LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (5079)
Kf.VI.37.756/2001/4.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Filep Miklós polgármester által képviselt Zánka Község Önkormányzata (8291 Zánka, Fő u. 29.) felperesnek az első fokú eljárásban dr. Deli Betty, a másodfokú eljárásban dr. Engler Magdolna jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2001. május 30. napján kelt 3.K.36.290/2000/2. számú ítélete ellen az alperes által 3. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 5000 (ötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A felperes - mint ajánlatkérő - a Közbeszerzési Értesítő 2000. szeptember 13-i 37. számában tett közzé részvételi felhívást tárgyalásos eljárás megindítására, "Zánka Művelődési Ház átalakításának kivitelezési munkái" tárgyában.
A részvételi jelentkezés határidejéig, 2000. október 9-ig az AVÉP Ajkai Építőipari Kft., a Lacuna Kft., a Dór Kft., a Strabag Kft. és a Forboráma Rt. jelentkezett.
A felperes a Forboráma Rt. jelentkezését érvénytelennek nyilvánította, a másik négy jelentkezést érdemben elbírálta, a megadott szempontok szerint rangsort állítva fel közöttük. A rangsort szerint kapott pontszámokat összeadva a 3 legjobb ajánlattevőt hívta fel ajánlattételre, a 2000. október 12-i eredményhirdetést követően. Az ajánlatokat 2000. október 18-ig kellett benyújtani, majd az első tárgyalásra és eredményhirdetésre 2000. október 24-én került sor. Az eljárás nyertese a Lacuna Kft. lett, akivel a felperes a szerződést 2000. november 2-án megkötötte.
Az AVÉP Ajkai Építőipari Kft. nyújtott be jogorvoslati kérelmet az alpereshez, amelyben sérelmezte, hogy a 2000. október 12-én tartott nyilvános eredményhirdetésről készült jegyzőkönyv nem tartalmazza a kiválasztott és elutasított jelentkezők kiválasztásának és elutasításának indokait, így az sem derül ki, hogy a jogorvoslatot előterjesztőt milyen indokok alapján zárta ki a felperes az eljárás második szakaszából. Kérte, hogy az alperes a közbeszerzésekről szóló, módosított 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 82. § (2) bekezdés a) pontja alapján - ideiglenes intézkedésként - a közbeszerzési eljárást függessze fel, illetve a c) pont szerint szólítsa fel a felperest, hogy az AVÉP Ajkai Építőipari Kft.-t vonja be az eljárás további szakaszába, állapítsa meg a jogsértés megtörténtét, és semmisítse meg a felperes közbeszerzési eljárás során hozott döntését, kötelezze új döntés meghozatalára.
Az alperes a 2000. november 13. napján kelt D.511/9/2000. számú határozatában a jogorvoslati kérelemnek helyt adott, és megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel a 71/A. § (2) bekezdését, ezért a felperest 1,5 millió Ft pénzbírsággal sújtotta.
Az alperes határozatának indokolásában a Kbt. 63. § (2) bekezdésére, illetve 63. § (8) bekezdésére alapítottan - utalva a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjára - megállapította, hogy a tárgyalásos közbeszerzési eljárás részvételi szakaszában a jelentkezések vizsgálatának ki kell terjednie mind az érvényességre, mind az alkalmasságra. Ha ezen vizsgálat elvégzése után a keretszámot meghaladó számú érvényes jelentkezést beadó alkalmas ajánlattevő maradt, el kell dönteni, hogy az alkalmasak közül kit hívjon fel az ajánlatkérő ajánlattételre, a megadott keretszámon belül maradva.
Az alperes kitért arra, hogy a Kbt. ezen utóbbi döntést nem szabályozza, nyilvánvaló azonban, hogy az alapelvek betartása itt is követelmény. Célszerű ennek érdekében értékelő rendszert felállítani, amely az objektív döntést elősegítheti.
A felperes ilyen értékelési rendszer alapján döntött, eljárása e tekintetben megfelelő volt.
A jogorvoslati kérelmen túlterjeszkedve azonban az alperes abban a körben is vizsgálódott, hogy a felperes által érvényesnek minősített jelentkezések valóban érvényesek voltak-e. Ennek során azon megállapításra jutott, hogy a nyertes ajánlattevő ajánlata nem volt érvényes, mivel a Munkaerő-piaci Alappal szemben azt nyilatkozta, hogy jogszabály alapján fizetési kötelezettsége nem áll fenn, a munkaügyi központ igazolását pedig nem csatolta.
