FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (5955)
13.K.30.117/2003/3.
A Fővárosi Bíróság a dr. Csernyánszky Lajos ügyvéd (1064 Budapest, Izabella u. 82. III/24.) által képviselt Baracskai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet (2471 Baracska, Annamajor Pf. 2) felperesnek a dr. Nagy Gizella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85., hiv. szám: D.736/9/2002.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10 000 (tízezer) Ft perköltséget.
A kereseti illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál kell írásban, 3 példányban, a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához címezve benyújtani.
INDOKOLÁS
A felperes mint ajánlatkérő a 2002. október 9-én közzétett ajánlati felhívásával nyílt közbeszerzési eljárást indított a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 32. § (1) bekezdése alapján az intézet fogvatartottjainak és személyi állományának élelmezése tárgyában.
Az ajánlati felhívás 13. a) pontja értelmében az ajánlatok elbírálása az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján történik. Az elbírálás részszempontjait és súlyszámait a 13. b) pont a következők szerint állapította meg:
részszempontok súlyszámok
1. étlapjavaslat:
- változatosság (sertéshúsból, marhahúsból és baromfihúsból készült ételek aránya) 0,6
- tápanyagtartalom 0,4
2. az ajánlatkérő tulajdonában levő helyiségek bérleti díja 1
3. az ajánlatkérő tulajdonában levő eszközök használati díja 1
4. 1 fő fogvatartott napi háromszori étkeztetésére vonatkozó bruttó árajánlat 4
A felperes a pontozás módszerét akként határozta meg, hogy az adott szempontra adható 0-10 pont határon belül a legjobb ajánlat 10 pontot kap, az ezt követő rangsorolt ajánlatok az arányosítási módszer szerint kerülnek megállapításra.
A felperes által kiadott ajánlati dokumentáció tartalmazta az ajánlatok benyújtásának tartalmi és formai követelményeit.
A felperes a dokumentáció IX. fejezetében rendelkezett az ajánlatok értékelési rendjéről, közölve azt, hogy az ajánlatok értékelését 5 tagú bizottság végzi, és a bizottság javaslatot készít az eljárást lezáró, döntést hozó intézetparancsnok részére.
A 2002. november 19-ig tartó ajánlattételi határidőben az ELAMEN Rt., a P. Dussmann Kft., a Plural Kft. és a Sodexho Magyarország Kft. nyújtotta be ajánlatát. A felperes a Plural Kft. ajánlatát a bontási eljárás során érvénytelenné nyilvánította.
Az ajánlatok értékelésére létrehozott 5 tagú bizottság 2002. november 25-én elkészítette "a pontozás során figyelembe vehető arányosítások" című dokumentumot, amelyet az intézetparancsnok jóváhagyott. Ebben a felperes - egyebek között - rögzítette, hogy a helyiségbérleti díj és az eszközhasználati díj részszempont esetében azon pályázók, akik a kiírásban meghatározott összeget megadják, a minimum 5 pontot kapják meg, akik ennél kevesebbet vagy többet ajánlanak, ott az arányosítás szabályai érvényesülnek, míg a legjobbnak meg kell adni a 10 pontot. Az 1 fő fogvatartott háromszori étkeztetése részszempontnál a legkedvezőbb ajánlatot tevő részére a maximum 10 pontot meg kell adni, és ahhoz képest arányosítással kell megállapítani a következők pontszámait úgy, hogy a legkedvezőtlenebb csak 5 pontot kaphat.
A felperes 2002. november 25-én hozta meg az eljárást lezáró döntését. Az egyes részszempontok pontszámainak meghatározása során a fentiekben ismertetett, november 25-i útmutatót vették figyelembe. Az ajánlatok értékelését az 5 tagú bizottság végezte el úgy, hogy minden egyes tag külön-külön adott pontszámot, és ezek összegét megszorozták a súlyszámmal.
Az ajánlatkérő 2002. november 29-én hirdette ki az eljárást lezáró döntését, amely szerint az eljárás nyertese az ELAMEN Rt. lett, az őt követő legkedvezőbb ajánlatot pedig a P. Dussmann Kft. tette.
