KÖZBESZERZÉSEK TANÁCSA KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG (3959)
1024 Budapest, Margit krt. 85.
Ikt.sz.: D.148/8/2003.
Tárgy: a CSŐSZER Rt. jogorvoslati kérelme a BM Költségvetési és Gazdasági Főosztály közbeszerzési eljárása ellen.
A Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság) a Közbeszerzések Tanácsa nevében meghozta az alábbi
HATÁROZAT-ot:
A CSŐSZER Berendezéseket Szerelő Rt. (1103 Budapest, Gergely u. 8., képviseli: Galántainé dr. Csőváry Judit ügyvéd, 1095 Budapest, Mester u. 1., I. em. 8., a továbbiakban. kérelmező) kérelmének, melyet a Belügyminisztérium Költségvetési és Gazdasági Főosztály (1051 Budapest, József Attila u. 2–4., képviseli: dr. Sebők Cecília ügyvéd, 1211 Budapest, Táncsics Mihály u. 62. és dr. Kenéz Anna jogtanácsos, a továbbiakban: ajánlatkérő) "a BM Budapest V., József Attila u. 2–4. sz. alatti központi épülettömbjében található kazánház rekonstrukciója a MATERV Kft. által készített és jóváhagyott kiviteli tervdokumentáció szerint" tárgyú közbeszerzési eljárása ellen nyújtott be, helyt ad, és megállapítja, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésekről szóló az 1999. évi LX. törvénnyel módosított 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 55. § (6) bekezdését, ezért az ajánlatkérővel szemben 2 000 000 Ft, azaz kettőmillió forint bírságot szab ki.
A Döntőbizottság kötelezi az ajánlatkérőt, hogy a bírságot a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül a Közbeszerzések Tanácsa MÁK 10032000-01720361-00000000 számú bankszámlájára fizessék be.
A Döntőbizottság kötelezi az ajánlatkérőt, hogy a kérelmező részére a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül 30 000 Ft, azaz harmincezer forint igazgatási szolgáltatási díjat fizessen meg.
A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat felülvizsgálatát, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül keresettel a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A keresetlevelet a Fővárosi Bírósághoz címezve, de a Döntőbizottsághoz kell benyújtani. A keresetlevél benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
INDOKOLÁS
Az ajánlatkérő a Közbeszerzési Értesítő 1999. október 27-i, 43. számában 5505 sz. alatt tette közzé ajánlati felhívását nyílt eljárás megindítására a fenti tárgyban.
A felhívás 4.5 pontja előírta, hogy az első ütem befejezési határideje 1999. december 30., pénzügyi ütemterv szerint maximum bruttó százmillió forint nagyságrendű teljesítéssel.
A teljes rekonstrukció befejezési határideje: 2000. szeptember 15.
Ajánlatkérő előírta az ajánlattevők pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságának igazolására kért adatokat és tényeket, meghatározta továbbá alkalmatlanná minősítésük szempontjait is.
Az ajánlati felhívás 13. a) pontja előírta, hogy ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot benyújtó ajánlattevővel fog szerződést kötni.
A 13. b) pontban megadta az elbírálás részszempontjait, azok súlyszámát, továbbá az adható pontszámokat.
részszempontok súlyszámok
– vállalási ár 50
– az ajánlat tartalmának összhangjával való
műszaki megfelelősége 45
– a befejezési határidő, megvalósítás időbeni
ütemezése, korábbi teljesítés 30
– előírtnál hosszabb idejű jótállás vállalása 20
– az ajánlatkérő pénzügyi gazdálkodását kímélő
pénzügyi ütemezés 10
Az egyes részszempontokra adható pontszám 1–20.
Ajánlatkérő szerződési feltételeket és kiviteli tervdokumentációt bocsátott az ajánlattevők rendelkezésére.
