FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (4263)
12.K.32.346/2002/10.
A Fővárosi Bíróság, a dr. Várhelyi Attila ügyvéd (8400 Ajka, József Attila u. 23. II/8.) által képviselt Ajka Város Önkormányzata (8400 Ajka, Szabadság tér 12.) felperes által, a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen, a dr. Hargitai László ügyvéd (1114 Budapest, Bartók B. u. 15/B. I/5.) által képviselt MEDLINES Kft. (2314 Halásztelek, Óvoda u. 7.) felperesi beavatkozó és a dr. Berta Hubert ügyvéd (1054 Budapest, Alkotmány u. 10.) által képviselt Mertronik Hungária Kft. (1013 Budapest, Döbrentei tér 1.) alperesi beavatkozó részvételével - közbeszerzési ügyben hozott - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében, valamint az ugyanezen felek között ugyanezen tárgyban indult és ide egyesített 12.K.32.346/2002. számú perében meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
A le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperesnek 30 000 (harmincezer) Ft-ot, az alperesi beavatkozónak 20 000 (húszezer) Ft-ot perköltségként.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül a Legfelsőbb Bírósághoz lehet fellebbezni. A fellebbezést 6 példányban a Fővárosi Bíróságon lehet előterjeszteni.
INDOKOLÁS
A bíróság a per adatai alapján a következő tényállást állapította meg.
Felperes mint ajánlatkérő a Közbeszerzési Értesítő 2000. szeptember 20-i számában nyílt eljárást hirdetett a Magyar Imre Kórház, Ajka részére aneszteziológiai és intenzív terápiás berendezések beszerzésére. A beérkezett 18 ajánlattevőt felperes hiánypótlásra hívta fel. Alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelemmel élt a felperesi döntéssel szemben. Álláspontja szerint felperes olyan pályázatok részére is lehetőséget biztosított a hiánypótlásra, amelynek hiánya a jogszabályok értelmében nem pótolható.
Az alperes 2000. december 19-én kelt D.598/15/2000. számú határozatával megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésről szóló 1995. évi XL. törvény - Kbt. - 43. § (4) bekezdését, ezért az ajánlatkérő döntéseit a hiánypótlási lehetőség biztosításáig visszamenő hatállyal megsemmisítette. A határozat alapján felperes a nyílt közbeszerzési eljárást eredménytelennek nyilvánította és a Közbeszerzési Értesítő 2001. január 31-i számában tárgyalásos gyorsított eljárás lefolytatására irányuló részvételi felhívást tett közzé.
Időközben alperes alperesi beavatkozó kérelmére a 2001. február 8-án kelt D.598/19/2000. számú határozatával a D.598/15/2000. számú határozatát kiegészítette a következőkkel:
"Megállapítja, hogy ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésről szóló 1995. évi XL. törvény 43. § (4) bekezdését, ezért - a Physio-Control Hungária Kft. (későbbi nevén Mertronik Hungária Kft.), az Anamed Kft. és a Medial Kft.-re vonatkozó döntés kivételével - az ajánlatkérő döntéseit a hiánypótlási lehetőség biztosításáig visszamenő hatállyal megsemmisíti."
Időközben felperes lefolytatta a tárgyalásos közbeszerzési eljárást, és azt a jogszabályi előírásoknak megfelelően lezárta. Ezért alperesi beavatkozó ismételten jogorvoslati kérelemmel fordult alperes felé, melyben sérelmezte a tárgyalásos eljárás megindítását. Véleménye szerint felperesnek nem volt joga újabb közbeszerzési eljárás indítására, hiszen a nyílt eljárás során legalább három ajánlat érvényes volt, köztük a saját ajánlata is. Kérte a jogsértés megállapítását és a nyílt közbeszerzési eljárás eredménytelenségére vonatkozó döntés megsemmisítését, és ideiglenes intézkedésként kérte a tárgyalásos eljárás felfüggesztését.