Az eljárásról készült összegzés az alábbiak szerint tartalmazta az ajánlatok értékelését:
Az ajánlattevő neve:
SODEXHO Kft.
Értékelési
Az elbírálás Részszempon- Értékelési pontszám
részszempontjai tok súlyszámai pontszám és súlyszám
szorzata
Étlapjavaslat
1. változatosság 0,6 39 23,4
2. tápanyagtartalom 0,4 40 16,0
Helyiségek bérleti díja 1 50 50,0
Eszközhasználati díj 1 50 50,0
1 fő fogvatartott háromszori étkeztetése bruttó 4 25 100,0
A súlyszámmal szorzott értékelési pontszámok összegei ajánlattevőnként 139,4
Az ajánlattevő neve:
P. Dussmann Kft.
Értékelési
Az elbírálás Részszempon- Értékelési pontszám
részszempontjai tok súlyszámai pontszám és súlyszám
szorzata
Étlapjavaslat
1. változatosság 0,6 42 25,2
2. tápanyagtartalom 0,4 34 13,6
Helyiségek bérleti díja 1 25 25,0
Eszközhasználati díj 1 25 25,0
1 fő fogvatartott háromszori étkeztetése bruttó 4 40 160,0
A súlyszámmal szorzott értékelési pontszámok összegei ajánlattevőnként 248,8
Az ajánlattevő neve:
Elamen Rt.
Értékelési
Az elbírálás Részszempon- Értékelési pontszám
részszempontjai tok súlyszámai pontszám és súlyszám
szorzata
Étlapjavaslat
1. változatosság 0,6 40 24,0
2. tápanyagtartalom 0,4 33 13,2
Helyiségek bérleti díja 1 30 30,0
Eszközhasználati díj 1 30 30,0
1 fő fogvatartott háromszori étkeztetése bruttó 4 50 200,0
A súlyszámmal szorzott értékelési pontszámok összegei ajánlattevőnként 297,2
A felperes az értékelési pontszámokat az összegzés 2. c) pontjában azzal indokolta, hogy az értékelésénél legfontosabbnak a fogvatartottak részére biztosítandó élelmezés vállalkozói árát tekintette, emellett jelentős szereppel bírt az állami vagyon bérbeadására felajánlott bérleti-, használati díj is, továbbá a napi élelmezésben az étlapajánlat szerinti változatosság, valamint a 6/1996. (VII. 12.) IM rendetet 7. sz. mellékletében meghatározott tápérték.
A Sodexho Magyarország Kft. (kérelmező) 2002. december 2-án jogorvoslati kérelmet nyújtott be az alpereshez, kérve az ajánlatkérő eljárást lezáró döntésének a megsemmisítését és ideiglenes intézkedésként a közbeszerzési eljárást lezáró szerződés megkötésének a megtiltását.
Előadta, hogy az ajánlatkérő értékelése nem felel meg sem a Kbt. 55. § (6) bekezdésének, sem az általa a felhívásban meghatározott követelményeknek. Az ajánlatkérő által megállapított pontszámok nem fejezik ki az ajánlatok valós tartalmi elemeit és a pontszámok nem arányosítással, nem az 1-10 közötti ponthatár között kerültek megállapításra, és az egyes bizottsági tagok nem jogosultak önállóan meghatározni a pontszámokat. Hivatkozott arra, hogy az ajánlatkérő által készített belső értékelési módszertan sérti a Kbt. rendelkezéseit de nem is alkalmazható, mert az ajánlatkérőnek a felhívásában kell meghatározni az értékeléssel kapcsolatos előírásait, amelyekhez később kötve van.
Kifogásolta továbbá, hogy az ajánlatkérő által készített írásbeli összegzés sem felel meg a Kbt. 61. § (1) bekezdésében foglaltaknak, mert az nem tartalmazza az ajánlatok tartalmi elemeit és abból nem állapítható meg, miként határozta meg az ajánlatkérő a pontszámokat.
Az alperes a D.736/8/2002. számú határozatával a szerződéskötést megtiltotta.