A szerződési feltételek I. pontjának 4. pontja szerint "vállalkozó a műszaki megvalósulás mértékével arányos pénzügyi ütemtervet készít. Ebben a visszatartásokat is szerepeltetni kell."
Az 5. pontban kikötötte, hogy a "megrendelő előleget nem fizet".
A megadott szerződési feltételeket az ajánlattevőknek szerződésükbe kellett építeniük.
Ajánlatkérő helyszíni konzultációs lehetőséget biztosított 1999. november 12-én, amelyen az ajánlattevők által feltett kérdésekre válaszolt, és azt írásos "emlékeztető" formájában az ajánlattevőknek megküldte.
Az emlékeztető 5. oldalán a KIPCALOR Kft. kérdésére ajánlatkérő közölte, hogy a helyszíni bontási és szerelési munkák 2000. április 15-től kezdhetők.
A KÉSZ Kft.-nek adott első válaszában pedig rögzítette (5. oldal), hogy az I. ütem befejezési határideje 1999. december 30., ebben az ütemben élő munkavégzés nem történik.
A 7. oldalon a MASZER Rt. 3. kérdésére ajánlatkérő azt a választ adta, hogy az I. ütemben a dokumentált anyag-elővásárlás jelenti a műszaki teljesítést. A szerződéskötés időpontja 1999. december 23.
Az ajánlattételi és bontási határidőig 1999. december 7-re a következő ajánlatkérők nyújtottak be ajánlatot: KRAFTSZER Kft., a Kipcalor Kft., a Fővárosi Építő Rt., a KÉSZ Kft., a Resonator Kft., a Kipkerszolg Kft., a Bicalor Kft., a KIPSZER Kft., a MASZER Rt., a Energocoop Kft., a Mester Kft., a Merkapt Kft., a Royal-Bau Kft., a CENTROP-SERVICE Rt. és a kérelmező.
Ajánlatkérő az ajánlatok bontásakor megállapította és jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a Merkapt Kft., a Kraftszer Kft. és a Kipszerszolg Kft. ajánlatát érvénytelennek minősítette.
Ajánlatkérő bírálóbizottságot hozott létre, mely értékelte az ajánlatokat, majd az 1999. december 13-i eredményhirdetésen a nyertes ajánlattevőnek a Kipcalor Kft.-t, a második legkedvezőbbnek a MASZER Rt.-t hirdette ki.
Az eljárásról részletes összegzést készített, melyet az ajánlattevőknek megküldött. Az összegzés szerint a nyertes Kipcalor Kft. ajánlati ára 105 904 882 Ft, ebből az 1. részszámla összege 1999. december 30-ig 100 millió Ft, a végszámla 2000. július 31-ig a fennmaradó összeg. Az így megjelölt részszámlák alapján a 10-es súlyszámmal szereplő "ajánlatkérő pénzügyi gazdálkodását kímélő pénzügyi ütemezés" részszempontra a nyertes a legmagasabb (146) pontszámot kapta.
A felek 1999. december 23-án a szerződést megkötötték, melyben a 17. pontban az ajánlatban foglaltakkal szemben első részszámlaként 42 000 000 Ft bruttó összegű részszámla szerepel 1999. december 30-i határidővel főberendezések, szerelvények beszerzésére vonatkozóan. A szerződés további két részszámlát és egy végszámlát tartalmaz.
Kérelmező 1999. december 23-án nyújtott be jogorvoslati kérelmet a Döntőbizottsághoz, amelyet a jogorvoslati eljárás során tartott tárgyaláson pontosított. Kérte, hogy a Döntőbizottság vizsgálja meg az ajánlatkérő eljárást lezáró döntésének jogszerűségét, állapítson meg jogsértést, szabjon ki bírságot, és ajánlatkérőt költségekben marasztalja el.
