FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (6011)
25.K.30.575/2003/2.
A Fővárosi Bíróság a dr. Karas Ügyvédi Iroda (1055 Budapest, Nyugati tér 8., ügyintéző: dr. Karas Monika ügyvéd) által képviselt Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. (1091 Budapest, Üllői út 51.) felperesnek, a dr. Nagy Gizella jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen - közbeszerzési ügyben hozott (D.786/16/2002.) - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a Fővárosi Illetékhivatal felhívására fizessen meg az államnak 15 000 (azaz tizenötezer) Ft kereseti illetéket.
Kötelezi továbbá a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperesnek 10 000 (azaz tízezer) Ft perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál lehet a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához előterjeszteni.
INDOKOLÁS
Az Oktatási Minisztérium mint ajánlatkérő, hirdetések megjelentetése tárgyban nyílt közbeszerzési eljárást indított. Az erre vonatkozó ajánlati felhívását a Közbeszerzési Értesítő 2002. december 18-án megjelent 51. számában tették közzé.
Felperes az ajánlati felhívás egyes rendelkezései miatt jogorvoslati kérelmet terjesztett elő az alperesnél. A jogorvoslati kérelem benyújtását követően az ajánlatkérő módosította az ajánlati felhívás egyes részeit, a módosítást a Közbeszerzési Értesítő 2003. január 8. napján megjelent 2. számában tették közzé.
Felperes a módosítást követően is fenntartotta jogorvoslati kérelmét azzal, hogy az ajánlati felhívás meghatározott része továbbra sem felel meg a Kbt. előírásainak.
Ezt követően az ajánlatkérő az ajánlati felhívást ismételten módosította, ezt a Közbeszerzési Értesítő 2003. január 29-én megjelent 5. számában tették közzé.
Felperes ezek után közölte az alperessel, hogy tudomásul veszi azt, hogy az ajánlatkérő ismét módosította az ajánlati felhívást, amelynek következtében már nem vitásan okafogyottá vált az eredetileg benyújtott jogorvoslati kérelme, ám jogorvoslati kérelmét azzal a módosítással mégis fenntartotta, hogy kérte a módosítást megelőző ajánlati felhívás jogsértő voltának megállapítását. Kérelmét azzal indokolta, hogy az ajánlatkérő a jogsértő ajánlati felhívásával okot adott a jogorvoslati eljárásra, az ezzel felmerült költségek viselésére azonban csak a jogsértés okozóját lehet kötelezni.
Az alperes a 2003. február 4. napján kelt D.786/16/2002. számú határozatában a felperes jogorvoslati kérelmét elutasította. Az indokolás szerint a Kbt. 76. § (1) bekezdése taxatíve meghatározza, hogy milyen tárgyú jogorvoslati kérelmek elbírálására jogosult az alperes. Rámutatott arra, hogy az ajánlatkérő érvényes és hatályos döntése az utolsó módosított felhívása, ez ellen előterjesztett jogorvoslati kérelem nincs. A Kbt. hatáskört megállapító rendelkezései nem tesznek lehetővé az alperes számára olyan tárgyban határozathozatalt, amely alapján érdemben arról dönthetne, hogy jogsértő-e az ajánlatkérő korábbi, már módosított és nem hatályos felhívása. Az alperes tehát hatáskör hiányában, a korábbi felhívás jogsértő jellegét már nem vizsgálhatja, ezért azt sem állapíthatja meg, hogy az előterjesztett kérelem alaptalan volt-e vagy sem.
Felperes keresetében jogszabálysértésre hivatkozással kérte a közigazgatási határozat felülvizsgálatát, ennek körében a határozat megváltoztatását, a jogsértés megtörténtének megállapítását, valamint a jogsértő ajánlatkérőt az eljárási díj és a jogorvoslati eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére kötelezését. Érvelése szerint a Kbt. 76. § (1) bekezdés b) pontja alapján az alperesnek nem csak lehetősége, de kötelezettsége, így hatásköre is a jogorvoslati eljárások körében a Kbt. 5. §-ban foglaltak, valamint a közbeszerzési eljárás alapelvei, illetőleg szabályai megsértésével kapcsolatos eljárás lefolytatása. A Kbt.-ben lefektetett alapelvek, valamint teljeskörűen minden szabálya megsértése kapcsán az alperesnek döntenie kell, időkorlát nélkül. Ezzel kapcsolatban a törvényben nincs olyan megszorítás, amely szerint csak az ajánlatkérő utolsó, éppen aktuális döntésének elbírálását tenné lehetővé. Az a körülmény, hogy az ajánlatkérőnek módjában állt a jogsértő ajánlati felhívását módosítani, még nem jelenti azt, hogy az eredeti felhívása ne bírt volna jogsértő tartalommal. Ebből kifolyólag viselnie kell mindazon költségeket, melyeket felperesnél okozott a jogsértő tartalmú felhívással. Hangsúlyozta, hogy a Kbt. szoros határidőt állapít meg az ajánlati felhívással kapcsolatos jogorvoslati eljárás megindítására, amelynek feltétele az igazgatási szolgáltatási díj befizetése is. Felperes nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy egy jogsértő felhívás miatt megindított jogorvoslati eljárás következményeit ő viselje akkor, amikor a nyilvánvaló jogsértő felhívást éppen a jogorvoslati eljárás következtében az ajánlatkérő módosította. 200 000 Ft-os ügyvédi munkadíjból álló perköltségre tartott igényt.
