FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (5835)
13.K.33.276/2002/7.
A Fővárosi Bíróság a Haszonicsné dr. Ádám Mária ügyvéd (1134 Budapest, Huba u. 10. 1/104.) által képviselt FŐKERT Parkfenntartó Kertészeti Szolgáltató Kft. (1149 Budapest, Limanova tér 25.) felperesnek a dr. Nagy László Gábor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85., hiv. sz.: D.520/13/2002.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében amely perben az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott a dr. Balla Miklós ügyvéd (1068 Budapest, Benczúr u. 39/B.) által képviselt Budapest-Zugló Önkormányzata (1145 Budapest, Pétervárad u. 2.) I. r. és a dr. Papcsák Ferenc ügyvéd (2083 Solymár, Panoráma u. 67.) által képviselt LIÁN Kht. (1119 Budapest, Thán K. u. 3-5. ) II. r. beavatkozó - meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy a Fővárosi Illetékhivatal felhívására fizessen meg az államnak 10 000 (tízezer) Ft feljegyzett kereseti illetéket, valamint 15 napon belül az alperesnek
10 000 (tízezer) Ft, az I. és a II. r. beavatkozónak is külön - külön 10 000 (tízezer) - 10 000 (tízezer) Ft perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell írásban,
5 példányban, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve benyújtani.
INDOKOLÁS
A Budapest-Zugló Önkormányzata mint ajánlatkérő a 2001. április 11-én közzétett ajánlati felhívásával nyílt közbeszerzési eljárást indított a közbeszerzésekről szóló
1995. évi XL. törvény ( a továbbiakban: Kbt.) 32.§ (1) bekezdés alapján, amely szerint a tulajdonában és a polgármesteri hivatal kezelésében lévő parkok, játszóterek, zöldfelületek, összesen 1 700 000 m2 és 36 500 db utcai sorfa fenntartási munkáira vonatkozóan kérte ajánlatok, ennek keretében vállalkozási szerződés benyújtását.
Az ajánlati felhívás 13. a) pontja értelmében az ajánlatok elbírálása az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján történik. A bírálati részszempontokat és a súlyszámokat az ajánlatkérő a 13. b) pontban határozta meg a következők szerint:
részszempontok súlyszámok
- ajánlati ár 10
- az azonnali beavatkozást igénylő munkák esetén a dokumentációban kiírt mértéknél rövidebb helyszínre érkezési és balesetveszély-elhárítási idő megajánlása (órában megadva) 5
- az éves áremelés mértéke 3
- késedelmes teljesítés esetén a dokumentációban kiírt mértéken felül vállalt kötbér mértéke 1
Az értékelés során az egyes részszempontokra adható pontszám alsó és felső határa: 1-10.
Az ajánlati felhívás 15. a) pontja rögzítette, hogy az eredményhirdetés időpontja az ajánlatok bontását követő naptól számított 15. nap 10.00 órája, amennyiben ez a nap nem munkanap, úgy az azt követő első munkanap 10 órája.
Az ajánlatkérő által kiadott ajánlati dokumentáció VII. részében közölt vállalkozási szerződéstervezet 2.2. pontja a következőket tartalmazta:
"A vállalkozó kötelezettséget vállal arra. hogy az azonnali beavatkozást igénylő munkák elvégzését - függetlenül attól, hogy a beavatkozás szükségessége mikor merül fel - a tudomásszerzéstől számított legfeljebb 12 órán belül megkezdi és a műszakilag szükséges legrövidebb időn belül befejezi. Ennek érdekében a vállalkozó munkaidőn kívül, valamint a heti pihenő- és munkaszüneti napokon ügyeletet tart fenn, amelyet a munkahelyi vezetővel azonos intézkedési joggal ruház fel. Jelen szerződés alkalmazása szempontjából azonnali beavatkozást igénylő munkáknak minősülnek mindazok a munkák, amelyeket az élet- és balesetveszély megszüntetése pl. balesetveszélyes játszószer, fa azonnali eltávolítása, meghibásodott lépcső, korlát, locsolóhálózat javítása, síkosságmentesítés stb. érdekében kell elvégezni."
A 2001. május 22-ig tartó ajánlattételi határidőben a felperesen kívül a Fővárosi Kertészeti Rt. és a Lián Kht. nyújtotta be ajánlatát.
A 2. bírálati részszempontnál a (azonnali beavatkozást igénylő munkák esetén a helyszínre érkezési és balesetveszély elhárítási idő megajánlása órában) a Lián Kht. 0,25 órát, a Fővárosi Kertészeti Rt. és a felperes egyaránt 0,30 órára vonatkozó időtartamra tett ajánlatot.
A Lián Kht. a 2001. május 15-én kötött bérleti szerződéssel a Sportfólió Kht.-tól bérbe vette 2001. május 15-től - 2001. június 15-i átadással - határozatlan időre a Budapest XIV. ker. Rákospatak u. 13-27. szám alatti stadion 24 m2-es területét 2 db konténer elhelyezésére, amelyből az egyik irodaként és öltözőként, a másik géptárolásra szolgál.