Az ajánlatkérő a nyertesre vonatkozó döntését jogsértőnek tartotta, mivel a nyertes pályázó a vállalási árból 1999. december 30-ig első részszámlaként 100 millió Ft-ot – 10% jólteljesítési garanciát jelölt meg, második részszámlaként 2000. július 31-ig a fennmaradó összeget, az ajánlatkérő pénzügyi gazdálkodását kímélő pénzügyi ütemezés elbírálási szempontjánál.
Rámutatott arra, hogy a felhívásban maximum bruttó 100 millió Ft szerepel, melyet az ajánlatkérő az emlékeztetőjében pontosított "dokumentált anyag elővásárlás lehet" címszóval. Megítélése szerint a nyertes ajánlattevő 105 904 882 Ft összegű vállalási árából a megjelölt 100 millió forint összegű anyag vásárlási előteljesítés a december 23-i szerződéskötés esetén december 30-ig nem lehetséges.
Az ajánlatkérő fentiekben hivatkozott emlékeztetőjében közölt tény, mely szerint az első ütem dokumentált anyag elővásárlására vonatkozhat, egyértelműen egy tényleges munkavégzés nélküli számlázást takar, hiszen a helyszíni bontás és a szerelési munkák csak 2000. április 15-től kezdhetők. A pályázati kiírás vállalási ár és a pénzügyi gazdálkodást kímélő pénzügyi ütemezése ily módon sérti a verseny tisztaságát, hiszen a többi ajánlattevő a vállalási árának jóval kisebb összegű részét tüntette fel az anyagvásárlással elszámolható első részszámla vonatkozásában.
Álláspontja szerint az ajánlatkérő a helyszíni bejáráson tett nyilatkozatával megtévesztette és ezáltal hátrányos helyzetbe hozta az ajánlattevőket az értékelési szakaszban, miután ott a legmagasabb összegű részszámlát benyújtót részesítette előnyben.
A tárgyaláson kifejtett álláspontjaként előadta, hogy jogsértő az ajánlatkérő döntése azért is, mert érvénytelen ajánlatot bírált el és hirdetett ki nyertesként. Álláspontja szerint a Kipcalor Kft. ajánlata érvénytelen, mert az ajánlati felhívásban, illetve a később megadott ismeretek alapján attól eltérően tette meg ajánlatát.
Ajánlatkérő észrevételében a kérelem elutasítását kérte annak elkésettsége, illetve alaptalansága miatt. Álláspontja szerint az ajánlati felhívás azon kitételéből, amely az I. ütem pénzügyi vonzatát maximum 100 millió Ft-ban határozta meg, kérelmező 1999. október 27-én szerzett tudomást. Ettől számítva 15 nap állt volna rendelkezésre kérelmének előterjesztésére. Álláspontja szerint ajánlatkérő az ajánlati felhívásban foglaltak szerint bírálta el az ajánlatokat.
Előadta, hogy költségvetési szervként számára az volt a legkedvezőbb, ha az 1999. évre rendelkezésre álló 100 millió Ft a pénzügyi ütemezésben részszámlával lekötődik, mert a fel nem használt előirányzat átcsoportosításra kerülhet.
Egyéb érdekeltként a nyertes Kipcalor Kft. érdemi észrevételében előadta, hogy "ajánlata a felhívásban foglaltakkal teljesen összhangban áll." Ajánlata a pénzügyi ütemezésen túl és annak figyelmen kívül hagyásával is összességében a legelőnyösebb.
A Döntőbizottság a D.356/10/1999. számú és 2000. február 3-án kelt határozatában megállapította, hogy ajánlatkérő megsértette a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel az 53. § (2) bekezdését, valamint az 59. § (1) bekezdését, ezért 5 000 000 Ft, azaz ötmillió forint pénzbírsággal sújtotta.
A határozat indokolása szerint a kérelmező a nyertes ajánlattevőt kihirdető döntésről 1999. december 15-én szerzett tudomást, így a Döntőbizottsághoz a Kbt. 79. § (7) bekezdésében előírt 15 napos határidőn belül: 1999. december 23-án megérkezett jogorvoslati kérelem – amelyet a kérelmező pontosított a tárgyaláson – nem késett el.