A Kbt. 46. § (4), illetőleg (6) bekezdése alapján, továbbá a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Tv. I.) 40-42. §-ai, valamint a szakképzési hozzájárulásról és a szakképzés fejlesztésének támogatásáról szóló 1996. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: Tv. II.) 2. §-a alapján az alperes azt állapította meg, hogy valamennyi munkáltatónak van jogszabályon alapuló fizetési kötelezettsége a Munkaerő-piaci Alappal szemben, amely fizetési kötelezettségnek részben az adóhatóságon keresztül, részben pedig közvetlenül tehetnek eleget. Így a nyertes ajánlattevő jelentkezésének is tartalmaznia kellett volna az illetékes munkaügyi központ által kiállított igazolást. Miután ezen kötelezettségének az ajánlattevő nem tett eleget, jelentkezése a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontján alapján érvénytelen volt.
Erre figyelemmel az alperes a Kbt. 71/A. § (2) bekezdése sérelmét is megállapította, miután 3 jelentkezőt nyilváníthatott volna a felperes a szerződés teljesítésére alkalmasnak, mégpedig az AVÉP Ajkai Építőipari Kft.-t, a Strabag Kft.- és a Dór Kft.-t, ekként éppen a keretszámnak megfelelő számú jelentkező vehetett volna részt az eljárás további szakaszában.
Erre figyelemmel az alperes a Kbt. 88. § (1) bekezdés d) és f) pontja szerinti jogkövetkezményeket alkalmazta, míg ideiglenes intézkedést nem tett, mert annak feltételei a szerződéskötést megelőző időpontban nem voltak egyértelműen megállapíthatóak.
A felperes keresetében a közigazgatási határozat felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.
Arra hivatkozott, hogy a nyertes ajánlattevő a pályázatához csatolta az APEH Veszprém Megyei Igazgatóság Ügyfélszolgálati Osztályának igazolását, amely azt is tartalmazta, hogy az elkülönített állami pénzalappal szemben a pályázónak nincs tartozása.
A Munkaerő-piaci Alapnak járó befizetéseket az APEH szedi be, és tartja nyilván. Ily módon a határozatban felsorolt valamennyi befizetést - a jogszabály alapján - az APEH-nek kell teljesíteni.
A Kbt. 46. § (6) bekezdése értelmében csak azon állami pénzalapok kezelőjétől kell igazolást csatolni, amellyel szemben az ajánlattevőnek vagy az alvállalkozónak jogszabály alapján fizetési kötelezettsége áll fenn.
A felperes álláspontja szerint közvetlen fizetési kötelezettségről van szó, nem pedig arról, hogy az APEH által beszedett összegek esetleg az alap bevételét képezik. Ezen járulékok és hozzájárulások vonatkozásában kizárólagosan az APEH tud nyilatkozni. Erről a felperes az APEH-tól származó igazolást csatolt. Ez magában foglalta a munkavállalói járulékot, a munkaadói járulékot, a szakképzési hozzájárulást, rehabilitációs hozzájárulást. Ezen adónemek vonatkozásában a felperesnek nem állt fenn tartozása az igazolás kiadásakor.
A Veszprém Megyei Munkaügyi Központ vonatkozásban tett nyilatkozatot, hogy a munkaadói-, munkavállalói járulék, szakképzési, rehabilitációs hozzájárulások fizetése az adóhatóságon keresztül történik, így ezekre igazolást az APEH megyei igazgatósága ad ki.
A megyei munkaügyi központ az általa folyósított támogatásokra, illetőleg az általa kiszabott bírságokhoz kapcsolódóan ad ki a nyilvántartott tartozásokról igazolást.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes 2000. november 13-án kelt D.511/9/2000. számú határozatát megváltoztatta, a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel a 71/A. § (2) bekezdés sérelmének kimondását, valamint a felperest 1 500 000 Ft pénzbírsággal sújtó rendelkezést mellőzte.
Ítéletének indokolásában a Kbt. 46. § (1) bekezdés b) pontjára, (4), (5) és (6) bekezdésére hivatkozással elfogadta a felperes álláspontját, amely lényegében az alperesi előadással összecsengett, arra vonatkozóan, hogy a Tv. I. 40-42. §-aiban foglaltakra figyelemmel, valamint a Tv. II. 2. § rendelkezései alapján az adóhatóság szedi be, és tartja nyilván az ott meghatározott járulékokat és hozzájárulásokat, amelyek ily módon, jogszabály alapján teljesített fizetési kötelezettségnek minősülnek.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy erre vonatkozó igazolást a nyertes ajánlattevő ajánlata tartalmazott.