A Lián Kht. az ajánlatának 54. oldalán az azonnali beavatkozást igénylő munkák helyszínre érkezési és baleset-elhárítási idejének mértékénél rögzítette, hogy az ajánlat elkészítésével egy időben bérleti szerződést kötött a kerület területén, ill. szükség szerint további bérleti szerződéseket köt és a bérleti szerződés lehetőséget ad arra, hogy Zuglóban pályázati nyertességük esetén telephelyet alakítsanak ki, melyek biztosítják a nagyon rövid beavatkozási idő betartását. Rögzítette továbbá, hogy a zuglói telephelyen ( telephelyeken) külön favágó brigádot telepítenek állandóan készenlétben lévő kihelyezett kosaras gépkocsival, a kerületben folyamatos jelenlétet biztosítanak (minimum 2 fő vezető + brigádok), akikkel jelzés esetén azonnal (legkésőbb 0,25 órán belül) reagálni tudnak az elvégzendő feladatra. A Fővárosi Kertészeti Rt. a 2001. június 6-án kelt levelében közölte az ajánlatkérővel, hogy az ajánlati felhívás szerint eredményhirdetési időpontban - 2001. június 6-án a helyszínen megjelent, ekkor eredményhirdetésre nem került sor, ennek okáról és az eredményhirdetés új időpontjáról információval nem rendelkezik, ezért kérte az ajánlatát tárgytalannak tekinteni.
Az ajánlatkérő a 2001. június 7-én tartott eredményhirdetésen az eljárás győzteseként a Lián Kht-t hirdette ki 133 ponttal, míg a második helyezett a 109 pontot elért felperes lett.
Az eljárásról készült összegzés - egyebek között - tartalmazta az ajánlattevők nevét, az ajánlatok elbírálásának részszempontjait és a részszempontokra adott pontszámokat.
Az 1. részszempontra (ajánlati ár) a Lián Kht. 7 (súlyszámmal megszorozva 70) pontot, a Fővárosi Kertészeti Rt. 1 (súlyszámmal megszorozva 10) pontot, a felperes 10 (súlyszámmal megszorozva 100) pontot kapott.
A 2. részszempontnál (az azonnali beavatkozást igénylő munkák esetén a helyszínre érkezési és balesetveszély-elhárítási idő megajánlása órában) a Lián Kht 0,25 órát, a Fővárosi Kertészeti Rt. és a felperes egyaránt 0,30 órára vonatkozó időtartamot vállalt. E vállalásukra a Lián Kht. 10 (súlyszámmal megszorozva 50) pontot, a másik két ajánlattevő pedig 1-1 (súlyszámmal megszorozva 5-5) pontot kapott.
A 3. részszempontnál (az éves áremelés mértéke) az ajánlatkérő mindhárom ajánlattevő részére 1 (súlyszámmal megszorozva 3) pontot adott.
A 4. részszempontnál (késedelmes teljesítés esetén vállaltnapi kötbér mértéke) a Lián Kht. 10 (súlyozottan is 10), a másik két ajánlattevő 1-1 (súlyozottan is 1-1) pontban részesült.
Az értékelési pontszámokat az ajánlatkérő azzal indokolta, hogy a pontszámokat 1-10 pont között az egyes részszempontokra tett ajánlatok egymáshoz viszonyított aránya szerint állapították meg, alapul véve azt, hogy a legkedvezőtlenebb ajánlat 1 pontot, a legkedvezőbb pedig 10 pontot ér.
A felperes (I. r. kérelmező) a 2001. június 14-én előterjesztett - utóbb kiegészített, ill. módosított - jogorvoslati kérelmében kérte az alperestől a jogsértés megállapítását, az ajánlatkérő döntés megsemmisítését és a szerződéskötés megtiltását. Hivatkozott arra, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban meghirdetettől - 2001. június 6. napjától - eltérő időpontban, 2001. június 7-én 10.00 órakor tartotta meg az eredményhirdetést, ezt nem indokolta, és a Fővárosi Kertészeti Rt. visszavont ajánlatát is értékelte.
Vitatta továbbá a nyertes ajánlatával kapcsolatban a 2. bírálati részszempontra megállapított pontértékeket. Ezzel kapcsolatban előadta, hogy annak értékelésénél az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 55.§ (6) bekezdését és a 48.§ (1) bekezdését, mivel az azonnali beavatkozást igénylő munkák esetén a helyszínre érkezési és balesetveszély elhárítási idő vonatkozásában 0,30 órát ajánlott, erre az ajánlatkérő 1 pontot adott, a nyertes a 0,25 óra ajánlatára pedig a maximális 10 pontot kapta, amely a súlyszámmal felszorozva a nyertes javára 45 pont különbséget eredményezett. Hivatkozott arra is, hogy az ajánlatkérő órában megadva kérte megjelölni a helyszínre kiérkezés és az elhárítási munkák megkezdésének idejét, így eltért az órában történő ajánlatadás értékelési módtól. Hangsúlyozta, hogy az ajánlatkérő illetékességi területén több telephellyel rendelkezik, ezért tudta vállalni, hogy 30 percen belül a helyszínre kiérkezik és az elhárítást megkezdi, a nyertesnek azonban a XIV. kerületben nincs telephelye, így az időtartamra vonatkozó vállalása eleve kétséges. Utalt a Budapest XIV. Kerületi Rendőrkapitányság által kiadott kérelméhez is csatolt - szakvéleményre, amely szerint megkülönböztető jelzés használata esetén 10-15 perc leforgása alatt érhető el a kerületen belül valamely helyszín. Álláspontja szerint a saját ajánlata és a nyertes ajánlattevő reálisnak tekintett vállalása egyenértékű, így elbírálva az összességében legkedvezőbb ajánlatot a felperesi Kft. tette.