A Döntőbizottság megállapította, hogy a kérelmező pontosított jogorvoslati kérelme alapos, mert a Kipcalor Kft. ajánlata a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja értelmében érvénytelen; nem felel meg ugyanis az ajánlati felhívásban és a szerződési feltételekben foglaltaknak; amelyből következően az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 52. § (2) bekezdését azzal, hogy az ajánlatot nem minősítette érvénytelenné, továbbá a Kbt. 53. § (2) bekezdését és az 59. § (1) bekezdését, mivel engedte, hogy a Kipcalor Kft. az eljárás további szakaszában részt vegyen, majd nyertessé is kihirdette.
A Döntőbizottság álláspontja szerint a jogorvoslati kérelem azon része, amely szerint az elbírálás azért jogsértő, mert az a – konzultáción elhangzott – megtévesztő ajánlatkérői nyilatkozaton alapul, megalapozatlan.
Az ajánlatkérő keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz a Döntőbizottság határozata ellen. Kérte a bíróságot, hogy a Döntőbizottság határozatát megváltoztatva – elsődlegesen a – jogorvoslati kérelmet utasítsa el, annak elkésettsége okán, másodlagosan jogsértés hiánya miatt a marasztalást mellőzze, harmadlagosan pedig a bírság összegét mérsékelje.
Álláspontja szerint a nyertes ajánlata nem volt érvénytelen, de a kérelmező a 2000. január 19-i tárgyaláson már elkésetten terjesztette elő az erre irányuló új kérelmét, így azt a Döntőbizottságnak el kellett volna utasítania.
A Döntőbizottság a kereset elutasítását kérte.
A Fővárosi Bíróság ítéletében a Döntőbizottság határozatát megváltoztatva megállapította, hogy ajánlatkérő jogsértést nem valósított meg, ennek következtében mentesítette a bírság és az igazgatási szolgáltatási díj megfizetése alól. Az indokolás szerint az 1999. december 13-i eredményhirdetéstől számított 15 napos jogvesztő határidő 1999. december 28. napján lejárt, ezért a kérelmező érvénytelenség megállapítására irányuló kérelmét a Döntőbizottságnak érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítani.
A Döntőbizottság fellebbezésében az I. fokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az ajánlatkérő keresetének elutasítását kérte a Legfelsőbb Bíróságtól, fenntartva a határozatban foglaltakat.
Az ajánlatkérő ellenkérelmében a fellebbezés elutasítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az Fővárosi Bíróság ítéletét megváltoztatta, a Döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezte és új eljárásra kötelezte. Megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy a kérelmező két egymást követő időpontban és két, egymástól eltérő tartalmú jogorvoslati kérelmet terjesztett elő.
A kérelmező első jogorvoslati kérelmében a versenytisztaság elvének a megsértésével kapcsolatos jogsértés megállapítását és jogkövetkezményként bírság kiszabását kérte.
A második jogorvoslati kérelem az elsőként előterjesztetthez képest más jogalapon, a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontján alapult.
Helytállóan állapította meg az I. fokú bíróság, hogy e kérelem a Kbt. 79. § (7) bekezdése alapján elkésett, így azt a Döntőbizottságnak el kellett volna utasítania.
Rámutatott továbbá a Legfelsőbb Bíróság, hogy az I. fokú bíróság abban tévedett, hogy figyelmen kívül hagyta azt, hogy a Döntőbizottság azon túl, hogy a Kbt. 79. § (7) bekezdésében foglaltakkal ellentétben elkésett kérelmet bírálta el, megsértette a Kbt. 79. § (1) bekezdésében foglaltakat is, mivel nem döntött a határidőben előterjesztett jogorvoslati kérelemről.
