FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (3565)
12.K.36.074/2000/18.
A Fővárosi Bíróság az ifj. dr. Petrik Ferenc ügyvéd (1012 Budapest, Mikó u. 14.) által képviselt Contur Bau Rt. (1149 Budapest, Mogyoródi út 32.) felperesnek, a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az Illetékhivatal felhívására és számlájára fizessen meg 10 000 (azaz tízezer) Ft le nem rótt kereseti illetéket.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30 000 Ft (azaz harmincezer Ft) perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 8 napon belül a Legfelsőbb Bírósághoz lehet fellebbezni. A fellebbezést 5 példányban a Fővárosi Bíróságon lehet előterjeszteni.
INDOKOLÁS
A bíróság a per adatai alapján a következő tényállást állapította meg:
Pásztó Város Önkormányzata (továbbiakban ajánlatkérő) 2000. február 2. napján részvételi felhívást tett közzé nyílt előminősítéses közbeszerzési eljárás lefolytatására az ajánlatkérő önkormányzat belterületén megvalósítandó szennyvízcsatornahálózat-bővítés I. ütemének megvalósítása, a város szennyvíztisztító telepének tisztítási hatásfoka és a tisztítókapacitás növelése tárgyában. A 2000. május 9. napján tartott eredményhirdetés alapján a Földgép Kft. lett a nyertes. Ezt a döntést jelen eljárás felperesi ajánlattevője megtámadta az alperesi Döntőbizottságnál, tekintettel arra, hogy álláspontja szerint az összességében legelőnyösebb ajánlat az övé és nem a nyertesé volt. Az alperesi Döntőbizottság 2000. június 7. napján kelt D.167/10/2000. számú határozatával az ajánlatkérői döntést megsemmisítette, és indokolásában megállapította, hogy a legkedvezőbb ajánlatot felperesi ajánlattevő tette, megelőzve ezzel mind a nyertest, mind a második helyezett Alterra Kft.-t.
Ezen határozat alapján az ajánlatkérő a Kbt. 88. § (6) bekezdése [jelenleg (8) bek.] alapján 2000 június 27. napján kérte az ajánlattevők nyilatkozatát, hogy ajánlataikat legkésőbb 2000. október 8-ig fenntartják-e. A felperesi ajánlattevő, az Alterra Kft., és Földgép Kft., valamint a Betonút Rt. (a stabil konzorcium nevében) fenntartották ajánlataikat.
Az ajánlatkérő képviselő-testülete 2000. augusztus 1. napján hozta meg 146/2000. (VIII. 1.) számú határozatát, amely szerint az Alterra Kft. lett a nyertes, míg a felperesi ajánlattevő ajánlatát a Kbt. 31. § (2) bekezdésében szabályozott összeférhetetlenségre tekintettel érvénytelennek nyilvánították. Az ajánlatérői indokolás szerint a közbeszerzési eljárás tárgya a Dél-Nógrád Vízmű Kft.(továbbiakban: Üzemeltető) által üzemeltetett tisztítótelep hatásfokának és tisztítókapacitásának, és csatornahálózatának bővítése. Az ajánlatkérő a beruházás jellegéből adódóan az üzemeltetőt az eljárás egyes szakaszaiba bevonta, konzultációs kérdések megválaszolása, konzultáción és helyszíni szemlén és a tisztító telep bemutatása (2000. április 7.) során. A felperesi ajánlattevő a konzultáció időpontját követően 2000. április 10. napján együttműködési megállapodást kötött az ajánlatkérő által bevont üzemeltetővel, mely szerint az alvállalkozóként, illetve tanácsadóként közreműködik a kivitelezésben. Az ajánlatkérő álláspontja szerint, ezzel olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony körébe eső alvállalkozói viszonyba került a Dél-Nógrád Vízmű Kft. felperesi ajánlattevővel, amely a Kbt. 31. §-ába ütközik, és az így tett ajánlat a Kbt. 52. § (2) bekezdés b) pontja alapján érvénytelen. Mivel ezzel az ajánlattevő többletinformációval rendelkező alvállalkozót vont be az eljárásba, ezért ajánlatával a Kbt. 24. §-át, az esélyegyenlőség alapelvét is megsértette.
A felperesi ajánlattevő az ajánlatkérői döntéssel szemben jogorvoslati kérelmet nyújtott be alperesi Döntőbizottsághoz, melyben kérte, hogy semmisítse meg az ajánlatkérői döntést, hívja fel ajánlatkérőt a megelőző D.167/10/2000. számú határozatban foglaltak szerinti újraértékelésére, valamint kérte ideiglenes intézkedésként a szerződéskötés megtiltását.