A Fővárosi Kertészeti Rt. (II. r. kérelmező) 2001. június 18-án nyújtott be jogorvoslati kérelmet az alpereshez, amelyben szintén a jogsértés megállapítását és az ajánlatkérői döntés megsemmisítését kérve kifogásolta az eredményhirdetés időpontjának megváltoztatását és visszavont ajánlatának elbírálását.
Az alperes a D.383/3/2001. számú határozatával a szerződéskötést megtiltotta, majd a D.383/612001. számú határozatával mindkét jogorvoslati kérelmet elutasította.
Az ajánlatkérő a nyertes ajánlattevővel a vállalkozási szerződést 2001. július 18-án megkötötte.
A Fővárosi Kertészeti Rt. keresettel élt a jogorvoslati kérelmet elutasító alperes határozat ellen. A Fővárosi Bíróság a 2002. június 25-én kelt 12.K.32.213/2001/7. számú - jogerős - ítéletével az alperes D.383/6/2001. számú határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte, megállapítva azt, hogy az ügyben a tényállás további tisztázására van szükség. Előírta annak vizsgálatát, hogy az eredményhirdetés egy nappal későbbi időpontban való megtörténte adminisztratív okra vezethető-e vissza, továbbá szükségesnek látta az Rt. által benyújtott pályázat visszavonásának körülményei és a Lián Kht. által vállalt időtartam reális volta tekintetében is a tényállás ellentmondásmentes megállapítását.
Az új eljárásban a kérelmezők a korábbi jogi álláspontjukat fenntartották. Becsatolták a 2001. július 18-án felvett azon jegyzőkönyvet, amely szerint az ajánlatkérő és a nyertes ajánlattevő megállapodtak abban, hogy az azonnali beavatkozást igénylő munkák elvégzésének megkezdésére vállalt 0,25 órát 2001. augusztus 31-ig 12 órára növelik, tekintettel a vállalkozó felkészülési lehetőségének hiányára. Hivatkoztak arra, hogy a jegyzőkönyvben foglaltak alátámasztják a nyertes által megjelölt időtartam teljesítésének lehetetlenségét, de a nyertes részéről a hamis adatszolgáltatást is.
Az alperes a 2002. október 14-én kelt D.520/13/2002. számú határozatával a jogorvoslati kérelmeknek részben helyt adva megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 55.§ (1) és (2) bekezdését, egyebekben pedig a jogorvoslati kérelmeket elutasította.
A határozat indokolása szerint az ajánlatkérő azzal, hogy az ajánlati felhívásban meghatározott időpontban eredményhirdetést nem tartott, megsértette a Kbt. 55.§ (1) bekezdésnek rendelkezését, azzal pedig, hogy az eredményhirdetés elhalasztásáról annak időpontja után adott írásban tájékoztatást az ajánlattevők részére, a Kbt. 55. § (2) bekezdését sértette meg. A II. r. kérelmező tekintetében megállapította, hogy a jogorvoslati kérelme egyes részeivel kapcsolatban külön-külön kell vizsgálni az ügyfélképességet. A II. r. kérelmező az ajánlatának visszavonását követően a közbeszerzési eljárás további - értékelési - szakaszában jogszerűen már nem vehetett részt, az ajánlat visszavonása után jogos érdeke már nem fűződhet a közbeszerzési eljárás további szakaszához, ezért - a Kbt. 79.§ (3) bekezdésére tekintettel - megalapozottan nem vitathatja a Kbt. 55.§ (6) bekezdésének valamint az 59.§ (1) bekezdésének megsértését.
Az alperes leszögezte, hogy az ajánlatkérőnek csak két - a nyertes és az II. r. kérelmező által benyújtott - ajánlatot kellett volna összehasonlítania és értékelnie. Rámutatott arra, hogy az I. r. kérelmező az ajánlatkérő értékelését csak a második bírálati részszempont keretében sérelmezte. Azzal, hogy két ajánlat maradt, új helyzet állt elő, így az alperesnek minden részszempont tekintetében újra el kellett végeznie a két ajánlat összehasonlítását, figyelemmel arra is, hogy az ajánlatkérő az ajánlatok értékelésére sem az ajánlati felhívásában, sem a dokumentációjában nem adott közre módszertani előírást.
Az 1. bírálati részszempontnál (ajánlati ár) a Lián Kht. az első évre - bruttó értékben, kerekítve - 117,5 M Ft-ot, az I. r. kérelmező 108,9 M Ft-ot jelölt meg ajánlati árként. Ez utóbbi 10 pontot, az előbbi 9 pontot ér. (súlyszámmal szorozva I. r. kérelmező 100 pont, míg a Lián Kht. 90 pont).
