KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (3783)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt.sz.: D.123/9/2003.
Tárgy: az MBM Bútorgyártó Rt. jogorvoslati kérelme Mosonmagyaróvár Város Önkormányzata közbeszerzési eljárása ellen.
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
Az MBM Bútorgyártó és Kereskedelmi Rt.(6900 Makó, Rákosi út 6., képviseli: dr. Deák Krisztina ügyvéd, 7100 Szekszárd, Jókai u. 2., fszt. 1–2., a továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmét, melyet Mosonmagyaróvár Város Önkormányzata (9200 Mosonmagyaróvár, Fő u. 11., képviseli: dr. Németh M. Zoltán ügyvéd, 1146 Budapest, Hermina út 17/B., 11. em., a továbbiakban: ajánlatkérő) "302 ágy a Karolina Kórház-Rendelőintézet rekonstrukció keretében beépített laborirodai és ülőbútorzat gyártása, szállítása" tárgyú közbeszerzési eljárása ellen nyújtott be, a Döntőbizottság elutasítja.
A jogorvoslati eljárás során felmerült költségeiket a felek maguk viselik.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, a Döntőbizottsághoz kell benyújtani.
INDOKOLÁS
Ajánlatkérő 2003. február 26-án ajánlati felhívást tett közzé a Közbeszerzési Értesítő 9. számában nyílt eljárás megindítására (1036/2003) a rendelkező részben írt tárgyban.
Az ajánlati felhívás 11. b) pontjában az ajánlattevőknek a szerződés teljesítésére való alkalmatlanná minősítése körében ajánlatkérő – többek között – az alábbiak szerint rendelkezett: 1. francia bekezdés, 2. alpont: az árbevétel-arányos jövedelmezőség 2000. és 2001. évben kisebb mint 1% (üzemi/üzleti eredmény/értékesítés nettó árbevétele × 10), illetve a 3. francia bekezdésben: az ajánlattevő vagy a Kbt. 43. § (2) bekezdés b) pontja szerinti alvállalkozók nem rendelkeznek az elmúlt 3 évben (2000. január l. és 2002. december 31. közötti időszakban) teljesített egyösszegű, bruttó minimum 60 M Ft-os kórházi belsőépítészeti (bútorozás) megvalósítás tárgyú szerződéssel.
Az ajánlati felhívás 5. pontja tartalmazta a dokumentáció megvásárlásának körülményeit és feltételeit, ezek között a c) pont azt tartalmazta, hogy az ajánlatkérő a dokumentációt 100 000 Ft + áfával bocsátja az ajánlattevők rendelkezésére.
Kérelmező 2003. március 11-én jogorvoslati kérelmet nyújtott be a Döntőbizottsághoz. Ebben kérte a jogsértés megállapítása mellett az ajánlatkérő ajánlati felhívása 11. b) pontjának megsemmisítését és ajánlatkérő kötelezését a költségek viselésére. Kérte továbbá ideiglenes intézkedéssel a közbeszerzési eljárás felfüggesztését és az ügyben tárgyalás tartását is.
Kérelmét azzal indokolta, hogy – álláspontja szerint – az árbevétel-arányos jövedelmezőség vizsgálata szükségtelen, rontja a potenciális ajánlattevők esélyegyenlőségét. Egy kevésbé sikeres üzleti év esetén egy cég alkalmatlanná válna a szerződés teljesítésére, holott esetleg jelentős tőketartalékokkal rendelkezik. Ha egy cég üzleti eredménye pozitív, úgy annak mértékétől függetlenül nyereséges a gazdálkodása. A nyereség nagysága azonban nem szolgálhat alkalmassági vagy alkalmatlansági kritériumként. Ajánlatkérő az árbevétel-arányos jövedelmezőség vizsgálatával nem korlátozza az adatok és tények kérését a közbeszerzés tárgyára. Előadja továbbá, hogy a megkövetelt 60 M Ft-os referencia leszűkíti az ajánlattevők körét, holott a szerződés teljesítésére alkalmas lehet olyan ajánlattevő is, akinek ennél kisebb referenciája van. Sérelmezi a dokumentáció 100 000 Ft + áfás árát is.
A tárgyaláson azt is nyilatkozta, hogy az ajánlatkérő által a felhívásban megjelölt és kért mutatók nem szükségesek az alkalmasság megítéléséhez, hisz ezeknek a szerepeltetése a felhívásban indokolatlan. Álláspontja szerint a tervezett beruházás kb. 60 M Ft-os értéket takarhat, amely öt részre osztva nem olyan teher a vállalkozó részére, amit ne tudna finanszírozni. Kérelmező esetében – termelő cégről lévén szó – a kért mutató, az eredmény és az árbevétel aránya számukra indokolatlan elvárás az ajánlatkérő részéről. Sokallja a kétéves előírást is, mely szerint két évre kell igazolni a referenciát, holott a beruházás 14 hónap alatt megvalósul, tehát ez a követelmény is túlzott mértékű ajánlatkérő részéről. Megerősítette azt az álláspontját is, hogy – véleménye szerint – a tervdokumentáció és annak fénymásolási költségei az ajánlatkérő által megjelölt mérvű dokumentációs költséget nem tartalmazhatnak.
