Fővárosi Bíróság (2751)
12.K.35.599/2000/13.
A Fővárosi Bíróság, a dr. Katona Miklós (1054 Budapest, Alkotmány u. 27. ) ügyvéd által képviselt Országos Egészségbiztosítási Pénztár (1139 Budapest, Váci út 73/A.) felperesnek, a Nagy Lajos ügyvezető által képviselt B+N Referencia Kft. I. r. (2193 Galgahévíz, Szabadság u. 68/B.) és a dr. Nagy Brigitta ügyvéd (1137 Budapest, Szent István krt. 18.) által képviselt, Defend Security Kft. II. r. (1135 Budapest, Pannónia u. 70-74.) felperesi beavatkozók részvételével a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
A le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30 000 Ft (azaz harmincezer Ft) perköltséget, a beavatkozóknak pedig 15 000-15 000 Ft (azaz tizenötezer-tizenötezer Ft) perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 8 napon belül a Legfelsőbb Bírósághoz lehet fellebbezni. A fellebbezést 5 példányban a Fővárosi Bíróságon lehet előterjeszteni.
INDOKOLÁS
A bíróság a per adatai alapján a következő tényállást állapította meg:
Az ajánlatkérő (jelen per felperese) nyílt eljárás lefolytatására 2000. május 31. napján ajánlati felhívást tett közzé az OEP 19 területi egysége takarításának elvégzése tárgyában. A felhívásra részajánlatot is lehetett tenni az egyes dokumentációban meghatározott területi egységek vonatkozásában.
Az ajánlattételi határidőre (2000. július 11-e) 33 ajánlat érkezett. Az ajánlatkérő lehetőséget biztosított több ajánlattevő részére az ajánlat egyes hiányainak a pótlására. A Bács-Kiskun Megye területi egységre 10 ajánlat érkezett. Az ajánlatkérő ezen ajánlatok közül érvénytelennek nyilvánította a DOVOLEN Bt., a P. Dussmann és a High-Tech Kft. ajánlatát, valamint alkalmatlannak minősítette a Group 4 Securitas Kft. és Brillintell Kft. ajánlatait. A Bács-Kiskun Megyei területi egységre vonatkozó ajánlatok közül a 2000. augusztus 1-jén tartott eredményhirdetésen az ajánlatkérő felperes a Defend Security Kft. ajánlatát hirdette ki nyertesnek.
A DOVOLEN Bt. 2000. augusztus 7. napján jogorvoslati kérelmet terjesztett elő, melyben sérelmezte, hogy az ajánlatkérő érvénytelennek nyilvánította az ajánlatát, holott az ajánlatkérő által megjelölt hiányokat határidőre pótolta. Sérelmezte azt is, hogy a Defend Kft. lett a nyertes, amelyet az ajánlatkérő jelen közbeszerzési eljárással egyszerre folyó őrzés-védelmi szolgáltatásra alkalmatlannak minősített azon az alapon, hogy az előző két év mérlegének egyikében a saját tőkéje kisebb volt, mint a jegyzett tőkéje, jelen eljárásban pedig ugyanezen kritérium mellett nem állapította meg a Defend Kft. alkalmatlanságát.
Az alperesi Döntőbizottság a D.358/11/2000. számú határozatával módosított D.358/9/2000. számú határozatában a jogorvoslati kérelmet részben megalapozottnak találta, és megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 52. § (1) bekezdését, és ezért a Bács-Kiskun megyei területi egységre vonatkozó ajánlatkérői eljárást lezáró döntést megsemmisítette. Az alperesi határozat indokolása szerint a DOVOLEN Bt. ajánlata - hiánypótolt állapotában - megfelelt az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban foglalt feltételeknek, ezért az ajánlata érvényes volt. Álláspontja szerint a Kbt. 43. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettség az ajánlati nyilatkozat megtételére nem azt jelenti, hogy azt konkrét írásos formában kell megtenni, hanem csak azt, hogy az ajánlatnak tartalmaznia kell a nyilatkozat tartalmi elemeit. A felhívás és a dokumentáció a nyilatkozat formáját nem határozta meg, az ajánlatevő ajánlata pedig tartalmazza mindazt, amit a felhívás lényeges szerződési feltételként előír, megadja a teljesítés helyét, a határidőt, valamint az ellenszolgáltatás összegét. Megállapította azt is, hogy a "Komplett szolgáltatás és technológia bemutatása" című ajánlattevői dokumentum elnevezésétől függetlenül a megkövetelt műszaki