Alperes 2001. február 16-án kelt D.56/9/2001. számú határozatával elutasította alperesi beavatkozó kérelmét. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy "ajánlattevő jogszerűen döntött úgy, hogy a megismételt döntésével nem ad lehetőséget a hiányok pótlására, és ezáltal valamennyi ajánlat hiányos maradt. A hiányok megmaradása folytán valamennyi ajánlat érvénytelen volt, így a nyílt közbeszerzési eljárás eredménytelenné nyilvánítása is jogszerű döntés volt ajánlatkérő részéről."
Alperesi beavatkozó keresettel élt a határozattal szemben, fenntartva a jogorvoslati kérelmében foglaltakat. A Fővárosi Bíróság 2001. szeptember 21. napján kelt 13.K.31.157/2001/6. számú ítéletével az alperes D.56/9/2001. számú határozatát hatályon kívül helyezte és alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolásában kifejtette, hogy "a hiánypótlás biztosítását követően az ajánlatkérő már nincs abban a helyzetben, hogy e döntésétől utóbb elálljon, a jogszerű hiánypótlás folytán rendelkezésre álló ajánlatot az ajánlatkérőnek a Kbt. 55. § (4) bekezdése alapján el kellett volna bírálnia. Ezért a 2001. január 15-i eredményhirdetési jegzőkönyvben foglalt okból történő eredménytelenné nyilvánítás a D.598/15/2000. számú határozat téves értelmezésén alapult, ezért ez az ajánlatkérői döntés jogszabálysértő volt."
Alperesi fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban az első fokú ítéletet a Legfelsőbb Bíróság 2002. április 16-án kelt Kf.III.38.079/2001/4. számú ítéletével helybenhagyta.
A jogerős bírósági ítélet folytán megismételt közigazgatási eljárás során alperes 2002. július 25-én kelt D.368/12/2002. számú határozatával alperesi beavatkozó jogorvoslati kérelmének részben helyt adott, és megállapította, hogy ajánlatkérő megsértette a közbeszerzésről szóló 1995. évi XL. törvény - Kbt. - 55. § (4) bekezdését, a 60. § (1) bekezdés b) pontját és a 70. § (1) bekezdés a) pontját. Ezért a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja értelmében 1 000 000 Ft bírságot szabott ki ajánlatkérő terhére.
A felperes a határozat ellen - a törvényes határidőn belül - keresettel élt, és kérte a határozat felülvizsgálatát és a felülvizsgálat eredményeképpen a bírságot kiszabó részében a határozat megváltoztatását. Keresetében előadta, hogy alperes hiányosan tárta fel a tényállást az eljárás során, így megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy felperessel szemben a bírság kiszabása indokolt. Álláspontja szerint a törvény értelmében - a 2002. január 1. módosítás előtti állapot szerint - alperesnek mérlegelési joga van arra nézve, hogy alkalmazza-e, és ha igen, milyen mértékben a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja szerinti szankciót. Felperesi álláspont szerint a szankció mellőzése többek között azért is indokolt a perbeli esetben, mert a felperesi döntés az alperes D.598/15/2000. számú határozatán alapult, mely részben hibás volt, hiszen a rendelkező rész és az indokolás eltérő értelmezésre adott lehetőséget. Álláspontja szerint alperes ennek jogkövetkezményeit nem háríthatja vissza felperesre. A későbbi kiegészítő határozat pedig már a megindult tárgyalásos eljárás során született meg.
Alperes nyilatkozatában előadta, hogy a megtámadott határozat nem jogsértő, az a Fővárosi Bíróság ítéletén alapult, rnelyben a bíróság kötelezően előírta alperesnek a bírság kiszabása iránti intézkedés megtételét. Előadta továbbá, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény - Áe. - 73. § (3) bekezdése értelmében az alperest kötik a bíróság rendelkezései és indokolása, a megismételt eljárás során köteles azokat figyelembe venni. Mindezekre tekintettel kérte a kereset elutasítását.
A bíróság a Pp. 54. § értelmében tájékoztatta a közbeszerzési eljárásban pályázatot benyújtott ajánlattevőket a beavatkozás lehetőségéről.
