LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (4026)
Kf.VI.37.654/2001/5.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Szalayné dr. Bíró Zsuzsanna jogtanácsos által képviselt Fővárosi Gázművek Rt. (1081 Budapest, Köztársaság tér 20.) I. rendű és a dr. Takács Éva ügyvéd (8800 Nagykanizsa, Magyar u. 6.) által képviselt Oiltech Olajipari Technológia Szerelő- és Vezetéképítő Kft. (8878 Lovászi, Pf. 8) II. rendű felpereseknek a dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2001. április 11. napján kelt 2.K.34.858/2000/7. számú ítélete ellen az alperes által 8. sorszám alatt, és a II. rendű felperes által 9. sorszám alatt benyújtott fellebbezések elbírálása során az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a II. rendű felperest és az alperest, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az I. rendű felperesnek 5000-5000 (ötezer-ötezer) forint másodfokú eljárási költséget.
Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a II. rendű felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13 500 (tizenháromezerötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.
Az alperes által le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
Az újpesti erőmű fejlesztéséhez szükséges gázelosztó vezeték építése érdekében az I. rendű felperes a Közbeszerzési Értesítő 2000. január 19-i 3. számában tette közzé részvételi felhívását, melynek 11. pontja értelmében többváltozatú ajánlattételre nem volt lehetőség.
A 2000. február 14-ével lezárult határidőig 8 jelentkezés regisztrálására került sor.
A 2 nappal későbbi borítékbontáskor kiderült, hogy a Pulzus Rt. és a Ramico Kft. önállóan, továbbá - titkos kezelést kérve - a P. R. C. Konzorcium néven közösen is részt kíván venni a közbeszerzési eljárásban.
A 2000. március 17-i nyilvános kihirdetés során az I. rendű felperes közölte, hogy négy jelentkezést - a II. rendű felperes, a Pulzus Rt., a Ramico Kft. és a siófoki Kőolajvezetéképítő Rt. ajánlatát - fogadta el.
Az alkalmasnak tekintett ajánlattevők részére megküldött ajánlati felhívás után a 2000. május 2-i határidőre öt ajánlat érkezett.
Az I. rendű felperes 2000. május 18. napján nyertesként a konzorcium ajánlatát hirdette ki. A szerződés megkötése 2000. május 24-én megtörtént.
A II. rendű felperes kifogásolva az ajánlattételre fel nem hívott konzorcium részvételét, ajánlata értékelését, nyertessé nyilvánítását, az esélyegyenlőség, valamint a verseny tisztaságának sérelmét, továbbá a Ramico Kft. igazolt referenciamunkáinak hiányát, 2000. május 29-én jogorvoslati kérelmet terjesztett elő.
Ebben kérte a jogsértés megállapítását, az eljárást lezáró döntés megsemmisítését, bírság kiszabását, a Pulzus Rt. és a Ramico Kft. közbeszerzési eljárásban való részvételtől történő eltiltását.
A 2000. június 21-i tárgyalás adatai és a június 23-án kelt beadvány szerint a II. rendű felperes jogorvoslati kérelmét kiegészítette azzal a kifogással, hogy a legelőnyösebb ajánlatot vállalkozása tette.
Az alperes a 2000. július 20-án kelt D.205/13/2000. számú határozatában megállapította, hogy az I. rendű felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1999. évi LX. törvénnyel módosított 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 52. § (2) bekezdés b) pontjára tekintettel az 52. § (1) bekezdését. Ezért az I. rendű felperessel szemben 1 000 000 Ft bírságot szabott ki, kötelezte továbbá a II. rendű felperes javára igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére.
Egyebekben az alperes a II. rendű felperes jogorvoslati kérelmét elutasította.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, a jogsértés hiányának megállapítását, valamint a bírság és az igazgatási szolgáltatási díj megfizetésére kötelezésének mellőzését kérte.
Kifejtette, hogy bár az alperes helyesen állapította meg a tényállást, helytelen jogi következtetés alapján jutott arra az eredményre, hogy a II. rendű felperes jogorvoslati kérelme a közös ajánlat érvényessége kapcsán határidőben érkezett.
