartalmazzák. Előírás volt az is, hogy az ajánlathoz csatolni kell a dokumentáció 5. számú melléklete szerinti tartalmú bankgarancia-vállalásra vonatkozó nyilatkozatot. A felperes ajánlatában ezen kötelezettségének nem tett eleget, tehát ajánlata nem felelt meg az ajánlati felhívásnak, ebből következően érvénytelen volt.
Helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság - az alperessel egyezően - arra, hogy a felperes a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjának megsértésével járt el, vele szemben tehát az 53. § (2) bekezdése szerinti jogkövetkezményt kellett volna alkalmazni.
A fentiekből következően megalapozottan értékelte tehát az elsőfokú bíróság a felperesi ajánlat érvénytelenségét. Ennélfogva azt a nyertes ajánlatnál kedvezőbbnek minősíteni logikai lehetetlenség. Az alperes határozatában a harmadik ajánlattevő - az Egri Nyomda Kft. - ajánlata tekintetében is állapított meg érvénytelenségi okot, ez azonban a pályázati döntést nem érintette. Az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb érvényes ajánlatot hirdette ki nyertesnek, így az eljárást lezáró döntése nem volt jogszabálysértőnek tekinthető. A közbeszerzési eljárás során - az érvénytelennek nyilvánítás hiányában megnyilvánuló eljárási szabálysértések - figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. számú állásfoglalásában foglaltakra is - nem minősültek olyan súlyú, az ügy érdemi elbírálására kiható eljárási jogszabálysértésnek, amelyek a határozat hatályon kívül helyezését indokolttá, és megalapozottá tették volna.
A felperes érvényes ajánlat benyújtása esetén igényelhette volna annak a nyertes pályázattal való összehasonlítását, az ajánlatkérő döntése jogszerűségének vitatása során. Hiányosan benyújtott ajánlat és a valóságnak meg nem felelő adatszolgáltatás miatt azonban az ajánlatot érvénytelennek kellett tekinteni.
Egyetértett tehát a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontjával, hogy a nyertes ajánlatával szemben felhozott felperesi kifogások további vizsgálata szükségtelen.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen döntött a kereset elutasításáról, ezért ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fellebbezési eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp. 78. § (1) bekezdés szerint kötelezte.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viselésére a felperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésének megfelelően köteles.
Budapest, 2003. február 13.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Fekete Ildikó s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Hajnal Péter s. k.,
bíró
