FŐVÁROSI BÍRÓSÁG (7029)
25.K.33.409/2002/8.
A Fővárosi Bíróság a dr. Katona Miklós ügyvéd (1054 Budapest, Alkotmány út 27.) által képviselt Országos Egészségbiztosítási Pénztár (1139 Budapest, Váci út 73/A.) felperesnek, a dr. Csitkei Mária jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott (hiv. sz.: D.515/18/2002) - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében meghozta a következő
ÍTÉLETET:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
A kereseti illetéket az állam viseli.
Kötelezi továbbá a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20 000 (azaz húszezer) Ft perköltséget.
Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet ennél a bíróságnál lehet a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához előterjeszteni.
INDOKOLÁS
Felperes ajánlatkérőként 5197/2002 szám alatt ajánlati felhívást tett közzé a Közbeszerzési Értesítő 2002. július 10. napján megjelent 28. számában, nyílt közbeszerzési eljárás megindítására élőerős őrzés-védelem az OEP épületeiben tárgyban.
Felperes dokumentációt is készített, amelynek II. fejezete tartalmazza a szakmai követelményeket. Ezek szerint a szolgáltatás során az ajánlattevő a hatályos jogszabályoknak megfelelően, illetve a MABISZ betörés-, rablásbiztosítási szabályzatában foglaltak betartásával köteles a feladatot ellátni. A hatályos jogszabályok között felsorolták a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 1998. évi IV. törvényt is.
Az ajánlattételi határidőre - mások mellett - a Colonel Vagyonvédelmi és Műszaki Üzemeltető Kft. (Colonel Kft.) is nyújtott be ajánlatot. Ebben megtalálható a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara főtitkára által "igazolás kiadása pályázat céljából" tárgyú 00/E/00563/2002. ügyiratszámú, 2002. július 31. napján kiállított okirata. Az igazolás tartalmazza, hogy a Colonel Vagyonvédelmi és Műszaki Üzemeltető Kft. kamarai tagsági viszonyának kezdete: 1999. március 23., továbbá hogy a gazdálkodószervezetnek a szakmai kamarába való bejelentkezés napjára visszaható hatállyal az igazolás kiállításáig a kamara felé fennálló tartozása nincs, etikai eljárás a vállalkozással szemben nem volt. A kiadástól számított 30 napig érvényes igazolás kitér arra is, hogy azt - többek között - a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról szóló 1998. évi IV. tv. 24. §-a alapján adták ki.
Az ajánlatok bontását követően felperes valamennyi ajánlattevő vonatkozásában tájékoztatást kért a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara Országos Szervezetétől arról, hogy az ajánlattevők érvényes szakmai kamarai tagsággal rendelkeznek-e. A kamara főtitkára a 2002. augusztus 9. napján kelt 00/E/00572/2002. számú átiratában - többek között - azt a tájékoztatást adta, hogy a Colonel Vagyonvédelmi Kft. a szakmai kamarának tagja, tagsági viszonya 1999. március 23-án keletkezett. Etikai eljárás a vállalkozással szemben nem volt. Tagdíjhátraléka 2002. évre 269 200 Ft. Érvényes kamarai tagsági igazolással 2002. évre nem rendelkezik.
Felperes az ajánlatokat értékelte, majd kihirdette a nyertest. Az eljárásról szóló összegzés 3. pontja egyebek mellett azt is tartalmazza, hogy a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara tájékoztatása alapján a Colonel Kft. ajánlattevő 2002. évre érvényes kamarai tagsági igazolással nem rendelkezik, így nem felel meg az ajánlati dokumentációban foglalt feltételeknek, mert működése az 1998. évi IV. tv. 1. § (3) bekezdésében foglalt kritériumba ütközik. Erre tekintettel az ajánlat a Kbt. 52. § (1) bekezdés d) pontja alapján érvénytelen, mert az ajánlat nem felel meg a dokumentációban meghatározott feltételeknek.
A Colonel Kft. jogorvoslati kérelmére eljárva az alperes a 2002. október 21. napján kelt D.515/18/2002. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 52. § (1) bekezdés d) pontjára tekintettel az 52. § (1) bekezdését. Ezért a felperesnek a vonatkozó, eljárást lezáró döntését megsemmisítette, továbbá kötelezte 1 M Ft bírság megfizetésére. Az indokolásban az alperes hivatkozott a dokumentációban is felhívott 1998. évi IV. tv. 25. §-ában foglaltakra, amely a kamarai tagság megszűnésének eseteit határozza meg. A Colonel Kft. ajánlatában szereplő igazolás tartalmát csak az itt felsorolt esetkör valamelyikének fennállása cáfolhatta volna meg, a kamara azonban a felperesnek írt levélben sem a tagsági igazolvány visszavonásáról, sem a kamarából való kizárás tényéről nem nyilatkozott. Erre tekintettel az alperes megállapította, hogy a Colonel Kft. a kamarai tagságot illetően megfelelt az ajánlati dokumentáció II. pontjában foglalt követelményeknek, így felperes jogszerűtlenül nyilvánította ajánlatát érvénytelennek.
