LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (4903)
Kf.VI.37.874/2001/5.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kolozsi Noémi jogtanácsos által képviselt Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (1133 Budapest, Pozsonyi út 56.) felperesnek, a dr. Bíró László jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2001. július 10-én kelt 3.K.36.120/2000/10. számú ítélete ellen a felperes által 11. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 5000 (ötezer) forint másodfokú perköltséget.
A le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A felperes - mint ajánlatkérő - a Közbeszerzési Értesítő 2000. június 28-án megjelent 26. számában tett közzé ajánlati felhívást nyílt eljárás lefolytatására, a kunmadarasi, volt szovjet használatú, katonai repülőtér környezeti kárelhárítása tárgyában.
Az ajánlati felhívás 3. c) pontja értelmében az ajánlattévő csak a szerződés tárgyának egészére tehet ajánlatot, az 5. c) pont szerint pedig az ajánlati dokumentáció ára 50 000 Ft + áfa volt.
A felhívás tartalmazza, hogy az ajánlattevő az ajánlati dokumentáció megfizetéséről szóló, az ÁPV Rt. Ügyfélszolgálati Irodája által kiállított elismervényt az ajánlathoz köteles csatolni, ennek hiánya az ajánlat érvénytelenségét vonja maga után.
Az ajánlati felhívásra a Tolna Megyei Környezetvédelmi Kft. és a Betonút Szolgáltató és Építő Rt. (Betonút Rt.) közös ajánlatot tett.
A dokumentációt az iratokhoz csatolt P.174906. számú készpénzfizetési számla szerint a Betonút Rt. vásárolta meg 2000. július 3-án, az együttesen ajánlatot tevők között pedig a bontás napján, 2000. július 24-én jött létre egy közös vállalkozási megállapodás, amely szerint a társulás megnevezése: TKSZV-B. Konzorcium, ügyvezető tagja a Tolna Megyei Környezetvédelmi Kft.
A megállapodásban a felek rögzítették, hogy az ügyvezető tag rendelkezik a közös vállalkozás résztvevőinek nevében az anyagi jellegű döntések meghozatalának jogosultságával, intézi a szerződés végrehajtását, beleértve a munkák teljes pénzügyi lebonyolítását.
Kijelentették, hogy a Konzorcium nevében az ügyvezető tag jogosult az ajánlat aláírására.
A felperes 2000. augusztus 24-én meghozott döntésében a TKSZV-B. Konzorcium ajánlatát érvénytelennek nyilvánította, figyelemmel arra, hogy a pályázati dokumentum megvásárlását igazoló számlamásolatot a Betonút Rt. csatolta.
Az eljárást lezáró döntéshez kapcsolódóan a Közbeszerzések Tanácsának elnöke és a Betonút Rt. nyújtott be jogorvoslati kérelmet, melynek során az alperes 2000. október 24-én kelt B.428/12/2000. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 52. §-ának (2) bekezdés d) pontjára tekintettel a Kbt. 52. §-ának (1) bekezdését, ezért vele szemben 5 000 000 Ft bírságot szabott ki.
A határozat indokolásában rámutatott, hogy a konzorciális szerződésre tekintettel a felek közös ajánlatot tettek, így elegendő az ajánlattételhez egy dokumentáció megvásárlása is. Az pedig, hogy az ajánlati dokumentációt a társulás mely tagja vásárolta meg, nem befolyásolhatja az ajánlat érvényességét.
A Kbt. 52. § (2) bekezdésében foglalt taxatív felsorolásra figyelemmel a felperes nem alkalmazhatta volna a közös ajánlat érvénytelenségének jogkövetkezményét, annak ellenére sem, hogy a konzorcium tagjai egyébként önálló ajánlattevőknek minősülnek.
A határozat indokolása szerint a bírság összegének kiszabására a Kbt. 88. § (4) és (5) bekezdéseinek figyelembevételével került sor.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte az őt marasztaló részében, hivatkozással arra, hogy a jogsértést nem követte el.
Nem vitatta, hogy az ajánlati dokumentációt a közösen tett ajánlatra figyelemmel elégséges volt egy példányban megvásárolni, ugyanakkor arra hivatkozott, hogy a konzorciumi ajánlatban a Tolna Megyei Környezetvédelmi Kft. volt ügyvezető tagként megjelölve, a dokumentációt neki mint képviselő tagnak kellett volna megvásárolnia.
Hivatkozott továbbá arra is, hogy a Betonút Rt. a dokumentációt olyan időben vásárolta meg, amikor a konzorcium még létre sem jött, ezért nyilvánvalóan nem járhatott el a társulás nevében.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolásában a Kbt. 36. §-ának (2) bekezdésére hivatkozott, amely szerint több ajánlattevő közösen is tehet ajánlatot. Ez esetben a tagok mindegyike ajánlattevőnek tekintendő, bár a közös ajánlattevők csak egy ajánlatot nyújtanak be.
A Kbt. 52. §-ának (2) bekezdése az érvénytelenség jogkövetkezményét az ajánlathoz kapcsolódóan szabályozza, ezért a felperesnek azt kellett vizsgálnia, hogy a közös ajánlat megfelel-e a Kbt. 43. § (1) bekezdése szerinti tartalmi és formai követelményeknek.
Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperesnek - mint ajánlatkérőnek - nem volt feladata a konzorciumi tagok között létrejött megállapodás értelmezése, így az ajánlat érvényessége szempontjából nem volt relevanciája annak, hogy az ajánlattevők a közös vállalkozásra irányuló szándékukat mikor nyilvánították ki, a megállapodást mikor írták alá.
Az ajánlati felhívásban megjelölt elismervényt a közös ajánlathoz csatolták, ezért a Kbt. 52. § (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott érvénytelenség jogkövetkezményét a felperes tévesen alkalmazta.
Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes eleget tett a bírság összegének meghatározásakor mérlegelési kötelezettségének, döntését kellően megindokolta, ezért határozata nem sért jogszabályt.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, az ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát, valamint az alperes perköltségben való marasztalását kérte.
Fellebbezésében - korábbi jogi álláspontját fenntartva - rámutatott, hogy az ajánlati dokumentációt az ügyvezető tagként megnevezett, képviseleti jogosultsággal rendelkező konzorciumi tagnak kellett volna megvásárolnia, ezért a Betonút Rt. nevére kiállított és csatolt elismervény nem fogadható el, ennek hiánya pedig az ajánlat érvénytelenségét vonja maga után az ajánlati felhívás 5. c) pontja szerint.
Hivatkozott arra is, hogy a konzorcium a dokumentáció megvásárlása idején még létre sem jött, ezért az ajánlattevő azt a dokumentációt, amelyet pályázatához becsatolt, meg sem vehette.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az első fokú ítélet helybenhagyását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A felperes fellebbezésében nem vitatta, hogy az ajánlati dokumentációt nem kellett a konzorcium mindkét tagjának megvásárolnia, tehát a közös ajánlat érvényességéhez ebből a szempontból elegendő volt egy elismervény csatolása.
A perben rendelkezésre álló adatok szerint nem volt vitás, hogy a konzorcium létrehozására irányuló megállapodás a közös ajánlattevők között 2000. július 24-én jött létre, tehát azt követően, ahogy az ajánlati dokumentáció megvásárlására sor került. Erre figyelemmel helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, miszerint az ajánlatkérő szempontjából közömbös, hogy a még létre sem jött konzorcium melyik tagja vásárolta meg a dokumentációt. Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában arra is, hogy az ajánlati felhívás az ajánlat érvénytelenségének jogkövetkezményét fűzi az elismervény hiányához, ugyanakkor az ajánlati dokumentáció megvásárlása az ajánlattevő kötelezettsége, tehát a jogvita elbírálása szempontjából annak a kérdésnek volt döntő jelentősége, hogy kit kellett ajánlattevőnek tekinteni.
A Kbt. 36. §-ának (2) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy több ajánlattevő közösen is tehessen ajánlatot. Ennek formájára, kereteire azonban sem a Kbt. sem pedig a Polgári Törvénykönyv nem tartalmaz rendelkezést. A jelen esetben két ajánlattevő, a Betonút Rt. és a Tolna Megyei Környezetvédelmi Kft. - két gazdasági társaság - tett közös ajánlatot, társulásukat TKSZV-B. Konzorciumként nevezve meg.
Az alperes által kialakított gyakorlat szerint a konzorciális ajánlattétel esetén a társulás tagjai önálló ajánlattevőnek minősülnek.
Az ajánlati dokumentáció megvásárlásának idején a közös vállalkozási megállapodás nem jött létre, ezért tévesen hivatkozott arra a felperes, hogy a dokumentációt csak a megállapodásban képviseleti joggal felruházott tag vehette meg. Miután pedig a konzorcium tagjai önálló ajánlattevőnek minősülnek, és egy elismervény csatolása is elégséges volt, amelyet nem vitásan a konzorcium tagja vásárolt meg, ezért a Betonút Rt. nevére kiállított elismervény csatolásával az ajánlat megfelelt az ajánlati felhívás tartalmának, amelyre tekintettel a Kbt. 52. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott jogkövetkezmény alkalmazásának, az ajánlat érvénytelenné nyilvánításának nem volt helye.
Lényegében ezzel egyező előadást is tett a felperes fellebbezésében, amikor rámutatott arra, hogy az ajánlati dokumentációt a képviseleti joggal felruházott konzorciumi tag meg sem vehette, mert ekkor a konzorcium még létre sem jött.
A felperes fellebbezésében foglaltakra figyelemmel, ezen indokolásbeli kiegészítéssel, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján - utalva annak helyes indokaira is - helybenhagyta.
Az eredménytelenül fellebbező felperest a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 239. §-a folytán irányadó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes javára járó másodfokú perköltség megfizetésére, míg az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdésének c) pontjában a felperes részére biztosított teljes személyes illetékmentességre figyelemmel a le nem rótt fellebbezési illeték viseléséről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján rendelkezett.
Budapest, 2003. március 27.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Fekete Ildikó s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Lénártné dr. Márton Gizella s. k.,
bíró