A II. rendű felperes azon észrevételére ugyanis, mely szerint a négy felhívott ajánlattevő mellett öt ajánlat érkezett, 2000. május 2-án a döntést hozó közbeszerzési bizottság elnöke, dr. Hámori Attila már közölte, hogy két vállalkozás önállóan és közösen is pályázott. Arról, hogy a közös ajánlatot az ajánlatkérő nem tekinti érvénytelennek, azt el fogja bírálni, így a II. rendű felperes már 2000. május 2-án tudomást szerzett.
Megítélése szerint az alperes helytelenül azonosította a jogsértő esemény bekövetkezését és az erről történő tudomásszerzés idejét az eredményhirdetés időpontjával.
Hangsúlyozta, hogy a Kbt. 52. § (1) bekezdése az eredményhirdetésig módot ad ugyan az érvénytelenség vizsgálatára, ez azonban nem zárja ki, hogy e körben a döntés korábban szülessen meg.
A II. rendű felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű felperes a Kbt. 59. § (1) bekezdését is megsértette, hiszen ajánlata a nyertesnél kedvezőbb volt. Állította, hogy legkedvezőbbnek minősülő ajánlata megállapítására irányuló kérelme elbírálását az alperes elkésettségre hivatkozva, helytelenül mellőzte.
A 2000. május 2-i közlés tartalma alapján joggal volt abban a hiszemben, hogy felvetése után a konzorcium ajánlatának értékelésére nem fog sor kerülni. Hivatkozott arra, hogy az ajánlatok elbírálására a bizottság jogosult, ezért dr. Hámori Attila kijelentéséhez jogvesztő határidő nem köthető.
Az elsőfokú bíróság az I. rendű felperes keresetét alaposnak értékelte, a II. rendű felperes keresetét pedig alaptalannak.
Így ítéletében az alperes 2000. július 20. napján kelt D.205/13/2000. számú határozatát megváltoztatta és a II. rendű felperes jogorvoslati kérelmét elutasította; egyben az I. rendű felperest mentesítette a bírság és az eljárási díj megfizetése alól.
A elsőfokú bíróság a II. rendű felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában a Kbt. 79. § (5), (6) és (7) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a keresetek kapcsán elvi éllel vetődött fel az igényérvényesítési határidő kérdése. A jogvesztő határidő jellemzője, hogy maga az érvényesíteni kívánt jog vész el, az elkésett igényérvényesítés nem menthető, ideje nem tolható ki.
A Kbt. ezen szigorú szabályozására figyelemmel különös jelentőséggel bír annak egyértelmű megállapítása, hogy a jogvesztő határidő mikor, mely cselekmény megvalósulásakor veszi kezdetét, és az érvényesíteni kívánt jog mikor tekinthető előterjesztettnek.
A Kbt. 42. § (5) bekezdésére utalással megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a nem vitatható tények szerint a II. rendű felperes arról már 2000. május 2. napján tudomást szerzett, hogy az I. rendű felperes nem látja sem jogi, sem formai akadályát a konzorcium ajánlattételének.
A sérelem tehát nem a 2000. május 18-i eredményhirdetéskor, hanem 2000. május 2-án az ajánlatok bontása idején valósult meg.
Áttekintve a Kbt. ajánlatok bontására vonatkozó szabályát, az elsőfokú bíróság úgy látta, hogy a Kbt. 52. §-ában és 53. §-ában lévő törvényi rendelkezések ugyancsak ezt a következtetést erősítik meg.
A szabályozás sorrendiségéből és logikájából következik, hogy bár a bontás után is lehetőség van az ajánlat érvénytelenné nyilvánítására, illetve kizárására, értelemszerűen erre akkor fog sor kerülni, ha olyan érvénytelenségi (kizárási) ok áll fenn, amely az ajánlat tüzetesebb áttanulmányozása során észlelhető.