Felperes keresetében jogszabálysértésre hivatkozással kérte a közigazgatási határozat felülvizsgálatát. Kérte a határozat megváltoztatását annak megállapításával, hogy az eljárás során a rendelkezésére álló adatok alapján hozta meg döntését, nem szegte meg a Kbt. rendelkezéseit, nem felelős a határozatban terhére rótt sérelemért, továbbá, hogy a bírság kiszabása vele szemben nem indokolt. Perköltségigénye nem volt. Arra hivatkozott, hogy a Colonel Kft. által becsatolt irat, a jogszabály által támasztott feltételről (tagsági viszony léte) nem adott tájékoztatást, míg a szakmai kamarától hivatalosan bekért tájékoztatásból az derült ki, hogy a tagsági viszonyt az ajánlattevő igazolni nem tudja, hiszen "érvényes kamarai tagsági igazolással 2002. évre nem rendelkezik". Felperes úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható, döntéseit az ajánlattevő által beadott ajánlat tartalma, valamint az eljárás során beszerzett egyéb iratok adatai alapján hozta meg, és ezekből következően okkal zárta ki a Colonel Kft.-t az eljárásból. Azzal is érvelt, hogy a jogorvoslati eljárás megindulását követően értelmező tájékoztatást kért a kamarától arról, hogy miként értelmezendő az "érvényes kamarai tagsági igazolással 2002. évre nem rendelkezik" válasz, milyen következmények fűződnek az érvényes kamarai tagsági igazolás hiányához, továbbá, hogy érvényes kamarai tagsági igazolás hiányában, vállalkozás keretében végezhető-e vagyonvédelmi tevékenység, és, hogy a 9 nap különbséggel kiadott iratok ellentétes adatai miből adódhatnak.
A kamara válasza szerint az érvényes kamarai tagsági igazolás arra szolgál, hogy a vállalkozások hatósági ellenőrzése esetén az ellenőrzött helyben és azonnal képes legyen igazolni, hogy a szakmai kamara tagja. Az ellenőrzés során az igazolás hiányának következménye a rendőrség által kezdeményezett szabálysértési vagy államigazgatási eljárás.
Az alperes nyilatkozatában fenntartotta határozatban foglalt indokait. Kiemelte, hogy a kiírásban nem szerepelt, hogy az ajánlattevőnek 2002. évre kamarai tagsági igazolással kell rendelkeznie, hanem csak azt, hogy az ajánlattevőnek kamarai tagsággal kell rendelkeznie. A kamarai tagsági igazolás hiánya a hatósági ellenőrzés esetén szabálysértési eljárást vonhat maga után, ám miután ez a kérdés már a teljesítés időszakára vonatkozik, nem tartozik az alperes által a jogorvoslati eljárásban vizsgálható tények körébe. Hivatkozott még arra is, hogy a bírság jogkövetkezményének alkalmazása alól az alperes akkor sem tekinthetett volna el, ha a felperes úgy járt volna el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Mindezekre tekintettel kérte a kereset elutasítását és felperes perköltségben való marasztalását.
Felperes keresete nem alapos.
A bíróság az alperes határozatának felülvizsgálata során az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. tv. (Áe.) 72. § (1) bekezdése alapján, a Polgári perrendtartásról szóló, többször módosított 1952. évi III. tv. (Pp.) 324. § (1) bekezdése szerint lefolytatott eljárásban a kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátai között kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a határozat megfelel-e támadott rendelkezéseiben az anyagi és az eljárási szabályoknak.
A bíróságnak a perben azt kellett megítélnie, hogy a Colonel Vagyonvédelmi és Műszaki Üzemeltető Kft. (ajánlattevő) ajánlata érvénytelen-e, mert a kamarai tagság vonatkozásában nem felel meg a dokumentációban meghatározott feltételeknek, és mindezekre tekintettel jogszabálysértő-e az alperes határozata.
A bíróság a keresetlevél, az alperes nyilatkozata, a felek előadásai, valamint a közigazgatási iratok alapján megállapított tényállásból kiindulva a következőkre alapozta döntését.
A közbeszerzésekről szóló, többször módosított 1995. évi XL. tv. (Kbt.) 52. § (1) bekezdése szerint az ajánlatkérő az ajánlatok felbontásakor, illetőleg azt követően megállapítja, hogy mely ajánlatok érvénytelenek. A Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja szerint akkor érvénytelen az ajánlat, ha az nem felel meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek.