A Döntőbizottság a jogorvoslati eljárás során a kért ideiglenes intézkedést nem alkalmazta törvényi feltételek hiányában.
Ajánlatkérő kérte a megalapozatlan jogorvoslati kérelem elutasítását. Ennek indoklásaként előadta, hogy a közbeszerzésekről szóló – többször módosított – 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 44. § (7) bekezdését messzemenően figyelembe vette és sem a közbeszerzés tárgyától nem tért el, sem a beszerzés becsült értékéhez viszonyítottan nem állapított meg aránytalan alkalmassági feltételeket. Álláspontját azzal támasztotta alá, hogy az árbevétel-arányos jövedelmezőség egy közgazdaságtani fogalom, mely – véleményünk szerint – jól minősíti egy gazdálkodószervezet alkalmasságát az adott projekt megvalósítására, és kizárólag a Kbt. 44. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott mérlegen alapul.
A többnyire pozitív mérlegeredménynél jóval több információt nyújt az általa vizsgálni kívánt mutató:
– Az üzemi (üzleti) eredmény pozitív és kellő mértékű volta arra utal, hogy a cég jól gazdálkodik az alaptevékenységében, az alaptevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó költséget jól kontrollálja. Ha nem, az rossz gazdálkodást jelent és csődközeli állapotot okozhat.
– A nagyon alacsony üzemi eredmény arra is utalhat, hogy a vállalkozás költségeit mesterségesen magasan tartja, azaz esetlegesen fiktív költségszámlákkal az állami/önkormányzati adóbevételeket csökkenti és a feketegazdaságot gyarapítja.
– Ha az üzemi eredmény túl alacsony – szemben a pénzügyi, illetve rendkívüli eredményekkel, amik a végső eredményt pozitívan befolyásolják –, akkor az arra utalhat, hogy a cég nem az alaptevékenységére koncentrál, hanem a pénzeszközeinek forgatására rendkívüli bevételeit növeli esetleg oly módon, hogy pl. üzletrészt ad el.
– A kérelmező által megfogalmazott feltétel a "pozitív üzemi eredmény" nem mérhető, illetve nem számszerűsíthető. A mérhetőség elvét viszont kielégíti az árbevétel-arányos jövedelmezőség százalékos arányának vizsgálata, melyet kiírásunkban meghatároztunk.
– A KSH kimutatásai szerint a fenti jövedelmezőségi mutató – még az átlagosnál gyengébb teljesítményt nyújtó gyártó vállalatok esetén is – minimum 4-5%, ahol pedig általában magasabb és nehezebben befolyásolható költségekkel termelnek (mint pl. egy kereskedelmi vállalkozás), ez a mutató általában magasabb. Az ajánlati felhívásban közzétett 1% így kifejezetten alacsonynak mondható.
– A tőketartalékok megléte önmagában nem garantálja azt, hogy meg tudja valósítani a vállalásait, hiszen akkor korábban miért nem fektette be azokat az üzleti alaptevékenységébe oly módon, hogy az jobb gazdálkodáshoz vezessen.
Összességében tehát a fenti gazdasági, pénzügyi tevékenységet szigorúbban minősítő mutatónak való megfelelőség azt jelenti, hogy a vállalkozás az alaptevékenységére koncentrál, abba befektet, és eszközeivel úgy gazdálkodik, hogy már az alaptevékenysége is nyereséges legyen. A teljesítést illető kockázatot az 1%-os jövedelmezőségi kritérium így jobban mérsékli, mint az egyszerű, pozitív adózott eredmény megléte.