Jogorvoslati kérelmében előadta, hogy a Döntőbizottságnak a korábbi jogorvoslati eljárásban hivatalból kellett vizsgálnia minden lehetséges jogsértést, ehhez képest a D.167/10/2000-es határozatában nem állapította meg, hogy a felperesi ajánlattevő ajánlata érvénytelen lenne, azaz ajánlatkérő a Döntőbizottsági határozattal ellentétesen minősítette a felperesi ajánlattevő nyilatkozatát érvénytelennek. Kifejtette továbbá, hogy a Kbt. 31. §-a szerint az ajánlatkérőnek kell arra ügyelnie, hogy ajánlattevőként vagy alvállalkozóként részt vevő gazdálkodószervezetet ne vonjon be az eljárásba. Ehhez képest az ajánlatkérő önkormányzat polgármestere kifejezetten egyetértett az üzemeltető ajánlattevőkkel való kapcsolatba lépésével. Mindemellett az üzemeltető nem járt el az ajánlatkérő oldalán jelen közbeszerzési eljárásban, sőt érdekelt gazdálkodószervezetnek sem tekinthető. Az üzemeltető kizárólag a konzultáción vett részt, hogy szakmai tanácsokkal segítse a kivitelezőket, de semmilyen többletinformációval nem rendelkezett a közbeszerzés tárgyáról. Maga az üzemeltető nem állítja elő, nem szolgáltatja vagy forgalmazza a közbeszerzés tárgyát. Továbbá a Kbt. 31. § (2) bekezdés a) pontjára való hivatkozás is téves, mivel a felperesi ajánlattevő nem áll munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban az üzemeltetővel, a vele kötött együttműködési megállapodásból a Ptk.-ban foglalt alvállalkozói szerződés lényeges tartalmi elemei hiányoznak, mindösszesen egy felfüggesztő feltételhez kötött előszerződésnek minősíthető. Hozzátette továbbá, hogy tévesen értelmezte ajánlatkérő a Kbt. 31. § (5) bekezdést is, mivel az alvállalkozóval szemben merült fel az összeférhetetlenségi ok, amely valósága esetén sem vonatkozhatna az érintett ajánlattevőre, hanem csak az alvállalkozó nem vehetne részt az eljárás további szakaszában. Az ajánlatkérőnek tehát csak arra lett volna lehetősége, hogy meghatározza ajánlattevő részére, kivel nem léphet üzleti (vállalkozói-alvállalkozói) kapcsolatba. A verseny tisztasága és az esélyegyenlőség alapelve sem sérül
t, hiszen nem volt az üzemeltető birtokában olyan többletinformáció, amely felhasználható lett volna, ilyet ajánlatkérő sem jelölt meg. Végül sérelmezte azt is, hogy a D.167/10/2000-es számú határozattól eltérően teljesen új szempontrendszert alkalmazott ajánlatkérő az újraértékeléskor.
Az alperesi Döntőbizottság D.360/11/2000-es számú határozatában a felperesi ajánlattevő jogorvoslati kérelmét elutasította. A határozat indokolásában kifejtette, hogy a felperesi ajánlattevő ajánlata 15. oldalának 2. pontjában helyi munkaerő alkalmazása címszó alatt a 2/1-es pontban az üzemeltetővel kötött együttműködési megállapodás alapján jelölt meg 6 főt mint helyi munkaerőt, valamint a 20. oldalon csatolt együttműködési megállapodás egyértelműen rögzíti, hogy ha a felperesi ajánlattevő mint fővállalkozó megnyeri a pályázatot, akkor az üzemeltető részt vállal a kivitelezésből, mint alvállalkozó. Mindemellett az együttműködés kiterjedt az üzemeltető tanácsadóként való részvételére a kivitelezési eljárásban. Mindebben a felperesi ajánlattevő kijelentette azt is, hogy a fővállalkozói szerződés aláírását követő 10 napon belül alvállalkozói szerződést köt az üzemeltetővel. Az eljárás során az is megállapításra került, hogy a 2000. április 7-i konzultáción egyértelműen kiderülhetett a felperesi ajánlattevő számára, hogy az üzemeltető a közbeszerzési eljárás előkészítésében részt vett, amit maga a felperesi ajánlattevő is elismert. A Döntőbizottság az eljárás során meghallgatta az üzemeltető