A 2. bírálati részszempont (az azonnali beavatkozást igénylő munkák esetén a dokumentációban kiírt mértéknél rövidebb helyszínre érkezési és balesetveszélyelhárítási idő megajánlása órában megadva) esetében az alperes megállapította, hogy az ajánlati felhívás szerint az ajánlatkérő egyértelműen a helyszínre érkezési időre várt ajánlatot, és a kért adatot órában jelölte meg. Az alperes álláspontja szerint ez egyértelműen időbeli mértékegységet jelent és nem értelmezhető úgy, hogy minden egy órán belül megjelölt időtartam azonos értékű ajánlati elemnek tekintendő.
A Lián Kht. által megjelölt időtartam lehetetlenségével kapcsolatban az alperes arra az álláspontra helyezkedett, hogy e kérdés már a szerződés teljesítése körébe tartozik, de a Fővárosi Bíróság ítélete alapján megvizsgálta az I. r. kérelmező ezen kérelmi elemét is. Ennek során figyelemmel volt a kerület kiterjedésére, földrajzi és tömegközlekedési sajátosságaira (nevezetesen a kerület viszonylag széles, egyenes főútvonalaira, többnyire négyzethálós úthálózat-szerkezetére). Megállapította, hogy a dokumentációban közölt kerületi fenntartású belterjes zöldterületek, továbbá a baleseti szempontból elsődlegesnek tekinthető játszóhelyek a XIV. kerületben viszonylag koncentráltan (nagy lakótelepek a Kerepesi, Füredi, Nagy Lajos király, Egressy, Kacsóh Pongrác utak mellett/között) helyezkednek el. Megállapította továbbá, hogy az ORFK Közlekedésrendészeti Főosztályának, valamint a XIV. Kerületi Rendőrkapitányságnak - az I. r. kérelmező által benyújtott - állásfoglalásai szerint a kerület két legtávolabbi pontja közötti távolságot 15-25, illetve 10-15 perc alatt lehet megtenni gépkocsival, megkülönböztető jelzés használata mellett. A Lián Kht. által benyújtott menetrendi kivonat szerint a BKV Rt. 32-es autóbuszainak Örs vezér tere és a Kacsóh Pongrác úti megálló közötti vonalszakasz átlagos menetideje 13 perc.
A fentieken túlmenően az alperes azt is vizsgálta, hogy a nyertes ajánlatában tett-e, és hogyan tett ajánlatot ezen részszempont keretében, illetve annak indokolása - a teljesíthetőségre tekintettel - mennyire volt alapos. Az alperes megállapította, hogy a Lián Kht. az ajánlata 54. oldalán részletesen ismertette, hogy az azonnali beavatkozást igénylő munkák elvégzésére telephely kialakítására bérleti szerződést kötött, nyertessége esetén további bérleti szerződéseket köt, külön favágó brigádot szervez és telepít állandóan készenlétben lévő kihelyezett kosaras gépkocsival, a kerületben folyamatos jelenlétet biztosít (minimum 2 fő vezető + brigádok), akikkel jelzés esetén azonnal (legkésőbb 0,25 órán belül) reagálni tud. Minderre figyelemmel az alperes azt állapította meg, hogy a negyedórás helyszínre érkezés kerületen belül, a vállalt feladatnak megfelelően, a XIV. kerületen belül telepített és állandóan készenlétben álló gépkocsi alkalmazása esetén és megkülönböztető jelzés helyett figyelmeztető jelzés használata esetén sem lehetetlen.
Az alperes megjegyezte, hogy a fenti kérdés nem alkalmassági kritérium volt, hanem bírálati részszempont, továbbá sem az ajánlati felhívás, sem a dokumentáció nem tartalmazott az azonnali beavatkozást igénylő munkák elvégzésével kapcsolatos előírást.
Az alperes e bírálati részszempontnál megállapította, hogy a Lián Kht. 0,25 órát, az I. r. kérelmező 0,5 órát ajánlott, ezen ajánlati elemek összehasonlíthatók, ennek alapján a Lián Kht. ajánlata 10 pontot, az I. r. kérelmezőé 5 pontot (súlyszámmal szorozva I. r. kérelmező ajánlata 25 pontot, míg a Lián Kht. ajánlata 50 pontot) ér. Az ajánlatkérő e bírálati részszempont során csak a felső időtartamhatárt szabályozta, az alsót nem. A Lián Kht. által vállalt 0,25 órás időtartam teljesítése igen komoly műszaki és szervezési feladat megoldását kívánja a nyertestől, de e feladat nem megoldhatatlan. Amennyiben a Lián Kht. a teljesítés során mégsem tudja vállalását teljesíteni, arra már nem a Kbt., hanem a Ptk. szerződés teljesítésére vonatkozó szabályai az irányadók.
A 3. bírálati részszempont (az éves áremelés mértéke) keretében mindkét ajánlattevő a KSH inflációs rátájának 50%-át kívánta érvényesíteni, ezért mindkét ajánlat egyaránt 10-10 (súlyszámmal szorozva 30-30) pontot ér.
A 4. bírálati részszempontnál (késedelmes teljesítés esetén a dokumentációban kiírt mértéken felül vállalt kötbér mértéke) a Lián Kht. 500 E Ft/nap, az 1. r. kérelmező 350 e Ftlnap kötbért ígért a késedelmes teljesítés esetére. így az előbbi ajánlat 10, az utóbbi 7 pontot (súlyszámmal szorozva I. r. kérelmezőé 7 pontot, míg a Lián Kht-é 10 pontot) ér.