Abban az esetben azonban, amikor alkalmassági vizsgálaton át nem esett ajánlattevő nyújt be ajánlatot, e tény a Kbt. 52. § (2) bekezdés b) pontjának esetleges sérelmét okozva, nyomban megállapítható.
Mindezt egybevetve azzal, hogy az I. rendű felperes bontási jegyzőkönyvben rögzítve, a II. rendű felperes kifejezett jelzése után sem látta alkalmazhatónak a Kbt. 53. § (2) bekezdését, és kétséget kizáróan megfogalmazta a jogi és formai akadályok hiányát tartalmazó álláspontját, az elsőfokú bíróság megítélése szerint a sérelem a bontáskor, és nem az ajánlatok értékelésekor következett be.
Kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy a Kbt.-ben lévő szigorú igényérvényesítési határidőre tekintettel, ha a sérelem ismert, a jogorvoslattal élő ajánlata nyertessé nyilvánításában bízva nem késlekedhet.
Így az elsőfokú bíróság rnegállapította, hogy az alperes akkor járt volna el jogszerűen, ha a II. rendű felperes 15 napos határidő után benyújtott jogorvoslati kérelmét - elkésettsége miatt - teljes egészében elutasítja.
A sérelem a 2000. május 2-i bontáskor következett be, a jogorvoslati kérelem előterjesztésére pedig 15 napon túl, 2000. május 29-én került sor.
A II. rendű felperes keresetének elbírálása során azt vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy a legelőnyösebb ajánlattételre kiterjedő kérelem időben előterjesztettnek tekinthető-e.
E körben a Kbt. 79. § (3) bekezdésére és 80. § (1) bekezdésére hivatkozott.
Megállapította, hogy a II. rendű felperes a 2000. május 29-i kérelmében az előzőeknek megfelelően azon sérelmét még utalóan sem jelezte, hogy ajánlata a nyertes ajánlatánál előnyösebb volt.
Ezért a már korábban hangsúlyozott, szigorú igényérvényesítési határidő miatt, a II. rendű felperes ajánlatok értékelési hibájára vonatkozó, 2000. június 21-i és június 23-i kérelme - az alperes helytálló megállapítása szerint - elkésett.
Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság az alperes határozatát a Kbt. 91. § (5) bekezdése alkalmazásával részben - az I. rendű felperes keresetének helyt adva - megváltoztatta, míg a II. rendű felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. rendű felperes és az alperes fellebbezett.
A II. rendű felperes fellebbezésében az I. rendű felperes keresetének elutasítását kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.
Álláspontja szerint a perbeli esetben az ajánlat érvénytelensége annak tüzetesebb áttanulmányozása során volt észlelhető.
Ezt támasztja alá, hogy a peres iratok között elfekszik az I. rendű felperes Jogi Osztályától beszerzett nyilatkozat, miszerint az ajánlatbontást követően kért a FŐGÁZ Rt. Közbeszerzési Bizottsága állásfoglalást, és ezen állásfoglalás alapján nem minősítette a P. R. C. Konzorcium ajánlatát érvénytelennek.
A határidőszámítás kezdő időpontja az eredményhirdetés, hiszen az eredményhirdetésig dönthetett az I. rendű felperes az ajánlat érvénytelenségéről.
Így az elévülési határidő sem indulhatott meg 2000. május 2. napján, az ajánlatbontáskor.
Fenntartotta továbbá azon álláspontját, hogy Hámori Attila kijelentéséhez - miszerint a vitatott ajánlattételnek sem jogi, sem formai akadálya nem volt - joghatás nem fűzhető, a II. rendű felperes részére a sérelem ezáltal nem vált ismertté.
Az érvénytelenség kérdésében ugyanis nem Hámori Attilának, hanem a Közbeszerzési Bizottságnak kellett dönteni. Kifejtette a II. rendű felperes, hogy jogi álláspontja szerint az eljárásban a kérelemhez kötöttség elve nem érvényesül, így az alperes a határidőben, a szükséges formai követelményeknek megfelelően benyújtott jogorvoslati kérelmet elbírálni köteles.
