LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG (5954)
Kf.VI.37.728/2001/6.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Komlódi Ügyvédi Iroda (üi.: dr. Komlódi András ügyvéd, 7621 Pécs, Jókai u. 25.) által képviselt Farkas + Társa Kft. (7635 Pécs, Bagolydűlő 19.) felperesnek a dr. Eke Pekács Tibor jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen - akinek pernyertessége érdekében a dr. Hasznos Árpád jogtanácsos által képviselt Mecsekért Környezetvédelmi Rt. (7633 Pécs, Esztergár L. u. 19.) beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2001. május 31. napján kelt 3.K.35.809/2000/4. számú ítélete ellen a felperes által 5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
ÍTÉLETET:
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek és az alperesi beavatkozónak 10 000-10 000 (tízezer-tízezer) forint fellebbezési eljárási költséget.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
INDOKOLÁS
A beavatkozó - mint ajánlatkérő - a Közbeszerzési Értesítő 2000. június 5-i, 27. számában tette közzé ajánlati felhívását nyílt eljárás megindítására, "1150 m nyomvonalhosszban, 2 db ipari vízvezeték fektetése, a hozzá tartozó akna megépítésével" tárgyában az ajánlati dokumentáció szerint.
Az ajánlatok bontási idejére - 2000. augusztus 15-ére - ajánlatot nyújtott be a felperes, az Alterra Kft., a Technomont Kft., a Pécsi Vízépítő Kft., a Kőolajvezetéképítő Rt., a Platina-Bau Kft. és a Délviép Kft.
Az elbírálás szempontja a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás volt.
A beavatkozó hiánypótlási lehetőség biztosítását követően, 2000. augusztus 29-én az Alterra Kft.-t hirdette ki nyertesnek.
A felperes ajánlatát érvénytelennek minősítette, mivel nem tett eleget a dokumentáció 4. b) pontjában foglaltaknak, összegszerűséget magában foglaló nyilatkozatot nem csatolt a megkövetelt felelősségbiztosítás mértékéről.
A felperes jogorvoslati kérelmet nyújtott be a beavatkozó döntéséhez kapcsolódóan, kifogásolva ajánlata érvénytelennek nyilvánítását. Arra hivatkozott, hogy a felelősségbiztosítási szándéknyilatkozat megfelelt az ajánlati dokumentáció feltételeinek, így azt nem lehetett volna érvénytelennek nyilvánítani, amelynek hiányában valószínűleg az eljárás nyertese lett volna, mivel ő adta a legalacsonyabb összegű ajánlatot.
A beavatkozó a nyertes ajánlattevővel a vállalkozási szerződést 2000. szeptember 7. napján megkötötte.
Az alperes 2000. október 2. napján kelt, D.411/6/2000. számú határozatában a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította.
Határozatának indokolásában a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 37. § (1) bekezdésére, 43. § (1) bekezdésére és 52. § (2) bekezdés d) pontjára hivatkozott.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, megváltoztatását, a beavatkozó eljárásához kapcsolódóan a Kbt. 24. § (2) bekezdése, 43. § (1) bekezdése, 52. § (2) bekezdés d) pontja és 59. § (1) bekezdése megsértésének kimondását, valamint pénzbírság kiszabását kérte.
Állította, hogy ajánlata az ajánlati felhívás és dokumentáció követelményeinek megfelel.
Előadta, hogy a "minimum 50 millió Ft értékhatárra" fordulat sem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a biztosítótársaság megtagadja a biztosítási szerződés megkötését egy későbbi időpontban.
Álláspontja szerint a biztosító társaság 5 millió Ft értékhatárra a szerződést megkötötte volna.
Úgy nyilatkozott, hogy a két megfogalmazás között tulajdonképpen nincsen különbség, csak annyi, hogy az "értékhatárra" kifejezés magyartalan, valójában értelme nincs.