Fentiek alapján az alperes megállapította, hogy a bírálati részszempontok tartalmi elemeinek összehasonlítása után az összességében legelőnyösebb ajánlatot a Lián Kht. tette (90 + 50 + 30 + 10 = 180 pont), az I. r. kérelmező (100 + 25 + 30 + 7 = 162 pont) pedig a második helyezett lett.
Az alperes álláspontja szerint az ajánlatkérő annak ellenére jogszerű döntést hozott, hogy bírálatában számolt az eredményhirdetést megelőzően visszavont ajánlattal, így sem a Kbt. 55.§ (6) bekezdését, sem az 59.§ (1) bekezdését nem sértette meg.
Az alperes ezt követően az I. r. kérelmező által becsatolt jegyzőkönyvvel kapcsolatos kérelmi elem elkésettségét vizsgálta meg. Megállapította, hogy az I, r. kérelmező a 2002. szeptember 24-én tartott jogorvoslati tárgyaláson becsatolt egy, az ajánlatkérő és a nyertes között 2001. július 18-án felvett jegyzőkönyvet, amelyben - többek között - a két fél megállapodott abban, hogy a nyertes ajánlatában szereplő, azonnali munkák megkezdésére vállalt negyedórát - a nyertes felkészülési lehetőségének hiányára tekintettel - 12 órára növelik 2001. augusztus 31-ig. Utalt arra, hogy e megállapodás kapcsán az 1. r. kérelmező egyrészt a bírálati részszempontra tett nyertesi ajánlat lehetetlenségének bizonyítását látja, illetve javasolja nyertes hamis adatszolgáltatásának megállapítását. Az I. r. kérelmező 2001. augusztus 17-én az általa a jogorvoslati eljáráson becsatolt jegyzőkönyvet az D.383/6/2001. számú határozat bírósági felülvizsgálata során a Fővárosi Bíróság részére benyújtotta, ennek alapján a jegyzőkönyvről és tartalmáról legkésőbb annak a bírósághoz való benyújtásának időpontjában tudomást szerzett, így a Kbt. 79. § (7) bekezdése szerinti 15 napos jogvesztő határidőt ezen időponttól kell számítani. Ennek alapján legkésőbb 2001. szeptember 1-jén lehetett volna a jogvesztő határidőn belül benyújtani ezzel a jegyzőkönyvvel, illetve tartalmával kapcsolatos jogorvoslati kérelmet, de az I. r. kérelmező ezen kérelmi elemét csak a 2002. szeptember 3-án megindított jogorvoslati eljárásban tette a jogorvoslati kérelem részévé, így a 15 napos jogvesztő határidőt sokszorosan túllépte.
Az alperes az eset összes körülményének mérlegelése alapján, a megállapított jogsértések súlyára, illetve azok bekövetkezésének körülményeire is tekintettel az elkövetett jogsértésekkel kapcsolatban a minimális mértékű bírság kiszabását is túlzott mértékű szankciónak tartotta, ezért az ajánlatkérővel szemben bírságot nem szabott ki.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata és annak megállapítása iránt, hogy az ajánlatkérő a Kbt. 55.§ (1)-(2) bekezdései mellett a Kbt. 55.§ (6) bekezdését és az 59.§ (1) bekezdését is megsértette.
Előadta, hogy az alperes az előterjesztett jogorvoslati kérelmükben foglaltakat helytelenül mérlegelte, az új eljárása során nem a Fővárosi Bíróság iránymutatása és a Kbt. rendelkezései szerint járt el, és a Kbt.-ből helytelen jogi következtetést vont le. Egyetértett a határozatban foglalt jogszabályi rendelkezések megsértésére vonatkozó alperesi megállapítással és az alperes azon következtetésével, hogy a FŐKERT Rt. ajánlatának visszavonására tekintettel az ajánlatkérőnek az értékelés során két ajánlatot kellett értékelnie. Hivatkozott arra, hogy az alperes a határozatában az értékelést elvégezve jutott olyan megállapításra, miszerint az ajánlatkérő jogsértő eljárása mellett sem követett el olyan törvénysértést, mely az eljárás eredményét befolyásolta volna, és ennek alátámasztására lényegében elvégezte az ajánlatok értékelését.
A felperes álláspontja szerint az alperes az ajánlatokat jogsértően, az ajánlattevő által készített dokumentumokban foglaltak figyelmen kívül hagyva értékelte. Utalt arra, hogy az ajánlatkérő a részszempontok alsó és felső ponthatárát 1-10 között határozta meg, és - az alperes megállapításával ellentétben - az ajánlatok értékeléséről készített "Összegzés" c) pontja egyértelműen tartalmazza azt a rendelkezést, miszerint az ajánlatkérő az értékelési pontszámokat 1-10 pontok között oly módon határozta meg, hogy a legkedvezőtlenebb ajánlat 1 pontot, a legkedvezőbb pedig 10 pontot ér. Erre az elvre figyelemmel az ajánlati ár tekintetében a felperesnek 100 pontot, míg a Lián Kht. részére - az 1 pontot figyelembe véve - 10 pontot kellett volna az értékelés során adni.
