FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (3622)
12.K.31.150/2002/4.
A Bíróság a dr. Kiss Imre László (1055 Budapest, Kossuth tér 13-15.) ügyvéd által képviselt Honvédelmi Minisztérium Beszerzési és Biztonsági Beruházási Hivatala (1101 Budapest, Salgótarjáni út 18.) I. r. és Bese Ferenc (1101 Budapest, Salgótarjáni út 18.) II. r. felpereseknek, a dr. Nagy Gizella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperesek keresetét elutasítja.
A le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.
Kötelezi a bíróság egyetemlegesen a felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek 20 000 (húszezer) Ft perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt a Legfelsőbb Bírósághoz lehet fellebbezni. A fellebbezést 5 példányban a Fővárosi Bíróságon lehet előterjeszteni.
INDOKOLÁS
A bíróság a per adatai alapján megállapította a következő tényállást:
Az ajánlatkérő, azaz a Honvédelmi Minisztérium Beszerzési és Biztonsági Beruházási Hivatala 2002. február 19-én tájékoztatta a Döntőbizottság elnökét arról, hogy a HM Üdültetési, Egészségmegőrző és Rendezvényszervező Kht.-ja megbízása alapján a Kbt. 70. § (1) bekezdés d) pontja alapján hirdetés közzététele nélküli tárgyalásos közbeszerzési eljárást indít a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség személyi állományának, mintegy 700 főnek, külföldi üdültetése tárgyában. Az eljárás fajtájának választását azzal indokolta, hogy az Utazás 2002. kiállítás alatt 2002. március 7. és 10-e közötti időben az utazási irodák még a 2001. évi áron és egyéb kedvezmények nyújtása mellett értékesítik útjaikat. Ezen kedvező feltételek a kiállítás alatt és csak így rövid ideig állnak fenn, azok igénybevétele más típusú eljárás alkalmazása esetén meghiúsulna.
A Döntőbizottság elnöke jogorvoslati eljárást kezdeményezett, melynek eredményeképpen a bizottság D.102/16/2002. számú határozatával az ajánlatkérői döntéseket megsemmisítette, az ajánlatkérőt, azaz a HM Beszerzési Hivatalát 2 000 000 Ft, a hivatal vezérigazgatóját pedig 100 000 Ft bírsággal sújtotta. Kifejtette a határozata indokolásában, hogy nem álltak fenn a Kbt. 70. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt tárgyalásos eljárás feltételei az Utazás 2002. kiállítással összefüggő kedvezményes utak igénybevételével kapcsolatban. Nem fogadja el, hogy a nyilvánosság és a bárki által hozzáférhetőség azzal megvalósult, hogy a kiállítás előtt a médiák széles körben informáltak a vásárról, a résztvevőkről és az esetleges kedvezményekről. Az ajánlatkérő ugyanis nem a vásáron kínált kedvezményekből kívánta beszerzési igényét kielégíteni, hanem a vásár előtt kért ajánlatot az általa igen részletesen és konkrétan meghatározott utakra. Olyan specifikusan összeállított beszerzési igénnyel állt elő, ami ebben a formában sem a vásár előtt, sem a vásár alatt nem volt megvásárolható, különösen nem bárki által. Megfordult tehát a sorrend, nem az ajánlatkérő válogatott az ajánlatokból, hanem ő kreált kedvezményes ajánlatvariációkat, és erre kért ajánlatot.
Végül ellentétes a Kbt.-vel az is, hogy a kedvezményes ajánlat időpontja előtt tárgyaltak. A rövid idő arra vonatkozik, hogy csak ezen időtartam alatt lehet tárgyalni. Ebből következik, hogy sérült a Kbt. 71/B. § (4) bekezdése is.
Felperesek keresetükben állítják, hogy fennálltak a tárgyalásos eljárásnak a feltételei. Kifejtették, hogy az előzetes hírverés a propaganda olyan széles körű volt (prospektusok, írott sajtó, internet stb.), hogy a nyilvános hozzáférhetőséghez kétség nem férhetett. A legnagyobb kedvezmény elérése érdekében 3 helyett 9 ajánlattevőt hívtak fel ajánlattételre. Ezen eljárás eredményeképpen az utazási irodák még a vásári kedvezménynél is nagyobb kedvezményt tettek. A kiadások ésszerűsítésével és a verseny tisztaságával ez mind összhangban van. Vitán felül áll, hogy a kedvezmények csak rövid ideig álltak fenn, más típusú eljárás esetén a kedvező feltétel meghiúsult volna. Kérte ezért a határozat hatályon kívül helyezését, a bírság törlését, illetőleg annak visszafizetésére való kötelezését.
Az alperes az ellenkérelmében kifejtette, hogy már a 9 ajánlati felhívás is jogszabálysértő, mint ahogy a vásár (azaz a kedvezmény) időpontján kívüli eljárás is. Továbbá a felperes egyedi igényére szabott ajánlatok nem voltak nyilvánosak és bárki által hozzáférhetőek. A felperes ugyanis nem a prospektusokban közzétett ajánlatokból válogatott.
A per szóbeli tárgyalásán a felperesek képviselője továbbra is fenntartotta a keresetlevélben foglalt indokokat, valamint kiegészítette a kérelmét annyival, hogy amennyiben a bíróság nem találná elfogadhatónak a felperesi álláspontot, akkor a javukra figyelembe vehető méltányolható körülményekre tekintettel a bírság összege kerüljön minimális összegre leszállításra.