"Ajánlattevő vagy a Kbt. 43. § (2) bekezdés b) pontja szerinti alvállalkozó(k) nem rendelkezik az elmúlt három évben (2000. január l. és 2002. december 31. közötti időszakban) teljesített egyösszegű, bruttó minimum 60 M Ft-os kórházi belsőépítészeti (bútorozás) megvalósítás tárgyú szerződéssel" kérelmi elemre előadta:
A beszerzés becsült bruttó értéke 120–140 M Ft között található. A referenciamunka értékét ennek alsó határa felében határozta meg az ajánlatkérő – eltérően attól a valóban időnként tévesen alkalmazott gyakorlattól, melyben azonos értékű referenciát (időnként nem is egyet) írnak elő ajánlatkérők –, kizárva ezzel egy gazdasági társaság projektvállalási növekedésének lehetőségét. Az írásos nyilatkozatát a tárgyaláson kiegészítette és előadta, hogy a tervezett beruházás mintegy 120–140 M Ft nagyságrendű, ami egy 3 milliárdos beruházás részét képezi. Jelen beszerzés alkalmával a négy épületet szakaszosan fogják bebútorozni. Ennek megfelelően, ha az ajánlattevő – akivel szerződést kívánnak kötni – valamilyen oknál fogva csúszna a beruházással, a többi ajánlattevőnek a teljesítését is veszélyeztetné, ezért követelték meg az előírt eredményességi mutatókat is. Előadta azt is, hogy a banki igazolás és a pozitív mérleg nem minden esetben elegendő az ajánlattevő pénzügyi alkalmasságának a megállapításához. Ezért fontosnak ítélte ajánlatkérő a kért mutatónak az igazolását is, mert – álláspontja szerint – ez jobban mutatja az ajánlattevőnek a pénzügyi alkalmasságát.
A Döntőbizottság a rendelkezésére álló iratok, dokumentumok, írásos – és a felek által a tárgyaláson szóban előterjesztett – nyilatkozatok alapján megállapította, hogy a jogorvoslati kérelem megalapozatlan az alábbiak szerint.
A Döntőbizottság az ajánlatkérő észrevételében írtak közül egyetértett azzal, hogy az árbevétel-arányos jövedelmezőség egy közgazdasági fogalom, amely jól minősíti egy gazdálkodószervezet alkalmasságát az adott projekt megvalósítására és kizárólag a Kbt. 44. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott mérlegen alapul. Osztotta a Döntőbizottság az ajánlatkérő azon álláspontját is, hogy az üzemi (üzleti) eredmény pozitív és kellő mértéke arra utal, hogy a cég gazdálkodik az alaptevékenységében és az alaptevékenységhez közvetlenül kapcsolódó költségeit jól kontrollálja. Elfogadta a Döntőbizottság azt az ajánlatkérői álláspontot is, hogy a KSH kimutatásai szerint a fenti jövedelmezőségi mutató még az átlagosnál gyengébb teljesítményt nyújtó gyártó vállalatok esetén is minimum 4-5%, akik pedig általában magasabb és nehezebben befolyásolható költségekkel termelnek, mint például egy kereskedelmi vállalkozás, ahol ez a mutató általában magasabb. Erre tekintettel az ajánlati felhívásban közzétett 1% így kifejezetten alacsonynak mondható.
A Döntőbizottság álláspontja szerint – mivel címzett támogatásból megvalósuló rekonstrukcióról van szó és a bútorbeszerzés beépítés a rekonstrukció utolsó fázisában történik – ajánlatkérő a szoros határidők miatt olyan szállítót kíván kiválasztani, aki biztos, hogy határidőre, jó minőségben teljesít. A rekonstrukció alá vont épületrészek bebútorozása szakaszosan történik. Az egyes pavilonokból történő ki- és beköltöztetésnek a rekonstrukciós ütemtervnek megfelelően kell megtörténnie, amit a bútorozás esetleges késedelme nem veszélyeztethet.
A Döntőbizottság a fentiek tükrében a referenciák vizsgálatát megfelelőnek tartotta. Ennek keretében ajánlatkérő elő is írt a becsült 120–140 M Ft-os értékhez képest egy 60 M Ft-os referenciabecsatolást.
A dokumentáció árával kapcsolatosan a Döntőbizottság arra a következtetésre jutott, hogy az ajánlatkérő komplett belsőépítészeti tervdokumentációt is az ajánlattevők rendelkezésére bocsátott, ami tartalmazza a műleírást, a teljes épület berendezési alaprajzát, valamint a költségvetési kiírást és konszignációt is. Ezek "előállítása", tekintettel a tervek költséges másolására, megfelelően indokolja a dokumentáció felhívásban megjelölt árát.
A fent leírt indokokra tekintettel a kérelmező jogorvoslati kérelme – úgy az ajánlati felhívás 11. b) pontja vonatkozásában, mint a dokumentáció árával kapcsolatosan – megalapozatlan, ezért a Döntőbizottság a Kbt. 76. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva a megalapozatlan jogorvoslati kérelmet a Kbt. 88. § (1) bekezdés a) pontja szerint elutasította.
A Döntőbizottság a költségek viseléséről a Kbt. 88. § (1) bekezdésének h) pontja alapján rendelkezett.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 2003. április 18.
Dr. Bíró László s. k., Székelyné Bihari Mária s. k.,
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Hámori András s. k.,
közbeszerzési biztos
