LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (3397)
Kf.III.37.413/2002/4.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Varga Péter ügyvéd (Debrecen, Darabos u. 63. ) által képviselt Debreceni Egyetem (Debrecen, Kassai u. 26.) I. r. és a dr. Dobrossy István ügyvéd (Debrecen, Batthyányi u. 20/5.) által képviselt Campus-Véd 2000 Kft. (Debrecen, Tessedik S. u. 129.) II. r. felpereseknek a dr. Engler Magdolna közbeszerzési biztos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében - amely perbe a dr. Tardi Béla ügyvéd (Debrecen, Bajcsy Zs. u. 8.) által képviselt Bloc Quest Kft. (Debrecen, Erős L. u. 11.) az alperes pernyertességének előmozdítása végett beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2002. január 29. napján meghozott 13.K.30.581/2001/8. számú ítélete ellen a felperesek részéről 9. és 10. sorszámon benyújtott fellebbezések folytán az alulírott helyen és napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 15 napon belül 10 000 (tízezer) Ft másodfokú eljárási perköltséget.
Kötelezi a II. r. felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13 500 (tizenháromezer-ötszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket.
Az I. r. felperest terhelő fellebbezési illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az I. r. felperes a Közbeszerzési Értesítő 2000. szeptember 13-i számában ajánlati felhívást tett közzé biztonságvédelmi szolgáltatás, élőerős védelem tárgyában. Az eljárás nyertese a II. r. felperes lett, vele az ajánlatkérő a szerződést megkötötte.
Az alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelme folytán az alperes a D.577/16/2000. számú határozatával a jogorvoslati kérelemnek részben helyt adott és megállapította, hogy az I. r. felperes (az ajánlatkérő) megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 24. § (1)-(2) bekezdését, az 52. § (2) bekezdés b) pontjára tekintettel az 52. § (1) bekezdését és az 59. § (1) bekezdését, ezért az ajánlatkérővel szemben 5 000 000 Ft bírságot szabott ki. Megállapította az alperes, hogy összeférhetetlenség áll fenn a nyertes ajánlattevő vonatkozásában, ajánlata érvénytelen, mert nem volt jogosult az eljárásban részt venni. A nyertes ajánlattevő ügyvezetője ugyanaz a személy, mint az I. r. felperes szolgáltatási osztályának a vezetője; a közbeszerzési eljárás előkészítésében és lebonyolításában az osztály munkatársa és az osztályvezető felettese is részt vett, ezzel olyan helyzet állt elő, hogy a nyertes ajánlattevő az ajánlata elkészítésekor lényegesen több információval rendelkezhetett a többi ajánlattevőnél.
A felperesek keresetükben kérték az alperes határozatának felülvizsgálatát.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a közbeszerzési eljárás előkészítésében és lebonyolításában a szolgáltatási osztály mint szervezeti egység, Tóth László osztályvezető, Vattai György csoportvezető, az osztályvezető közvetlen beosztottja és Farkas Miklós az osztályvezető munkahelyi felettese vett részt, így a Kbt. 31. § (2) bekezdés b) pontjára alapított összeférhetetlenség fennállt. Az I. r. felperes olyan információkkal rendelkezett Tóth László munkaköréből adódóan, amely számára többletinformáció megszerzését biztosította, megsértve ezzel a Kbt. 24. § (1) és (2) bekezdését is.
Az I. r. felperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását és a beavatkozó jogorvoslati kérelmének keresetének megfelelő teljes elutasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül az 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe. ) 26. §-ára való hivatkozását, az eljárási szabálysértés releváns volt, mert az elsőfokú bíróság minden bizonyítás nélkül jutott az alperes álláspontjával ellentétesen arra a következtetésre, hogy nevezettet az összeférhetetlenségi körbe kell sorolni; az alperesi határozat meghozatalának alapjául csak az a feltételezés szolgált, hogy a nyertes ajánlattevő lényegesen több információval rendelkezhetett.