Alperes ugyancsak a per szóbeli tárgyalásán kifejtette, hogy kéri azt figyelembe venni, hogy egy olyan eljárásfajtáról van szó, aminek a feltételei nagyon ritkán állnak fenn együttesen. Itt nem álltak fenn a feltételei, nemhogy egy-egy feltétel hiányzott, de egyik feltétel sem állt fenn az eljárás lefolytatásához. A bírság kiszabására pedig azért került sor, mert ténylegesen lefolytatásra került egy jogszabálysértő eljárás. Azonkívül ellenezte a bírság mérséklését is azon körülményre tekintettel, hogy a döntőbizottság már a saját eljárásban mérlegelt minden méltányolható körülményt, és megállapította, hogy nagyon nem körültekintően járt el a felperesi hivatal az ügyben. Számos feltétele hiányzik az egyébként kivételesen alkalmazható eljárásnak, és a beszerzés értéke is igen jelentős volt.
Felperes pernyertessége esetén perköltségre nem tartott igényt, alperes pedig igényt tartott, de annak összegszerűségét nem határozta meg.
A bíróság megállapította, hogy a felperesek keresete az alábbiak szerint nem megalapozott.
A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. tv. (Kbt.) 70. § (1) bekezdés d) pontja értelmében: "az ajánlatkérő tárgyalásos eljárást alkalmazhat árubeszerzés, építési beruházás, illetve szolgáltatás megrendelése esetén, ha a beszerzés nyilvánosan közzétett és bárki által igénybe vehető kedvező feltételei csak rövid ideig állnak fenn, és a kedvezőbb feltételek igénybevétele más típusú eljárás alkalmazása esetén meghiúsulna".
A Kbt. 71/B. § (4) bekezdése úgy rendelkezik: "a 70. § (1) bekezdés d) pontja szerinti, hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárásban az ajánlatkérő a kedvezőbb feltételekről való tudomásszerzést követően haladéktalanul ajánlati felhívást küld telefaxon a kedvezőbb feltételeket felajánlónak, és még legalább két ismert ajánlattevőnek. A felhívottakkal a kedvezőbb feltételek fennállásának időtartamán belül kell tárgyalni és a nyertessel írásban szerződést kötni. A kedvezőbb feltételt felajánló dokumentumot is a 61. § (5) bekezdése szerint kell megőrizni".
A Kbt. 88. § (4) és (5) bekezdései rendelkeznek a bírság kiszabása elveiről az alábbiak szerint: "A bírság mértéke a közbeszerzés értékének legfeljebb 30%-a, de legalább a jogsértő cselekmény elkövetésének időpontjában hatályos éves költségvetési törvényben meghatározott összeg. A bírság összegét az eset összes körülményére - így különösen a jogsérelem súlyára, a közbeszerzés tárgyára és értékére, az eljárást segítő együttműködő magatartására, az e törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell megállapítani. Ha a jogsérelem a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével valósult meg, a kiszabandó bírság legalább a bírság minimális összegének kétszerese".
A fenti tényállás és az idézett jogszabályok alapján a bíróság azt állapította meg, hogy az alperesi határozat nem volt jogszabálysértő. A bíróság osztotta az alperes álláspontját a hozott döntés és annak indokai tekintetében is. Megállapította a bíróság, hogy gyakorlatilag és tartalmilag egy nyílt eljárás került lefolytatásra a felperesi hivatal által, de a tárgyalásos eljárás formai szabályainak alkalmazásával.
A Kbt. 70. § (1) bekezdés d) pontja szerinti tárgyalásos eljárás egy kivételes jogintézmény, mely kivételes figyelmet kell hogy kapjon, és ennek megfelelő szigorúsággal kell fellépni a megsértése esetén is.
Márpedig jelen konkrét ügyben súlyosan sérült az említett jogszabályhely, valamint a 71/B. § (4) bekezdése is, oly annyira, hogy gyakorlatilag ezen eljárásfajta együttes feltételeiből lényegében szinte semmi nem teljesült.
Helyesen foglalt állást a Döntőbizottság akkor, amikor kimondta, hogy sem a nyilvánosság, sem a bárki általi hozzáférhetőség nem valósulhatott meg ebben a konkrét formában, mert az ajánlatkérő maga tett ajánlati variációkat az ajánlattevőknek már a vásárt megelőzően, és az ily módon részletesen specializált beszerzési igényt kielégítő szolgáltatás a vásár időtartama alatt nem volt bárki által megvásárolható, tehát hozzáférhető.
Osztja a bíróság azt az álláspontot, hogy figyelemmel a nagy volumenű beszerzésre, a nagy beszerzési értékre, az ehhez kapcsolódó ajánlattevői üzleti érdekekre, ugyanez a kedvezmény nyílt eljárás lefolytatása esetén is elérhető lett volna.
Ugyancsak nem találta jogszerűnek a bíróság azt a felperesi kérést, amely a bírság összegének további csökkentését kérelmezte. Megállapította a bíróság, hogy e vonatkozásban is helyes döntést hozott az alperes, amikor figyelembe vette a jogsértés súlyát, a beszerzés értékét, amely kb. 40-50 000 000 Ft, és ezen körülményekre tekintettel a méltányolható legalacsonyabb összegben, de nem a minimális összegben szabta ki a hivatallal szembeni bírságot.
Továbbá a Döntőbizottság a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja alapján a személyi felelőssel szemben is köteles volt bírságot kiszabni, amelyet azonban a minimális összegben állapított meg.
A bíróság a perköltségről a Pp. 78. § (1) bekezdése, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a, továbbá az Itv. 5. § (1) bekezdés c) pontja, és a 8/2002. (III. 30.) IM rendelet alapján rendelkezett. Az alperesi perköltség megállapításánál figyelembe vette az ügy jogi súlyát, jelentőségét és az abban kifejtett képviseleti munkát is.
Budapest, 2002. december 10.
Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s. k.,
bíró