Ezért az új eljárás során a hatóság köteles – a Legfelsőbb Bíróság megállapításai szerint – a felperes elsőként előterjesztett jogorvoslati kérelméről érdemben dönteni, míg a 2000. január 19-én előterjesztett kérelmet elkésettség miatt elutasítani.
A Döntőbizottság a jogorvoslati eljárást 2003. március 25-én megindította.
A kérelmező jelen eljárásban kérelmét részben fenntartotta, a nyertes ajánlattevő Kipcalor Kft. ajánlatának érvénytelenségének megállapítására irányuló kérelmétől elállt. Kérte, hogy a Döntőbizottság állapítson meg jogsértést, szabjon ki bírságot és kötelezze ajánlatkérőt az eljárási díj és költségek viselésére.
Álláspontja szerint az ajánlatkérő eljárást lezáró döntése megsértette a Kbt. 24. § (1) bekezdését a Kipcalor Kft. ajánlata nyertessé nyilvánításával, mivel az ajánlati felhívás az első ütem pénzügyi 100 M Ft-os teljesítését a konzultáció emlékeztetője szerint úgy pontosította, hogy az "dokumentált anyag elővásárlás lehet".
A nyertes ajánlattevő 105 904 882 Ft összegű vállalási árából 1999. december 30-ig első részszámlaként 100 millió Ft – 10% jólteljesítési garancia összeget jelölt meg, amely mértékű anyagvásárlási előteljesítés a december 23-i szerződéskötésre tekintettel nem lehetséges. A fennmaradó összeget második részszámlaként 2000. július 31-ig jelölte meg a nyertes. Az ajánlatkérő a pénzügyi gazdálkodását kímélő pénzügyi ütemezés részszempontnál ezen ajánlati elemeket értékelte legkedvezőbbnek.
A helyszíni kivitelezési munkák csak 2000. április 15-től voltak kezdhetők, ezért a nyertes ajánlati elemeinek elfogadása sérti a verseny tisztaságát, hiszen a kérelmező és a többi ajánlattevő vállalási árának jóval kisebb összegű részét tüntette fel az anyagvásárlásra vonatkozó első részszámlaként.
Ajánlatkérő érdemi ellenkérelmében elsődlegesen elkésettség, másodlagosan alaptalanság miatt kérte a kérelem elutasítását.
Álláspontja szerint az ajánlatkérő által sérelmezett ajánlati felhívásban előírt feltételek és a konzultáción elhangzottak a kérelmező által ismertek voltak, jogorvoslati kérelmét ezekre vonatkozóan a jogvesztő határidőn túl nyújtotta be a Döntőbizottsághoz.
Amennyiben a Döntőbizottság álláspontja szerint a kérelem nem késett volna el, kérte annak megállapítását, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásnak megfelelően bírálta el az ajánlatokat.
Az ajánlatkérő pénzügyi gazdálkodását kímélő pénzügyi ütemezés részszempontra azért volt a legkedvezőbb az ajánlatkérő számára Kipcalor Kft. ajánlata, mert a nyertes az első részszámlát 100 M Ft – 10% jólteljesítési garancia összegben jelölte meg a következő módon:
"A 2000-ben befejeződő első ütemre benyújtott számlában szereplő összeg biztosítékául vállalkozó felajánlja megrendelő részére, hogy külön erre a célra a bankgaranciát adó pénzintézetnél alszámlát nyit. Erről az alszámláról történő bármilyen célú kifizetésre – kivéve az áfafizetést – csak a megrendelővel közösen felvett teljesítési jegyzőkönyv kiállítása után kerülhet sor."
Ezzel a konstrukcióval ajánlattevő lehetővé tette ajánlatkérőnek, hogy az első ütemre szánt teljes összeget lekösse – azonban abból csak tényleges teljesítés után fizessen – és ezzel elkerülje a költségvetési szerveknél év végén szokásos maradvány összegek elvonását.