A felperes a Magyar értelmező Kéziszótár "-ig" rag helyes jelentésének, továbbá a "-ra/-re" rag értelmezésének magyarázatát ismertette azzal, hogy éppen a beavatkozó megfogalmazása volt ellentmondásos.
Álláspontja szerint az alperes egyes kifejezések nyelvtani értelmezését taglalva ilyen súlyú kérdésekben döntést nem hozhat. A Kbt. és az eljárás szelleme az, hogy a legkedvezőbb ajánlatot szigorú eljárási szabályok között az ajánlatkérő meglelje, nem az, hogy a közbeszerzési szabályokat arra használják fel, hogy egyes ajánlattevőket egyes nyelvtani ragok használata miatt kizárjanak. Utalt a felperes az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 2. § (1) és (2) bekezdésének sérelmére is.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a Kbt. 79. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Áe. 2. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy az Áe. felperes által hivatkozott alapelveinek megvalósulását az alperes, eljárása során, a Kbt. rendelkezéseinek érvényre juttatásával, az eljárási szabályok Áe. szerinti - a Kbt.-ben megfogalmazott eltérésekkel való - alkalmazásával valósítja meg.
Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperes hivatkozását az ajánlati dokumentáció 4. b) pontjában foglaltak nyelvtani pontatlanságára - és ekként ellentmondásosságára -, mivel az ajánlati felhívás és dokumentáció vizsgálatát a jogorvoslatra nyitva álló határidőn belül senki nem kezdeményezte, az a jelen eljárás során már nem kifogásolható.
Ekként az alperes - eljárása során - helytállóan járt el akkor, amikor a dokumentáció 4/b. pontját összevetve az ajánlattal, vizsgálta azt, hogy a felperes ajánlata érvényesnek tekinthető-e vagy sem, ehhez képest követett-e el a beavatkozó jogszabálysértést vagy sem.
Osztotta az elsőfokú bíróság az alperes jogi álláspontját, mely szerint érvénytelen az az ajánlat, amely a Kbt. 43. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek nem felel meg, tehát az ajánlati felhívásban, illetve dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeket nem teljesíti.
A dokumentáció 4. b) pontja olyan szándéknyilatkozat csatolását várta el az ajánlattevőtől, amely minimum 5 millió Ft értékhatárra szól. Helytállóan jutott az alperes arra a megállapításra, hogy a felperesi ajánlat ezen követelménynek nem felelt meg.
Az ajánlati dokumentáció minimum 5 millió Ft értékhatárra szóló felelősségbiztosítást - és ekként szándéknyilatkozatot - követelt meg, a felperes által csatolt nyilatkozat pedig ezt a követelményt nem teljesíti, mivel a megfogalmazás maximum 5 millió Ft-ra szól. Ezért nem fogadta el az elsőfokú bíróság a felperes hivatkozását arra, hogy a kívánt, illetőleg a teljesített nyilatkozat megfogalmazása között nincs különbség. A per eldöntése szempontjából - a bíróság álláspontja szerint - nincs jelentősége annak, hogy adott szándéknyilatkozat kibocsátását követően a biztosítótársaság szerződést köt-e vagy sem, hiszen a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az ajánlati felhívásban és dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek az ajánlat megfelel-e vagy sem.
Azt állapította meg a bíróság, hogy a felperes ajánlata nem felel meg a dokumentációban foglaltaknak, az a Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja szerint érvénytelen.
Helytállóan utasította el tehát a felperes jogorvoslati kérelmét az alperes.
Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy a Kbt. 25. §-ának rendelkezései szerint a Kbt. szabályaitól - így az érvénytelenségre vonatkozó előírásoktól is - csak annyiban lehet eltérni, amennyiben azt a törvény kifejezetten megengedi. Ezért nem csupán a nyelvtani szabályok kiterjesztő vizsgálatát, hanem a Kbt. konkrét szabályai alkalmazásának biztosítását jelentette az alperes eljárása, amely során a Kbt. szabályai, és így az Áe. alapelvei sem sérültek.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett; annak megváltoztatását és a kereseti kérelmének megfelelő döntés hozatalát, továbbá a Kbt. 88. § (1) bekezdés d) és f) pontjaiban foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Álláspontja szerint helytelen a bíróság azon állásfoglalása, miszerint az ajánlati felhívásban és dokumentációban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek ajánlata nem felelt meg.