Az első szóbeli tárgyaláson a Physio-Control Hungária Kft. - időközben névváltozás folytán Mertronik Hungária Kft. - bejelentette, hogy az alperes pernyertessége érdekében a perbe be kíván avatkozni, és kérte az alperesi határozat helybenhagyását.
Előadta, hogy felperes döntése jogszabálysértő volt, függetlenül attól, hogy az az alperes első határozatán alapult-e vagy sem. Egyébként is felperes tévesen értelmezte alperes határozatát, melyet a bíróság ítéletével meg is állapított. Sérelmezte továbbá, hogy a tendert egy olyan pályázó nyerte meg, akinek az eredeti közbeszerzési eljárás során nem volt érvényes ajánlata, míg a saját ajánlatukat a bírósági ítélet hiánypótoltatható ajánlatnak minősítette. A fentiekre tekintettel a kiszabott bírság nem tekinthető eltúlzottnak.
Alperes a szóbeli tárgyalás folyamán előadta, hogy jogszerűen szabta ki a bírságot a felperes terhére, miután a felperesi jogsértés tényét megállapította. A 2002. január 1. napja előtt hatályos Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja értelmében a bírság kiszabásánál nincs szükség további feltétel fennállására, elegendő a jogsértés megállapítása. Rámutatott továbbá, hogy a törvény kijelentő módot alkalmaz - "bírságot szab ki" - szemben a többi jogkövetkezmény feltételes módban való megfogalmazásával. Észrevételében alperes rámutatott arra a tényre is, hogy erősen megkérdőjelezhető felperes jóhiszeműsége. Az alperes nem vitatta, hogy az első, D.598/15/2000. számú határozatnak voltak formai hibái, azonban az indokolása megfelelő segítséget nyújtott a felperesnek a helyes eljárás lefolytatására. Ezt felperes nem kellő súllyal vette figyelembe.
A közbeszerzési eljárás bonyolítója, a Medlines Kft. is bejelentette, hogy felperes pernyertessége érdekében a perbe be kíván avatkozni. Indokolásában csatlakozott felperesi indokoláshoz.
A bíróság megállapította, hogy a felperes keresete az alábbiak szerint nem megalapozott.
A közbeszerzési eljárásról szóló 1995 évi XL. törvény (továbbiakban Kbt.) 88. § (1) bekezdés f) pontjának 2002. január 1-je előtt hatályos rendelkezése szerint a bizottság határozatában bírságot szab ki az e törvény szabályait megszegő, illetőleg a nyilvánvaló jogsértés ismeretében szerződést kötő szervezettel és a jogsértésért, illetve a szerződéskötésért felelős személlyel, illetőleg a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel és szervezettel szemben.
A Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontjának 2002. január 1-je után hatályos szövege pedig úgy szól, hogy: "A bizottság határozatában bírságot köteles kiszabni az e törvény szabályait megszegő, illetőleg a nyilvánvaló jogsértés ismeretében szerződést kötő szervezettel és a jogsértésért, illetve a szerződéskötésért felelős személlyel, illetőleg a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel és szervezettel szemben."
Amelyet ugyanezen szakasz (5) bekezdése azzal egészít ki, hogy: "A bírság összegét az eset összes körülményére - így különösen a jogsérelem súlyára, a közbeszerzés tárgyára és értékére, az eljárást segítő együttműködő magatartásra, az e törvénybe ütköző magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell megállapítani."