Nem fogadta el az elsőfokú bíróság az alperes azon hivatkozását, amely a Munkaerő-piaci Alaptól felvett támogatás visszafizetése tekintetében is igazolás csatolását várta volna el, ennek hiányában a jelentkezés érvénytelenségét megállapítva.
A Tv. I. 39/C. § (1) bekezdés a)-g) pontjai határozzák meg a Munkaerő-piaci Alap bevételét.
A Tv. II. részletesen szabályozza - különböző rendelkezései sorában -, hogy az alapból milyen célra milyen feltételekkel vehető igénybe támogatás, míg a Tv. I. 56./A. §-a rendelkezik a bírságfizetési kötelezettségről, amely jogszabályban meghatározott bejelentési, nyilvántartási, adatszolgáltatási kötelezettség megszegése esetén a munkaügyi központ központi szervezeti egysége intézkedése következtében keletkezik. Ezen jogszabályi rendelkezésekből következően a folyósított támogatások, illetőleg kiszabott bírság nem tekinthető a Kbt. 46. § (6) bekezdése alá tartozó, jogszabály alapján fennálló fizetési kötelezettségnek, hiszen a fizetési kötelezettséget meg kell hogy előzze egy, a jogszabályi rendelkezésekből levezethető eljárás - a támogatás igénylése, bírság kiszabása. Ezért ez utóbbi esetre a Kbt. 46. § (4) bekezdés, illetve (5) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel az ajánlattevői nyilatkozat elegendő.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint jogszabálysértő módon járt el akkor az alperes, amikor a nyertes ajánlattevő ajánlatának érvénytelensége vizsgálata során a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel a jelentkezés érvénytelenségét állapította meg, és ennek következtében a felperest elmarasztalta.
Megjegyezte azt is az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a jogorvoslati kérelmen túlterjeszkedve, lényegében a jogorvoslati kérelemben felhozottakat el nem fogadva járt el, amely eljárása a Kbt. 79. § (6) bekezdésének rendelkezéseit sértette, ezt azonban az elsőfokú bíróság - a kereseti kérelem hiányában - nem vette eljárása során figyelembe.
A határozat indokolásából kitűnően az alperes a jogorvoslati kérelmet elbírálta és azt tartalmában elutasította, ezért az elsőfokú bíróság a határozat felülvizsgálata során - azt megváltoztatva - a felperes terhére megállapított jogszabálysértést, és a bírságot kiszabó rendelkezést mellőzte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a hirdetmény közzétételével indult tárgyalásos közbeszerzési eljárás első - részvételi - szakaszában, a Kbt. 63. § (8) bekezdésére figyelemmel, nem mellőzhető a részvételi jelentkezések érvényességének, a jelentkezőkre vonatkozó kizárási okoknak, illetve a pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmasságra megadott szempontoknak a vizsgálata.
Csak a valamennyi vizsgálatnak megfelelő részvételi jelentkezők közül választhatja ki az ajánlatkérő az általa ajánlattételre felhívottakat az eljárás részvételi szakaszát lezáró döntése formájában.
Hangsúlyozta, hogy nem terjeszkedett túl az alperes a jogorvoslati kérelmen, amikor a későbbi nyertesre vonatkozóan a részvételi jelentkezés érvénytelenségét állapította meg, ugyanis megállapítása a jogorvoslati kérelem elbírálásának szerves részévé vált. Az AVÉP Ajkai Építőipari Kft. kérelme ugyanis éppen arra irányult, hogy az ő részvételi jelentkezését elutasító ajánlatkérői döntést az alperes semmisítse meg.
Kifogásolta az alperes fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság ítélete ellentmondásos abban a vonatkozásában, hogy míg a Tv. I. alapján maga is elismeri, miszerint a Munkaerő-piaci Alap bevételei között több is keletkeztet fizetési kötelezettséget (jogszabály alapján), a nyertes ajánlattevőre vonatkozóan is, addig az alap kezelőjétől teljeskörűen nem tartja szükségesnek a hatósági igazolások becsatolását, sőt afelett is elsiklik, hogy a nyertes a Kbt. 46. § (4) bekezdése szerinti nyilatkozata sem felel meg a valóságnak, ugyanis nyilvánvalóan fennáll a Munkaerő-piaci Alappal szembeni fizetési kötelezettsége a nevesített járulékok és hozzájárulások tekintetében.