Téved tehát kérelmező, amikor a Kbt. 24. § (1) bekezdése megsértésnek tekinti ajánlatkérő magatartását, hiszen a nyertes ajánlattevő nem azt ajánlotta meg, hogy 100 millió Ft összegben teljesít, hanem azt, hogy az ajánlatkérő számára kedvező pénzügyi konstrukción belül csak a tényleges teljesítés ellenértékét számlázza ki. Ez egyébként nem is lehet másként, hiszen ajánlatkérő kikötötte, hogy előleget nem ad.
Álláspontja szerint az anyag-elővásárlás nem azt jelenti, hogy az nem tartalmaz élőmunkát, ez pedig nem azonos a helyszínen végzett emberi munkával.
Élőmunka az a tevékenység is, amelyet ajánlattevő a saját üzemében abból a célból végez, hogy adott termék, szerelvény stb. a beruházás helyszínén beszerelhető állapotban legyen. Ilyen pl. a nyertes ajánlatában a lágyvíztároló tartály. Munkavégzésre csak a beruházás helyszínén nem kerülhetett sor az első ütemben, ajánlattevők műhelyében igen. Ezek a termékek, készülékek stb. a kiállított számlákon mint dokumentált anyag elővásárlás jelenik meg, hiszen ajánlattevő az általa befektetett munkáról ajánlatkérő felé már egyösszegű számlát állít ki.
A Döntőbizottság az eljárás iratai, a felek szóbeli és írásbeli nyilatkozatai alapján megállapította, hogy a jogorvoslati kérelem megalapozott.
A Kbt. 79. § (7) bekezdése 1. fordulata szerint az eljárást az e törvény szabályait sértő esemény tudomásra jutásától számított tizenöt napon belül, de legkésőbb az esemény bekövetkezésétől számított kilencven napon belül lehet kérelmezni vagy kezdeményezni, illetve e határidőn belül indítható meg hivatalból az (5), vagy a (6) bekezdés szerint. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár.
A Döntőbizottságnak mindenekelőtt a kérelmező által fenntartott kérelem elkésettsége vonatkozásában kellett állást foglalnia. A Döntőbizottság megállapította, hogy a kérelmező az ajánlatkérő értékelésére vonatkozó döntését – sérelmezte kizárólag az ajánlatkérő pénzügyi gazdálkodását kímélő pénzügyi ütemezés részszempont vonatkozásában. Nevezetesen azt a döntést, hogy az ajánlatkérő ezen bírálati részszempont tekintetében a nyertes Kipcalor Kft. által megadott 100 M Ft – 10% jólteljesítési garanciát tartalmazó részszámlaajánlatot tekintette a legkedvezőbbnek. A kérelmező részére ez a tény 1999. december 15-én vált ismertté, mikor az összegzést az eljárásról kézhez vette, kérelmét pedig a jogvesztő 15 napos határidőn belül előterjesztette 1999. december 22-én. Ezért a Döntőbizottság megállapította, hogy a kérelem nem késett el.
A Döntőbizottság a Legfelsőbb Bíróság Kf.VI.37.46/2001/4. sorszámú ítélete szerinti körben, illetve a jogorvoslati kérelem szerinti körben vizsgálta az ajánlatkérő közbeszerzési eljárását, amely az ajánlati felhívás fent megjelölt 5. részszempontja vonatkozásában hozott és a nyertes ajánlattevőre vonatkozó ajánlatkérői döntés volt. A kérelem tehát nem vonatkozott a többi bírálati részszemponttal kapcsolatos ajánlatkérői döntésre, valamint az ajánlatok bírálati sorrendjére, illetve az eredményre sem. Ezért a Döntőbizottság vizsgálata erre nem terjedt ki.
A Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlatkérő a pénzügyi gazdálkodását kímélő pénzügyi ütemezés bírálati részszempont vonatkozásában az ajánlatokhoz csatolt szerződéstervezetek pénzügyi ütemezésének első részszámlaösszegét értékelte.