Az alperes a 2002. december 19-én kelt D.736/912002. számú határozatával a jogorvoslati kérelemnek helyt adva megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 55. § (6) bekezdését és a 61. § (1) bekezdését. Ezért megsemmisítette az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését és az ajánlatkérőt 1 000 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte.
Döntését azzal indokolta, hogy az ajánlatkérő az ajánlati felhívásában és azzal egyezően (részben bővítve) a dokumentációjában meghatározta - a fentiekben ismertetettek szerint -, hogy az ajánlatokat az összességében legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján bírálja el, és megállapította a részszempontokat, súlyszámokat, értékelési ponthatárokat és az értékelés módszerét. Az ajánlatkérő ehhez az ajánlatok értékelése során kötve van. Az ajánlatkérő - az eljárást lezáró döntéséből és írásbeli összegzésből megállapíthatóan - nem a felhívásában foglaltak szerint végezte el az értékelést, szemben a Kbt. 34. § (3) bekezdés d) pontjában előírtakkal. Az ajánlatkérő jogsértően járt el, amikor minden egyes bizottsági tag önállóan, a ponthatárok között adott pontot és azokat összeadták. Erre az ajánlatkérő a Kbt. rendelkezése értelmében nem jogosult, de a dokumentációjában sem is adott felhatalmazást az eltérésre, mivel ott csak az került rögzítésre, hogy az értékelést 5 tagú bizottság végzi.
Az alperes rámutatott arra, hogy mind a Kbt. 55. § (6) bekezdése, mind a saját felhívása szerint az ajánlatkérő köteles az egyes részszempontoknál a legjobb ajánlatra megállapítani a maximális pontszámot. Ettől az ajánlatkérő jogsértően tért el az első részszempont alszempontjainak értékelésekor. Az ajánlatkérő mérlegelési jogköre, hogy az egyes ajánlatok megfelelnek-e a velük szemben támasztott tartalmi követelményeknek, a tartalmi követelményeknek való meg nem felelés nem ellensúlyozható azzal, hogy alacsonyabb értékelési pontszámot állapítanak meg.
Az alperes a legjobb ajánlat értékelésével kapcsolatos kifogás mellett azt is megállapította, hogy az értékelési pontszámokat az ajánlatkérő minden részszempont esetében jogsértően állapította meg. A helyiségbérleti díj, az eszközhasználati díj és az 1 fő fogvatartott háromszori étkeztetése részszempontoknál az ajánlatok tartalmi elemeitől függetlenül a legkedvezőtlenebb ajánlat is kapott 5 pontot, és nem arányosítási módszerrel állapították meg a legkedvezőbb ajánlatot követő ajánlatoknak az egyes részszempontok szerinti pontszámát.
A fentiek alapján az alperes megállapította, hogy az ajánlatkérő értékelése nem felel meg Kbt. 55. § (6) bekezdése rendelkezésének.
Az alperes az írásbeli összegezésnek a Kbt. 61. § (1) bekezdését sértő tartalmával kapcsolatban kifejtette, hogy a Kbt. 5. sz. melléklet 2. a) pontja szerint az összegzésben fel kell tüntetni az ajánlatoknak az egyes részszempontok szerinti tartalmi elemeit, míg a 2. c) pont szerint közölni kell a táblázatban szereplő értékelési pontszámok indokolását. Jelen esetben az írásbeli összegzés nem tartalmazza sem az ajánlatok részszempontok szerinti tartalmi elemeit, sem az egyes értékelési pontszámok indokolását.
Az alperes a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontjának kötelező rendelkezése alapján szabott ki bírságot az ajánlatkérővel szemben. E körben utalt a Kbt. 88. § (4) bekezdésére, amely szerint a bírság mértéke a közbeszerzés értékének legfeljebb harminc százaléka, de legalább a jogsértő cselekmény elkövetésének időpontjában hatályos éves költségvetési törvényben meghatározott összeg, amely jelenleg 1 M Ft.