Ezen kötelezettség nem jelenti a hivatalból történő eljárás kötelezettségét, köteles azonban jogorvoslati kérelemmel kapcsolatosan elbírálni az eljárás során elé tárt kérelmeket, és ezek tekintetében határozatának érdemi rendelkezést kell tartalmaznia, elkésettségre nem hivatkozhat akkor, ha egyébként a jogorvoslati kérelem határidőben érkezett.
Utalt arra is, hogy a jogorvoslati kérelem benyújtásakor a II. rendű felperesnek nem volt tudomása arról, hogy az I. rendű felperes és a P. R. C. Konzorcium között a szerződéskötés 2000. május 24. napján megtörtént, így az eredeti kérelem a szerződéskötés megtiltására irányult. Kérte figyelembe venni, hogy csak a szerződéskötés megtörténtének II. rendű felperes tudomására jutását követően volt mód olyan irányú kérelem előterjesztésére, hogy az eljárásban megállapításra kerüljön az, hogy a II. rendű felperes ajánlata a legkedvezőbb.
A II. rendű felperes ezen kérelmét azon a tárgyaláson jelezte, amikor tudomására jutott, hogy a szerződéskötést az alperes már nem tudja megtiltani, így ebben a tekintetben is jogellenes az elkésettség megállapítása.
Az alperes fellebbezésében az első fokú ítélet részbeni megváltoztatását kérte, annak megállapításával, hogy a II. rendű felperes jogorvoslati kérelme a konzorcium ajánlatának elfogadását illetően nem késett el, azt a II. rendű felperes - az eredményhirdetés május 18-i dátumát véve alapul - határidőben terjesztette elő.
Az I. rendű felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében a II. rendű felperes fellebbezésének 1. pontjában írtakkal egyetértett, a 2. pont tekintetében fenntartotta azon álláspontját, hogy a felperes jogorvoslati kérelme elkésett.
Utalt arra, hogy a II. rendű felperes csak a 2000. június 21-én tartott döntőbizottsági tárgyaláson vitatta először azt a tényt, hogy az ajánlatok összehasonlítása nem volt jogszerű, majd a tárgyalást követően, június 23-án beterjesztett kiegészítésében állította, hogy ajánlata a Ramico Kft.-nél jobbnak minősül.
A kérelem e tekintetben történő előterjesztése a tudomásszerzéstől számított 15 napon túl történt, tehát az elkésett.
A fellebbezések nem alaposak.
A II. rendű felperes fellebbezését illetően rámutat arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy szét kell választani a II. rendű felperes azon "sérelmét", amelyet az ötödik ajánlat befogadása jelentett, valamint azt, ami a II. rendű felperesnél azáltal következett be, hogy nem ő lett az eljárás nyertese.
A 2000. május 2-i ajánlatbontáskor a konzorcium ajánlatának az ajánlatkérő általi elfogadásáról a II. rendű felperes tudomást szerzett. Ez nyilvánvalóan következett abból, hogy erre irányulóan kifejezett kérdést intézett a II. rendű felperes az I. rendű felpereshez, amelyre egyértelműen ilyen tartalmú választ kapott.
Az, hogy ez a nyilatkozat a ténylegesen "döntésre jogosulttól" származott-e, a tudomásszerzés ténye szempontjából irreleváns.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy nem az ajánlatkérő Kbt. 52. § (1) bekezdésbeli, az eredményhirdetésig fennálló, az ajánlatok érvényességi vizsgálatára való joga szempontjából kell megközelíteni a jogértelmezési problémát, hanem a jogorvoslatot kérő által megjelölt sérelemről általa történt tudomásszerzés időpontjától, tehát a határidőszámítás a kérelmező igényérvényesítése oldaláról vizsgálandó.
A II. rendű felperes 2000. május 29-i jogorvoslati kérelmében megjelölt, a Kbt. szabályait sértő "esemény" tehát ekkor - május 2-án - bekövetkezett, és ugyanekkor a II. rendű felperes tudomására is jutott.