A nyertes Kipcalor Kft. szerződéstervezetének 16. pontja (vállalkozási díj, fizetési feltételek, elszámolás) Biztosíték című része tartalmazta azt, hogy a 2000-ben befejeződő első ütemre benyújtott számlában szereplő összeg biztosítékául vállalkozó felajánlja megrendelő részére, hogy külön erre a célra a bankgaranciát adó pénzintézetnél alszámlát nyit, melyről az áfakifizetést kivéve kifizetés csak a megrendelővel közösen felvett teljesítési jegyzőkönyv kiállítása után kerülhet sor. A szerződés tervezet 17. pénzügyi ütemezés című pontban a nyertes ajánlattevő az az I. részszámla esedékességét 1999. december 30-ban jelölte meg a következő műszaki tartalommal: főberendezések, szerelvények megrendelése, előgyártások folytatása. A számla értéke 100 M Ft bruttó összeg – 10% jólteljesítési garancia visszatartásával. A szerződés mellékletét képező műszaki ütemterv szerint az 1999. december 23-i szerződés kötést követően december 27-ig a támadott részszempont szerinti értékelés szempontjából releváns főanyagok beszerzése és számlázása történik, valamint az előgyártás kezdődik meg, mely 2000 április 17-én fejeződik be.
A Döntőbizottság megállapította – részben az ajánlatkérő kifejezett elismerő nyilatkozata alapján –, hogy az e részszempontra vonatkozó értékelés során a műszaki tartalmat az ajánlatkérő nem vizsgálta.
Az ajánlatkérő ezzel jogsértően járt el, hiszen az ajánlati felhíváshoz tartozó szerződési feltételek I. pont 4. alpontja szerint a pénzügyi ütemtervnek a műszaki megvalósulás mértékével arányosnak kell lennie, és az ajánlati felhívás részévé tett és a helyszíni konzultáción adott tájékoztatás szerint 1999. december 30-ig megvalósítható műszaki tartalom köre csak a dokumentált anyagvásárlásra terjedhet ki. Az ajánlatkérő az értékelés során tehát nem vette figyelembe az 5. részszemponttal kapcsolatos ajánlati tartalmi elemeket. Az ajánlatkérő hivatkozása saját műhelyben végzendő előgyártásra vonatkozóan azért nem vehető figyelembe, mivel az az első ütem 1999. december 30-i befejezési határidejét követően 2000. április 27-ig tart.
A nyertes ajánlattevővel 1999. december 23-án megkötött vállalkozói szerződés 17. pontja a pénzügyi ütemezésre vonatkozóan az 1999. december 30-i határidőre csak bruttó 42 millió forint értékű főberendezésekre és szerelvényekre vonatkozó vállalást tartalmaz. Tehát a nyertes ajánlattevővel megkötött vállalkozási szerződés ezen eltérő tartalma is igazolja, hogy az ajánlatkérő nem az ajánlati felhívás és a hozzá tartozó szerződési feltételek szerinti tartalmi elemek értékelését végezte el.
A Döntőbizottság nem fogadta el az ajánlatkérő hivatkozását a vonatkozásában sem, hogy az 5. részszempont értékelésénél a nyertes ajánlattevő által biztosított alszámlanyitási lehetőség az első ütemre szánt 100 M Ft-ra vonatkozóan – mint a költségvetési szerveknél év végén szokásos pénzmaradvány elvonása elkerülésének lehetősége – figyelembe vehető ajánlati tartalmi elem lehetett volna. Az ajánlatkérő ugyanis sem az ajánlati felhívásban, sem a szerződési feltételekben vagy a helyszíni konzultáción nem határozta meg e bírálati részszempont tartalmi köré, nevezetesen, hogy pénzügyi érdeke fűződik a 100 M Ft 1999. év végéig történő teljes lekötéséhez. A Döntőbizottság rámutat arra, hogy ezzel az értelmezéssel ellentétesen az ajánlatkérő a helyszíni konzultáción kifejezetten korlátozta az első ütemre vonatkozó pénzügyi teljesítés tartalmát a dokumentált anyag elővásárlásra.