ügyvezető igazgatóját (Borbás János), akinek előadásából egyértelműen kiderült: az üzemeltető a terv előkészítésében részt vett, vízjogi engedélyek elkészítéséhez is szolgáltattak adatokat, illetve azok előkészítésében részt vettek. Az üzemeltető ügyvezetője ugyan valóban úgy nyilatkozott, hogy a tulajdonosok felkérték a kapcsolatkeresésre az ajánlattevőkkel, ugyanakkor ajánlatkérő közgyűlési jegyzőkönyvekkel bizonyította, hogy a tulajdonosok részéről ilyen taggyűlési határozat nem született. Mindezek alapján az alperesi Döntőbizottság megállapította, hogy az üzemeltető olyan érdekelt gazdálkodószervezetnek tekintendő, amely nem lett volna bevonható a közbeszerzési eljárásba. Ugyanakkor felperesi ajánlattevő által kötött együttműködési megállapodás megalapozza a Kbt. 31. § (2) bekezdés a) pontja szerinti jogviszonyt ajánlattevő
és leendő alvállalkozója között. Mivel az üzemeltető részt vett az ajánlatkérő oldalán a közbeszerzési eljárásban a konzultáción, helyszíni szemlén, sőt az ajánlattevők kérdéseire maga is válaszokat adott, valamint az engedélyezési tervek elkészítésében is részt vett, ezért voltak olyan többletinformációk a birtokában, amellyel a Kbt. 24. §-ban rögzített verseny tisztaságát és az esélyegyenlőséget megsértette.
A felperesi ajánlattevő keresetében kérte a támadott D.360/11/2000. számú határozat megváltoztatását akként, hogy a bíróság állapítsa meg a felperesi ajánlat érvénytelenségét kimondó ajánlatkérői döntés jogszabálysértő voltát, és kötelezze az alperest új eljárásban a jogorvoslati kérelem teljes egészében való elbírálására. A jogorvoslati kérelmében megfogalmazottakon túl keresetében előadta azt is, hogy a többletinformációhoz jutás nem csak, hogy nem bizonyított, de nem is lett volna lehetséges, hiszen a tender kiírásában feltüntetett építési munka pontosan meghatározott, nem ad lehetőséget arra, hogy pluszinformációkkal bármelyik ajánlattevő előnyösebb helyzetbe kerüljön. Kifejtette keresetében, hogy nincs olyan szabálya a Kbt.-nek, amely kimondaná, hogy a Kbt. 24. §-át megsértőt ki kell zárni az eljárásból, avagy ajánlata ettől érvénytelen lenne. Álláspontja szerint a Kbt. 24. §-ának megsértése esetén csak a teljes eljárás érvénytelenítésére és eredménytelenné nyilvánítására van lehetőség a Kbt. 60. §-a alapján. Végül sérelmezte azt is, hogy alperes a D.167/10/2000. számú határozat és az ettől eltérő újraértékelésből eredő felperesi hivatkozásokra határozatában nem reagált, így azt részben érdemben nem bírálta el. Erre tekintettel kérte alperes új eljárásra kötelezését.
Alperes ellenkérelmében határozatában foglaltakat fenntartotta, és kérte felperes keresetének elutasítását, valamint felperes perköltségekben marasztalását.
A bíróság meghallgatta Borbás János tanút, az üzemeltető ügyvezető igazgatóját, aki előadta, hogy a 2001-es évre elkészített üzleti tervük elkészítésekor kiderült, hogy 8 millió forinttal kevesebb támogatást fognak kapni, és az ebből eredő kiesést munkákkal kell kompenzálni. Ezért gyakorlatilag bárkivel megkötöttek volna egy olyan megbízást, amellyel bevételhez juthatnak. Így került sor a felperessel való együttműködési megállapodás megkötésére. Megerősítette azt a felperesi álláspontot, hogy semmilyen többletinformációval nem bírtak a közbeszerzésről, a felperesnek az előszerződés megkötéséből előnye nem származott, a polgármester nem vonta be az előmunkálatokba az üzemeltetőt, tevékenysége az üzemeltetőnek lényegében a helyszín bemutatására korlátozódott. Előadta továbbá, hogy a műszaki terveket valóban ismerték, de a pályázati feltételeket nem.