leírást tartalmazza, annak a dokumentációtól való eltéréseit az ajánlat érdemi értékelése során lehet figyelembe venni, az nem érvénytelenségi ok. Az ajánlatkérő felperes által hivatkozott harmadik érvénytelenségi ok pedig azért nem áll meg, mert bár az alvállalkozókra vonatkozó egyes nyilatkozatokat a jogorvoslatot kérő ajánlattevő valóban nem csatolta, de a hiánypótlási felhívásra egyértelműen közölte, hogy az alvállalkozó akadályoztatási helyzetben van, ezért az alvállalkozó közreműködésével tett ajánlatát visszavonja, csak az alvállalkozó nélküli ajánlatát kérte elbírálni. Mindemellett az alperesi Döntőbizottság megvizsgálta a többi ajánlatot is, és megállapította, hogy a Garantie Kft., a Tamax Kft. és a B+N Referencia Kft. ajánlatait az ajánlatkérői döntéssel szemben érvénytelennek kellett
volna minősíteni. A Garantie Kft. ajánlatából az eszközpark korának megjelölése hiányzik, a Tamax Kft. nem adta meg a teljesítésbe bevonni kívánt szakemberek számát és végzettségét, valamint a használandó gépekre előírt adatokat (típus, életkor), a B+N Referencia Kft. (továbbiakban: I. r. beavatkozó) pedig szintén nem nevezte meg a bevonandó szakemberek számát és végzettségét, valamint nem a meglévő, hanem a tervezett gépparkot ismertette ajánlatában. Az alperesi határozat nem adott helyt a Defend Security Kft.-vel kapcsolatos kifogásnak, mivel a saját tőke és jegyzett tőke eltérésének mértéke alatta maradt a felhívásban meghatározottaknak, tehát a nyertes alkalmas pályázó volt.
Az ajánlatkérő felperes keresetében kérte a határozat megváltoztatását akként, hogy a felperes nem sértette meg a Kbt. 52. § (1) bekezdését, mert a kérelmező Kbt. 43. § (1) bekezdésében megkövetelt nyilatkozatokat a jogorvoslatot kérő ajánlattevő nem csatolta, és e nyilatkozat pedig nem pótolható, azaz az ajánlattevő ajánlatát érvénytelennek kellett nyilvánítani, valamint kérte a határozat indokolásának 5. oldalán a Garantie Kft., Tamax Kft., és B+N Referencia Kft.-re vonatkozó részek mellőzését, mivel azok nem helytállóak.
Az alperes az iratokkal együtt felterjesztett ellenkérelmében kérte a felperes keresetének elutasítását és perköltségekben marasztalását. Kifejtette, hogy a Garantie Kft., Tamax Kft., és az I. r. beavatkozóra vonatkozó határozati megállapítások cáfolatát a felperes az ajánlataik részbeni becsatolásával kívánta bizonyítani, amelyeket azonban alperes is ismert, azokat döntése során már figyelembe vette. A Garantie Kft. ajánlata csak azt tartalmazza, hogy a "gépek, eszközök három évnél nem régebbiek", ami nem elégséges, hiszen ezen belül lehetnek 1, 2 vagy 3 évesek is (nem pontos az életkor-meghatározás). A Tamax Kft. vonatkozásában becsatolt iratok a határozatban hiányolt adatok egyikét sem tartalmazták, csupán azt, hogy majd milyen gépeket fog telepíteni az ajánlatkérő. Az ajánlattevőnek nem azt kellett volna ismertetnie, hogy mivel fog rendelkezni, hanem hogy jelenleg milyen eszközökkel rendelkezik. Az I. r. felperesi beavatkozó az ajánlat "MK-1 Minőségügyi kézikönyv" mellékletét csatolta. Ez az irat nem alkalmas annak cáfolatára, hogy a kft. nem nevezte meg a bevonandó szakemberek számát és végzettségét, és nem a meglévő, hanem a tervezett gépparkot ismertette.
A felperes a bírósági eljárásban (tárgyaláson) a keresete fenntartása mellett előadta, hogy az alperesi döntés következtében az ajánlatok újraértékelése megtörtént. A jogorvoslatot előterjesztő ajánlattevő ismét vereséget szenvedett, habár ebben az eljárásban már érvényes ajánlatként értékelték az ajánlatát.
A nyertes ajánlattevő ugyanaz lett. A vitatott 3 cég ajánlatát pedig érvénytelennek nyilvánították az alperesi határozatnak megfelelően. Azóta a szerződést megkötötték, és a takarítás működik. A felperes szerint a továbbiakban az a nagyon fontos kérdés, hogy hogyan értékeli a bíróság a Kbt. 43. § (1) bekezdését. Ez egy tiszta jogkérdés.