A Döntőbizottság megállapította, hogy a nyertes ajánlattevő ajánlatában lévő költségvetési összesítő szerint az összes anyagköltség 78 768 876 Ft, mely valamennyi gyártási, szerelési anyagot tartalmazza. A költségvetés szerint a főberendezések és szerelvények összege 43–45 M Ft volt, és ezzel arányos a megkötött szerződésben megjelölt első részszámla 42 M Ft-os összege. Tehát az ajánlatkérő az első ütem részszámlája vonatkozásában csak ezt az összeget vehette volna figyelembe.
A Kbt. 55. § (6) bekezdése első és második fordulata szerint az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálja el. Ha az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, akkor az ajánlatoknak az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemeit a felhívásban meghatározott ponthatárok között értékeli, majd az így az egyes tartalmi elemekre adott értékelési pontszámot megszorozza a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként összeadja.
A Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlatkérő azzal, hogy nem a szerződési feltételek szerinti pénzügyi és műszaki ütemezésre vonatkozó előírásait figyelembe véve végezte el az 5. bírálati részszempont körében a nyertes ajánlat értékelését, valamint az ajánlati felhívásban és a szerződési feltételekben előre nem meghatározott értékelési szempontot (év végi pénzmaradvány költségvetési elvonásának elkerülése) vett figyelembe a Kbt. fenti rendelkezését megsértve járt el, tehát a Kbt. 24. § (1) bekezdés szerinti verseny tisztaságát kimondó alapelv sérelme konkrétan az ajánlatkérő értékelésre vonatkozó döntésében nyilvánult meg. A Döntőbizottság megjegyzi, hogy az ajánlatkérő a nyertes ajánlattevővel megkötött szerződésben az összegzésben egyébként sem szereplő utóbbi értékelési szempontot nem érvényesítette.
A Döntőbizottság a fenti indokok alapján a Kbt. 76. § (1) bekezdés c) pontjában biztosított jogkörében eljárva a Kbt. 88. § (1) bekezdés d), f) pontja szerinti jogkövetkezményeket alkalmazta, illetve bírságot szabott ki.
A Döntőbizottság indokoltnak találta a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja alapján bírság kiszabását az ajánlatkérővel szemben az alábbiak szerint.
A Kbt. 88. § (4) bekezdése szerint a bírság mértéke a közbeszerzés értékének legfeljebb harminc százaléka, de legalább a jogsértő cselekmény elkövetésének időpontjában hatályos éves költségvetési törvényben meghatározott összeg.
Az 1999. évi LX. évi törvénnyel módosított Kbt. szerint 1999-ben a bírság legalacsonyabb mértéke 700 000 Ft, természetes személy esetében 70 000 Ft.
A Döntőbizottság a bírság mértéke meghatározásánál figyelembe vette, hogy a jogsértés nem reparálható, a közbeszerzés értékét, illetve a jogsértés súlyát illetően.
A Döntőbizottság megállapította, hogy az ajánlatkérő részéről a bírálóbizottsága határozatával történt az ajánlatok elbírálása, így kollektív döntés született az eljárás lezárására. Tekintettel a testületi döntésre, a döntéshozó felelős személy vonatkozásában az ajánlatkérő részéről nem volt megállapítható a felelősség.
A Döntőbizottság a költségek viseléséről a Kbt. 88. § (1) bekezdés h) pontja alapján döntött.
A bírósági jogorvoslatot a Kbt. 89. § (1) bekezdése biztosítja.
Budapest, 2002. április 29.
Dr. Csanádi Péter s. k., Ruthner Oszkár s. k.,
közbeszerzési biztos közbeszerzési biztos
Hámori András s. k.,
közbeszerzési biztos
A határozatot a bíróság előtt keresettel támadták.