A felperes a bírósági tárgyaláson azzal egészítette ki keresetének érvelését, hogy az üzemeltető tevékenységi köre a szennyvíztisztítás és nem a közbeszerzés tárgya volt, ezért nem lehet a közbeszerzés tárgyában érdekelt szervezet, valamint a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony a munka törvénykönyve és a vonatkozó APEH iránymutatások szerint is csak természetes személyek vonatkozásában értelmezhető jogviszony. Amennyiben egy jogszabály egy adott jogi kategóriát definiál, azt más jogszabályban sem lehet másképp értelmezni. Kifejtette továbbá, hogy a meghallgatott tanú vallomása egyértelműen igazolja, hogy a Kbt. 24. §-ának megsértése nem kerülhetett szóba, mert többletinformációhoz felperest nem juttatta a megállapodás.
Az alperes a bírósági eljárásban álláspontját azzal egészítette ki, hogy a jogszabály önmagában az információhoz jutás lehetőségéhez fűzi a jogkövetkezményeket, nem a konkrét információjutáshoz, másrészt a munka törvénykönyv definícióját azért nem lehet alkalmazni, mert a Kbt. 31. § (2) bekezdés a) pontja gazdálkodó szervezetek közti jogviszonyra vonatkozik, és így került szabályozásra a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony. Ami az üzemeltető érdekeltségét illeti, az mindenképp fennáll, hiszen maga az ajánlatkérő tulajdonosa részben az üzemeltetőnek, másrészt az üzemeltető társasági szerződése lehetővé teszi az üzemeltetőnek építési, szakipari tevékenység végzését. Erre való szándék pedig az alvállalkozói viszonyt létesítő előszerződésből egyértelműen kikövetkeztethető. Maga az előszerződés pedig jelen esetben azért jelenti magának az alvállalkozói viszonynak a létrejöttét, mert a Kbt. 10. § q) pontja szerint az alvállalkozó az a személy vagy szervezet, amellyel az ajánlattevő a közbeszerzésre vonatkozó szerződés teljesítése céljából, arra tekintettel fog szerződést kötni, vagy módosítani. A tanúvallomással kapcsolatban pedig kifejtette, hogy a Kbt. 24. §-ától függetlenül is, ha a Kbt. 31. §-ának megsértése megáll, akkor már az alperesi határozat és annak rendelkező része helyes és jogszerű volt. Alperes becsatolta továbbá a Kf.III.37.641/2000/3. számú legfelsőbb bírósági ítéletet annak igazolására, hogy az alvállalkozó közreműködése az ajánlatkérői oldalon, az ajánlatkérő és az ajánlattevő közötti külső jogviszonyban olyan, mintha az ajánlattevő közreműködéséről lett volna szó.
A Kf.III.37.877/2001/5. sorszámú 2002. május 18. napján kelt legfelsőbb bírósági ítélettel jogerős a Fővárosi Bíróság 3.K.34271/2000/9-es számú ítélete, amely a D.167/10/2000-es számú Döntőbizottsági határozatot megváltoztatta és a Kbt. 59. § (1) bekezdésében foglalt sérelem kimondását az ajánlatkérő terhére mellőzte.
A bíróság megállapította, hogy a felperes keresete az alábbiak szerint nem alapos.
A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 24. §-a szerint. "(1) A közbeszerzési eljárásban - az egyes eljárási cselekmények, az ajánlatok értékelése során hozott döntés és a szerződés megkötése tekintetében - az ajánlatkérő köteles biztosítani, az ajánlattevő pedig tiszteletben tartani a verseny tisztaságát, illetve nyilvánosságát.
(2) Az ajánlatkérőnek biztosítania kell az esélyegyenlőséget az ajánlattevők számára."
A Kbt. 31. § (2) bekezdés a) pontja pedig úgy szól, hogy: "Az eljárás előkészítésében, a felhívás, illetve a dokumentáció elkészítése során vagy az eljárás más szakaszában az ajánlatkérő nevében nem járhat el, illetőleg az eljárásba nem vonható be a közbeszerzés tárgyával kapcsolatos gazdasági tevékenységet végző gazdálkodószervezet (a továbbiakban: érdekelt gazdálkodószervezet), illetőleg az olyan személy vagy szervezet, aki (amely) az érdekelt gazdálkodószervezettel munkaviszonyban, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban áll.
(4) Nem kell alkalmazni a (2) bekezdést, ha az ajánlatkérő által az eljárás előkészítésébe vagy más szakaszába bevonni kívánt vagy nevében eljáró érdekelt gazdálkodó szervezet, illetve az eljárásba bevonni kívánt szervezettel vagy személlyel a (2) bekezdés a)-d) pontja szerinti viszonyban álló érdekelt gazdálkodó szervezet írásban nyilatkozik, hogy az eljárásban nem vesz részt ajánlattevőként vagy alvállalkozóként.