Az I. r. felperesi beavatkozó úgy nyilatkozott, hogy az alperesi állítással szemben az ajánlatuk érvényes volt, hiszen az ajánlat első kötetének 66. oldalán a szakemberek végzettsége, életrajza bemutatásra került (diplomamásolatok, bizonyítványok csatolásával), a 63. oldalán pedig a géppark került ismertetésre, a gépek megnevezése, mennyisége, gyártási éve megjelölése útján. A "tervezett" megjelölés nem azt jelentette, hogy az I. r. beavatkozó nem rendelkezik a felsorolt gépekkel, hiszen a 64. oldalon található nyilatkozat tartalmazza, hogy ezek rendelkezésre állnak, és azt folyamatosan biztosítja I. r. beavatkozó. Azonban az ajánlatot az I. r. beavatkozó minden megyére tette, és előre nem lehetett tudni hányat nyer el. Nyolc megye kirendeltségeinek takarítását nyerte el, ez pedig előre nem ismert tény volt, ezért a teljesítésbe bevonni kívánt gépparkot csak tervezni lehetett. A tervezett géppark rendelkezésre állt, amelyről ajánlatevő nyilatkozatot is tett.
A bíróság megállapította, hogy a felperes keresete az alábbiak szerint nem alapos:
A Közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 43. § (1) bekezdése szerint: "Az ajánlattevőnek az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell ajánlatát elkészítenie. Az ajánlatnak tartalmaznia kell az ajánlattevő kifejezett nyilatkozatát a felhívás feltételeire, a szerződés teljesítésére, és az ellenszolgáltatás összegére."
A Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja pedig kimondja, hogy érvénytelen az ajánlat, ha az nem felel meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek.
A konkrét ügyben a bíróságnak egyrészt azt kellett eldöntenie, hogy a Dovolen Bt. ajánlata megfelelt-e a Kbt. 43. § (1) bekezdés második mondatában foglaltaknak, így az ajánlati felhívásban és a dokumentációban meghatározott formai követelményeknek, másrészt azt, hogy a Garantie Kft., Tamax Kft., valamint az I. r. felperesi beavatkozó ajánlatai megfeleltek-e az ajánlati felhívásban és a dokumentációban meghatározott tartalmi követelményeknek.
Az első jogkérdés vonatkozásában a bíróság osztotta azt az alperesi álláspontot, hogy a kifejezett nyilatkozat, nem jelent feltétlenül külön íven megszövegezett írásbeli nyilatkozatot, csak abban az esetben, ha azt maga az ajánlati felhívás avagy a dokumentáció előírja. Ilyen előírást - felperes által sem vitatottan - az ajánlati felhívás és a dokumentáció nem tartalmazott. Mindezen állásponton nem változtathat a periratokhoz csatolt 3/2001. (K. É. 15.) ajánlás, és a kivonatoltan ugyancsak csatolt döntőbizottsági határozatok, illetve bírósági ítéletek sem.
A Közbeszerzések Tanácsa jelzett ajánlása ugyanis a Kbt. 43. § (4) bekezdéséhez kapcsolódó hiánypótlási lehetőséget részletezi, és nem szól a Kbt. 43. § (1) bekezdésében foglalt nyilatkozatokról. Másrészt a Kbt. 43. § (4) bekezdésével összefüggésben olyan abszolút konkrét igazolások, a pályázó alkalmasságára vonatkozó dokumentumok hiányáról, illetve pótlásáról van szó, amelyek nélkülözhetetlenek, hiányuk érvénytelenséget von maga után. Adattartalmuk ugyanis sehonnan máshonnan nem megállapítható vagy kikövetkeztethető.
Ehhez képest a 43. § (1) bek.-ben foglalt és megkívánt nyilatkozat olyan általános kötelezettségvállalásra, illetve szándéknyilatkozat tételére vonatkozik, amely az ajánlattétel lényegéből kell hogy következzen, mivel mi értelme van egy pályázaton való részvételnek, ha a felhívásban foglalt feltételeket a pályázó nem kívánja elfogadni, illetve miért jelölné meg a szerződés teljesítés helyét és idejét az, aki nem akar teljesíteni.
A bíróság álláspontja tehát az, hogy ezen általános kötelezettségek meglétének már az ajánlatból minden kétséget kizáróan láthatónak kell lenniük, ezt nyilatkozattal megteremteni nem lehet, legfeljebb megerősíteni. Amennyiben az ajánlat ezen általános kötelezettségvállalásra formálisan, külön és "kifejezetten" nem tartalmaz nyilatkozatot, arra rá lehet kérdezni, ha úgy tetszik "hiánypótlás" formájában is. Ez nem törvénysértő, mint ahogy nem lehet érvénytelenségi ok egy olyan általános tartalmú nyilatkozat részbeni hiánya, melynek tartalma az ajánlat konkrét elemeiből kétséget kizáróan nyilvánvaló. Fordított esetben sem teheti érvényessé a pályázatot a kifejezett nyilatkozat megléte önmagában, ha az nem lenne összhangban az ajánlat többi elemével.