A bíróság kétséget kizáróan megállapította, hogy a perrel érintett közbeszerzési eljárásban a kamarai tagság vonatkozásában csupán az ajánlati dokumentáció II. fejezet szakmai követelmények cím alatt tartalmaz - a tényállási részben utaltak szerint - előírást. Az itt megfogalmazottak alapján a nyertes ajánlattevőnek a teljesítés időszakában tagja kell hogy legyen a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamarának.
A bíróság megállapította azt is, hogy sem az ajánlati felhívás, sem pedig az ajánlati dokumentáció egyéb rendelkezései között nem írta elő, hogy az ajánlattevőknek az ajánlathoz csatolniuk kell a kamarai tagsági igazolást. Az ajánlattevők pénzügyi, gazdasági és műszaki alkalmassága igazolására kért adatok és tények között ilyen kötelezettség nem szerepel, az ajánlattevőnek a szerződés teljesítésére alkalmatlanná minősítésének szempontjai között a kamarai tagsági igazolás hiánya nem szerepel.
A Colonel Kft. ajánlatának részét képező kamarai igazolás alapján nem lehet arra következtetni, hogy az ajánlattevő ne lenne a kamarának tagja, a felperes által bekért tájékoztatás pedig egyértelműen rögzíti, hogy az ajánlattevő a szakmai kamarának tagja. A Kbt. sehol nem teszi az ajánlatkérő számára kötelezővé, hogy az ajánlattevők által becsatolt igazolások valóságtartalmáról az ajánlatok elbírálása során meg kellene győződni. Arról viszont kifejezetten rendelkezik, hogy melyek a hiánypótlás szabályai [Kbt. 43. § (4) bekezdés], továbbá, hogy az ajánlattevőnek lehetősége van az ajánlattal kapcsolatos, nem egyértelmű kijelentések tartalmának tisztázása érdekében az ajánlattevőtől felvilágosítást kérni [Kbt. 57. § (1) bekezdés].
A bíróság megítélése szerint abban az esetben, ha a felperesi ajánlatkérő az ajánlatokkal kapcsolatban mástól kért tájékoztatás alapján ellentmondást vél az ajánlat tartalma és a kapott tájékoztatás között, hiánypótlás vagy felvilágosításkérés keretében lehetősége van a kétségek eloszlatására a nem egyértelmű igazolások tartalmával kapcsolatban, így a jogorvoslati eljárás során is kért tisztázó, értelmező információ kérésére. Ezek megtétele a felperesi ajánlatkérő számára mint lehetőségek állnak rendelkezésre, nem kötelező teendők. E lehetőségek elmulasztása azonban nem járhatnak azzal a következménnyel, hogy az eredeti ajánlathoz benyújtott igazolás tartalmából olyan következtetést vonjon le a felperesi ajánlatkérő, amely abból nem következik.
A Kbt. 52. § (2) bekezdés d) pontja szerint az ajánlat akkor érvénytelen, ha az nem felel meg az ajánlati felhívásban, illetőleg a dokumentációban meghatározott feltételeknek. A kiírás szerint az ajánlatkérő a szakmai kamarának tagja kell hogy legyen, az erről szóló igazolás meglétét, illetve az ajánlathoz való csatolását a felperes sem a felhívásban, sem pedig a dokumentációban nem tette kötelezővé. Jogsértő tehát a felperes azon eljárása, amely a kamarai tagsági igazolás hiányának okán állapította meg, hogy a Colonel Kft. ajánlata nem felel meg a dokumentációban meghatározott feltételeknek és erre tekintettel minősítette az ajánlatot érvénytelennek. E körben a Colonel Kft. ajánlata a kiírásban foglaltaknak megfelel, amely tényt az alperes határozatában helyesen állapított meg.
A Kbt. 2002. január 1. napjától hatályos 88. § (1) bekezdés f) pontja szerint az alperes köteles bírságot kiszabni a Kbt. szabályait megszegővel szemben. Tekintettel arra, hogy a felperes megsértette a Kbt. 52. § (1) bekezdés d) pontjára tekintettel az 52. § (1) bekezdését, bírságot volt köteles vele szemben az alperes kiszabni, a törvény szerint kiszabható legkisebb összegű bírság alkalmazása ezáltal nem tekinthető jogszabálysértőnek.
A kifejtettek szerint a bíróság az alperes határozatát a felperes által vitatott részében felülvizsgálta. Ennek során megállapította, hogy az alperes helyesen tárta fel az ügyben irányadó tényállást, a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján törvényes jogi következtetéseket vont le, a határozat jogszerű rendelkezéseket tartalmaz. A határozat nem jogszabálysértő a felperes által kifogásolt körben, ezért a bíróság a felperes keresetét mint alaptalant elutasította.
A bíróság a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes költségeinek megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti illeték viseléséről a bíróság - figyelemmel a felperes személyes költségmentességére - a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján határozott.
Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kbt. 92. §-a biztosítja.
Budapest, 2003. május 27.
Dr. Vitál-Eigner Beáta s. k.,
bíró