A felperes a 13.K.31.157/2001/6-os számú, a Legfelsőbb Bíróság Kf.III.38.079/2001/4. számú 2002. április 16-án kelt határozatával jogerős fővárosi bírósági ítéletén alapuló alperesi határozatot nem azon az az alapon támadta, hogy az a bírósági ítélet rendelkezéseitől és indokolásától eltért volna vagy nem vette volna figyelembe, hanem azt állította, hogy a bíróság iránymutatásán, mely szerint a Kbt. 88. §-ában foglalt jogkövetkezményekről is döntenie kell az alperesnek a megismételt eljárás során (13.K.31.157/2001/6.), a közbeszerzési eljárás kezdő időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezéseket kell érteni, és nem az új alperesi határozat meghozatalakor hatályban lévő szabályokat. Álláspontja szerint ugyanis, a vita tárgyát képező közbeszerzési eljárás még 2002 január 1-je előtt indult, amikor még a bírság kiszabása a hatóság mérlegelésétől függött (ugyanez volt a helyzet a helybenhagyott fővárosi bírósági ítélet meghozatalának időpontjában), ehhez képest a 2002. január 1-je utáni szabályok, mely szerint köteles az alperes bírságot kiszabni, jelen ügyben nem alkalmazható. Amennyiben mérlegelési jogkörében dönt a bírság kiszabásáról vagy mellőzéséről az alperesi Döntőbizottság, akkor a bírság kiszabását mellőznie kell, hiszen utóbb kiegészített és eredetileg téves rendelkezést tartalmazó határozata alapján folytatta le felperes a közbeszerzési eljárást, így az amennyiben jogsértő volt, az nem felperes magatartásának következménye, hanem kifejezetten a Döntőbizottság - felperes által kötelezően betartandó - téves, ellentmondó rendelkezéseiből fakadt.
Álláspontja szerint az alperest kötő ítéleti rendelkezéseknek ezzel alperes eleget tett volna, és egyben így lett volna jogszerű határozata.
A bíróság jelen eljárásban osztotta azt a felperesi álláspontot, hogy a jogsértés időpontjakor hatályos jogszabályokat kell alkalmazni a jogsértésre tekintettel kiszabott bírság vonatkozásában is. Ezért a Kbt. 88. §-ának 2002. január 1-je előtti hatályos szövege irányadó akkor, amikor az alperes a bírság kiszabásáról dönt. A döntőbizottsági gyakorlattal egyező bírósági gyakorlat szerint is, a Kbt. 88. §-ának f) pontjában foglalt jogkövetkezmények alkalmazása az alperesi Döntőbizottság mérlegelésétől függ, a perben releváns időszakban hatályos jogszabályi szöveg szerint.
A bíróság ezért vizsgálat tárgyává tette jelen eljárásban, hogy az alperesi Döntőbizottság eleget tett-e ennek a mérlegelési kötelezettségének, a szükséges körben azt indokolta-e. A bíróság álláspontja szerint a helybenhagyott 13.K.31.157/2001/6-os számú ítélet nem hagyott kétséget afelől, hogy a közbeszerzési eljárás 2001. január 15-én történt eredménytelenné nyilvánítása jogsértő volt, amikor a felperes mint ajánlatkérő a döntőbizottsági határozat tartalmával ellentétesen nem biztosította három ajánlattevő esetében a hiánypótlást, jóllehet azt döntőbizottsági határozat indokolása egyértelműen megállapította. Ebből következik, hogy maga a jogsértés megvalósult függetlenül attól, hogy ebben az utóbb kiegészített alperesi határozat indokolásának és rendelkező részének ellentmondása is közrejátszott.
A felperes keresetét e körben arra alapozta, hogy 2002. január 1-je óta a bírság kiszabásának mérlegelési körülményeit a törvény meghatározza, mégsem indokolta alperes határozatát ennek megfelelően. A bíróság a felperes ezen hivatkozását elfogadni nem tudta, mivel egy konkrét jogsértés megítélésekor nem lehet különböző időpontban hatályban lévő jogszabály- szövegeket egymásra vonatkoztatni, egyszerre meghivatkozni. Mivel a bíróság megállapította, hogy a felperes helyesen hivatkozott arra, hogy a 2002. január 1-je előtti szabályok alkalmazandók, ezért csak az akkor hatályos normaszöveg vehető figyelembe a bírság kiszabásának mérlegelése körében is. Ez már csak azért is így van, mert a mérlegelési szempontokat adó Kbt. 88. § (5) bekezdés új szabálya a már kötelezően kiszabandó bírság mértéknek meghatározásakor figyelembe vehető mérlegelési szempontokat tartalmazza, és nem azt, hogy milyen mérlegelési szempontok mellett mellőzhető a bírság kiszabása, mivel a bírság kiszabása az új szabályozás szerint minden körülmények között - jogszabálysértés esetén - kötelező.