Mindez azt jelenti, hogy a Kbt. 43. § (1) bekezdésének második mondata azt a kötelezettséget rója az ajánlattevőre, hogy ajánlatából egyértelműen kiderüljön, hogy a felhívás feltételeit vállalja-e, a szerződés teljesítésének módját, mikéntjét és az ellenszolgáltatás mértékét kétséget kizáróan egzaktan határozza meg. A bíróság megvizsgálta a DOVOLEN Bt. ajánlatát és megállapította, hogy ezeknek a feltételeknek ajánlata megfelelt, tehát ezen az alapon a DOVOLEN Bt.-vel szemben érvénytelenségi ok nem állt fenn. A másik két érvénytelenségi ok fenn nem állását megállapító határozati megállapításokat a felperes keresetében nem vitatta, ezért a kereseti kérelemhez kötöttség elvére tekintettel, azokkal a bíróságnak nem kellett foglalkoznia. Mindebből következik, hogy a felperes valóban megsértette a Kbt. 52. § (2) bek. d) pontját, amikor érvénytelennek nyilvánította a DOVOLEN Bt. ajánlatát.
A második jogkérdésben a bíróság szintén az alperesi érvelést fogadta el. A közbeszerzési eljárás lényegében egy visszterhes szerződésnek a jogszabály által meghatározott kötelezően lefolytatandó szerződéskötési eljárását jelenti. A visszterhes ügyleteknél elsődlegesen a nyilatkozati elv az irányadó, ami azt jelenti, hogy a felek nyilatkozatait az abban foglalt szavak általánosan elfogadott jelentése szerint kell értelmezni. A Kbt. szerint az ajánlattevő alkalmassága vizsgálatánál az ajánlattétel időpontjában fennálló állapotból kell kiindulni.
Mindebből következik, hogy az I. r. felperesi beavatkozó esetében a "tervezett géppark" alatt az ajánlatkérő csak a jövőben beszerzendő gépparkot érthette, az ajánlatkérő tehát nem vehette volna figyelembe a felperesi beavatkozó műszaki alkalmassága igazolásánál a nyilatkozat értelme szerint meg nem lévő gépeket, berendezéseket.
A Tamax Kft. esetében elmondható, hogy a meg nem lévő gépparkra hivatkozás ugyanezért nem vehető figyelembe, és nem tekinthető az ajánlati felhívás és dokumentáció által megkövetelt géppark ismertetésének. Nyilvánvaló, hogy műszaki alkalmasság nem igazolható olyan állításokkal, nem helyettesíthető olyan ígérvényekkel, hogy majd az a jövőben biztosítva lesz. A bíróság osztotta e kérdésben is azt az alperesi álláspontot, hogy ellenkező esetben, mindig az minősülne a műszakilag legalkalmasabbnak, aki nagyobbat ígér. Ezért a bíróság megállapította, hogy a határozat indokolása e vonatkozásban is helyes és jogszerű volt.
A Garantie Kft. vonatkozásában a bíróságnak szintén arra kell utalnia, hogy a felperesi állásponttal ellentétben nem tekinthető a géppark életkorára vonatkozó azon utalás, mely szerint "az nem régebbi 3 évesnél" az ajánlati kiírásnak megfelelő kormeghatározásnak, mivel azt a szavak általánosan elfogadott értelme szerint nem lehet úgy érteni, hogy "a géppark életkora 0 éves" (4. jkv. 2 old., felp. nyíl.). A bíróság álláspontja teljesen megegyezik ebben a kérdésben is alperes álláspontjával, mely szerint ez a kitétel a 0-3 év közötti korban jelöli meg a géppark életkorát, amely ugyan jellemezheti a gépparkot, de nem ad pontos választ arra a kiírás szerinti adatra, hogy a géppark hány éves berendezésekből áll.
Mindezekre tekintettel a döntőbizottság határozata jogszerű volt, és a bíróság a felperes keresetét a Pp. 339. § (1) bek. alapján elutasította.
A bíróság a perköltségről a Pp. 78. § (1) bekezdése, a 6/1986. (VI. 26.) IM r. 13. § (2), 14. §-a, valamint a 8/2002. (III. 30.) IM r. 2. § (1) bekezdése alapján rendelkezett.
Budapest, 2002. október. 10.
dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s. k.,
bíró