A Kbt. 79. § (7) bekezdésbeli határidő - ahogy ezt az elsőfokú bíróság is helyesen megállapította - ettől kezdetét vette.
Ez a sérelem ugyanakkor nem azonosítható azzal a sérelemmel, amely a II. rendű felperest azáltal érte, hogy nem ő lett a pályázat nyertese.
A II. rendű felperesi kifogás ezen része már az ajánlatok értékelésére, a legelőnyösebb ajánlat minősítésére vonatkozott, amelyet a II. rendű felperes 2000. június 21-i és június 23-i jogorvoslati kérelem-kiegészítése tartalmazott.
E tekintetben a Legfelsőbb Bíróság osztotta az elsőfokú bíróságnak - az alperesi határozatban foglaltakkal egyezően - kialakított jogi álláspontját az elkésettségre vonatkozóan.
A jogorvoslati kérelem tartalma, kötelező kellékei a Kbt. 80. § (1) bekezdésében rögzítettek, ehhez képest a jogorvoslati kérelem utólagos kiterjesztő értelmezése kizárt.
A Kbt. ezen szakaszaihoz fűzött miniszteri indokolás szerint a 15 napos határidő elő kívánja segíteni, hogy a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogszabálysértések még az eljárás befejezése előtt a bizottság elé kerüljenek, és így meg lehessen előzni a jogellenes döntéseket.
A Kbt. 80. §-ában részletesen felsorolja az eljárást megindító kérelem tartalmi kellékeit.
Tekintettel arra, hogy a közbeszerzési ügy elintézési határideje nagyon rövid, fontos, hogy a kérelem minden szükséges adatot tartalmazzon. Ezen adatok egy része a felekre és az ügyben érdekelt más személyekre, továbbá a bizottságtól kért intézkedésekre vonatkozik.
Fel kell tüntetni továbbá a jogsértő esemény, vagy annak tudomásra jutásának időpontját azért, hogy a késve indított eljárásokat könnyen ki lehessen szűrni.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a május 18-i eredményhirdetést követő szerződéskötés tényéről való II. rendű felperesi tudomásszerzés időpontja a jogorvoslati kérelem szempontjából indifferens volt, a II. rendű felperes a pályázat értékelését az eredményhirdetéskor megismerte, az ezt vitató jogorvoslati kérelmet így ehhez képest 15 napon belül kellett volna benyújtania, nem pedig a jogorvoslati kérelem kiegészítéseként, egy hónappal később.
Az alperes hivatalbóli eljárására vonatkozó II. rendű felperesi kifogás kapcsán rámutat arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Kbt. rendelkezései értelmében, ha a bizottság a közbeszerzési eljárást lezáró határozat meghozatala előtt egy jogorvoslati ügyben az addigi vizsgálaton túli jogsértésről szerez tudomást, ezzel kapcsolatosan is eljárhat hivatalból.
Csak az olyan - folyamatban levő - jogorvoslati eljárásban terjesztheti ki az eljárást újabb jogsértésre a bizottság, amelyben a kérelmet nem kellett a Kbt. 80. § (4) bekezdése alapján a kérelmező, vagy kezdeményező jogosultságának hiánya vagy elkésettség miatt elutasítani.
A Kbt. azt is egyértelműen rögzíti, hogy az eljárás visszamenőleges hatályú kiterjesztésére csak akkor kerülhet sor, ha az eljárást eredetileg az arra jogosultak határidőben indították meg.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fellebbezési eljárásban felmerült I. rendű felperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése és 86. § (3) bekezdése szerint kötelezte a II. rendű felperest és az alperest.
A feljegyzett fellebbezési eljárási illeték viselésére a II. rendű felperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése szerint köteles, míg az alperes oldalán felmerült fellebbezési eljárási illetéket a 13. § (1) bekezdésének és 14. §-ának megfelelően az állam viseli.
Budapest, 2003. április 3.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Fekete Ildikó s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Madarász Gabriella s. k.,
bíró