Megjegyzendő, hogy az új szabályozásban megadott mérlegelési szempontok között egyébként sem szerepel a jogsértő magatartása vétkességének szempontja, hanem elsősorban objektív szempontok, úgymint a jogsértés súlya, közvetetten a bírság alanyának anyagi helyzete (lásd: közbeszerzés értéke, tárgya), illetve maga a jogorvoslati eljárásban való magatartás (jó- vagy rosszhiszemű, eljárás lefolytatásának meghiúsítását célzó) magatartása jöhet figyelembe. A közigazgatási anyagi jogi bírság jogérvényesítő - és nem felelősségi - jellege tehát az új szabályozásban is érvényesül, ahogy ez a jelen ügyben alkalmazandó 2002. január 1-je előtti szabályozásban is volt. Jelen ügyben alkalmazandó szabályozás egyáltalán nem tartalmazott mérlegelési szempontokat, amely ezáltal igen szélesre nyitotta a Döntőbizottság mérlegelési lehetőségét.
Mivel azon bírósági ítélet, melyen a támadott határozat alapul, a jogsértés tényét megállapította, ezért a Döntőbizottságnak a határozatában a kifejtetteken túl további tényállás tisztázást a bírság kiszabása körében nem mulasztott el, a bírság kiszabása ugyanis magán a jogsértés - méghozzá súlyos jogsértés - tényén alapszik.
Mindemellett a felperesnek nemcsak az Áe. 26. §-a hivatkozása súlytalan a fentiek alapján, de az a feltételezése is téves, hogy az alperes "nyilvánvalóan" a felperessel egyezően értelmezte saját jogszabálysértő határozatát, és annak tartalmát maga is a felperessel egyezően ítélte meg, hiszen ez indította arra, hogy a Legfelsőbb Bíróságig kérve jogorvoslatot a bíróság által jogszabálysértőnek minősített határozatának jogszerűsége mellett kitartson. A bíróság meggyőződése e vonatkozásban az, hogy az alperesi Döntőbizottságnak ez a magatartása más okokkal is magyarázható - például határozatának utóbb történt kiegészítéséből eredő esetleges kártérítési felelősségének elkerülése -, és így ez a felperesi hivatkozás sem lehetett perdöntő.
A bíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy amennyiben a jelen ügyben nem támadott, és már nem is támadható D.598/15/2000-es alperesi határozat eredetileg ellentmondó és később a határozat kiegészítésével orvosolt rendelkezései okozták a téves és jogszabálysértő felperesi eljárást, akkor a felperes megkísérelheti ebből eredő kárának megtérítését polgári peres úton érvényesíteni, amennyiben a hatóság polgári jogi felelőssége egyértelműen megállapítható, és a felperes is a határozat értelmezésekor úgy járt el ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Jelen közigazgatási perben azonban a bíróság már nem értékelhetett egy jogerős ítélettel lezárt kérdést, mert az a Pp. 229. §-a értelmében ítélt dolognak minősül jelen per vonatkozásában. Az a vélt vagy valós jogsérelem, mely felperes keresetének alapját képezte, közigazgatási perben nem orvosolható.
A bíróság a fentiekben részletesen ismertetett tényállás, valamint az alkalmazandó jogszabályokra tekintettel azt állapította meg, hogy felperes nem követett el jogsértést, amikor a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontjára hivatkozással bírságot szabott ki felperesre.
Fentiekre tekintettel a bíróság a rendelkező rész szerint határozott.
A bíróság a perköltségről az 1990. évi XCIII. tv. 62. § (1) bekezdés h) pontja, a 61/986. (VI. 26.) IM rendelet 14. § szerint és a 8/2002. (III. 30.) IM rendelet alapján rendelkezett.
Budapest, 2003. március 27.
dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s. k.,
bíró