Az alperes - utalva a Kbt. 88. § (5) bekezdésére is - a jogsértés reparálhatóságára tekintettel a bírság összegét annak minimumában állapította meg. Személyi bírságot nem szabott ki, mert a rendelkezésre álló adatok alapján nem látta egyértelműen megállapíthatónak a jogszabálysértésért felelős személyét.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, vitatva a Kbt. 55. § (6) bekezdésének megsértését.
Előadta, hogy a közbeszerzési pályázat elbírálására jogszerűen hozott létre bizottságot, mivel azt a Kbt. egyetlen rendelkezése sem tiltja. Hivatkozott a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokának 1-1121/2002. (IK.Bv.Mell. 2.) OP számú - keresetleveléhez csatolt - intézkedésére, amelynek betartására valamennyi bv. szerv köteles, és amely kifejezetten előírja az egyes bv. szervek részére a pályázatok bizottság útján történő elbírálását, sőt még azt is, hogy a bizottságokban minimálisan milyen szakképzettséggel rendelkező személyeknek kell részt venni.
A felperes álláspontja szerint nincs jogi relevanciája annak, hogy az ajánlatkérő által létrehozott közbeszerzési bizottság hány tagból áll, azok egyetlen átlagpontot adnak-e a pályázat egyes részeire, vagy mindenki önállóan pontoz és a pontszámok összesítve kerülnek megállapításra. Utalt arra, hogy az eredeti pályázati felhívásban csak az szerepel, hogy a legjobb ajánlat 10 pontot kap, míg a többiek ajánlatát az arányosítás módszerével fogja a bizottság megállapítani. A felhívásban meghatározott 0-tól 10 pontig terjedő pontozás meghatározása azt sem tartalmazza, hogy az adott pontszám legfeljebb 10 és legkevesebb 0 pont lehet. A tenderbontás végén egyetlen ajánlattevő sem emelt kifogást a bizottságban történő pontozás ellen.
A csatolt intézkedésből is megállapítható, hogy a végső döntést a bizottság pontozása és az azon alapuló javaslat megtétele után csak a Bv. Intézet parancsnoka hozhatja meg, akinek jogában áll a bizottsági véleménytől eltérő döntés meghozatalára is.
A felperes álláspontja szerint legfontosabb szempontnak a Kbt. 34. § (1) bekezdés b) pontjában megjelölt: "összességében legelőnyösebb ajánlat" szempontja minősült, az alperes azonban a közbeszerzés tárgyát érintő pontozási részszempontoknak tulajdonított nagyobb fontosságot. Kifejtette, hogy az általa létrehozott bizottság éppen a szakmai ismeretei alapján helyezkedett arra az álláspontra, hogy a közel azonos színvonalú ajánlatok egyes hiányosságai miatt senkinek sem adja meg a maximális 10 pontot, a három értékelt pályázat közül a legkevesebb hiányosságot mutatónak 9-et, míg a többieknek eggyel-eggyel kevesebbet, azaz a másik két ajánlat egymáshoz való élelmezésszakmai szempontú arányosítása után 8, illetve 7 pontot ad. Megjegyezte, hogy ha a törvénysértőnek minősített 9 pont helyett a 10-et adott volna meg a bizottság, míg a másik kettőnek a 9-et, illetve a 8-at, ez a végső sorrend kialakításán semmit sem változtatott volna. Utalt arra, hogy a pontozási szempontok részletes közzétételét sem a közbeszerzési törvény, sem más jogszabály nem írja elő kötelező módon, a pontozás kialakított rendszerét az eredményhirdetéskor ismertették, ellene a jelen lévő pályázók nem emeltek kifogást.
A felperes részletesen ismertette az általa adott pontszámok indokait és leszögezte, hogy számára összességében a legelőnyösebb ajánlatot az ELAMEN Rt. adta. Hivatkozott arra, hogy az alperes a határozata meghozatalakor éppen a legfontosabb szempontot hagyta figyelmen kívül és ezért az általa hozott döntés inkább törvénysértő, mint a felperes döntése.