Az alperes fenntartotta a határozatban foglalt indokait, kérte a kereset elutasítását és felperes perköltségben való marasztalását. Hangsúlyozta, hogy a Kbt. alanyi joggal biztosítja az ajánlatkérő számára az ajánlattételi határidő lejártáig a felhívás módosítását, a módosításhoz pedig a törvény jogkövetkezményeket, joghatásokat nem fűz. A Kbt. kógens rendelkezései alapján csak az ajánlatkérő érvényes és hatályos döntése ellen irányuló jogorvoslati kérelmek elbírálására jogosult, egy, már nem hatályos előírás jogszerűsége kérdésében az alperesnek nincs hatásköre dönteni. Miután a felperes jogorvoslati kérelme alaptalan, ezért őt kellett kötelezni a felmerült költségek viselésére.
Felperes keresete nem alapos.
A bíróság az alperes határozatának felülvizsgálata során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. tv. (Áe.) 72. § (1) bekezdése alapján, a Polgári Perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. tv. (Pp.) 324. § (1) bekezdése szerint lefolytatott eljárásban, a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a határozat megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és az eljárási szabályoknak.
A bíróságnak a perben azt kellett megítélnie, hogy van-e hatásköre az alperesnek az ajánlatkérőnek a legutolsó módosítást megelőző, korábbi, nem érvényes, nem hatályos döntésének jogszerűsége kérdésében határozni, és erre tekintettel jogszabálysértő-e az alperes határozata.
A bíróság a keresetlevél, az alperes nyilatkozata, a felek előadásai, valamint a közigazgatási iratok alapján megállapított tényállásból kiindulva a következőkre alapozta döntését.
A közbeszerzésekről szóló, többször módosított 1995. évi XL. törvény (Kbt.) 48. § (1) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlattételi határidő lejártáig módosíthatja az ajánlati felhívásban, illetve a dokumentációban meghatározott feltételeket. A módosított feltételekről új hirdetményt kell közzétenni, amelyben új, a Kbt. 47. § (1) bekezdésében foglaltaknál nem rövidebb ajánlattételi határidőt kell megállapítani.
A Kbt. felhívott rendelkezésének helyes értelmezéséből az következik, hogy a kiírás módosítása a következő feltételek együttes fennállása esetén tekinthető jogszerűnek:
- az ajánlattételi határidő még nem járt le,
- a módosított feltételekről szóló hirdetményt közzétették,
- a közzétett, módosított feltételekről szóló hirdetményben új ajánlattételi határidőt is megállapítottak,
- az új ajánlattételi határidő nem rövidebb a módosított felhívás közzétételétől számított 40 napnál.
Az ajánlati felhívás, illetve dokumentáció egyes feltételeinek módosításával kapcsolatban a Kbt. további feltételt nem határoz meg, ugyanakkor a jogszerű módosításhoz jogkövetkezményt nem fűz. Ebből az is következik, hogy az ajánlatkérőnek jogszerű lehetősége van a kiírás feltételeinek módosítására, a módosítás indoka közömbös, lehet a jogszabálysértés utólagos észlelése okán, de bármely más indok alapján is. A törvény a módosítás lehetőségnek végső határidejét állapítja meg, amelynek figyelembevételekor nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy időközben jogorvoslati eljárás indult-e vagy sem. Éppen azért, mert a felhívás egyes rendelkezéseinek módosítására az ajánlattételi határidő lejártáig törvényes lehetőség van, azért rendelkezik a Kbt. 79. § (8) bekezdése a) pontja akként, hogy jogellenes tartalmú felhívás esetén a jogsértő esemény bekövetkezésének az ajánlattételi határidő lejártának napját kell tekinteni a jogorvoslati eljárás megindítására megadott határidő számításakor.