A felperes kifogásolta, hogy az alperes részletes vizsgálat alá vette a 2. részszempontra tett ajánlatokat, és a felek által becsatolt iratokból kiindulva úgy ítélte meg, hogy a nyertes ajánlatnak minősített LIÁN Kht. ajánlatában megjelölt 15 perces határidő teljesítése nem lehetetlen, de e kérdés eldöntéséhez szakértőt nem vett igénybe.
A felperes fenntartotta a korábbi és az új eljárás során tett azon állítását, hogy Zugló területén, a megkülönböztető jelzés nélküli járművek esetében a KRESZ szabályait figyelembe véve a nyertes ajánlatában megjelölt időtartam nem teljesíthető, amelyet a megkötött szerződés módosítása is alátámaszt. Sérelmezte, hogy az erre vonatkozó dokumentumot mint bizonyítékot az alperes nem vette figyelembe a döntésekor, illetve azt elkésett beadványnak minősítette, holott azt nem jogorvoslati kérelemként terjesztették elő.
A felperes hivatkozott arra, hogy a fentiek, valamint az alperes határozatában foglalt egyéb pontszámok figyelembevételével - alkalmazva az ajánlatkérő pontozási szabályait - megállapítható, hogy a LIÁN Kht. pontszáma: 10 + 50 + 30 + 10 = 100, a felperesi pontszám pedig 100 + 5 + 30 + 1=136. Az alperes az ajánlatkérő által alkalmazott módszertől eltért, amely nem csupán jogellenes, hanem a közbeszerzési eljárás értékelése szempontjából az eredményt közvetlenül befolyásoló megállapítás volt, mivel az ajánlatok alapján a felperes a nyertes ajánlattevő. A pontozásból következően tehát helytelen az alperes azon megállapítása, hogy jogszerűen határozott az ajánlatkérő, és nem sértette meg a Kbt. 55. §. (6) bekezdését és az 59.§ (1) bekezdését.
A felperes utalt arra is, hogy a Lián Kht. az ajánlat megtételekor nem rendelkezett zuglói székhellyel, ill. telephellyel, és a 2. részszempontra tett vállalás teljesíthetőségének az ajánlat megtételének időpontjában kell fennállnia.
Az alperes - fenntartva a határozatában foglaltakat - a kereset elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a 2. bírálati részszemponthoz tartozó ajánlati elemek vizsgálata során - a felperes által csatolt iratokra is tekintettel - nem látta szükségesnek szakértő igénybevételét, mert a becsatolt dokumentumok elegendő mértékben bizonyították, hogy a határozat indokolásában részletesen kifejtett feltételek esetén nem lehetetlen a nyertes 2. bírálati részszempontra tett ajánlata.
Az ajánlatok értékelésével kapcsolatban előadta, hogy az ajánlatkérő az ajánlatok értékelésekor a Kbt. 55.§ (6) bekezdésében foglaltakat alkalmazta, az általa meghatározott 1 és 10 pont között pontozott. A pontozás módszerét azonban az akkori Kbt. nem szabályozta, két ajánlat esetén a ponttartomány minimumának és maximumának alkalmazása az ajánlatok tartalmától eltérő torzított pontszámokat eredményez. Jelen ügyben ajánlatkérő a három ajánlatot "vegyes" módszert alkalmazva pontozta, azaz a "legjobb" megkapta a maximumot, a "leggyengébb" a minimumot. A "harmadik" ajánlat pedig már arányosítva került pontozásra, a minimum és a maximum között, értelemszerűen a felhívásban megjelölt ponthatárok között. A felperes figyelmen kívül hagyta a kialakult új helyzetet, amelyben csak két ajánlat "maradt" versenyben, és az akkor hatályos Kbt. 55.§ (6) bekezdése nem tartalmazott olyan kitételt, hogy az ajánlatkérőnek mindenképpen ki kell osztania a maximális és a minimális határértékkel azonos pontértékeket. A megismételt jogorvoslati eljárásban megállapított ajánlatkérői jogsértés miatt előállt helyzetben az alperes a két ajánlat vonatkozásában már nem alkalmazhatta az ajánlatkérő három ajánlat értékelésekor alkalmazott "módszerét", mert akkor sérült volna a Kbt. 55.§ (6) bekezdésének második fordulata.
Az alperes hangsúlyozta, hogy a telephely megléte nem volt sem alkalmassági, sem értékelési szempont, és a 2001. július 18-án kötött megállapodásnak sincs jelentősége, mivel az már a szerződéskötést követő időszakra esik. A nyertes becsatolta a bérleti szerződést, ajánlatának tartalma alapján a 2. részszempontból tett vállalása teljesíthető volt.
Az alperes pernyertessége érdekében a perbe beavatkozó Budapest-Zugló Önkormányzata I. r. és a Lián Kht. II. r. beavatkozók szintén a kereset elutasítását indítványozták.
Az I. r. beavatkozó előadta, hogy a 2001. július 18-i jegyzőkönyvben a helyszínre érkezési idővel kapcsolatos megállapodást az indokolta, hogy az eredményhirdetést követően a nyertesnek biztosítani kellett a teljesítésre való felkészülést, a területre való felvonulást, telephelyek létesítését és a munka megszervezését.