(5) Ha a (2) bekezdést megsértették, az eljárás további részében nem lehet ajánlattevő vagy alvállalkozó a (2) bekezdés hatálya alá tartozó vagy az ott felsorolt személyekkel a (2) bekezdés a)-d) pontja szerinti viszonyban álló érdekelt gazdálkodószervezet."
A Kbt. 52. § (1) bekezdése értelmében. "Az ajánlatkérő az ajánlatok felbontásakor, illetőleg azt követően megállapítja, hogy mely ajánlatok érvénytelenek.
(2) Érvénytelen az ajánlat, ha
b) azt olyan ajánlattevő nyújtotta be, aki nem jogosult az eljárásban részt venni;"
A felperes több ponton támadta az alperesi határozat azon megállapítását, hogy a Kbt. 31. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt összeférhetetlenségi ok az üzemeltető vonatkozásában fenn állt volna. Állította egyrészt, hogy az üzemeltető nem érdekelt gazdálkodószervezet, másrészt a közbeszerzési eljárásba nem vonták be.
A bíróság felperes álláspontjával ellentétben megállapította, hogy a Kbt. 31. § (2) bekezdése egyértelműen fogalmaz, amikor az érintett gazdálkodó szervezet fogalma alatt a közbeszerzés tárgyával kapcsolatos tevékenységet végző gazdálkodószervezetet határozza meg. Ez azt jelenti, hogy nem a közbeszerzés tárgyát megvalósítani képes, a közbeszerzési eljárásban potenciális ajánlattevő lehet csak az érintett gazdálkodószervezet, hanem minden olyan gazdálkodószervezet is, amelynek tevékenysége ahhoz valamilyen módon kapcsolódik. Az pedig nem vitatható, hogy az üzemeltető Vízmű Kft. éppen a közbeszerzés tárgyát képező létesítményt üzemelteti, tehát tevékenysége a közbeszerzés tárgyához kapcsolódik. A bíróság emellett alperessel egyetértve utal arra, hogy az üzemeltető Vízmű Kft. a közbeszerzés tárgyát megvalósító tevékenységet is végezhet a társasági szerződése szerint, valamint nem vitatható az sem, hogy egy létesítményt üzemeltető vízmű rendelkezhet olyan többletinformációkkal, sőt bizonyos információkkal csak ő rendelkezik, amelyek a közbeszerzés megvalósításához segítséget nyújthatnak.
A bíróság abban sem értett egyet felperessel, hogy az üzemeltető ne lett volna bevonva a közbeszerzési pályázat előkészítésébe. Nem vitatottan részt vett az üzemeltető a 2000. április 7. konzultáción, az üzemeltető ismerte a műszaki terveket, a vízjogi engedélyezési tervek elkészítésében részt vett. Az is nyilvánvaló, hogy a vízjogi engedélyek módosítása nélkül egy ilyen beruházás (bővítés) nem kivitelezhető, amelyhez viszont a 18/1996. (VI. 13.) KHVM rendelet 2. § (1) bekezdés f) pontja eleve megköveteli az üzemeltetői hozzájáruló nyilatkozatot, és önmagában ez elegendő lenne az üzemeltető bevonásához.
Nem kétséges, hogy a törvényi szabályozás elvileg az ajánlatkérő kötelezettségévé teszi, hogy olyan személyeket az eljárásba ne vonjon be, akik érdekelt gazdálkodószervezetek lehetnek. Azonban bizonyos esetekben a szakszerű kiírás nélkülözhetetlenné teszi bizonyos ilyen szervezetek bevonását. Ilyen eseteknek tekinthetők a csatornahálózat bővítéssel, fejlesztéssel kapcsolatos beruházások. A töretlen bírói gyakorlat szerint ilyenkor az üzemeltető legkisebb közreműködése is megalapozza az összeférhetetlenségi okot az üzemeltető vonatkozásában.
Ezen összeférhetetlenségi ok alól való mentesülés feltétele, hogy az üzemeltető nem lehet sem ajánlattevő, sem alvállalkozó.
Mindebből az következik, hogy a törvényi szabályozásra tekintettel nincs relevanciája annak, hogy kinek kell figyelnie az összeférhetetlenségi okok elkerülésére, mert az összeférhetetlenségi ok bekövetkezésének szankciója mindenképpen az ajánlattevőt sújtja.