A Kbt. - jelen ügyben perdöntő - 46. § (6) bekezdése nem tesz lehetővé megkülönböztető eljárást arra az esetre, ha egy bizonyos alap bevételeit több szervezet kezeli. Ily módon - értelemszerűen - az alap kezelője alatt az összes kezelőt kell érteni, és a fizetési kötelezettség fennállása esetén ezek mindegyikétől csatolni kell a törvény által megkövetelt igazolásokat.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárás során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság részletesen feltárta és ítélete indokolásában megfelelő alapossággal rögzítette az ügyben irányadó tényállást, továbbá abból lényegében helyes jogi következtetést vont le.
A perbeli jogvita eldöntése szempontjából a Kbt. 46. § (6) bekezdésének értelmezése alapvető fontosságú volt.
E rendelkezés szerint az elkülönített állami pénzalapok tekintetéhen csak azon alap kezelőjétől kell igazolást csatolni, amellyel szemben az ajánlattevőnek vagy az alvállalkozónak - jogszabály alapján - fizetési kötelezettsége áll fenn.
A szabályozásnak megfelelően az igazolás csatolásának szükségessége csak a jogszabály alapján fennálló fizetési kötelezettség esetére vonatkozik.
A felperesnek a Munkaerő-piaci Alappal szemben - mint ahogy azt az elsőfokú bíróság helyesen levezette - nem volt olyan jogszabályon alapuló fizetési kötelezettsége, amelyre vonatkozóan a (4) bekezdésben szabályozott nyilatkozattételen túl az alap kezelője által kiállított igazolást is be kellett volna nyújtania.
A (6) bekezdés közvetlenül az alap felé teljesítendő fizetési kötelezettséget szabályoz, amely az általa folyósított támogatások, illetve kiszabott bírságok körét jelenti.
A Lacuna Kft. a munkaadói, munkavállalói, szakképzési hozzájárulási és rehabilitációs hozzájárulási fizetési kötelezettségét az eljárás során becsatolt igazolás tanúsága szerint az APEH felé - tulajdonképpen az APEH-en keresztül - teljesítette, és e tekintetben tartozása nem volt (2000. november 17-én kelt igazolás).
Ezt a Veszprém Megyei Munkaügyi Központ 2000. november 20-i átirata is megerősítette, és a Lacuna Kft. eljárásának jogszerűségét alátámasztotta.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elkülönített pénzalapok felé fennálló fizetési kötelezettségek körén belül elhatárolást igényel a Kbt. 46. § (4) bekezdésének hatálya alá tartozó - nyilatkozattételt igénylő, és a (6) bekezdés szabályozásából adódó - igazolás csatolását megkövetelő fizetési kötelezettség.
Általános szabályként a (4) bekezdésben rögzített nyilatkozattétel tekinthető, igazolást csak konkrét fizetési kötelezettségről kell csatolni a jogosulti alap kezelőjétől. Tartozás hiányában az ajánlattevőnek nemleges nyilatkozatot kell tennie, az alap kezelőjének igazolását csak tartozás fennállása esetén kell csatolnia (Legfelsőbb Bíróság Kf.III.38.353/2000. sz., BH 2001. évi 500. számú eseti döntés).
A rendelkezésre állt adatok tanúsága szerint a Lacuna Kft.-nek sem támogatás-visszafizetési, sem bírságfizetési kötelezettsége nem állt fenn a Munkaerő-piaci Alappal szemben, így erről igazolás csatolása sem volt megkövetelhető.
Kötelező volt ugyanakkor a Kbt. 46. § (4) bekezdésének megfelelő nyilatkozattétel a részéről, amelynek azonban eleget tett (továbbá APEH-igazolást is csatolt).
Mindebből következően jogszerűen jutott az elsőfokú bíróság azon következtetésre, hogy az alperesi marasztalás a Kbt. 71/A. § (2) bekezdésére hivatkozással megalapozatlan volt, a Lacuna Kft. ajánlata a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja alapján nem volt érvénytelennek tekinthető, és így a felperes Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja szerinti szankcionálása is jogszabálysértő volt.
Minderre tekintettel - a fenti kiegészítéssel - a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fellebbezési eljárásban felmerült felperesi perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság az alperest a Pp. 78. § (1) bekezdése és 86. § (3) bekezdése szerint kötelezte.
A feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentességére tekintettel a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (1) bekezdése és 14. §-a értelmében az állam viseli.
Budapest, 2003. május 22.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Fekete Ildikó s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Kovács Ákos s. k.,
bíró