A II. r. beavatkozó előadta, hogy az eljárás elhúzódása folytán a szerződéskötés ténye bizonytalan volt, a hivatkozott jegyzőkönyvben foglalt megállapodásra a technikai feltételek előkészítése miatt volt szükség, de az egy hónap letelte után részükről a 15 perces vállalás teljesíthetővé vált.
A felperes keresete alaptalan.
A bíróság az alperes határozatát az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. §-a és a Pp. 324.§ (2) bekezdés c) pontja alapján vizsgálta felül, a tényállást a felek nyilatkozatai és a közigazgatási iratok alapján állapította meg.
A bíróságnak a felperes keresete kapcsán abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a második bírálati részszempontból tett ajánlati elem értékelésével az ajánlatkérő megsértette-e a Kbt. 55.§ (6) bekezdését és az 59.§ (1) bekezdését, valamint jogsértő volt-e az alperes határozata azon okból, hogy az alperes az ajánlatok értékelését az "Összegzés"-ben közölt ajánlatkérői értékelési módszertől eltérően végezte el, valamint a II. r. beavatkozó által a 2 bírálati részszempontból tett vállalását teljesíthető vállalásnak tekintette.
Mindenekelőtt a bíróság leszögezi, hogy az felperes az 1. bírálati részszempontra vonatkozó ajánlatkérői értékelést a jogorvoslati kérelmében nem kifogásolta, így e tekintetben az alperesnek eljárási kötelezettsége sem volt. A felperes csak a keresetlevelében sérelmezte az ajánlatkérő által e részszempontra adott pontértékeket, de e kérdés vizsgálatára - a jogorvoslati eljárásban elmulasztott igényérvényesítés folytán - a bírósági felülvizsgálat nem terjeszthető ki. Erre figyelemmel a felperes keresetének az 1, elbírálási részszemponttal kapcsolatos előadását a bíróság az alperesi határozat jogszerűségének vizsgálata során nem értékelhette.
A Kbt. 26. § (2) bekezdése szerint a nyílt és a meghívásos eljárásban az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban meghatározza az ajánlattételi határidőt, az ajánlatok elbírálásának szempontjait és időpontját. Az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban, illetve a részletes szerződési feltételeket tartalmazó dokumentációban (a továbbiakban: dokumentáció) meghatározott feltételekhez, az ajánlattevő pedig az ajánlatához kötve van.
A Kbt. 34. § (1) bekezdése értelmében az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott feltételeknek megfelelő ajánlatokat
a) a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás vagy
b) az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján bírálja el.
A (2) bekezdés előírja, hogy az ajánlatkérő a felhívásban köteles meghatározni az (1) bekezdésben foglaltakra figyelemmel az általa választott elbírálási szempontot.
A (3) bekezdés szerint ha az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, a részvételi felhívásban jogosult, az ajánlati felhívásban köteles meghatározni
a) az összességében legelőnyösebb ajánlat megítélésére szolgáló részszempontokat;
b) részszempontonként az azok súlyát meghatározó - a részszempont tényleges jelentőségével arányban álló - szorzószámokat (a továbbiakban: súlyszám);
c) az ajánlatok részszempontok szerinti tartalmi elemeinek értékelése során adható pontszám alsó és felső határát, mely minden részszempont esetében azonos;
d) azt a módszert, amellyel megadja a ponthatárok [c) pont] közötti pontszámot, mely módszer minden részszempont esetében azonos.
A bíróság megállapította, hogy az I. r. beavatkozó az ajánlati felhívás 13. a) pontjában közölte az ajánlatok elbírálásának szempontját, eszerint az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánta nyertesként kiválasztani. A 13. b) pontban az I. r. beavatkozó meghatározta az elbírálási részszempontokat és azok súlyszámait, valamint rögzítette azt, hogy az értékelés során az egyes részszempontokra adható pontszám alsó és felső határa: 1-10. Az ajánlatok pontozására egyéb értékelési módszert az ajánlati felhívás nem tartalmazott, ezáltal az I. r. beavatkozó nem tett eleget a Kbt. 34.§ (3) bekezdés d) pontjában foglaltaknak, de ezen mulasztása miatt az érdekeltek jogorvoslattal nem éltek.
A bíróság rámutat arra, hogy az eljárásról készült összegzés nem pótolja az ajánlati felhívás tartalmi hiányosságait, az összegzésben közölt pontozási módszer a Kbt. 26.§ (2) bekezdésének második fordulatában rögzített ajánlatkérői kötöttség szempontjából nem értékelhető. Ebből következően az alperes nem járt el jogsértően akkor, amikor az ajánlatok értékelésekor az összegzésben közölt pontozási módszert figyelmen kívül hagyta.
A Kbt. 55. § (6) bekezdése értelmében az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálja el. Ha az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja választani, akkor az ajánlatoknak az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemeit a felhívásban meghatározott ponthatárok között értékeli úgy, hogy a legjobb ajánlati tartalmi elemre a maximális, a többi ajánlat ugyanazon részszempont szerinti tartalmi elemére pedig a 34. § (3) bekezdésének
d) pontja alapján a felhívásban meghatározott módszerrel számolt pontszámot adja. Majd az így az egyes tartalmi elemekre adott értékelési pontszámot megszorozza a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként összeadja. Az értékelési folyamatban az 59. § (2)-(3) bekezdéseiben foglaltakat is érvényesíteni kell. Az az ajánlat az összességében a legelőnyösebb, amelynek az összpontszáma a legnagyobb, vagy amelyet az egyenértékű (azonos összpontszámú) ajánlatok közül a 35. § (1) bekezdése vagy az 59. § (4)-(5) bekezdései alapján előnyben kell részesíteni.