A biztosító társaság szándéknyilatkozatából - ha nem is jelöli meg számszerűen a felelősségbiztosítás mértékét - abból egyértelműen következik, hogy a felelősségbiztosítás mértéke 5 millió Ft.
A szándéknyilatkozat egyértelműen utal a közbeszerzés tárgyára és az ősszegszerűséget akként jelöli meg, hogy "a pályázati kiírásban megjelölt értékhatárig" köt biztosítási szerződést társaságukkal.
Ez a nyilatkozat félreértésre okot nem adó módon került a biztosítótársaság által definiálásra.
Az ajánlatkérő által hivatkozott összegszerűség hiánya - mint az elutasítás indoka - számára elfogadhatatlan. Álláspontja szerint a döntőbizottság határozata jogszabálysértő, a Kbt. 24. § (1), (2) bekezdésébe, 43. § (1) bekezdésébe, 52. § (2) bekezdés d) pontjába és 59. § (1) bekezdésébe, valamint az Áe. 2. § (1) és (2) bekezdésébe ütközik.
Az alperes és az alperesi beavatkozó fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság részletesen feltárta és ítélete indokolásában megfelelő alapossággal rögzítette az ügyben irányadó tényállást, továbbá abból helyes jogi következtetést vont le.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak az ajánlati dokumentáció 4. pontja, ezen belül a 4. b) pont értelmezésére vonatkozó jogi álláspontjával.
A kiírás szó szerinti - nyelvtani és tartalmi - értelmezése szerint is az ajánlatkérő szándéka pontosan kiolvasható abból, azaz az, hogy összegszerűségében minimálisan 5 millió Ft-ban megjelölt értékhatárra az ajánlattevő felelősségbiztosítással rendelkezzen.
Erre vonatkozóan - és ilyen tartalommal - kellett volna a biztosító társaságtól a biztosítás majdani megkötésére szándéknyilatkozatot benyújtania a felperesnek ahhoz, hogy ajánlata a dokumentációban előírtakat kielégítse.
Ezzel szemben a felperes az ajánlatához az OTP Garancia Biztosító Rt.-től összegmegjelölés nélküli, a dokumentációra utaló, általánosságban megfogalmazott szándéknyilatkozatot csatolt.
Helyesen értékelte úgy az alperes felülvizsgált határozatában, hogy a beavatkozó megalapozottan minősítette a Kbt. 43. § (1) bekezdése és 52. § (2) bekezdés d) pontja alapján a felperes ajánlatát - mint az ajánlati felhívásban és dokumentációban meghatározottaknak meg nem felelőt - érvénytelennek.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy maga a felperes is az alperes és az elsőfokú bíróság álláspontjával azonosan értelmezte a biztosítótársaság nyilatkozatát, amikor fellebbezésében arra hivatkozott, hogy "a Garancia Biztosító Rt. társaságukkal a pályázati kiírásban megjelölt 5 millió Ft értékhatárt elérve vállalta a felelősségbiztosítás megkötését".
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen és megalapozottan döntött a kereset elutasításáról, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fellebbezési eljárásban felmerült alperesi és alperesi beavatkozói perköltség megfizetésére a Legfelsőbb Bíróság a felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése és 83. § (1) bekezdése értelmében kötelezte.
A felperes fellebbezésén a tárgyi illetékfeljegyzési jog ellenére az illetéket lerótta, amelynek viselésére a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint köteles.
Budapest, 2003. július 10.
Dr. Buzinkay Zoltán s. k., Dr. Fekete Ildikó s. k.,
tanácselnök előadó bíró
Dr. Kovács Ákos s. k.,
bíró