A Kbt. 76. § (1) bekezdés b) pontja szerint az alperes hatáskörébe tartozik a Kbt. 5. §-ban foglaltak, valamint a közbeszerzési eljárás alapelvei, illetőleg szabályai megsértésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás lefolytatása. Az ajánlatkérő - nem vitásan - jogszerűen módosította az ajánlati felhívás felperes által is kifogásolt előírásait. A bíróság megítélése szerint a módosítás a korábbi előírás helyébe lép, a módosított, megelőző rendelkezés a módosítás következtében nem létezővé válik, joghatást kiváltó funkciója, rendeltetése megszűnik. A Kbt. idézett, felperes által felhívott rendelkezéséből nem lehet kiolvasni; hogy az alperes hatásköre egy nem létező, jogi relevanciával nem bíró, valamikori előírás jogszerűségének vizsgálatára kiterjedne hatásköre. Az erre vonatkozó felperesi hivatkozás a kifejtettek szerint alaptalan, az alperes helyesen állapította meg, hogy a felperes módosított jogorvoslati kérelmének elbírálására nincs hatásköre.
A bíróság a felperes érvelésével kapcsolatban rámutat arra, hogy a Kbt. 79. § (9) bekezdése alapján nem vitásan lehetősége volt a jogorvoslati eljárás megindítására az ajánlattételi határidő lejárta előtt is. A megindult eljárást követően azonban az ajánlatkérőnek ugyancsak jogszerű lehetősége volt a felhívás egyes rendelkezéseinek, így a felperes által kifogásolt előírásának módosítására is. Ez - jelen esetben - azzal a következménnyel járt, hogy a felperes által indított jogorvoslati eljárás folyamatban léte alatt, az ajánlatkérői magatartás nyomán, a felperes jogorvoslati kérelme alaptalanná vált. Ez esetben a bíróság megítélése szerint a helyes eljárás az lett volna, hogy az okafogyottá vált, eljárás megindítására irányuló kérelmét a felperes visszavonja, amelynek következtében az alperesnek az Áe. 14. § (1) bekezdése alapján az eljárást meg kellett volna szüntetnie. A megszüntető határozat nem jelenti az ügy érdemében való döntést, nem tartalmaz arra nézve állásfoglalást, hogy a jogorvoslati kérelem alapos-e vagy sem.
A Kbt. 88. § (1) bekezdésének h) pontja szerint az eljárási díj és a jogorvoslati eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésére a jogsértőt, jogsértés hiányában az alaptalan kérelmet előterjesztőt kell kötelezni. Az igazgatási szolgáltatási díj viselésére való kötelezésnek tehát csak abban az esetben van helye, ha az alperes érdemben dönt arról, hogy a jogorvoslati kérelemmel támadott döntés jogsértő-e vagy sem. Jogsértés vagy annak hiányának megállapítása nélkül a Kbt. 88. § (1) bekezdésének h) pontját nem lehet alkalmazni, így a költségek viseléséről való rendelkezésnek sincs helye. A jogorvoslati kérelem visszavonása folytán az eljárást meg kell szüntetni, a befizetett, de időközben szükségtelenné vált díj utóbb, a jogorvoslati kérelmet előterjesztőnek visszajár. A bíróság megítélése szerint, a felperes fentiek szerinti eljárása esetén, alappal követelhette volna a befizetett igazgatási szolgáltatási díj visszafizetését.
A kifejtettek szerint a bíróság az alperes határozatát a felperes által vitatott részében felülvizsgálta. Ennek során megállapította, hogy a jogorvoslati kérelem elbírálására az alperesnek a Kbt. kógens rendelkezése értelmében nincsen hatásköre, ezért a felperes jogorvoslati kérelme alaptalan, így az igazgatási szolgáltatási díj viselésére is köteles. Az alperes helyesen tárta fel az ügyben irányadó tényállást, a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján törvényes jogi következtetéseket vont le, a határozat jogszerű rendelkezést tartalmaz. A határozat nem jogszabálysértő a felperes által kifogásolt körben, ezért a bíróság a felperes keresetét mint alaptalant, elutasította.
A bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes költségeinek megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illeték viseléséről a bíróság, figyelemmel az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. tv. 43. § (3) bekezdésére, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján határozott.
Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kbt. 92. §-a biztosítja.
Budapest, 2003. május 27.
Dr. Vitál-Eigner Beáta s. k.,
bíró