A felperes a Kbt. 61. § (1) bekezdésének megsértését nem vitatta, de ennek ellenére a bírság kiszabását túlzottnak és indokolatlannak tartotta.
Az alperes - fenntartva a határozatában foglaltakat - a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az ajánlatok bizottsági értékelése esetén is az egyes részszempontoknál csak a felhívásban megállapított ponthatárok között állapítható meg pontszám, az ajánlatkérő köteles a legjobb ajánlatra megállapítani a maximális pontszámot. A felperest köti a felhívásában és a dokumentációjában meghatározott értékelési rendszer, így a felperes az ajánlatok értékelése során jogellenesen járt el akkor, amikor a 2002. november 25-én készített belső iratában a felhívás és a dokumentáció rendelkezéseitől eltérően állapította meg az egyes részszempontokra adható pontszámok kiszámításának módját, pl. több részszempontnál kimondta, hogy a minimum 5 pontot minden esetben kiosztja, és az egyes részszempontoknál is jogsértően állapította meg a pontszámokat, mert túllépte a maximális ponthatárt.
Az alperes rámutatott arra, hogy az összességében legelőnyösebb ajánlat fogalma nem jogosítja fel sem a felperest, sem más ajánlatkérőt arra, hogy az ajánlatok értékelése során dönthesse el, hogy a benyújtott ajánlatok közül, azok tartalma alapján melyik minősül számára előnyösnek. A Kbt. 34. § (3)-(4) bekezdése kötelezően előírja, hogy az ajánlatkérőknek már az ajánlati felhívásukban meg kell határozni, hogy az összességében legelőnyösebb ajánlat elbírálási szempont esetén milyen részszempontok, súlyszámok, ponthatárok és milyen értékelési módszer alkalmazásával választják ki az összességében legelőnyösebb ajánlatot.
A bírsággal kapcsolatban az alperes hivatkozott arra, hogy a bírság kötelező jogkövetkezménye valamely jogsértésnek, annak kiszabásától nem tekinthetett el.
A felperes keresete alaptalan.
A bíróság az alperes határozatát az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, módosított 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. §-a és a Pp. 324. § (2) bekezdés c) pontja alapján vizsgálta felül, a tényállást a felek nyilatkozatai és a közigazgatási iratok alapján állapította meg.
A bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes az ajánlatok értékelése során megsértette-e a Kbt. 55. § (6) bekezdését, és ettől függően jogszerű volt-e vele szemben a bírság jogkövetkezményének alkalmazása. Ezzel kapcsolatban a bíróság leszögezi, hogy az ajánlatkérői értékelés jogszerűségének megítélésekor nem az ajánlatkérő belső szabályzata, hanem a Kbt.-ben foglalt jogi szabályozás az irányadó.
A Kbt. 34. § (3) bekezdés d) pontja értelmében ha az ajánlatkérő az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja kiválasztani, a részvételi felhívásban jogosult, az ajánlati felhívásban köteles meghatározni azt a módszert, amellyel megadja a ponthatárok közötti pontszámot, mely módszer minden részszempont esetében azonos.
A Kbt. 26. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az ajánlatkérő az ajánlati felhívásban, illetve a részletes szerződési feltételeket tartalmazó dokumentációban meghatározott feltétetekhez, az ajánlattevő pedig az ajánlatához kötve van.
A Kbt. 55. § (6) bekezdése előírja, hogy az ajánlatkérő az ajánlatokat a felhívásban meghatározott értékelési szempont alapján bírálja el. Ha az összességében legelőnyösebb ajánlatot kívánja választani, akkor az ajánlatoknak az elbírálás részszempontjai szerinti tartalmi elemeit a felhívásban meghatározott ponthatárok között értékeli úgy, hogy a legjobb ajánlati tartalmi elemre a maximális, a többi ajánlat ugyanazon részszempont szerinti tartalmi elemére pedig a 34. § (3) bekezdésének d) pontja alapján a felhívásban meghatározott módszerrel számolt pontszámot adja. Majd az így, az egyes tartalmi elemekre adott értékelési pontszámot megszorozza a súlyszámmal, a szorzatokat pedig ajánlatonként összeadja. Az értékelési folyamatban az 59. § (2)-(3) bekezdéseiben foglaltakat is érvényesíteni kell. Az az ajánlat az összességében a legelőnyösebb, amelynek az összpontszáma a legnagyobb, vagy amelyet az egyenértékű (azonos összpontszámú) ajánlatok közül a 35. § (1) bekezdése vagy az 59. § (4)-(5) bekezdései alapján előnyben kell részesíteni.