Ehhez képest annak sincs jelentősége az ügyben, hogy a Kbt. 31. § (2) bekezdés a) pontja is sérül-e, tehát, hogy az érdekelt gazdálkodószervezettel (felperes) munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban áll-e az üzemeltető, hanem a kérdés az, hogy az üzemeltető ajánlattevő vagy alvállalkozó-e.
A bíróság e körben elfogadva felperes azon érvelését, hogy az általuk kötött együttműködési megállapodás a Ptk. szerint, egy felfüggesztő feltételhez kötött előszerződés, de ugyanakkor megállapította, hogy a közbeszerzési törvény - Kbt. 10. § q) pontja alapján - egyértelműen alvállalkozónak tekinti az ilyen jogviszonyban álló személyt.
A Kbt. 10. § q) pontja szerint: "alvállalkozó: az a szervezet (személy), amellyel (akivel) ajánlattevő a közbeszerzésre vonatkozó szerződés teljesítése céljából, arra tekintettel fog szerződést kötni vagy módosítani, ..."
Tehát az igaz, hogy a Ptk. szerinti alvállalkozói kapcsolatot nem meríti ki a perbeli együttműködési megállapodás, de a közbeszerzési törvény által definiált alvállalkozó fogalmát viszont igen. Hiszen az együttműködési megállapodás éppen egy olyan előszerződés, amely egy a közbeszerzésre vonatkozó szerződés teljesítése érdekében kötendő szerződéskötési kötelezettséget jelent, ez pedig éppen a közbeszerzési törvény szerinti alvállalkozó illetve alvállalkozói jogviszony definíciója.
A bíróság ezért okszerűen következtetett arra, hogy a felperesi ajánlattevő alvállalkozója a Kbt. 35. § (2) bekezdése alapján, mint érintett gazdálkodószervet, amely bevonásra került a közbeszerzési eljárásba ajánlatkérő oldalán, nem vehetett volna részt ajánlattevő oldalán is az eljárásban.
A törvény a fenti (2) bekezdésének megsértéséhez a Kbt. 31. § (5) bekezdése szerint azt a jogkövetkezményt fűzi, hogy a továbbiakban az ajánlattevő vagy az alvállalkozó a további eljárásban nem vehet részt.
Jelen esetben ugyan az alvállalkozó magatartása sértette meg a Kbt. 31. § (2) bekezdését, ugyanakkor a kialakult bírói gyakorlat szerint a bevont alvállalkozó tevékenysége az ajánlattevő és az ajánlatkérő közötti külső jogviszonyban olyan, mintha az az ajánlattevő tevékenysége lett volna, amely a Kbt. 31. § (2) bekezdésének alkalmazását az ajánlattevőre is megalapozza. (LB. Kf.III.37.641/2000/3.).
Mindebből pedig okszerűen vonta le az alperesi határozat azt a következtetést, hogy jelen esetben olyan ajánlattevő nyújtotta be az ajánlatát, aki nem jogosult az eljárásban részt venni, és ez a Kbt. 52. § (2) bekezdés b) pontja alapján az ajánlat érvénytelenségét megalapozza.
A Kbt. 31. § (2) bekezdésének megsértése, az összeférhetetlenségi ok fennállása, pedig a Kbt. 24. §-ában foglalt alapelvnek, a verseny tisztaságának és az esélyegyenlőség megsértésének egy nevesített esete, függetlenül attól, hogy ténylegesen mennyi és milyen többletinformációkat használt fel ajánlattevő ajánlata kidolgozásakor.
A bíróság megjegyzi, hogy a felperes keresetében hivatkozott Kbt. 60. §-ban szabályozott eredménytelenné nyilvánítás, az ajánlatkérő mérlegelésétől függő és konkrét jogszabálysértésnek nem tekinthető, alapelvet viszont súlyosan sértő eljárás esetén alkalmazható, tehát ezen kereseti hivatkozása felperesnek téves. Mivel a Kbt. 31. § (2)-(5) bekezdés alapján a konkrét érvénytelenségi ok fennállt, alperes helyesen járt el, amikor a felperes értékeléssel kapcsolatos felvetéseit, az azóta megváltoztatott D.167/10/2000-es számú határozattal összefüggésben nem vizsgálta.
Minderre tekintettel a bíróság a felperes keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította.
A bíróság a perköltségről a Pp. 78. § (1), a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése, valamint a 8/2002. (III. 30.) IM r. 2. §-a alapján rendelkezett.
Budapest, 2003. március 18.
Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s. k.,
bíró