A II. r. felperes fellebbezésében kérte az ítélet kereseti kérelmének megfelelő megváltoztatását. Előadta, hogy a nyertes ajánlattevő ügyvezetője nem vett részt a közbeszerzés előkészítésében, lebonyolításában; vitatta, hogy Tóth László osztályvezetői munkaköréből adódóan többletinformációkkal rendelkezett, maga az alperes is rögzítette határozatában, hogy az eljárás lebonyolításával külső cég lett megbízva; álláspontja szerint az alperes a határozathozatalhoz szükséges tényállást nem tisztázta, az alperes és a bíróság feltételezésekre alapítja a többletinformációt; sem a nyertes, sem a többi ajánlattevő nem ajánlott olyan többletet, melyhez több információra lett volna szükség; összegezve a nyertes ajánlattevő jogosult volt részt venni a közbeszerzési eljárásban, vele szemben érdemi kizáró ok nem merülhetett fel, a verseny tisztasága sem sérülhetett, minden ajánlattevő megkapott minden információt, amely pályázat elbírálásához szükséges volt. Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint felderítette a tényállást, megállapítható volt, hogy a felettes vezető a bírálóbizottság tagja is volt.
A fellebbezések nem alaposak.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és az abból levont jogi következtetése is helytálló, azt osztotta a Legfelsőbb Bíróság.
A Kbt. 31. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében az eljárás előkészítésében, a felhívás, illetve a dokumentáció elkészítése során vagy az eljárás más szakaszában az ajánlatkérő nevében nem járhat el, illetőleg az eljárásba nem vonható be a közbeszerzés tárgyával kapcsolatos gazdasági tevékenységet végző gazdálkodószervezet (érdekelt gazdálkodószervezet), illetőleg az olyan személy vagy szervezet, aki (amely) az érdekelt gazdálkodószervezet vezető tisztségviselője.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján az alperessel és az elsőfokú bírósággal egyezően állapította meg, hogy a perbeli közbeszerzési eljárásban a másodrendű felperest, mint nyertes ajánlattevőt érintően összeférhetetlenség állt fenn, mert ügyvezetője, Tóth László az ajánlatkérő azon szolgáltatási osztályának a vezetője, amely a közbeszerzési eljárás előkészítését és lebonyolítását végezte. Tóth László beosztottja, és felettesének döntési jogköre miatt is az eljárásban részt vevő személynek minősül. Erre tekintettel a másodrendű felperes a Kbt. idézett rendelkezése alapján nem volt jogosult az eljárásban részt venni, így ajánlata a Kbt. 52. § (2) bekezdésének b) pontja szerint érvénytelen volt.
Helyesen állapította meg az alperes és az elsőfokú bíróság azt is, hogy a másodrendű felperes összeférhetetlensége folytán megsértette a Kbt. 24. §-ának (1) és (2) bekezdését is.
Tévedtek a felperesek abban, hogy az alperes a tényállást nem tisztázta, e kötelezettségének az Áe. 26. §-ának megfelelően eleget tett.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az összeférhetetlenség megállapításához elegendő az a tény, hogy az ajánlatkérő nevében a közbeszerzési eljárásban olyan személy vett részt, aki a másodrendű felperesi érdekelt gazdálkodószervezet, a nyertes ajánlattevő vezető tisztségviselője volt. Nem szükséges, ezért a Kbt. alapján annak vizsgálata, hogy milyen módon vett részt az összeférhetetlenséggel érintett személy a közbeszerzés előkészítésében, lebonyolításában.
Alaptalanul hivatkoztak a felperesek arra is fellebbezésükben, hogy az alperes és a bíróság feltételezésekre alapította, hogy a nyertes ajánlattevő többletinformációkkal rendelkezett.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja a Kbt. alapelvi rendelkezéseinek megsértésével összefüggésben az, hogy önmagában a perbeli közbeszerzési eljárásban feltárt összeférhetetlenség, egyszersmind a verseny tisztaságát és az ajánlattevők esélyegyenlőségét deklaráló alapelvi rendelkezések megsértését is jelenti, erre nézve tehát külön bizonyítást végezni nem kellett. A többletinformációra vonatkozó kifogásolt állítás azért megalapozott, bizonyítást nem igénylő tény, mert a másodrendű felperes összeférhetetlenségéből következően valamennyi ajánlattevővel - mint az ajánlatkérő osztályvezetője - közvetlen kapcsolatban állt, míg más ajánlattevők egymással nem.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A pervesztes felpereseket a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a Legfelsőbb Bíróság az alperes másodfokú perköltségének a megfizetésére.
A II. r. felperes illetékfizetési kötelezettsége az 1990. évi XCIII. törvény 46. §-ának (1) bekezdésén alapszik, míg az I. r. felperest terhelő eljárási illetéket teljes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a].
Budapest, 2003. március 11.
Dr. Kozma György s. k., Dr. Kárpáti Zoltán s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Madarász Gabriella s. k.,
bíró