A bíróság megállapította, hogy a felperesnek az ajánlati felhívás 13. b) pontja szerint az egyes ajánlatokat részszempontonként 0-tól 10-ig terjedő pontszámokkal kellett volna értékelnie úgy, hogy a legjobb ajánlati tartalmi elemre - a Kbt. 55. § (6) bekezdésében előírtaknak megfelelően - a maximális pontszámot adja.
A rendelkezésre álló adatok alapján tényként megállapítható, hogy a felperes az első elbírálási részszempontnál egyik ajánlattevő részére sem adta meg a maximálisan adható 10 pontot, és a többi ajánlat pontszámát sem az ajánlati felhívásban foglaltaknak megfelelően állapította meg. A helyiségbérleti díj, az eszközhasználati díj és az 1 fő fogvatartott háromszori étkeztetése részszempontoknál ugyanis az ajánlatok tartalmi elemeitől függetlenül a legkedvezőtlenebb ajánlat is kapott 5 pontot, a legkedvezőbb ajánlatot követő ajánlatoknak az egyes részszempontok szerinti pontszámát pedig nem az arányosítás módszerével állapították meg.
A felperes elismerte, hogy az ajánlatokat értékelő öttagú bizottság egyes tagjai külön-külön önállóan adtak pontszámot az egyes részszempontokra. Ezzel kapcsolatban a bíróság rámutat arra, hogy az alperes nem az ajánlatok bizottsági értékelését tartotta jogszabálysértőnek. Az alperes - okkal - az egyes bizottsági tagok önálló pontozását kifogásolta, amely azt eredményezte, hogy az így összesített pontértékek az egyes elbírálási részszempontokra maximálisan adható 10-es értékelési pontszámot meghaladták.
A fentebb ismertetett értékelési eljárásra figyelemmel a bíróság - az alperessel egyezően - azt állapította meg, hogy a felperes megsértette a Kbt. 55. § (6) bekezdését.
A Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja értelmében az alperes határozatában bírságot köteles kiszabni az e törvény szabályait megszegő, illetőleg a nyilvánvaló jogsértés ismeretében szerződést kötő szervezettel és a jogsértésért, illetve a szerződéskötésért felelős személlyel, illetőleg a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel és szervezettel szemben.
A Kbt. 88. § (4) bekezdése szerint a bírság mértéke a közbeszerzés értékének legfeljebb harminc százaléka, de legalább a jogsértő cselekmény elkövetésének időpontjában hatályos éves költségvetési törvényben meghatározott összeg. A Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetésről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 59. § (2) bekezdése szerint a bírság legkisebb összege szervezettel szemben egymillió forint, személlyel szemben egyszázezer forint.
Mivel a bírság kiszabása a Kbt. 88. § (1) bekezdés f) pontja alapján kötelező, az alperes kizárólag a bírság mértékének meghatározásakor élhet mérlegelési jogkörével. Jelen esetben az alperes a felperessel szemben két jogszabályi rendelkezés megsértését szankcionálta a minimális összegű bírság kiszabásával, amelyre egyetlen jogsértés is alapot adott volna. A minimum összegben kiszabott bírság mérséklésére nincs jogszerű lehetőség.
A kifejtettek alapján a bíróság nem látott okot az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére, ill. megváltoztatására, ezért a felperes keresetét elutasította.
A felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes és a beavatkozó költségeit megfizetni.
A felperes személyes illetékmentessége folytán a kereseti illetékre vonatkozó rendelkezés a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-án alapul.
Budapest, 2003. május 22.
Nagyné dr. Fürjes Erzsébet s. k.,
bíró