A bíróság rámutat arra, hogy fenti jogszabályi rendelkezés nem írja elő az ajánlatkérő számára az általa meghatározott ponttartomány teljes kihasználását, így sem a legalacsonyabb pontszám kiosztása, sem ennek elmaradása önmagában nem minősül jogsértő eljárásnak.
A bíróság megállapította, hogy a felperes a jogorvoslati kérelmében az ajánlatkérői értékelést kizárólag a 2. elbírálási részszempont tekintetében sérelmezte, de ettől függetlenül az alperes valamennyi részszempont esetében vizsgálta az értékelés helyességét. A jogorvoslat kérelemben foglaltakat meghaladó alperesi vizsgálódás azonban a felperes számára jog- és érdeksérelemmel nem járt, ezért a bíróság ezt az alperesi eljárást nem értékelte az ügy érdemi eldöntésére kiható olyan lényeges eljárási jogszabálysértést, amely a határozat hatályon kívül helyezését indokolta volna.
A 2. bírálati részszemponttal kapcsolatban a bíróság leszögezi, hogy a budapesti XIV. kerületi székhely vagy telephely meglétét az I. r. beavatkozó nem támasztotta az ajánlatkérőkkel szemben alkalmassági, ill. érvényességi követelményként. Jelen esetben a II. r. beavatkozó által tett vállalás teljesíthetőségét mind az I. r. beavatkozónak, mind az alperesnek az ajánlat tartalma alapján kellett vizsgálnia.
A bíróság megállapította, hogy a II. r. beavatkozó vállalása az ajánlati dokumentáció részét képező vállalkozási szerződéstervezet 2.2. pontjában leírt ajánlatkérői követelményeket kétségkívül kielégíti. A II. r. beavatkozó az ajánlatának 54. oldalán részletes kifejtette a második elbírási részszempont körébe tartozóan már megtett intézkedéseit, ill. a vállalás teljesítése érdekében tervezett feladatait, amelyeknek dokumentálása nem volt ajánlatkérői követelmény.
A bíróság rámutat arra, hogy az alperes határozata helytállóan hivatkozott azokra a körülményekre, amelyek alapján a II. r. beavatkozó vállalásának teljesíthetősége nem volt kizárható. A bíróság azonban azt hangsúlyozza, hogy a második részszempontra tett ajánlattétel teljesítése nyilvánvalóan függ a kerületben már létesített, ill. létesítendő telephelyek elhelyezkedésétől, számától, felszereltségétől, így arra a kérdésre, hogy a II. r. beavatkozó az általa megjelölt időtartam alatt a kerület adott helyszínére érkezik-e és a balesetveszély elhárítást megkezdi-e - a vállalás jellegéből adódóan - kizárólag a szerződés teljesítésének időszakában adható válasz.
A Kbt. 59. § (1) bekezdése alapján az eljárás nyertese az, aki az ajánlatkérő részére az ajánlati felhívásban (és a dokumentációban) meghatározott feltételek alapján a 34. § (1) bekezdésében meghatározott elbírálási szempontok egyike szerint a legkedvezőbb ajánlatot tette. Az ajánlatkérő csak az eljárás nyertesével vagy visszalépése esetén, ha azt az ajánlati felhívásban előírta - az eljárás eredményének kihirdetésekor a következő legkedvezőbb ajánlatot tevőnek minősített személlyel kötheti meg a szerződést.
A bíróság megállapította, hogy a második részszempontnál a II. r. beavatkozó kétségkívül a felperestől kedvezőbb vállalást tett, így a két ajánlati elem egyező értékelését a felperes alaptalanul kérte számon az ajánlatkérőtől. Ugyanakkor a bíróság azt is megállapította, hogy az ajánlatkérő a legjobb ajánlatot tevő II. r. beavatkozónak a maximális, míg a legrosszabb ajánlatot tevő felperes részére a minimális pontszámot adta. Ezt a pontozást a felperes önmagában nem kifogásolta, mert saját jogi álláspontja szerint is az ajánlatkérőnek az ajánlatokat az eljárásról készült összegzésben közölt pontozási elv - a legkedvezőtlenebb ajánlat 1 pont, a legkedvezőbb pedig 10 pont elve - alapján kellett elbírálnia. Minderre figyelemmel a bíróság nem látott lehetőséget arra, hogy e részszempontból az ajánlatkérői értékelés jogsértő voltát megállapítsa.
A kifejtettek alapján a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes határozata, ill. az
ajánlatkérői értékelés a felperes által megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért a felperes keresetét elutasította.
A felperes a Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján köteles az alperes és a beavatkozók költségeit megfizetni.
A kereseti illeték viselése a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul.
Budapest, 2003. május 7.
Nagyné dr. Fürjes Erzsébet s. k.,
bíró
